A hibrid autóval kapcsolatos kezdeti szkepticizmus nem volt alaptalan: kezdetben a Toyota pénzt vesztett a Prius modellek gyártásával. Azonban a vállalat gyorsan megtanulta az iparági kihívásokat, és mára több millió dolláros hasznot hozott a hibrid járművekkel kapcsolatos újításaiból. Ez egy fontos példa arra, hogyan válhatnak a fenntartható innovációk a piacon sikeressé, még akkor is, ha kezdetben nem tűnnek nyereségesnek.

A fenntartható technológiai újítások esetén a jövőbeli haszon realizálása gyakran hosszú távú folyamat. A fejlesztők és vállalkozók nemcsak abban bíznak, hogy a termékeik iránt kereslet lesz, hanem abban is, hogy a létrehozott értékből képesek lesznek profitálni. A fenntarthatóságra épülő innovációk iránti tőkeberuházások, különösen a megújuló energia terén, hosszú időtávot igényelnek, ami miatt a kockázati tőkebefektetők gyakran elkerülik az ilyen típusú befektetéseket. Az újítók számára is kihívást jelenthet, hogy fenntartható technológiák fejlesztésére összpontosítsanak, ha az eredmények elérése évtizedekre is elnyúlhat.

A történelem tele van olyan sikeres feltalálókkal, akik végül nem tudták megfelelően kihasználni találmányaik előnyeit, mivel mások lemásolták ötleteiket, és sikeresebbek lettek a piacon. Mindezek alapján kulcsfontosságú kérdés, hogyan teremthetőek meg azok a megfelelő körülmények, amelyek motiválják az újítókat a fenntartható technológiákra összpontosítani. Az egyik lehetőség, hogy a kormányok támogatják az intellektuális tulajdonjogokat, például azzal, hogy a fenntartható technológiákat kifejlesztő újítóknak hosszabb szabadalmi védelmet biztosítanak, mint a hagyományos találmányok esetében.

A kormányok szerepe nemcsak a szabadalmi jogok védelmében rejlik, hanem innovációs díjak révén is. Az ilyen díjak elősegíthetik a fenntartható technológiai újításokat, mivel pénzügyi ösztönzést adnak az újítóknak még a kereskedelmi forgalmazás előtt. Az egyik legismertebb ilyen díj az XPRIZE, amelyet a világűr felfedezésére hoztak létre, de azóta hasonló díjakat adnak ki a megújuló energiával és fenntarthatósággal kapcsolatos fejlesztésekért is. Az XPRIZE, amely először 2,5 millió dolláros tőkebefektetéssel indult, mára hatalmas iparágat teremtett, például a Virgin Galactic vállalattal való együttműködéssel. Az ilyen típusú díjak nagy ígéretet hordoznak a fenntartható technológiák terén.

A fenntartható technológia sikeressége azonban nemcsak a konkrét innovációk megvalósításától függ. Fontos, hogy a megfelelő kiegészítő technológiák és szolgáltatások is egy időben fejlődjenek, hogy a fenntartható innovációk elérhessék teljes potenciáljukat. A számítástechnikában is látható, hogy a hardver és a szoftver együttes fejlesztése segíti elő a valódi áttöréseket. Az Internet of Things (IoT), az okos eszközök és a szoftverek szoros kapcsolata az egyik legjobb példa arra, hogy a kiegészítő technológiák hogyan fokozhatják egy-egy termék hatékonyságát.

A hidrogén üzemanyagcellák vagy más fenntartható technológiák elterjedéséhez elengedhetetlen a kiegészítő iparági újítások fejlesztése. A gyártási és elosztási technológiák kulcsszerepet játszanak abban, hogy egy új technológia valóban elérhetővé váljon a piacon. A tiszta energiához kapcsolódó gyártási újítások elősegítése érdekében az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (DOE) 2013-ban elindította a Tiszta Energiát Gyártó Kezdeményezést. Ennek célja a gyártási kutatás-fejlesztés finanszírozása, amely segít csökkenteni a tiszta technológiák piacra vitelével kapcsolatos költségeket.

Ezen kívül az ellátási láncok átalakítása is elengedhetetlen a fenntarthatóság megvalósításához. Például a Unilever nemcsak saját ellátási láncát kívánja átalakítani, hanem az iparági szintű fenntartható beszerzéseket is elősegíti, partnerségeket alakítva ki más vállalatokkal és iparági szereplőkkel. Az ilyen együttműködések segíthetnek az iparági változások előmozdításában, és hozzájárulhatnak a fenntarthatósági célok eléréséhez.

A kormányok szerepe tehát nemcsak az alapvető technológiai újítások terén nyújtott támogatásban rejlik, hanem a kiegészítő technológiák és szolgáltatások piacra jutását is segíthetnek. A közszolgáltatások és az iparági együttműködések ösztönzése alapvető a fenntartható iparágak fejlődéséhez és a diszruptív újítások sikeréhez. A verseny és az innováció mellett, amelyek a legjobban támogathatják az új technológiák fejlődését, elengedhetetlen a fenntarthatóságra irányuló kooperációs és állami támogatás is.

Miért nem jönnek létre gyakrabban az ipari ökoparkok?

A fenntarthatóság és a környezeti hatások csökkentésének szempontjából az ipari ökoparkok rendkívül nagy potenciállal rendelkeznek. Egy ilyen parkban különböző vállalatok és iparágak együttműködhetnek úgy, hogy az egyikük melléktermékei, mint például hő, gőz vagy salak, hasznosíthatók a szomszédos cégek és háztartások számára. Az ipari ökoparkok összekapcsolják az energiatermelést és -felhasználást, az anyagokat és az erőforrásokat, csökkentve ezzel a környezeti hatásokat és növelve a gazdasági hatékonyságot. Az ilyen típusú együttműködések már léteznek például a dán Kalundborgban, ahol a szomszédos iparágak kölcsönösen hasznosítják egymás melléktermékeit.

Egyes gazdaságok, mint az Egyesült Államok és Európa, próbálkoztak az ipari ökoparkok létrehozásával, azonban csak kevés ilyen kezdeményezés bizonyult sikeresnek. Ennek egyik fő oka, hogy az együttműködés és a koordináció rendkívül bonyolult. A közgazdaságtanban létezik egy elmélet, amely a tranzakciós költségeket elemzi, azaz azokat az költségeket, amelyek akkor merülnek fel, amikor különböző cégek próbálnak cserélni árukat és szolgáltatásokat. Az ilyen parkokban a különböző cégek közötti közvetlen kapcsolat szükséges, hogy az egyes résztvevők könnyen elérhessék a kölcsönös előnyöket. Azonban sokszor a különböző érdekek ütköznek, és a vállalatok egymástól függő helyzete az úgynevezett "hozott problémákat" eredményezheti. Például egy cég kérhet jobb szerződési feltételeket, mielőtt továbbra is mellékterméket szolgáltatna a másiknak. Az ilyen koordinációs nehézségek egyes tudósok szerint az egyik oka annak, hogy a hidrogéngazdaság még nem indult el széleskörűen, noha sok tudós hangsúlyozza annak fontosságát a fenntarthatóság szempontjából. A hidrogén előállítása, szállítása és felhasználása számos komplikált cserekapcsolatot eredményez, amelyek valószínűleg tovább növelik a tranzakciós költségeket.

Az úgynevezett "low-hanging fruit", azaz a könnyen elérhető hatékonyságnövelési lehetőségek még mindig nagy ígéretet rejtenek. Számos vállalat jelentős költségmegtakarítást ért el a hulladékok és hatékonysági problémák kezelésével. A fenntartható innovációk további lehetőségei valószínűleg csökkenthetik az üzleti költségeket, azonban vannak aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy mindez csupán az első, könnyen elérhető lépés, ami gyorsan elérheti határát. Az energiahatékonysági megoldások, a hulladékok újrahasznosítása, és az erőforrások hatékony felhasználása mind hozzájárulhatnak a fenntarthatósági célok eléréséhez, de fontos szem előtt tartani, hogy ezek az első lépések könnyen megvalósíthatók, ám hamar elérhetik a csúcspontjukat. Az utolsó, legkisebb mértékű szennyezés vagy környezeti hatás megszüntetése valószínűleg nagyon költséges lesz, ami az egyes vállalatok számára korlátozó tényezővé válhat.

A cégek számára komoly kihívásokat jelenthet a fenntartható innovációk elindítása, különösen, ha figyelembe vesszük a piac jelenlegi korlátait és azokat a nehézségeket, amelyekkel a vezetők nap mint nap szembesülnek. Az egyik nagy kihívás, amivel sok vállalatvezető találkozik, hogy miután sikerült néhány környezetbarát kezdeményezést bevezetni, további lépések megtétele egyre nehezebb. A "pilot paralysis", azaz a kis léptékű kísérleti projektek körüli bizonytalanság érzése sok vezetőt megakasztja, akik úgy érzik, már mindent megtettek a fenntarthatóság érdekében. Az ilyen helyzetekben sokszor a cégek kénytelenek dönteni a fenntarthatóság és a vállalati teljesítmény közötti egyensúlyról, és gyakran nem képesek nagyobb léptékben alkalmazni a zöld megoldásokat.

A nagy hatású, valódi áttörést hozó innovációk megvalósítása szintén nehéz feladat. Ugyanakkor, mivel az egyszerűbb változtatások már nem vezetnek jelentős eredményekhez, lehet, hogy a nehézségek éppen azt teremtik meg a feltételeket, amelyek egy diszruptív innovációval való áttörést eredményezhetnek. A vállalkozók gyakran megoldásokat keresnek olyan piaci hiányosságokra, amelyek jelenleg nem kerültek kielégítésre. Az iparágak környezetvédelmi kihívásai számos piachibát hoznak létre, és ezek motiválják az új vállalkozásokat, hogy belépjenek a piacra. Az ilyen vállalatoknak nem szükséges minden cég számára fenntarthatóságra építeniük, elég, ha csak néhány sikeres új szereplő képes lesz jelentős mértékben átalakítani a piacot. A diszruptív innovációk révén a régi, megszokott vállalatok gyakran képtelenek alkalmazkodni és háttérbe szorulnak.

A kreatív destrukció elmélete szerint az új vállalkozások képesek lehetnek új termékekkel, technológiákkal vagy szolgáltatásokkal új piacokat alakítani. Bár a diszruptív innováció nem mindig követi a klasszikus Schumpeteri utat, gyakran előfordul, hogy az új technológiák segítségével az innovátorok gyorsan átveszik a piac vezető szerepét. Az elektromos autók példáját nézve: a Tesla nemcsak környezetbarát, hanem egy jól megtervezett termék volt, amelyet a gazdagabb rétegek számára készítettek. A márkaépítést követően a Tesla 2016-ban bemutatta az újabb, olcsóbb Model 3-at, amely már a szélesebb közönséget célozta. Az ilyen típusú innovációk a legnagyobb áttörésekhez vezethetnek, és az elkövetkező évtizedekben jelentős változásokat eredményezhetnek az iparágakban.