Az Elastic Agent csomag magában foglalja az összes Beats szoftvert, például a Filebeat-et és a Packetbeat-et, és ezeket különböző integrációkon vagy adatgyűjtési politikákon keresztül használja. Az Elastic Agent architektúrája több komponensből áll, amelyek együttműködnek az adatok begyűjtésében és kezelésében. Az ügynökök és a Kibana kommunikálnak az Elasticsearch adatbázissal, amely az ügynökök számára konfigurációs információkat és eseményeket tárol. A Kibana böngésző-alapú vizuális felületet biztosít az Elasticsearch adminisztrálásához, az adatelemzéshez és az ügynökök kezeléséhez.

A rendszer egy Fleet szerver szerepére is támaszkodik, amely koordinálja a flotta politikáit, a be- és kivezetéseket, valamint az adatgyűjtést. Az ügynökök politikákat kérnek a Fleet szervertől, amely ezeket az Elasticsearch-től szerzi be. Az Elasticsearch biztosítja a politikákat a Fleet szerver számára, amely ezeket továbbítja az összes flottatag felé. Az ügynökök politikákat konfigurálnak a Kibana GUI vagy API segítségével. Az Elastic Agent nemcsak az alapvető adatgyűjtést végzi, hanem más funkciókat is kínál, mint például AWS felhő monitorozás API-kon keresztül, Apache Airflow teljesítménystatisztikák begyűjtése, és az Endpoint Detection and Response (EDR) funkciók használata az Elastic Endgame felvásárlása után.

A konfigurációs fájlok és az integrációk segítségével a rendszer képes összegyűjteni az operációs rendszer naplóit, alkalmazásnaplókat, teljesítménymutatókat, valamint a host szintű hálózati forgalmi metaadatokat egyetlen politikán keresztül. A rendszer beállítása előtt fontos tisztázni, hogy miért érdemes az Elastic Agent-et választani a stand-alone eszközökkel szemben, mint például a Filebeat. Bár az Elastic Agent a Beats szoftvereket is magában foglalja, több konfigurációs követelményt támaszt, amelyek a használatát bonyolíthatják, például a közvetlen kapcsolat szükségessége a fleet manager szerverhez, ha nem stand-alone módban fut. Az Elastic Agent ugyanakkor képes adatokat küldeni az Elasticsearch-ba vagy a Logstash-ba és Kafka-ba, míg a Beats egyéb lehetőségeket is támogat, például Redis-t, fájlok írását és konzol kimenetet.

A konfiguráció során figyelni kell a TLS titkosításra, amely biztosítja a kommunikáció biztonságát az Elasticsearch, Kibana és Elastic Agent között. A wildcard TLS tanúsítványok használata lehetővé teszi, hogy egyetlen tanúsítványt használjunk több szerver vagy eszköz számára is, azonban érdemes tisztában lenni a biztonsági kockázatokkal, mivel egy elavult vagy kompromittált kulcs az összes szerverre és eszközre kiterjesztheti a veszélyt. Az egyes szerverekhez különböző TLS tanúsítványokat is alkalmazhatunk, ha nagyobb biztonságot szeretnénk.

A wildcard tanúsítványok, bár kényelmesek és könnyen kezelhetők, bizonyos környezetekben, például érzékeny biztonsági beállításokkal rendelkező rendszereknél nem ajánlottak. Ha a vállalati titkosítási irányelvek szigorúbbak, érdemes lehet a wildcard helyett specifikus tanúsítványokat használni, amelyek az egyes eszközöket vagy klienseket pontosan azonosítják. Ezen kívül, ha több Elasticsearch és Logstash node-ot alkalmazunk, minden eszközhöz külön DNS-nevet rendelhetünk, hogy elkerüljük a központi DNS névütközéseket.

Az integrált környezetek, mint az Elastic Agent és a Beats egyesítése, lehetővé teszik, hogy a rendszergazdák átfogóbb adatgyűjtési megoldásokat valósítsanak meg, miközben minimalizálják a konfigurációs hibák lehetőségét. Az Elastic Agent folyamatosan bővülő integrációi és fejlesztései lehetővé teszik a rugalmas és hatékony adatkezelést, amely különösen hasznos nagyvállalati környezetekben, ahol az adatok komplex és széleskörű elemzésére van szükség.

Az Elastic Agent és a Beats ötvözésével történő adatgyűjtési és -kezelési környezetek sikeres bevezetéséhez elengedhetetlen a megfelelő konfigurációs fájlok és titkosítástechnikai eljárások alkalmazása. Az ügynökök és a Fleet szerver közötti szoros együttműködés biztosítja, hogy az adatok összegyűjtése és elemzése a lehető legmagasabb szinten valósuljon meg, miközben a felhasználók könnyedén kezelhetik és módosíthatják azokat a Kibana felületén. Az integrált adatkezelési politikák és a biztonságos kommunikációs csatornák minden vállalat számára biztosítják a stabil és megbízható adatgyűjtési folyamatokat.

Hogyan állítsuk be és konfiguráljuk az Rsyslog-ot TLS használatával?

A napjaink IT-infrastruktúráiban az adatbiztonság és az eseménynaplózás egyre fontosabb szerepet kap. Az Rsyslog az egyik legelterjedtebb naplózó szolgáltatás, amely a naplóüzenetek kezelésére szolgál, és lehetőséget biztosít az adatforgalom titkosítására TLS (Transport Layer Security) használatával. A rendszer adminisztrátoroknak tisztában kell lenniük azzal, hogyan lehet hatékonyan és biztonságosan beállítani ezt a szolgáltatást, hogy biztosítani tudják a naplófájlok védelmét és a megfelelő naplózási gyakorlatokat.

A TLS fájlok előkészítése után elengedhetetlen, hogy a fájl tulajdonosai a root felhasználó és a syslog csoport legyenek. Ezt az alábbi parancsokkal érhetjük el:

bash
$ sudo cp ~/tls/keys/rsyslog.local.flex.key.nopass.pem /etc/ssl/rsyslog/
$ sudo chown -R root:syslog /etc/ssl/rsyslog/ $ sudo chmod 640 /etc/ssl/rsyslog/{ca-chain.cert.pem,rsyslog.local.flex.cert.pem,rsyslog.local.flex.key.nopass.pem}

Ezek a parancsok biztosítják, hogy a root felhasználó olvashassa és írja a fájlokat, míg a syslog csoport csak olvashatja azokat. Ezzel elkezdhetjük konfigurálni az Rsyslog-ot TLS használatára, ami különösen fontos a biztonságos kommunikációhoz.

Az Rsyslog naplózási konfigurációja több fájlban történhet. Az alapértelmezett konfiguráció a /etc/rsyslog.conf fájlban található, amely a legfontosabb beállításokat tartalmazza, például Unix socketek betöltését, alapértelmezett fájl jogosultságokat és a moduláris konfigurációk könyvtárát. A moduláris konfigurációk lehetővé teszik, hogy az egyes bemenetek és kimenetek saját fájlokba legyenek rendezve, amelyek az /etc/rsyslog.d/ könyvtárban találhatók.

A Rsyslog számos különböző naplózási formát támogat, és érdemes megérteni, hogy milyen formátumokban dolgozhatunk. A rendszer régi, egyszerűbb naplóformátuma az alapértelmezett formátum, amely gyakran elegendő könnyű feladatokhoz, de az Rsyslog fejlettebb szintaxist is kínál, amely RainerScript néven ismert. Ez a fejlettebb formátum lehetővé teszi logikai ellenőrzések végrehajtását, naplók szerkesztését és adatokat több technológia, például Redis vagy Kafka felé történő továbbítását.

A fejlettebb konfigurációk alkalmazásához a /etc/rsyslog.d/ könyvtárba kell elhelyeznünk az új konfigurációkat, majd azokat az alábbi parancsokkal tesztelhetjük és alkalmazhatjuk:

bash
$ sudo rsyslogd -N 1 $ sudo systemctl restart rsyslog

A Rsyslog konfigurációkban globális beállításokat is megadhatunk, például a TLS kapcsolatokat. Egy egyszerű példa a globális beállítások definiálására a custom.conf fájlban az alábbi módon történhet:

bash
$ sudo nano /etc/rsyslog.d/custom.conf
global( defaultNetstreamDriverCAFile="/etc/ssl/rsyslog/ca-chain.cert.pem" defaultNetstreamDriverCertFile="/etc/ssl/rsyslog/rsyslog.local.flex.cert.pem" defaultNetstreamDriverKeyFile="/etc/ssl/rsyslog/rsyslog.local.flex.key.nopass.pem" )

Ezeket a globális beállításokat más konfigurációk is felülírhatják, de az alapértelmezett értékek elegendőek lesznek a legtöbb bonyolult projekt számára.

Az Rsyslog egy másik fontos része az input modulok, amelyek különböző módokon teszik lehetővé a naplók fogadását és olvasását. Az input modulok közé tartozik például a TCP, UDP, Kafka, Redis és HTTP. Például, ha TCP-n szeretnénk fogadni a naplóüzeneteket, akkor az alábbi módon konfigurálhatjuk:

bash
module(load="imptcp")
input( type="imptcp" port="5514" )

Ez a beállítás lehetővé teszi, hogy TCP-n fogadjuk az adatokat, de ha TLS-en keresztül szeretnénk végezni a kommunikációt, akkor egy másik modult, az imtcp-t kell használnunk, és a megfelelő portot kell definiálnunk, például:

bash
module(load="imtcp") input( type="imtcp" port="51443" streamdriver="ssl" )

A megfelelő portot a biztonságos kommunikáció érdekében választjuk meg, és fontos, hogy a kommunikáció titkosítva történjen, hogy az adatokat védjük.

A konfigurációk és beállítások helyes tesztelése és alkalmazása elengedhetetlen a rendszer biztonságos és megbízható működéséhez. A TLS, mint titkosítási megoldás alkalmazása az egyik legjobb módja annak, hogy biztosítsuk az adatok védelmét, miközben naplózási és monitorozási feladatokat végzünk.

Hogyan konfiguráljuk a Rsyslog-ot és a Logstash-ot a naplókezelési rendszerek hatékony működéséhez?

A naplók kezelése az IT környezetek egyik alapvető feladata, és a megfelelő eszközök használata kulcsfontosságú a hatékony és biztonságos naplókezeléshez. A Rsyslog és a Logstash két olyan eszköz, amelyek különösen hasznosak, amikor a naplókat egy központi rendszerbe szeretnénk gyűjteni, feldolgozni és továbbítani. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan konfigurálhatjuk ezeket az eszközöket a legjobb eredmény elérése érdekében.

A Rsyslog naplókezelő rendszer egy rendkívül gyors és rugalmas eszköz, amely lehetővé teszi különböző típusú naplók összegyűjtését, formázását és továbbítását más rendszerekbe. Egy alapvető konfigurációban a Rsyslog lehetővé teszi, hogy a naplókat különböző fájlokba írjuk, az események forrásának megfelelően. Ha egy esemény a tűzfalról származik, a rendszer egy olyan naplófájlt hoz létre, amelyben szerepel a hosztneve is. Ha az esemény nem a tűzfalról érkezik, akkor a rendszer egy általános naplófájlt generál, amelyben az események ugyanúgy megjelennek, de már nem lesznek hozzárendelve egy konkrét forráshoz.

A Rsyslog konfigurációs fájljaiban a szabályok hierarchikus elrendezésben vannak definiálva, és az események végigmennek az if-else logikán, mielőtt véglegesen naplózásra kerülnek. Az if-else ághoz nem szükséges stop parancsokat hozzáadni, mivel így biztosítható, hogy a naplók mindegyike elérje a kívánt kimenetet, például a Logstash-ot, ami az eseményeket továbbítja az adott log elemző rendszer felé.

Fontos, hogy ha a környezet komplexebbé válik, akkor a konfigurációban alkalmazott szabályok hatékonysága érdekében érdemes lehet a Logstash-ot már az elején integrálni, és a konfigurációs fájlokat Git-ben tárolni, hogy biztosítsuk a változtatások követhetőségét és verziózását.

A Logstash egy olyan eszköz, amely kifejezetten a naplók transzformálására és továbbítására szolgál. Az adatok áramlása egy háromlépcsős folyamatot követ: először az adatokat be kell gyűjteni különböző forrásokból, majd különböző szűrőkön kell átengedni őket, hogy azokat megfelelően formázzuk, és végül az adatokat a kívánt kimenetre kell irányítani.

A Logstash telepítése és konfigurálása viszonylag egyszerű. A legegyszerűbb módja, ha a tarball csomagból telepítjük, így közvetlenül láthatjuk a kimenetet, és azonnal ellenőrizhetjük a konfigurációink helyességét. Ezen kívül az apt vagy rpm csomagkezelők használata is ajánlott, mivel ezek automatizálják a telepítési folyamatot és segítenek a rendszer frissítésében is.

Logstash-ban a konfigurációkat több komponensre oszthatjuk: input, filter és output pluginek. Az input pluginek felelősek az adatok begyűjtéséért különböző protokollok, mint például HTTP, TCP, Kafka, Redis vagy Syslog segítségével. A filter pluginek lehetővé teszik az adatok feldolgozását és módosítását, például a mezők hozzáadásával, eltávolításával vagy átnevezésével. Az output pluginek pedig meghatározzák, hogy az adatokat hová küldjük, és ezt különböző rendszereken keresztül is megtehetjük, például Elasticsearch, Splunk vagy Amazon S3 segítségével.

A Logstash telepítése során figyelembe kell venni a TLS titkosítást is, különösen akkor, ha biztonságos kapcsolatot szeretnénk létrehozni a különböző rendszerek között. Az SSL/TLS tanúsítványok használata biztosítja, hogy az adatokat titkosított csatornán keresztül továbbítjuk, így elkerülhetjük az adatlopásokat vagy a naplók manipulálását.

Ezeknek az eszközöknek a megfelelő használata segíthet a naplók kezelésében, azok transzformálásában és végül az automatizált válaszadási rendszerekhez történő továbbításában is. Az adatok helyes feldolgozása és továbbítása nemcsak a biztonságot javítja, hanem lehetővé teszi, hogy gyorsan reagáljunk a potenciális fenyegetésekre és biztonsági eseményekre.

A megfelelő naplókezelés lehetővé teszi, hogy egy vállalat vagy szervezet naplóit központilag gyűjtse és dolgozza fel, ezzel csökkentve a potenciális biztonsági rések kockázatát. Az automatizált válaszadási rendszerek alkalmazása pedig még tovább javíthatja a reakcióidőt és a fenyegetések gyors felismerését.

Hogyan automatizálhatjuk az eszközkonfigurációkat Ansible használatával?

Az Ansible egy rendkívül erőteljes eszköz, amely lehetővé teszi az IT infrastruktúra automatizált kezelését és konfigurálását. A különböző rendszerek közötti telepítési és konfigurációs feladatok egyszerűsítése érdekében az Ansible számos funkciót kínál, mint például az inventory (leltár) kezelés, a parancsok futtatása, a playbookok írása és az egyedi szerepek használata. A feladatok automatikus végrehajtásának előnyei közé tartozik a gyorsaság, a hibák csökkentése és az emberi beavatkozás minimalizálása. Ez a technológia a DevOps környezetekben különösen népszerű, mivel gyorsítja a fejlesztési ciklusokat és egyszerűsíti az infrastruktúra kezelését.

Az Ansible telepítésének és konfigurálásának alapjai egyszerűek, és a megfelelő eszközök gyors integrálását teszik lehetővé. Az alapvető fogalmak, mint az inventory fájlok létrehozása, a konfigurációs fájlok szerkesztése, és a parancsok futtatása közvetlenül az Ansible parancssorból könnyen elsajátíthatók. Az Ansible kódja idempotens, tehát ugyanazokat a lépéseket ismételve biztosítja, hogy a kívánt állapotot minden egyes futtatás alkalmával elérjük.

A rendszerinformációk gyűjtése és a playbookok megírása szintén fontos része a konfiguráció automatizálásának. Az Ansible képes rendszertényezők gyűjtésére, amelyek segíthetnek a konfigurációs fájlok helyes paraméterezésében. Az inventory fájlok szerepe ebben az esetben nemcsak a célszerverek nyilvántartásában rejlik, hanem azok pontos kezelésében is, amely elengedhetetlen a sikeres telepítési folyamatokhoz.

A parancsok, playbookok és szerepek (roles) használatának lehetőségei lehetővé teszik a különböző feladatok moduláris felépítését. A playbookok egy sor feladatot tartalmaznak, amelyek az Ansible által biztosított sablonoknak köszönhetően gyorsan futtathatók, anélkül hogy bármilyen manuális beavatkozásra szükség lenne. Ezzel csökkenthetők az üzemeltetési költségek, miközben növelhetjük a rendszer hatékonyságát.

Az Ansible-ben a parancsokat úgynevezett ad hoc parancsok formájában is futtathatjuk, amelyek egyszeri futtatást biztosítanak, például fájlok másolására vagy rendszerteljesítmény frissítésére. Az ad hoc parancsok akkor hasznosak, ha gyors, egyszeri műveletre van szükség, és nem szükséges teljes playbookot írni.

A check mode engedélyezése egy olyan funkció, amely lehetővé teszi a konfigurációk tesztelését anélkül, hogy valóban alkalmaznánk őket. Ez hasznos, amikor biztosak akarunk lenni abban, hogy a rendszer változtatásai nem okoznak problémákat vagy hibákat. A check mode gyakran alkalmazott az automatizált tesztelési környezetekben, hogy a beállítások tesztelése után megbizonyosodjunk azok helyességéről.

A fájlok terjesztése és frissítése az egyik alapvető használati területe az Ansible-nek. A rendszeradminisztrátorok általában fájlokat kell másoljanak több szerver között, és az Ansible ezen a téren is nagy segítséget nyújt. Az eszköz automatikusan szinkronizálhatja a fájlokat, biztosítva azok naprakészségét minden egyes gépen.

A szervizek kezelése szintén kritikus fontosságú feladat, amely az Ansible segítségével automatizálható. A rendszer biztonságosabbá tétele érdekében az Ansible automatikusan elindíthatja, leállíthatja vagy újraindíthatja a szolgáltatásokat, miközben biztosítja, hogy azok mindenhol megfelelően működjenek. A szervizek kezelése, például egy Apache webkiszolgáló vagy egy adatbázis szolgáltatás, gyorsabbá és egyszerűbbé válik.

Fontos figyelembe venni, hogy az Ansible nemcsak Linux-alapú rendszereken használható, hanem Windows szerverek esetén is megfelelő eszközként szolgálhat. A Windows rendszerek kezelése más típusú konfigurációkat és parancsokat igényel, de az alapvető elvek itt is érvényesek: gyors konfigurálás, minimalizált hibák és hatékony üzemeltetés.

A rendszer konfigurációk automatizálása nem csupán a telepítési idő csökkentésére szolgál, hanem hosszú távon lehetővé teszi a rendszerek egyszerű és átlátható karbantartását is. A megfelelő eszközkészlet kialakítása és a telepítési lépések megértése kulcsfontosságú a sikeres automatizálás szempontjából. Mindezeket figyelembe véve az Ansible nem csupán egy egyszerű automatizáló eszköz, hanem egy alapvető részévé válik a modern infrastruktúra menedzsmentnek.