A 2016-os amerikai elnökválasztás körüli orosz beavatkozásról szóló nyilvános viták, különösen a trollfarmok és botok szerepe, hosszú ideig középpontban álltak a médiában. A legnagyobb szereplő az Internet Research Agency (IRA), amely gyakran a politikai zűrzavart és a választások manipulálásának szimbólumaként szerepelt. Azonban a részletek és a valós hatások még mindig tisztázatlanok, és a történet bonyolultabb annál, mint ahogyan azt gyakran bemutatták.

Az IRA elsődleges célja nem az volt, hogy közvetlenül befolyásolja a választásokat, hanem sokkal inkább hogy szétválassza és polarizálja az amerikai közvéleményt. Az orosz kampányok nagy része nem kapcsolódott közvetlenül a választásokhoz, hanem inkább olyan tartalmakat terjesztett, amelyek már létező társadalmi és politikai töréseket szítottak, és amelyek segítségével elérhették a különböző társadalmi csoportokat.

A Mueller-jelentés szerint a CIA által nyújtott információk és az orosz médiában megjelent adatok azt mutatták, hogy az IRA többek között a választások előtt és után is aktívan hirdetett olyan politikai és társadalmi témákat, amelyek segíthettek felkorbácsolni a közvéleményt. A kampány egyik jellemzője, hogy a Facebookon és más közösségi médiaplatformokon futó hirdetések nem csak politikai jellegűek voltak, hanem szórakoztató és szenzációhajhász tartalmakat is tartalmaztak, amelyek az emberek figyelmét felkeltették, ugyanakkor szándékosan polarizálták a közvéleményt.

A médiában gyakran elhangzott, hogy az IRA célja az volt, hogy befolyásolja a választások eredményét, de a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a költségvetésük és a hirdetési kampányaik mértéke meglehetősen csekély volt ahhoz, hogy ilyen hatalmas változásokat idézzenek elő. A Facebook és más közösségi oldalak tanúvallomásai szerint az orosz hirdetési kampányok az összes közösségi médiában megjelenő tartalom egy elenyésző részét tették ki. A Facebook például becslése szerint az IRA kampányai mindössze az összes Facebook-tartalom 0,004%-át képviselték. Ennek fényében fontos kérdés, hogy mennyire voltak valójában hatékonyak ezek a kampányok, és milyen mértékben befolyásolták a választói döntéseket.

A legtöbb hirdetés nem a választásokhoz kapcsolódott, hanem inkább a társadalmi megosztottság fokozására irányult, például afroamerikaiak választási részvételének csökkentésére, vagy harmadik pártok támogatására, mint Jill Stein zöld párti jelöltje. Ugyanakkor az IRA nem koncentrált kifejezetten azokba az államokba, amelyek kulcsfontosságúak voltak Clinton választási kudarca szempontjából, mint Michigan, Wisconsin vagy Pennsylvania. Az ilyen típusú kampányok hatása inkább a meglévő politikai struktúrák és a választói rendszerek gyengeségein keresztül realizálódott, mintsem közvetlen manipulációval.

Fontos megjegyezni, hogy az orosz hirdetési kampányok hatékonysága jelentősen csökkent, mivel nem minden felhasználó találkozott velük. Az IRA posztjainak és hirdetéseinek hatása a Facebook hírcsatornájában szinte elhanyagolható volt. Az álhírek és a politikai propagandák csak egy nagyon kis hányadát tették ki az összes információnak, amit a felhasználók napi szinten olvastak.

Továbbá, miközben az IRA kampányai jelentős figyelmet kaptak, azok valódi hatásait, például a választói magatartás változásait, nem lehet egyértelműen bizonyítani. Az egyik jelentős esemény, amikor több ezer ember regisztrált egy olyan rendezvényre, amelyet a Black Matters, egy orosz irányítású csoport hirdetett, azonban az események többsége nem valósult meg, vagy a részvétel marginális volt.

A legfontosabb tanulság ebből az, hogy a közösségi média manipulációval kapcsolatos diskurzust nem szabad túl egyszerűsíteni. Bár az IRA tevékenysége valóban figyelemfelkeltő volt, nem volt döntő tényező a választási eredményekben. A választók és a közvélemény manipulálásában más sokkal komplexebb tényezők is szerepet játszottak, mint például a politikai kampányok irányítása, a választási rendszer hibái és a helyi politikai dinamika.

A közösségi média és az online hirdetések szerepe az amerikai politikában nemcsak az orosz beavatkozás révén lett nyilvánvaló, hanem azért is, mert azok képesek hozzájárulni a választói apátiához és elidegenedéshez. A választások előtt és után végzett online aktivitások valójában nemcsak politikai polarizációt eredményeztek, hanem a társadalmi szövetet is meggyengítették, ami hosszú távon komoly következményekkel járhat.

Milyen hatással van a pénz és a külföldi befolyás az amerikai választásokra?

A politikai kampányfinanszírozás és a külföldi beavatkozások már régóta kulcsfontosságú tényezők az Egyesült Államok választási rendszerében. Az úgynevezett „social welfare” (szociális jóléti) szervezetek, melyeket gyakran 501(c)(4) típusú társadalmi szervezetekként jegyeznek be, jelentős szereplők a választási kampányok során. Habár ezek a csoportok nem politikai jellegűek, az Egyesült Államok törvényei lehetővé teszik számukra, hogy politikai hirdetéseket vásároljanak és a választási diskurzust befolyásolják anélkül, hogy nyilvánosságra kellene hozniuk adományaikat. Az ilyen szervezetek évente milliárdokat költenek, különösen választások előtt, és jelentős hatással vannak a közvélemény formálására.

2018 júliusában egy felmérés megállapította, hogy a titkos támogatók több mint 40%-ban finanszírozták a televíziós hirdetéseket az amerikai kongresszusi választások előtt. Az év első felében két, a Koch testvérekhez köthető konzervatív csoport, akik jelentős titkos pénzbeli támogatásokkal rendelkeznek, több mint egynegyedét tették ki a választási reklámoknak. A választásokra fordított hirdetési költségek egy jelentős része tehát nemcsak belföldi, hanem külföldi érdekekhez is kötődhet, különösen, ha a pénz mögött olyan országok állnak, mint Izrael, Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek, amelyeknek külföldi politikája kétséges a világ békéje szempontjából, mégis hatást próbálnak gyakorolni az amerikai politikai folyamatokra.

Izrael befolyása különösen figyelemre méltó. Az American Israel Public Affairs Committee (AIPAC) például 2018-ban 1,75 millió dollárt költött a pro-Israel politikák népszerűsítésére. Az izraeli politikai lobbizás, amelyet John Mearsheimer és Stephen Walt a „loose coalition” (laza koalíció) kifejezéssel írtak le, a 2008-as könyvükben, egy olyan rendszer része, amely aktívan próbálja a jövőbeli amerikai külpolitikát Izrael érdekeihez igazítani. Ebben a kontextusban érdemes megjegyezni, hogy Noam Chomsky 2018-ban figyelmeztetett arra, hogy az orosz beavatkozás kérdése közel sem mérhető ahhoz, amit más államok, például Izrael, sokkal inkább szemtelenül és nyíltan művelnek, mint például amikor Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök közvetlenül a Kongresszus előtt beszélt Barack Obama elnök politikai irányvonala ellen, anélkül hogy erről tájékoztatta volna a Fehér Házat.

Az amerikai választások során végbemenő pénzügyi és politikai manipulációk még inkább szembetűnnek, ha figyelembe vesszük a gazdasági egyenlőtlenségeket, amelyek folyamatosan növekednek. Az Egyesült Államokban a leggazdagabb 5% a teljes vagyon 67%-át birtokolja, míg a legszegényebb 60% csupán 1%-át. Ezzel párhuzamosan a választási küzdelmeket erőteljesen befolyásolják a lobbisták, akik évente milliárdokat költenek arra, hogy kormányzati döntéseket formáljanak saját érdekeik szerint. 2017-ben körülbelül 3 milliárd dollárt költöttek a vállalatok a kormányzati lobbizásra, és az 2016-os választások előtt közel 6 milliárd dollár ment el a választási kampányokra.

Ezek a pénzügyi érdekek nem csupán az amerikai belpolitikát formálják, hanem a választási eljárásokat is. A választási körzetek manipulálása (gerrymandering) egy másik módja annak, hogy a politikai elit biztosítsa dominanciáját, és jelentős hatással bír a választási eredményekre. Az Egyesült Államokban az 21. század elejére már a képviselőházi választások 94%-ának eredménye előre borítékolható, hiszen a körzeteket oly módon alakítják ki, hogy a két nagy párt – a demokraták és a republikánusok – szinte biztos győzelmet arassanak. Az ilyen gyakorlatok következményeként a kongresszusi képviselők népszerűsége kritikusan alacsony, míg a választási versenyek döntő többsége nem versenyképes, így a politikai változások lehetősége rendkívül korlátozott.

Továbbá a harmadik politikai pártok számára az amerikai választási rendszer nem kedvez, mivel a törvények és szabályok, mint a szavazati jog korlátozása, megakadályozzák, hogy a kisebb pártok érdemi szerepet játsszanak. A legnagyobb probléma azonban nem csupán a választási rendszeren belüli manipuláció, hanem a választási eljárásokat irányító jogi szabályozások, amelyek lehetővé teszik a kétpártrendszer dominanciáját.

A választásokba való külföldi beavatkozások témája nemcsak az Egyesült Államokra vonatkozik. Az Egyesült Államok, különösen a hidegháború idején, számos ország választásába avatkozott be, akár katonai erő alkalmazásával, mint ahogy azt Irakban, Iránban vagy a latin-amerikai országokban tette. A CIA és más titkosszolgálatok tevékenysége nemcsak a „harmadik világban” volt jellemző, hanem Európában, például Görögországban is, ahol a CIA közvetlenül befolyásolta a politikai eseményeket. Az Egyesült Államok saját politikai céljait gyakran más országok belügyeibe való beavatkozással valósította meg, és bár a történeti kontextus gyakran el van homályosítva, az ilyen típusú beavatkozások számos negatív következményt hoztak mind a célországok, mind pedig az amerikai politika számára.

A választások és a politikai döntéshozatal formálása tehát nem csupán a választók és a jelöltek versenyét tükrözi, hanem a pénz és külföldi befolyás komoly hatását is. A politikai hatalom koncentrálódása és a választási eljárás manipulációja hozzájárulnak ahhoz, hogy az amerikai demokrácia sok szempontból eltorzuljon, miközben az egyes választási ciklusok során a legnagyobb érdekek és hatalmi csoportok képesek biztosítani saját előnyüket.

Hogyan állítható elő természetes gáz élelmiszerhulladékból?
Hogyan formálja Trump korszaka a vallás, a rassz és a nemzetkép fogalmát?
Hogyan javítható az adatminőség és integritás a pénzügyi nyilvántartásokban?