A politikai diskurzusok hatása a közvéleményre nemcsak a politikai vezetők számára fontos, hanem azok számára is, akik érdeklődnek a demokratikus döntéshozatal folyamatában való részvételről. A közvéleményt alakító tényezők sokrétűek, de különösen figyelemre méltóak a politikai botrányok és a médiában való megjelenésük. Egyes események és diskurzusok, például a Clinton-botrányok vagy a Trump elleni támadások, egyértelműen meghatározzák, hogyan alakulnak a közvélemény-kutatások, és hogyan változnak az emberek véleményei a politikai szereplőkről.

Az olyan botrányok, mint a Clinton-email-botrány vagy a Bengázi-botrány, közvetlenül befolyásolják az emberek politikai preferenciáit, és mélyebb társadalmi diskurzust generálnak, amelyben az érzelmek és a politikai polarizáció kiemelkedő szerepet kapnak. A politikai kampányok során a különböző médiaforrásokban történő megjelenés erőteljes hatást gyakorolhat a közvéleményre. Ahogyan az egyik politikai tábor igyekszik aláásni ellenfelei hitelességét, úgy a média, legyen szó hagyományos vagy digitális felületekről, gyakran eszközként szolgál a politikai diskurzusban.

A politikai szlogenek és megnyilvánulások, valamint azok időbeli elhelyezkedése is fontos tényezők. A közvélemény folyamatosan reagál a politikai eseményekre, és az egyes politikai jelenségek hatása különböző ütemben mutatkozik meg a közvélemény-kutatásokban. A médiában való jelenlét – különösen a közvetlenül vitatott témákban – az egyes politikai szereplők támogatottságát növelheti vagy csökkentheti, a különböző skandálások, a botrányok körüli híradások és a politikai kampányok által generált érzelmek hatására.

A Clinton és Trump közötti választási küzdelem során a közvélemény-mérések pontosan tükrözték, hogyan reagálnak a választók a különböző politikai üzenetekre. A közvélemény folyamatosan változik, és az egyes események hatása másként jelenik meg a különböző társadalmi csoportok között. A politikai kampányok tehát nemcsak a választási időszakra, hanem a politikai táj folyamatos formálódására is hatással vannak.

Fontos figyelembe venni, hogy bár a politikai diskurzusok közvetlenül befolyásolják az emberek véleményét, a mélyebb társadalmi és politikai dinamikák, mint a gazdasági helyzet vagy a nemzetközi politikai kontextus, szintén kulcsszerepet játszanak a választók döntéseiben. A választói döntések nem mindig indokolhatók kizárólag a botrányokkal és a médiában megjelenő diskurzusokkal, de ezek az események képesek olyan pszichológiai mechanizmusokat aktiválni, amelyek később, az egyes politikai táborok közötti versengés során alapvető különbségeket hoznak létre.

A politikai diskurzus hatása az egyes választói csoportokra, például a fiatalokra, a különböző etnikai csoportokra vagy a különböző társadalmi osztályokra is figyelembe kell venni. A társadalmi média és az online felületek növekvő szerepe, különösen az amerikai politikai színteret tekintve, lehetőséget ad arra, hogy egy-egy politikai üzenet vagy botrány gyorsan elérje a választók széles rétegeit, és így nagyban befolyásolja a közvéleményt.

Mindezek mellett egy fontos tényezőt is figyelembe kell venni, amely gyakran elkerüli a figyelmet: az időbeli tényező szerepe. A közvélemény-alakító diskurzusok hosszú távon is változhatnak, és bizonyos események hatása akár hónapokkal később is felerősödhet. Így a politikai táj folyamatosan formálódik, és ami ma fontos, nem feltétlenül lesz az jövő héten is meghatározó.

Hogyan befolyásolta a hamis hírek fogyasztása az amerikai választásokat?

A 2016-os amerikai választások körüli hamis hírek szerepe és hatása azóta is élénk vitákat vált ki a politikai diskurzusban. Az eredmények, amelyeket az alábbi ábra bemutat, jelentősen eltérnek Hillary Clinton esetétől, és figyelembe kell venni, hogy hogyan formálta a közvéleményt a hamis hírek tartalma, valamint hogy milyen mechanizmusok befolyásolták a politikai diskurzust.

A Donald Trumpra vonatkozó leggyakoribb szavak – amelyeket a közvélemény-kutatások során rögzítettek – inkább a hagyományos híradásokhoz illeszkedtek. Az általános tendencia az, hogy a hamis hírek csak enyhén emelkedtek a legnépszerűbb témák után, és az adatok között nem figyelhető meg markáns különbség a republikánusok és demokraták válaszadói között. A legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy a hamis híreket gyártó médiumok inkább nem támogató cikkeket írtak Trump-ról, hanem Hillary Clinton ellen készítettek kritikus tartalmakat. Ezért természetes, hogy a Trump-hoz kapcsolódó hamis hírek gyártásának hiánya, valamint az a tény, hogy nem termeltek tömeges tartalmat róla, ellentétben Clinton esetével, a fő oka annak, hogy Trump körüli diskurzusban nem figyelhető meg olyan mértékű hamis hírterjedés, mint Clinton esetében.

A kérdés, hogy hogyan értelmezzük azokat az eredményeket, amelyek a Clintonról szóló hamis hírekre vonatkoznak, egy sor lehetséges mechanizmust kínál. Az egyik lehetőség, hogy a hamis hírek fogyasztása annyira elterjedt volt, hogy az irányította azt, hogy a választók milyen információkat tartottak meg és ezen alapulóan hogyan szavaztak. Bár egyesek azt állítják, hogy a hamis hírek meghatározó szerepet játszottak a 2016-os választás eredményében, és ezzel elterelték a figyelmet a hagyományos médiumok felelősségéről, nem szabad elhamarkodottan ezt az egyetlen magyarázatnak tekinteni. Ugyanilyen valószínű, hogy a hamis híreket gyártó médiumok inkább azokra a témákra összpontosítottak, amelyek a leginkább emlékezetesek voltak – mint például Clinton levelezései és egészségügyi kérdések. Ezek a témák gyakran szerepeltek a Gallup közvélemény-kutatásaiban, és magas hamis hírértékkel rendelkeztek, mivel a hamis híroldalak jelentősen többet foglalkoztak velük, mint a hagyományos hírek.

Egy másik lehetőség, hogy még azok az emberek is, akik inkább a hagyományos híreket fogyasztották, hajlamosabbak voltak emlékezni a vitatott témákra, szemben azokkal az információkkal, amelyek a hagyományos híradások tipikus, politikai versenyeket bemutató „lóverseny” jellegű cikkeiben szerepeltek. A hagyományos hírmédia elemzése során figyelembe kell venni, hogy az itt vizsgált hírek nagyrészt online készültek és fogyasztódtak, míg más formái – például a kábelhíradások – inkább hasonlítanak a hamis hírek tartalmára.

Ez a fejezet segít abban, hogy megértsük a hamis hírek terjedését és hatásait a 2016-os választások során, de ugyanakkor fontos, hogy a módszertani korlátokat is figyelembe vegyük. Először is, a Twitter populációja nem reprezentálja a teljes amerikai társadalmat. Azonban a Twitteren megfigyelhető viselkedés értékes információkat adhat arról, hogy mit osztottak meg az emberek a nyilvánosság számára, és hogy a hagyományos híradások vagy a hamis hírek dominálták-e a digitális térben zajló diskurzust. A Twitter elemzése révén jobban megérthetjük, hogyan terjedtek az információk a választási folyamat során, és hogy milyen hatással voltak ezek a hagyományos és hamis hírekre a közbizalomra.

Továbbá, a domain szintű hamis híridentifikálásnak is vannak korlátai. Előfordulhat, hogy egyes domain-ek, amelyeket hamisnak minősítettek, valójában megbízható híreket közöltek. Sőt, még a mainstream médiumok is ideológiai torzítást mutathatnak, és előfordulhat, hogy hamis információkat terjesztenek a megbízhatatlan források miatt. Egy friss példa erre a bostoni maratoni robbantás, ahol a legelismertebb hírszervezetek, mint a CNN, az Associated Press, a Fox News és a Boston Globe tévesen jelentettek be egy nem létező letartóztatást, amit a New York Post a második oldalán szerepeltetett, hamis képpel két ártatlan férfiról. Az ilyen típusú hibák különösen fontosak a mai hírközlési környezetben, ahol a hírszervezetek költségcsökkentés céljából egyre inkább a közösségi médiát használják a hírek gyors közlésére. Az ilyen hibák azonban, míg a hamis híroldalak folyamatosan hamis információkat terjesztenek, rendszerint kijavításra kerülnek a megbízható híroldalakon.

Az elemzésünk eredményei tisztán korrelációs jellegűek, és a jövőbeni kutatásoknak nagy szerepe lesz abban, hogy jobban megértsük a hamis hírek terjedését és hatásait. Csak a jövőbeli, ok-okozati kapcsolatokat feltáró kutatások tudják meghatározni, hogy milyen mechanizmusok állnak a hamis hírek mögött, és hogyan harcolhatunk hatékonyan ellenük.

Miért nem hangsúlyozták a 2016-os választási kampányban az igazi gazdasági és társadalmi problémákat?

A politikai tudósok gyakran kérdezik, hogy miért olyan nehéz a politikai pártok számára egy harmadik egymást követő elnökválasztás megnyerése, ahogyan azt a Demokrata Párt próbálta 2016-ban. Sokan azt feltételezik, hogy ez a minta valamilyen módon összefüggésben van a hivatali idejüket töltő elnökök helyzetével, vagy egyszerűen az amerikai választók vágyával, hogy változást lássanak (Abramowitz 1988; Mayhew 2008). Bármi is legyen a magyarázat, reális volt elvárni, hogy a Demokrata Párt 2016-ban komolyabb kihívásokkal szembesüljön, mint 2012-ben.

A választási eredményeket befolyásoló egyik kulcsfontosságú tényező az adott év gazdasági növekedése. Számos kutatás foglalkozott a gazdasági szavazással, és több egységes minta is megjelent (pl. Lewis-Beck 1990; Lewis-Beck és Stegmaier 2000; Bartels és Zaller 2001; Hibbs 2007). Az első és legfontosabb megállapítás, hogy nem a gazdaság általános állapota, hanem annak változása határozza meg leginkább a választásokat. Azaz az objektív gazdasági mutatók, mint az alkalmazottak száma vagy a GDP egy főre jutó összege, nem tűnnek döntő jelentőségűnek. Nem is annyira fontos, hogy a gazdaság teljes mértékben helyreállt-e egy korábbi válságból. Ami igazán számít, az a gazdaság növekedésének üteme az adott választási évben.

Ha a GDP növekedése meghaladja a 2,5%-ot, vagy a rendelkezésre álló jövedelem (RDI) növekedése több mint 3%-ot mutat, az uralkodó párt általában jól szerepel, ahogy az 1964, 1972, 1984 és 1996-os években is látható volt. Ha a GDP csökken, vagy az RDI növekedése kevesebb, mint 1%, az uralkodó párt komoly problémákkal küzd, ahogyan az 1980-as és 2008-as választások során is történt. Azokban az években, amikor a gazdaság ezen szélsőségek között helyezkedik el, bármelyik párt győzelme valószínű lehet.

Néhány politikai tudós azt állítja, hogy a gazdaság híradásainak mértéke a kampány alatt növeli a gazdasági tényezők hatását a választások kimenetelére (Gelman és King 1993; Bartels 2006). Ennek a hatása erősödik, amikor a kampányok különösen a gazdaságra helyezik a hangsúlyt (Vavreck 2009). 2016-ban a GDP növekedésének üteme 1,6%-ra, míg a bruttó nemzeti jövedelem (GDI) növekedésének üteme 1,2%-ra csökkent. Ez egy olyan gazdasági helyzet, amelyben bármelyik párt győzelme valószínű lehet (Sides 2016). Azonban más gazdasági mutatók, amelyek történelmileg kevésbé voltak összefüggésben a választási eredményekkel, kedvezőbb gazdasági helyzetet tükröztek. Az országos munkanélküliségi ráta 2016-ban minden hónapban 4,7% és 5,0% között ingadozott. Az infláció szintje történelmileg alacsony volt: 2,1%-os volt az első tíz hónapban. E kedvező gazdasági mutatók ellenére a kampányok nem azzal foglalkoztak, hogy a gazdasági helyzetet pozitív vagy negatív fényben tálalják, és a média sem emelte ezt a kérdést a választás kulcsfontosságú témájaként.

A társadalom más nagy problémáira, mint például a bérek stagnálása vagy a klímaváltozás, szintén alig fordítottak figyelmet a kampányok során. A hosszú távú bérezési stagnálás egy lehetséges magyarázata annak, hogy miért voltak nyitottak a Trump számára szavazó, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező fehér választók az északnyugati középnyugati államokban, ám a médiában szinte semmilyen hangsúly nem helyeződött erre a problémára. Hasonlóképpen, sokan úgy vélik, hogy a klímaváltozás enyhítése volt az egyik legfontosabb politikai kihívás, amellyel az Egyesült Államok kormánya szembenézett 2016-ban, de ez a téma szinte teljesen figyelmen kívül maradt a kampányban.

Trump győzelme, amely a Pennsylvania, Michigan és Wisconsin államokban elért váratlan sikerén alapult, és populistább retorikájával különbözött a korábbi republikánus jelöltektől, sok elemző figyelmét a posztindusztriális populizmusra irányította. A 2008-as gazdasági válságból való lassú kilábalás és a bérek stagnálása, amely különösen az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező férfiak számára volt hátrányos, hozzájárult a Trump iránti elégedetlenség növekedéséhez. Mégis, a választási kampányokban és a média környezetében nem kapott megfelelő figyelmet a “szekuláris stagnálás” (Summers 2013) kérdése, ami tovább növelte a gazdasági feszültségeket.

A kampány során a legnagyobb figyelmet a Hillary Clinton körüli e-mail botrány kapta, amely különböző formáiban, de végső soron egy hatalmas kérdésként hatott a választókra. Ez a téma dominálta a kampányt, és fontos szerepet játszott abban, hogy miként alakultak a választási eredmények.

Mindezeket a kérdéseket figyelembe véve világosan látszik, hogy a választók döntését befolyásoló legfontosabb tényezők közé nemcsak az azonnali gazdasági mutatók tartoznak, hanem a kampányok és a média által közvetített információk, valamint az elhallgatott vagy kevéssé hangsúlyozott társadalmi és környezeti problémák is.

Hogyan építhetünk hatékony Android-alkalmazásokat a modern fejlesztési környezetben?
Milyen tényezők befolyásolják a melanoma diagnózisát és kezelését?
Hogyan értelmezzük és vizsgáljuk a különböző szimmetrikus téridőket és a relativisztikus kosmológiai modelleket?