Ki volt a férfi, aki utoljára Mary Kelly-vel volt?

A gyilkosságokat követően a legfontosabb kérdések közé tartozik, hogy ki volt az a férfi, aki Mary Kelly-t utoljára látta életben, és hogy mi történt valójában azon a rettenetes éjjelen. George Hutchinson, aki élete egyik legrejtélyesebb találkozóját átélte, egyike volt a kevés embernek, aki tanúja lehetett ennek a kritikus pillanatnak.

Hutchinson egy 36 éves, telt testalkatú férfi volt, aki világos bőrrel rendelkezett, és jellegzetes sűrű, sárgás bajuszt viselt. Ruházata egyszerű volt: sötét kabátot és fekete kalapot viselt, ami elég jellegzetesnek tűnt ahhoz, hogy elkerülje a gyanút, miközben a szomszédos Dorset Streeten haladt. A férfi megjelenését több tanú is megerősítette, így az ő személyazonossága és szerepe kulcsfontosságú lehet a gyilkosságok sorozatának megértésében.

Azonban valami furcsa volt a férfi viselkedésében. Mikor Hutchinson próbálta megpillantani az arcát a lámpák fényében, a férfi úgy tett, mintha el akarná rejteni magát, lehajtotta a fejét, és kalapja alá bújt. Ennek ellenére Hutchinson folytatta a követést, hogy megnézze, mi történik, miután a férfi és Kelly elérik a szűk udvart. A következő percekben, amelyeket Hutchinson az udvar bejáratánál töltött, mindössze néhány szót hallott a két személy beszélgetéséből. Kelly még egyszer megnyugtatta a férfit, mondván: "Rendben, drágám, gyere, kényelmes lesz."

Amikor Hutchinson elhagyta a helyszínt, semmi sem utalt arra, hogy valami rossz történt volna, ám körülbelül 3:30 és 4:00 óra között egy kétségbeesett női sikolyt hallott, amit így írtak le: "Segítség, gyilkosság!" Ezt a kiáltást többen is hallották, és az áldozat egyes tanúvallomások szerint azt mondta, hogy egy fiatal női hang szólt a közelből. Hutchinson megpróbálta kémlelni a férfi arcát, de az nem engedte, hogy tisztán lássa. Ekkor már egyértelmű volt számára, hogy valami szörnyűség történt.

Azonban amikor a rendőrség elvégezte a helyszíni vizsgálatokat, a szemtanúk történetei nem voltak teljesen egybehangzóak. Mary Kelly halála és az azt követő nyomozás mindmáig számos kérdést hagyott maga után. Az is tény, hogy a környéken működő pubok, mint például a Ten Bells vagy a Britannia, közvetlen kapcsolatban álltak a gyilkosságokkal, és sokan úgy vélik, hogy ezek a helyek nemcsak a gyilkosok, hanem az áldozatok napi életének színterei is lehettek. Bár sosem került megerősítésre, hogy Kelly, illetve a többi áldozat rendszeresen jártak volna ezen helyekre, a helyi közösség és a tanúvallomások alapján mégis azt mondhatjuk, hogy a gyilkosságok körülményei szoros összefonódásban álltak ezekkel a pubokkal.

A brit történetírás és az igazságügyi nyomozás mai állása szerint fontos, hogy az áldozatok életét, közvetlen környezetét és azokat a helyeket, ahol utoljára látták őket, alaposan megértsük, hiszen mindezek hozzájárulhatnak a bűncselekmények pontosabb rekonstruálásához. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a gyilkosságok mögött meghúzódó motivációk sokkal bonyolultabbak lehettek, mint azt a közvélemény általában feltételezi.

Hogyan néz ki ma Jack the Ripper londoni nyoma?

Berner Street, ahol Elizabeth Stride-t megölték 1888. szeptember 30-án, mára teljesen eltűnt. Az egykori helyén ma egy iskola udvara áll. Ugyanígy, Mitre Square, ahol Catherine Eddowes lett a Ripper következő áldozata ugyanazon a reggelen, mára elhanyagolt raktárépületek helyére iskolák és irodaházak épültek. Azonban egy épület, amely közvetlenül a kettős gyilkosság éjszakájáról származik, még mindig megvan. Kevesebb, mint 10 perces sétára a Goulston Street-en található Wentworth Model Dwellings, ahol Catherine véráztatta kötényének darabját találták meg egy ajtófélfán. Ma már a Happy Days Fish and Chip Shop pultjánál áll, de a vérfolt, ami ott maradt, továbbra is emlékeztet a borzalmas gyilkosságra.

Visszatérve a Commercial Street-re, és átsétálva Christchurch-től, ahol egy autóparkoló foglalja el a Dorset Street helyét, itt található a terület, ahol Mary Kelly-t 1888. november 9-én meggyilkolták. A Miller’s Court helyén ma egy élelmiszer-raktár áll, de a Providence Row éjjeli menedékhely továbbra is ott magasodik Dorset Street nyugati végén. Ez az egyetlen épület, amely összeköti ezt a helyet azzal az éjszakával, amikor egy magányos "gyilkosság!" felkiáltás véget vetett Jack the Ripper rémuralmának.

A mai London nemcsak a modern élet gyors ütemét tükrözi, hanem a múlt árnyait is, amelyek éppen ott, ahol sétálunk, egykor szörnyű bűncselekmények emlékét őrzik. Ha figyelmesebben nézünk, felfedezhetjük a helyszíneket, amelyek egykor Jack the Ripper borzalmas tetteihez kötődtek. Az épületek, bár változtak, még mindig éles ellentétben állnak a régi időkkel. Az építkezések és modernizációk során ezek az emlékek elhalványulnak, de a város különböző pontjain a múlt nyomai még mindig ott rejtőznek a mai hétköznapokban.

Az olvasónak érdemes észrevennie, hogy bár a helyszínek fizikai megjelenése megváltozott, a város történelme nem felejtette el a borzalmas gyilkosságok emlékét. A Ripper gyilkosságai nemcsak a londoni East End történelmét formálták, hanem kultúrtörténeti jelentőségük is meghatározó, hiszen ezek az események a kriminalisztika és a média fejlődésére is hatással voltak. A helyek, ahol ezek a borzalmas események történtek, és az azokkal kapcsolatos történetek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Jack the Ripper eset örökre az angol történelem sötét oldalának része maradjon.