A nematikus fázis stabilitása szorosan összefügg a molekulák nem gömb alakúságának mértékével. A legérdekesebb megfigyelés, hogy a párhuzamos elipszoidális részecskék nem mutatnak stabil smektikus fázist, míg a párhuzamos sferocilinderek képesek smektikus fázisok kialakítására. A HC részecskék sűrűségétől és alakjától függően stabil izotróp, nematikus, smektikus és kristályos fázisok is megfigyelhetők. A fázisdiagramok felépítése számítógépes szimulációs adatok alapján (például minden fázis állapot-egyenlete nagy számú állapotpontnál, valamint minden fázis abszolút szabad energiája) egyszerű, bár időigényes folyamat. Frenkel és Mulder [62] egy háromdimenziós HER rendszer fázisátmeneteinek tulajdonságait szisztematikusan vizsgálták Monte Carlo (MC) szimulációval. Hoover és Ree [71] a hosszúság-szélesség (vagy axiális) arányok x₀ változását vizsgálták, amelyek 3 és 1/3 között mozogtak. Az ρ* olyan módon lett meghatározva, hogy a rendes zárt csomagolás sűrűsége minden x₀ esetében egyenlő legyen. Megfigyelték, hogy a rendszer elsőrendű nem izotróp-nematikus (NI) átmenetet mutatott, melynek során a sűrűség változása csupán 2%-ot tett ki, de csak akkor, ha x₀ > 2.5 vagy x₀ < 0.4. Négy különböző fázis volt megfigyelhető: az izotróp folyadék (IL), a nematikus (N), az orientált szilárd (S) és az orientálatlan (plasztikus) szilárd (PS). A fázisdiagram számos érdekes tulajdonsággal rendelkezik: (i) Ismert a stabil nematikus fázis kialakításához szükséges minimális nem-gömb alakúság, (ii) nincs stabil fázis, ha az ellipszoidák x₀ értéke 0.4 és 2.5 között van, (iii) az orientálatlan szilárd fázis stabilitásának tartománya 0.667 és 1.5 között található, de a határok nem egyértelműek, (iv) a fázisdiagram szimmetriája kiemelkedő volt az oblate és prolate ellipszoidák cseréjénél.

A Gibbs-Duhem integrációs technika alkalmazásával, amelyet Kofke [72] vezetett be, a Camp és munkatársai [65] a HER folyadékok izotróp-nematikus fázisátmenetét szimulálták. Az IN-koexisztencia vonalát az P-x₀ síkon ábrázolták az x₀ 5 és 20 közötti tartományban, Clapeyron-szerű elsőrendű differenciálegyenlet numerikus integrálásával. Az integrálási folyamat során az állandó nyomású szimulációs adatokat használták a két koexisztáló fázisra. Az eredmények azt mutatták, hogy az x₀ = 5 → 10 közötti integrációs útvonal szimulációs eredményei pontosabbak lehettek, mint az x₀ = 20 → 10 esetén. A frakcionált sűrűségkülönbség (Δρ/ρ) a ~18%-ról 12%-ra csökkent x₀ = 20-nál, 10%-ra x₀ = 10-nél és ~4%-ra x₀ = 5-nél. A fázisátmenet rendi paramétere 0.75-ről 0.66-ra csökkent x₀ = 20-tól 5-ig, ami azt jelzi, hogy a molekuláris elnyúlás csökkenésével az átmenet gyengül.

A Miguel és Allen [66] által bemutatott MC szimulációk a négyzetes-kút potenciállal rendelkező anizotróp HERSW (i.e. HER vonzó négyzetes kút potenciállal) rendszer modelljén alapultak, 512 molekulával, 0.78 < T/Tc < 1 hőmérséklet-tartományban. A szimulációt a uniaxiális HER rendszerre korlátozták. Az eredmények az 7.3. táblázatban szerepelnek. A HERSW folyadék kritikus hőmérsékletének (T), sűrűségének (ρ) és nyomásának (P) változásait az x₀ arányok függvényében, a három különböző x₀ értékkel, bemutatták. Az Odriozola és munkatársai [68, 69] által végzett replica exchange Monte-Carlo (REMC) szimulációk újra megvizsgálták a Frenkel és Mulder [62] által készített HER rendszer fázisdiagramját. Céljuk kétirányú volt: Egyrészt megvizsgálták, hogy az SM2 struktúra egyensúlyban van-e, másrészt újra meghatározták a fázisátmeneteket anélkül, hogy előre meghatározott kristálszerkezetet alkalmaztak volna. A REMC módszert azért alkalmazták, mert előnye, hogy a véletlen konfigurációkból természetes módon rendezett struktúrákat mutat, így a szilárd fázisokat előzetes szerkezeti kényszer nélkül lehetett előállítani.

A szimulációs eredmények figyelembevételével a fázisdiagramot újra felépítették, és az eredmények azt mutatták, hogy a különböző elipszoidák, akár obláták, akár proláták, különböző viselkedéseket mutatnak alacsony és magas nyomáson egyaránt. A sima fázisátmenetek mellett, az SM2 szilárd állapotba való átmenet magasabb rendű átváltozást mutatott. A különböző fázisok közötti átmeneteket mind a sűrűség, mind az x₀ változása irányítja, és ez különböző típusú szilárd fázisokat eredményezhet, amelyek a különböző nyújtott és kristályos szerkezeteket is befolyásolják.

Ezek az eredmények mélyebb megértést adnak a részecskék alakja és az általuk létrehozott fázisdiagramok közötti összefüggésekről. Különösen fontos, hogy a rendszerben figyelembe kell venni az aspektusarányt (x₀), mivel ez kulcsfontosságú szerepet játszik a fázisok közötti átmenetekben. A szimmetria, a fázisdiagramon való elrendeződés és a különböző szilárd fázisok közötti átmenetek is szoros kapcsolatban állnak a molekuláris elnyúlás mértékével, amely közvetlen hatással van a szilárd anyagok szerkezetére és viselkedésére.

Hogyan alkalmazzák a folyadékkristályokat a gyógyszerkészítményekben és a gyógyszeradagolásban?

A folyadékkristályos (LC) rendszerek alkalmazása az optikai csapdák és a holografikus technikák terén egyre fontosabb szerepet kapott a tudományos kutatásban, különösen a biológia és a medicina területén. Az LC rendszerek olyan különleges tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a különböző bioaktív anyagok célzott szállítását és a gyógyszerek kontrollált kibocsátását. A gyógyszeradagoló rendszerekben történő alkalmazásuk az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb újítása, különösen a lipidtípusú lyotropikus folyadékkristályok (LLC) és azok különböző fázisai.

Az optikai csapdák használata során a folyadékkristályos térképezők (SLM) lehetővé teszik több csapda egyidejű vezérlését, aminek segítségével a minták nemcsak lineárisan, hanem szögben is manipulálhatók. A holografikus technikák révén gazdag csapdakészletek alakíthatók ki, így ezen rendszerek alkalmazása egyre elterjedtebb a kutatásban és iparban.

Az LC lézerek sajátos előnyöket kínálnak a biológiai és orvosi alkalmazásokban, mivel széles spektrumban képesek hangolni az emissziójukat. Ezen anyagok könnyen hangolhatók elektromos és hőmérsékleti terek hatására, és egyszerűen előállíthatók nagy mennyiségben, ami különösen előnyös az egyetlen pumpás rendszerekben való alkalmazásukban. Emellett szűk vonalszélességet és magas optikai hatékonyságot biztosítanak.

A gyógyszeriparban a folyadékkristályos rendszerek az aktív hatóanyagok hatékony szállítását teszik lehetővé, különösen a bőrön keresztüli transzdermális alkalmazások esetében. Az emulziók, mint például krémek, kenőcsök, gélek, valamint transzdermális tapaszok, széles körben használt gyógyszerformák, mivel a legkényelmesebb megjelenést és textúrákat biztosítanak a felhasználók számára. Az emulziók ráadásul kiválóan alkalmasak az aktív hatóanyagok és funkcionális anyagok hordozására. A folyadékkristályok növelik az emulziók stabilitását, meghosszabbítják a hidratációt és kontrollálják a gyógyszer felszabadulását.

A lipidtípusú lyotropikus folyadékkristályok (LLC) különösen fontos szerepet játszanak a gyógyszerkészítményekben. A lamelláris, kubikus és hexagonális fázisok közül az utóbbi kettő az, amelyik a legnagyobb figyelmet kapta, mivel az ő struktúrájuk rendkívül rendezett, és ezért ideálisak a gyógyszeradagolás terén. Ezek a fázisok lassú gyógyszerfelszabadulást biztosítanak, miközben védelmet nyújtanak a peptidák, fehérjék és nukleinsavak kémiai és fizikai lebomlása ellen. Ezen fázisok alkalmazása különösen hasznos azokban az esetekben, amikor az aktív hatóanyagok stabilitásának megőrzése és fokozott felszívódása a cél.

A kubikus és hexagonális fázisok alkalmazásával a gyógyszerkészítmények képesek hosszú távú gyógyszerfelszabadulást biztosítani, miközben minimalizálják a gyógyszer toxicitását és növelik annak biohasznosulását. Az egyik legismertebb példa a GMO (glicerin-monooleát) és PT (fitantriól) alapú rendszerek alkalmazása, amelyek a leggyakrabban használt anyagok az LC gyógyszeradagoló rendszerekben. A kubikus fázisok és kubozómák képesek lassan felszabadítani a gyógyszereket a kívánt tempóban, miközben biztosítják a gyógyszerek fizikai és kémiai integritását, például az inzulin hosszú távú stabilitását. Ezen fázisok emellett az alkalmazott gyógyszerek molekulatömegétől függően képesek csökkenteni a diffúzió sebességét, így hosszabb időn keresztül biztosítják a kívánt hatást.

A hexagonális fázisok alkalmazása a gyógyszerszállító rendszerekben szintén figyelemre méltó, bár a rendelkezésre álló anyagok és szintézisfeltételek korlátozottak. Az OG (oleil-glicerat) és PG (fitanil-glicerat) alapú hexagonális rendszerek a legújabb kutatásokban sikeresen alkalmazhatók különböző hidrofób és hidrofil gyógyszerek, például paclitaxel és irinotecan szállítására. Ezen anyagok alkalmazása javítja a gyógyszerek biohasznosulását, és különösen fontos szerepet játszanak az orális alkalmazások terén, mivel képesek növelni a gyógyszerek felszívódásának mértékét.

A folyadékkristályos rendszerek alkalmazása a gyógyszeriparban tehát jelentős előnyöket kínál, különösen a stabilitás, biohasznosulás és gyógyszerfelszabadulás terén. Az egyre fejlődő kutatások és új anyagok megjelenése lehetővé teszik, hogy még hatékonyabb gyógyszeradagoló rendszereket hozzunk létre, amelyek jobb terápiás eredményeket biztosítanak a betegek számára.

Miként alkalmazzák a folyadékkristályokat a nem kijelző alapú rendszerekben?

A folyadékkristályok széleskörű alkalmazása nem korlátozódik kizárólag kijelzők készítésére. Az ilyen típusú anyagok különféle optikai és elektronikai eszközökben is megtalálhatók, amelyek az információk feldolgozására, irányítására és továbbítására szolgálnak. A mikropatternálás alapú, elektromosan hangolható fókuszáló folyadékkristály lencsék az egyik legfontosabb alkalmazási területük, melyek számos, igen változatos rendszerben hasznosíthatók. Ilyen alkalmazások közé tartoznak a hordozható eszközök, picoszintű projekciók, optikai csapdázás, endoszkópiás rendszerek, napelemes cellák, optikai zoom rendszerek és szemészeti lencsék. Az ilyen lencsék különleges előnye, hogy gyors válaszidővel és széles fényerősségi tartománnyal rendelkeznek, és akár -1,74 dioptriáig is képesek változtatni a fókuszt. A bistabil lencsék különlegessége, hogy képesek „emlékezni” egy adott funkcióra, amelyet külső erők, például elektromos mezők segítségével aktiválhatunk.

A folyadékkristályos eszközök egyik másik figyelemre méltó alkalmazása a térbeli fénymodulátorok, különösen a ferroelektromos folyadékkristály alapú modulátorok (FLC SLM-ek). Az SLM-ek olyan elektrolumineszcens eszközök, amelyek képesek modulálni az optikai hullámfront intenzitását, fázisát vagy polarizációját mind térben, mind időben. Az FLC alapú SLM-ek különösen gyors kapcsolásuk révén a legalkalmasabbak a nagy sebességű alkalmazásokhoz. A fény modulálása lehet passzív, például a FLC anyag saját polarizációs bistabilitásának kihasználásával, vagy aktívan, például változó feszültségű rendszerekkel. Ezen modulátorok elterjedése különféle területeken, mint például az optikai adatfeldolgozás és telekommunikációs rendszerek, lehetővé teszi a valós idejű adatkezelést és képfeldolgozást.

A telekommunikációs alkalmazások között említést érdemel az optikai kommunikációs rendszerek fejlődése, ahol a FLC technológia fontos szerepet játszik. Az optikai szabad térben történő kapcsoló rendszerek egyre nagyobb teret nyernek. Az ilyen rendszerek képesek optikailag átlátszó módon összekapcsolni több bemeneti és kimeneti portot, és adatokat továbbítani formátumuktól vagy bitsebességüktől függetlenül. A FLC technológia gyors kapcsolási sebessége különösen alkalmas az áramkör alapú alkalmazásokra és a forgalomkezelési műveletekre. Ezenkívül a FLC alapú rendszerek, mint a hullámhosszal osztott többszörözés (WDM) szűrők és integrált hullámvezető eszközök, szintén egyre nagyobb szerepet kapnak a telekommunikációs hálózatokban.

Az optikai adatfeldolgozás területén a FLC és SLM technológia kombinációja lehetővé teszi a képfeldolgozási alkalmazások széles körét, beleértve a logikai műveletek végrehajtását, a mozgó objektumok kinyerését és a minta felismerését. A bináris képek optikai párhuzamos feldolgozásával, például három egymás után kapcsolt bipoláris operációs OASLM-ek segítségével valós időben végezhetők el a logikai műveletek, mint az ÉS, VAGY, XOR műveletek. Az ilyen típusú feldolgozás rendkívül gyors, és több különböző képet is képes kombinálni, ami az optikai feldolgozást egyedülállóvá teszi.

A korrelációs alkalmazások, mint az optikai karakterfelismerés, tárgyazonosítás, ujjlenyomat-azonosítás és optikai inspekció, szintén jelentős előnyöket kínálnak a FLC alapú rendszerekkel. Az optikai korrelációs műveletek során a fényképek közötti hasonlóságot mérjük, ami az adatfeldolgozás új dimenzióit nyitja meg. Az ilyen típusú alkalmazásokban a FLC technológia különösen nagy sebességű képfeldolgozást tesz lehetővé, amely más eszközökkel nem elérhető.

A fotonikus késleltetési vonalak (PDL) alkalmazása a fázisvezérelt antennarendszerekben szintén nagy jelentőséggel bír. Az FLC eszközök lehetővé teszik a fénysebesség változtatását, így pontosabb időzítést és irányítást biztosítanak az optikai rendszerekben. A PDL-ek segítségével a fázisvezérelt antennák számára optimális jelek készíthetők, amely kulcsszerepet játszik a modern kommunikációs és radar rendszerekben.

A folyadékkristályok tehát nemcsak kijelzőkben, hanem sokféle nem kijelző alapú alkalmazásban is kulcsfontosságúak. A gyors kapcsolás, az optikai moduláció és az adatfeldolgozás területén szerzett előnyük lehetővé teszi számukra, hogy a jövő technológiai fejlődésének fontos részévé váljanak. Az ezen alapú eszközök folyamatosan fejlődnek, és újabb és újabb alkalmazási lehetőségeket kínálnak.

Hogyan befolyásolja az alkalmazott elektromos mező a N cseppképződést és textúrákat?*

A N* cseppképződés az alkalmazott elektromos mező hatására különböző orientációs struktúrák kialakulásához vezethet, amelyek a dielektromos anizotrópiától, az inicializált orientációs struktúrától, valamint a szimmetria tengelyének és a mező irányának viszonyától függenek. Gardymova et al. [97] kutatásai szerint a poliészterben diszpergált chiral nematikus cseppeket konikus határfeltételek között vizsgálták. A kutatás során 1,5 wt%-os koleszteril-acetát adalékkal dúsították a nematikus LN-396 keveréket, amelyet PiBMA poliészterben diszpergáltak. Az így előállított nematikus keverék, amelyben a chiralitás kulcsszerepet játszott, polimert és butil-acetátot tartalmazott. A filmek vastagsága 40 μm volt, és a cseppek mérete 7–45 μm között változott. A kutatás során a polarizált fény mikroszkópiás módszerét alkalmazták, hogy a cseppeket és azok textúráját tanulmányozzák 25 °C-on.

A N* cseppek chiralitási paramétere (N0 = 2d/p0) ≤ 2,9 esetén a konikus felület-rögzítés hatására az axiálisan csavart bipoláris konfiguráció alakult ki, amelyben a director csavarodási szöge a csepp átmérőjén az egyenlítői síkban mérhető volt. A N0 növekedésével az orientációs struktúrák más-más formát öltöttek. Például, N0 = 2,2 esetén a csavarodási szög 130° ± 5° volt, míg N0 = 2,9 esetén a csavarodási szög elérte a 180° ± 5°-ot. A cseppekben a kör alakú hiba síkja a film síkjára merőleges volt, amit polarizált fény segítségével vizsgáltak.

Gardymova et al. [97] szintén megfigyelték, hogy a N* cseppekben, ha a chiralitás paramétere 2,9 < N0 < 3,95 között van, akkor egy olyan orientációs struktúra alakul ki, amely az axiális és folyékony típusú struktúrák közötti átmenetet képvisel. Ebben az esetben a hiba gyűrűje deformálódik a csepp egyenlítője körül. Ha N0 ≥ 3,95, akkor a réteg-kinézetű struktúra alakul ki, amely a chiral nematikus rétegek enyhe deformációjával és a csavart hiba hurok megjelenésével jellemezhető. Az ilyen struktúrákban a hélix kicsavarodása is megfigyelhető.

A kék fázisú (BP) folyadékkristályos rendszerek, például a BP I és BP II, szintén figyelemre méltó textúrákat és hibákat mutatnak. A kék fázisokban a hibák nem csupán jelen vannak, hanem a struktúra stabilitásához és létrejöttéhez is szükségesek. A BP-k általában „dupla csavarodású hengerek” szerkezetét mutatják, míg a N* fázis inkább „egyszeres csavart” rendszert alkot. A BP I és BP II struktúrákban a hibák ott jelennek meg, ahol a csavarodott hengerek irányai találkoznak. A kék fázisok textúrái a POM segítségével könnyen megfigyelhetők, és azokat a kristályszerkezetük is befolyásolja. A BP I fázis például kék, vörös és zöld színben, striált textúrában jelenik meg, míg a BP II tisztább, és főként kék színű.

A kék fázisok esetén a kutatások gyakran a tömegükre összpontosítanak, ám érdekes módon a BP-k szférikus cseppekre korlátozva új morfológiákat is kialakítanak. A kutatások arra is rávilágítottak, hogy a kék fázisú fotonikus kristályok gyors ön-összeállítását lehet elérni, amelyek háromdimenziós köbös struktúrákba rendeződnek, így egyedi orientációban tükrözik a fényt. Oton et al. [105] munkájában sikerült monokristályos kék fázisokat előállítani, amelyek önállóan rendezkedtek el és homogén struktúrákat alkottak.

Fontos, hogy az ilyen rendszerek mechanikai tulajdonságait is megvizsgáljuk, mivel a kék fázisok viszkoelasztikus jellemzői a hibák és a csavart szerkezetek függvényében változnak. Fujii és Henrich [106] vizsgálataik során a BP I viszkoelasztikus viselkedését tanulmányozták, és megállapították, hogy a folyadékkristályos rendszerek viszkozitása az adott hőmérsékleti tartományban jelentősen változhat, ahogy a kék fázisok kialakulnak.

Az alkalmazott elektromos mező hatása és a különböző orientációs struktúrák kialakulása alapvetően meghatározzák a folyadékkristályos rendszerek optikai tulajdonságait és mechanikai viselkedését. Az ilyen rendszerek pontos vizsgálata lehetővé teszi a jövőbeli technológiai alkalmazásokat, például a folyadékkristályos kijelzők, optikai szűrők és fotonikus eszközök fejlesztését.

Miért fontos megérteni a hegyes hibák viselkedését és elpusztítását a nématikus anyagokban?

A nématikus folyadékok topológiai hibái, különösen a hegyes hibák, kulcsszerepet játszanak a folyadékok rendjének és stabilitásának megértésében. A hegyes hibák, amelyek lehetnek pozitív vagy negatív töltésűek, különleges helyzeteket teremtenek a nématikus rendszerekben, különösen, ha szűk, meghatározott geometriájú környezetekben jelennek meg, például kapillárisokban vagy mikroméretű cseppekben. A hegyes hibák kialakulásának vizsgálata segít megérteni a nemlineáris dinamika és az érdességi mechanizmusok hatását, amelyek a nématikus anyagok viselkedését befolyásolják.

Az egyik legfontosabb jelenség a hegyes hibák párba rendeződése, amely a 3D-s nématikus rendszerekben szoliton szálakon keresztül valósul meg. A szoliton szálak az a térbeli struktúra, ahol az energia nagy része koncentrálódik. A hegyes hibák közötti interakciók következményeként különböző deformációk és gyűrődéseket figyelhetünk meg a rend szerkezetében, ami szoros kapcsolatban áll az anyag elrendeződésével és az egyes hibák energiájával.

A hegyes hibák párosulásának vizsgálata során a kísérletek azt mutatják, hogy az energia eloszlása nem egyenletes, és az egyes hibák közötti távolságok befolyásolják azok kölcsönhatásait. Különösen érdekes, hogy a hiba eltűnésének folyamata – más néven a hibák megsemmisítése – különböző fázisokon megy keresztül, melyek során a hibák először egy körszerű, töltés nélküli gyűrűvé alakulnak, majd ezek a gyűrűk eltűnnek, és a rendszer visszanyeri a szimmetriáját. Az elpusztulás folyamata összefügg a hibák közötti távolság csökkenésével és a különböző konfigurációk stabilitásával.

A hegyes hibák gyors mozgása és a környezeti hatások szerepe szintén fontos tényezők. A Brown-hullámú molekuláris dinamika (BMD) szimulációk segítenek pontosan modellezni ezt a dinamikát. A szimulációk megmutatják, hogy a hibák párosulása és elpusztulása nemcsak az anyag belső struktúrájától, hanem a külső hatásoktól is függ, mint például a határok és a geometriai korlátozások, amelyek a hibák fejlődését befolyásolják.

A hegyes hibák megsemmisítése szoros kapcsolatban áll a hibák közötti interakció erősségével, amelyet a kémiai és fizikai környezetek különböző paraméterei szabályoznak. A szimulációk azt mutatják, hogy a kis távolságokon a hibák vonzzák egymást, míg a nagy távolságokon a határfeltételek dominálnak, és a hibák viselkedése a rendszer szimmetriájától függően különböző típusú energiák eloszlását eredményezheti.

A hegyes hibák dinamikája és azok kölcsönhatása a nématikus rendszerekben nemcsak az elméleti megértést, hanem az alkalmazásokat is segíti. A topológiai hibák tanulmányozása hozzájárul a folyadékok és szilárd anyagok interakcióinak, valamint az anyagok rugalmasságának és stabilitásának jobb megértéséhez. Fontos megérteni, hogy a hibák dinamikája nemcsak a mikroszkopikus rendszerek szempontjából jelentős, hanem makroszkopikus alkalmazásokban is, például optikai és elektronikai eszközök fejlesztésében, ahol a nématikus anyagok különböző rendi konfigurációi alapvető szerepet játszanak.

A szimulációk és kísérletek alapján fontos, hogy a hegyes hibák viselkedését különböző geometriai korlátozások között vizsgáljuk. A rendszerek nemlineáris természetének és a topológiai hibák eltűnési mechanizmusainak jobb megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy olyan új anyagokat fejlesszünk ki, amelyek a nématikus rend fenntartására és szabályozására képesek, miközben megőrzik a kívánt optikai és mechanikai tulajdonságokat.

Hogyan segíthetjük a fenntartható innovációk sikerét és elérhetőségét?
Hogyan modellezhetjük a fázis rendeződést és a dinamikus folyamatokat a nematikus folyadékkristályokban?
Miért rezonál a belső városok „válságnarratívája” a választók egy részével a Trump-korszakban?
Miért és hogyan válnak a „magányos farkasok” a terrorizmus eszközeivé?
Milyen hatással van társadalmi osztály és gazdasági háttér a politikai képviseletre?
Hogyan határozza meg a molekulák szimmetriája a dipólmomentumot, polarizálhatóságot és az atommagok mozgásait?