Can Nature Be a Shareholder in Corporate Governance?

A vállalatirányítás olyan szabályok, gyakorlatok és folyamatok összessége, melyek célja egy vállalat irányítása és ellenőrzése. Ez határozza meg a vállalat hatalmi struktúráját, valamint annak felelősségvállalási eljárásait és döntéshozatali folyamatát. A vállalat igazgatói, részvényesei és egyéb érdekeltek – mint például az alkalmazottak, ügyfelek, beszállítók, a kormány és a tágabb közösség – mind valamilyen formában részt vesznek a vállalatirányításban. A vállalatirányítás egyik fő célja, hogy biztosítsa a vállalat hatékony és gondos működtetését, elősegítve annak hosszú távú sikerét. Azonban a jelenlegi vállalatirányítási megközelítésekben a hosszú távú siker gyakran el van választva a természeti környezet sikerétől. Az ilyen jogi értelmezés ellentmond a természet globális gazdaságban betöltött szerepének mai megértésének. A legfrissebb kutatások szerint a globális GDP több mint fele – ami körülbelül 58 billió amerikai dollárnak felel meg – közvetve vagy közvetlenül a természetre épít, és számos kormány, szabályozó hatóság és nemzetközi szervezet is elismeri, hogy a globális gazdasági prosperitás szorosan összefonódik a természet jólétével, és hogy a természet elvesztése pénzügyi kockázatot jelenthet a legtöbb vállalat és pénzügyi intézmény számára.

A részvényesek szerepe a vállalati irányításban rendkívül fontos. A részvényes olyan egyén vagy jogi személy, aki a vállalat egyik részvényével rendelkezik, és akinek neve be van jegyezve a vállalat nyilvántartásába. A részvényesek jogokat gyakorolnak, például részesedést kapnak a vállalat nyereségéből, és joguk van szavazni a közgyűlésen. A részvényesek lehetnek természetes személyek vagy jogi személyek, például nyugdíjalapok vagy egyéb vállalatok. A részvényeseknek jogai és kötelezettségeik vannak ebben a szerepükben.

A részvényesek primátusának elve, amit néha a „részvényes a király” elvnek is neveznek, hosszú ideig központi tétele volt a globális vállalati irányításnak. Ez az elv a részvényesek érdekeinek előtérbe helyezését jelenti a vállalat sikerében, vagy a pénzügyi hozamok maximalizálását. Ezen elv szűk értelmezése szerint a részvényesek érdekei felülmúlják az egyéb érdekeltek, így az alkalmazottak, ügyfelek vagy a környezet érdekeit. Egy szélesebb értelmezés, amit „felvilágosult részvényesi értéknek” neveznek, arra összpontosít, hogy a részvényesek hosszú távú érdekei (nem a rövid távú piaci érték) nem zárják ki az egyéb érdekeltek figyelembevételét. Az Egyesült Királyságban a „felvilágosult részvényesi érték” elve a 2006-os cégtörvény 172. szakaszában van rögzítve, amely kimondja, hogy az igazgatónak „jóhiszeműen, a cég sikerének előmozdítását szem előtt tartva kell eljárnia, a tagok egészének javára”. Ezen elv alapján a részvényesek érdekei az elsődlegesek a vállalati döntéshozatalban, de figyelembe vehetők az érdekeltek érdekei is. Azonban ezen a modellelnél a vállalatok működésének környezeti költségei gyakran nem jelennek meg a pénzügyi kimutatásokban, így a természet inkább erőforrásként jelenik meg, nem pedig részvényesként.

A kreatív vállalatirányítási megközelítések új fejleményei arra vezetnek, hogy egyesek már fontolóra veszik annak lehetőségét, hogy a természet maga is részvényes legyen. Elméletben, amennyiben szavazati jogot is magában foglal, ez ösztönözhetné a vállalatokat arra, hogy a környezeti fenntarthatóságot beépítsék alapvető stratégiáikba, biztosítva, hogy működésük figyelembe vegye a természet hosszú távú érdekeit.

A vízkészletek védelme és fenntartható használata: A víz szerepe a nemzeti biztonságban és a gazdaságban

A víztestek nem csupán a földrajzi környezet lényeges összetevői, hanem meghatározó hatással vannak a fizikai és földrajzi folyamatok intenzitására, az ökológiai feltételekre, az adott terület gazdasági kihasználhatóságának lehetőségeire, valamint a különböző ágazatok gazdaságára is. A vízprobléma lényege nemcsak abban rejlik, hogy a társadalmi termelés növekedésével együtt a víz iránti kereslet is fokozódik, hanem abban is, hogy a természeti vizek gazdasági célú hasznosítása során gyorsan bekövetkezik azok szennyeződése, mivel a nem megfelelően kezelt ipari, mezőgazdasági és közműszennyvizek közvetlenül a folyókba és tározókba kerülnek.

Ma már a vízkészletek nemcsak természeti erőforrásként, hanem társadalmi jelentőséggel bíró tényezőként is szerepelnek. A megfelelő minőségű és mennyiségű víz elérhetősége ugyanis az egyik alapvető tényezője a biztonságos életkörülményeknek, a fenntartható fejlődésnek, valamint az állam nemzeti biztonságának. Ennek megfelelően a vízkészletek stratégiai, életbevágó fontosságú természeti erőforrások, amelyek védelme és fenntartható használata kiemelkedő szerepet kap a nemzetek gazdasági és politikai stabilitásában.

A víz védelme és használata Ukrajnában számos jogszabály biztosítja, azonban egyes rendelkezések még rendezetlenek, vagy nem kerültek teljes mértékben tisztázásra, például a vízkódex átfogó felülvizsgálatot igényel. Az ukrán jogszabályok közötti ellentmondások és a végrehajtás gyengeségei hatékony jogi védelem hiányához vezetnek, amely közvetlenül befolyásolja a vízforrásokkal kapcsolatos közszolgáltatásokat és az azokkal kapcsolatos bűncselekmények számának növekedését.

A vízkészletek kezelése nemcsak a jogszabályok betartásán múlik, hanem a társadalmi felelősségen és a környezettudatosságon is. Az ipari fejlődés, a mezőgazdasági gyakorlatok, valamint a városok növekvő vízigénye mind-mind hozzájárulnak a vízkészletek gyors kimerüléséhez és szennyeződéséhez. Azonban a víz, mint az élet alapvető feltétele, nemcsak természeti erőforrás, hanem közjó is, amelyet közösen kell védelmezni. A fenntartható vízhasználat mind a helyi közösségek, mind az állami intézmények közös felelőssége, hiszen a víz a jövő generációi számára is kulcsfontosságú.

A vízkészletek megóvása érdekében számos nemzetközi megállapodás, például az Európai Unió vízpolitikájával összhangban működő irányelvek és a transznacionális vízügyi egyezmények is fontos szerepet játszanak. Az ilyen egyezmények elősegítik a vízmegosztásban való együttműködést és a közös erőfeszítéseket a vízminőség védelme érdekében. Az Ukrajnával kapcsolatos vízgazdálkodási stratégia és az Európai Unióval való együttműködés során egyre inkább figyelmet kell fordítani a vízhasználat fenntarthatóbbá tételére, figyelembe véve az éghajlatváltozást és az ezzel járó vízszükséglet változásokat.

A víz védelme nemcsak egy nemzet számára létfontosságú, hanem globális szinten is kiemelkedő jelentőségű. A nemzetek közötti együttműködés és a jogszabályi harmonizáció elengedhetetlen a jövő vízválságainak megelőzése érdekében. A víz mint közös erőforrás védelme és fenntartható használata mindannyiunk közös érdeke, amelyet közösen kell biztosítanunk.

Miért fontos a fenntartható biokerozinok előmozdítása az EU megújuló energia politikájában?

A RED I által javasolt szabályozások fontos lépéseket tettek a biogázok és bioüzemanyagok fenntartható használatának előmozdítására, de hamarosan nyilvánvalóvá váltak a növényi alapú bioüzemanyagokkal, például pálmaolajjal és szójaolajjal kapcsolatos környezeti problémák, különösen az Indirekt Földhasználati Változások (ILUC) tekintetében. Az ILUC jelensége azt jelenti, hogy az ezekből az alapanyagokból készült bioüzemanyagok, mint a pálmaolaj, gyakran magasabb szén-dioxid-kibocsátással járnak, mint amit a bioüzemanyagok előállítása elvileg kompenzálni tudna, mivel a termelésük gyakran erdőirtással és tőzeglápok pusztításával jár.

Ezeket a problémákat figyelembe véve az Európai Unió 2014-ben elfogadta az ILUC irányelvet, amelynek célja volt csökkenteni a növényi alapú bioüzemanyagok arányát és elősegíteni az úgynevezett fejlettebb bioüzemanyagok használatát, amelyek nem versenyeznek az élelmiszer- és takarmánytermeléshez szükséges alapanyagokkal. Ilyen alapanyagok lehetnek a hulladékok, mezőgazdasági maradványok, vagy nem élelmiszer alapú növények.

A RED II irányelv 2018-ban történt módosítása tovább szigorította a szabályokat, korlátozva a növényi alapú bioüzemanyagok felhasználását, és előtérbe helyezve a fenntartható, alacsony ILUC-kockázatú bioüzemanyagokat, mint például az étkezési olajból készült bioüzemanyagokat (UCO). Az UCO-t a RED II külön kiemelte, és lehetővé tette, hogy az UCO-ból készült bioüzemanyagok kétszeresen számítsanak bele a közlekedési célú megújuló energia célkitűzések teljesítésébe. Ez a szabályozás ösztönözte a hulladékok összegyűjtését és feldolgozását, ezáltal csökkentve a lerakóhelyek használatát és az illegális hulladéklerakást.

A RED II irányelvhez kapcsolódóan az EU célkitűzései folyamatosan emelkedtek. Az EU megújuló energia arányát 32%-ra emelte 2030-ra, és újabb részletes célokat határozott meg a közlekedési szektorban. A RED II ezen kívül egyre inkább hangsúlyozta a fenntarthatósági kritériumokat, és előírta, hogy a bioüzemanyagoknak nemcsak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését kell biztosítaniuk, hanem azokat a környezetre és a biodiverzitásra gyakorolt hatásokat is figyelembe kell venni.

A legújabb, 2023-ban bevezetett RED III irányelv célja, hogy a megújuló energia részesedése az EU energiakombinációjában 42,5%-ra emelkedjen, az ambiciózus cél pedig akár 45%-ra is nőhet. A RED III különösen fontos szerepet szán az új típusú bioenergiaforrásoknak, mint amilyen a zöld hidrogén, amely az ipari, közlekedési és építkezési szektorokban is alkalmazható. A fenntarthatósági kritériumok is szigorodtak, így a biomassza felhasználásának és a bioüzemanyagok előállításának környezeti hatásait még alaposabban szabályozzák.

A fenntarthatósági kritériumok folyamatos szigorítása, és a bioenergiaforrások, mint az UCO és a zöld hidrogén, előtérbe helyezése azt jelzi, hogy az EU egyre inkább a körkörös gazdaság és a hulladékalapú megoldások felé orientálódik. Az ilyen típusú bioenergia elősegíti a hulladékok hasznosítását, miközben csökkenti a fosszilis energiaforrások iránti függőséget, és mérsékli a környezeti terhelést. A jövőben azonban még több figyelmet kell fordítani a fenntartható biomassza beszerzésére és a helyi erőforrások kihasználására, különösen a globális kereskedelemben való nagyobb érdekeltségek és kockázatok fényében.

Hogyan befolyásolják a beporzók védelmét célzó politikák az ökoszisztémákat és mezőgazdaságot?

A beporzók szerepe az ökoszisztémákban és a mezőgazdaságban egyre inkább elismertté válik a tudományos közösségben és a döntéshozók körében. A beporzók – ideértve a méheket, pillangókat, lepkéket, madarakat és más rovarokat – alapvető szerepet játszanak a növények szaporodásában, és közvetlen hatással vannak az élelmiszertermelésre. Az ő védelmük elengedhetetlen a biodiverzitás fenntartásához és a globális élelmiszerellátás biztosításához. Az utóbbi évtizedekben, a beporzók globális csökkenése mellett, számos ország és régió próbálta megalkotni a megfelelő politikákat, amelyek segítenek megőrizni ezeket az értékes élőlényeket.

Az Egyesült Államok, az Európai Unió és más országok különféle intézkedésekkel próbálják megvédeni a beporzókat, mint például a „Managed Pollinator Protection Plan” (MP3) kidolgozása, amely a beporzók védelmét célzó intézkedések összességét tartalmazza. Az ilyen politikák középpontjában állnak a szigorúbb vegyszeregységek, a szántóföldek biológiai sokféleségét megőrző intézkedések, valamint a beporzók élőhelyeinek javítása. Egyes politikák például az organikus gazdálkodás támogatására összpontosítanak, mivel az organikus gazdaságok gyakran kevésbé használnak kemikáliákat, és jobb élőhelyeket biztosítanak a beporzók számára.

A tudományos kutatások és az iparági együttműködések fontosságát is hangsúlyozni kell. A beporzók védelme nem csupán nemzeti, hanem globális ügy, amelyhez a tudományos közösség által gyűjtött adatok és modellek szolgálnak alapot. Az ilyen tudományos iránymutatások segíthetnek megérteni a beporzók csökkenésének okait és előre jelezni a jövőbeli hatásokat. Az Európai Unió és az Egyesült Államok több irányelvet és szabályozást is alkotott az elmúlt években, amelyek figyelembe veszik a beporzók védelmét. Az olyan kezdeményezések, mint a „Food, Conservation, and Energy Act of 2008” és a New York Állam által bevezetett Pollinator Protection Plan, a tudományos kutatásra és az ipari gyakorlati alkalmazásokra építenek.

Az urbanizáció és a mezőgazdasági intenzifikáció által okozott hatások a beporzók számára különös figyelmet igényelnek. A városok növekedése és az intenzív mezőgazdaság nemcsak a beporzók élőhelyeit csökkenti, hanem közvetlenül is hatással van a pollinátorok populációira. Az urbanizált környezetekben élő beporzók gyakran nem rendelkeznek a megfelelő táplálékkal és búvóhelyekkel, így számuk csökkenhet. A tudományos kutatások, mint a Geslin és munkatársai által végzett vizsgálatok, világossá teszik, hogy a városi beporzóhálózatok gazdagodásához fontos a zöldfelületek és a virágzó növények arányának növelése a városokban.

A beporzók védelme érdekében az egyes országok különféle eszközöket alkalmaznak. A kutatások és politikai irányelvek összhangban állnak a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokkal és a biodiverzitás megőrzésével, miközben figyelembe veszik az élelmiszertermelés és a gazdasági igényeket. Az iparági és politikai együttműködések nemcsak az élelmiszerellátást segítik elő, hanem a közösségek számára is értékes tanulságokat adnak a természeti erőforrások fenntartható használatáról.

Fontos, hogy a beporzók védelmére irányuló politikák ne csupán elméletben létezzenek, hanem gyakorlati szinten is megvalósuljanak. Ennek érdekében szükség van a helyi közösségek és a gazdálkodók aktív részvételére, a megfelelő oktatásra és a tudományos ismeretek széles körű terjesztésére. Az állami és nemzetközi támogatások és ösztönzők mellett kulcsfontosságú, hogy az egyéni gazdálkodók és városlakók is hozzájáruljanak a beporzók védelméhez. A jövőben fontos, hogy a döntéshozók figyelembe vegyék az éghajlatváltozás hatásait és annak következményeit a beporzók életére.