A középkorban egy hamis dokumentum született, melyet ma "Publius Lentulus levélként" ismerünk. A levél azt állította, hogy egy szemtanú beszámolója Jézusról életében, és részletes leírást tartalmazott annak állítólagos fizikai megjelenéséről (Blum & Harvey, 2012, 20. o.). Bár az amerikaiak számára már korán kiderült, hogy hamisítványról van szó, a 19. század végén és a 20. század elején a fehér felsőbbrendűség hívei új jelentést adtak neki, és Jézust a politikai céljaik eszközeként kezdték használni. A levél és annak tartalma – noha egyértelműen hamisnak bizonyult – olyan erővel bírhatott, hogy a vallási vezetők és művészek ezt kezdték alapként használni saját Jézus-értelmezéseikhez. A levél hatása ma már nem túl ismert, de az általa inspirált képek továbbra is jelen vannak a köztudatban. A "Publius Lentulus levél" tehát egyfajta hamis híreként működött, és annak ellenére, hogy tudták a hamis voltát, valóságként kezelték, mivel az célzott politikai célokat szolgált.

Madison Grant, a New York-i ügyvéd és a The Passing of the Great Race című könyv szerzője, egy olyan világképet képviselt, amely szerint az Egyesült Államokban érkező új bevándorlók elárasztják az országot, és ezzel súlyosan veszélyeztetik annak jövőjét. A könyvében, amelyet a 20. század elején adtak ki, Grant a "nordikus fehérek" védelmét szorgalmazza, miközben statisztikai és jogi érveket sorakoztatott fel, amelyek a 1920-as évek bevándorlásellenes törvényeit támogatták. Grant a Publius Lentulus levél említésével sem hagyott figyelmen kívül ennek hamis voltát, ám rávilágított, hogy az általa felvetett "nordikus" Jézus képe erősítette az ő faji szupremáciáját. A hamis információ tehát nem csupán tények nélküli elgondolás volt, hanem olyan szimbolikus igazságok, amelyek mély társadalmi következményekkel jártak.

Ez a jelenség napjainkban is hasonló módon visszaköszön a Donald Trump nevével fémjelzett politikai időszakban. A Trump kampánya és elnöksége alatt elterjedt a disz-információ a bevándorlásról és a "határválságról", amelyet a közvélemény számos tagja, különösen a fehér evangélikusok, igaznak tartottak. A közvélemény-kutatások szerint 70%-uk véli úgy, hogy valóban válság van a határon, és 67%-uk támogatta a nemzeti vészhelyzet kihirdetését és a határfal építését (Sargent, 2019). A kereszténység és a vallás szerepe az amerikai politikai diskurzusban megfigyelhető ebben a kontextusban is, hiszen Trump vallási tanácsadója, Paula White, kijelentette, hogy Jézus soha nem lehetett volna menekült vagy illegális bevándorló, mert ha ez így lett volna, bűnös lett volna, és nem lehetett volna a Megváltó.

Noha a határválság valósága kétséges, a hamis narratívák továbbra is politikai eszközként szolgálnak, és valódi társadalmi következményekkel járnak. A Trump-korszak tehát egy olyan politikai időszakot jelent, amely erőteljesen összefonódik a vallás, a rassz és a nemzet fogalmával, és ez a három kategória nem csupán önállóan létezik, hanem kölcsönösen függnek egymástól és formálják egymást.

A vallás, rassz és nemzet fogalmai mélyebben egymásba vannak szövődve, mint ahogyan azt sokszor a különféle elemzésekben és tudományos diskurzusokban kezelik. Az ilyen interakciók figyelembevétele elengedhetetlen a társadalmi igazságtalanságok és a demokrácia fenyegetettségeivel szembeni válaszok kialakításában. Goldschmidt (2004) szerint a vallás, rassz és nemzet fogalmait nem csupán önálló kategóriáknak kell tekinteni, hanem "ko-alkotott" fogalmaknak, amelyek egymás szoros kölcsönhatásában léteznek, és nem választhatók szét egymástól. Az emberek viselkedése és az egyes kategóriák társadalmi megjelenése, valamint azok használata szoros összefüggésben áll egymással.

A vallás, amelyet sokan csak mint "szociális háttérstruktúraként" kezelnek, valójában kulcsszereplő a társadalom működésében. A vallás, rassz és nemzet közötti kölcsönhatás nem csupán elméleti jelenség, hanem olyan valóság, amely mindennapi politikai és társadalmi diskurzusokban is megnyilvánul. Az igazság és a tények viszonylagossága az olyan politikai diskurzusokban, mint Trump elnöksége alatt, éppen ezt a dinamikát mutatja: mi valósul meg a társadalomban, az nemcsak a tényekre, hanem a társadalmi és politikai kontextusra is épít.

A következő lépés tehát az, hogy a társadalom hogyan reagálhat ezekre a kérdésekre. A politikai diskurzusokban és a közéleti válaszok kialakításában figyelembe kell venni a vallás, rassz és nemzet hármas kölcsönhatását, valamint annak hatását a társadalmi igazságtalanságok kezelésére.

Hogyan alakította Donald Trump politikai retorikája a társadalmi diskurzust?

A Donald Trump elnöksége alatt tapasztalt társadalmi és politikai változások mélyebb megértéséhez elengedhetetlen annak felismerése, hogy milyen szerepet játszottak a politikai retorika, a hamis információk és a rasszizmus a közvélemény formálásában. Trump politikai beszédei és stratégiái nem csupán a politikai tájat alakították, hanem a társadalmi diskurzust is. A populizmusra és "poszt-igazságra" épülő kommunikációs stílusa olyan alapvető kérdéseket vetett fel, amelyek alapjaiban változtatták meg a politikai diskurzust az Egyesült Államokban és világszerte.

Trump elnöksége alatt az igazság és a manipuláció közötti határvonal szinte elmosódott. A politikai diskurzus átalakulása nem csupán a hagyományos politikai retorikát érintette, hanem az egész társadalmi közbeszédet. A média, különösen a közösségi hálózatok, olyan felületet biztosítottak, amelyeken a félrevezető és hamis információk gyorsan elérhettek széles tömegeket. Trump saját politikai stratégiáját a "poszt-igazság" alapelvei köré építette, amelyek szerint a tények másodlagossá válnak, ha azok nem illeszkednek a politikai célokhoz. Ez az új típusú kommunikációs forma különösen hatékonyan játszott a társadalmi megosztottságok kiaknázásában.

A "fake news" (hamis hírek) és a közösségi média szerepe nemcsak a politikai diskurzusok torzításában, hanem a rasszizmus és a társadalmi feszültségek fokozásában is kiemelkedő. Trump gyakran alkalmazott "kódolt" rasszista beszédmódot, amely különböző társadalmi csoportokat egyesített, miközben másokat ellenségként pozicionált. A "kutya síp" politikájának alkalmazásával – amely a kisebbségekkel szembeni ellenségeskedésre épít – Trump képes volt összekovácsolni egy erős politikai bázist, amelyet különösen az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező fehér amerikaiak alkottak. Ez a stratégia mélyebb társadalmi és politikai megosztottságokat eredményezett, amelyek tovább fokozták a feszültségeket az amerikai társadalomban.

A rasszizmus és a kirekesztés kérdései Trump elnökségét követően is fontos szerepet kaptak a közbeszédben. A politikai kommunikációban alkalmazott nyílt vagy burkolt rasszista kijelentések – mint például a mexikói bevándorlók bűnözésével kapcsolatos vádak – mély nyomot hagytak a társadalmi diskurzusban, különösen a színesbőrű amerikaiak számára. A politikai diskurzusban való ilyen mértékű rasszizmus lehetőséget adott arra, hogy a társadalom szélesebb rétegei – például az alacsony jövedelmű rétegek vagy a külvárosi fehér munkásosztály – megtalálják a közös ellenséget, amely a szegénység, a bevándorlás és a társadalmi elosztás problémáira adott választ.

A politikai polarizálódás és az ideológiai szakadék, amely Trump politikai retorikájának következményeként alakult ki, egy új típusú társadalmi helyzetet teremtett. A Pew Research Center és más kutatások is kimutatták, hogy Trump elnöksége alatt a politikai diskurzus polarizálódása élesebb lett, különösen a különböző iskolai végzettségű és szocioökonómiai státusú emberek között. A választási eredmények és a közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy Trump legnagyobb támogatói azokból a csoportokból kerültek ki, akik gazdasági és társadalmi helyzetükben elmaradottabbak voltak, ugyanakkor a rasszizmus és a populizmus üzenete erőteljesen rezonált velük.

A Trump-korszakban megfigyelhető volt, hogy a médiát nemcsak politikai eszközként használták, hanem aktívan manipulálták is. A "fake news" és a hamis narratívák terjedése elnyerte a populista politikai kampányok egyik legfőbb eszközeként való szerepét. A közösségi média, mint a Twitter és a Facebook, egy új típusú információs háború színtereivé váltak, ahol a valóság és a fikció gyakran összemosódott, és a politikai kampányok célja nem a tények pontos közlése, hanem az érzelmek és félelmek manipulálása volt.

Fontos megérteni, hogy a Trump-éra nemcsak az Egyesült Államok politikáját formálta, hanem globálisan is hatással volt a politikai diskurzusokra. A populizmus és a post-truth politika nem csupán egy-egy politikai személyiség sajátossága, hanem egy globális trend, amely számos ország politikai táját alakítja. A választók és a politikai elitek közötti szakadék, a média szerepe, valamint a társadalmi igazságosság kérdései mind olyan tényezők, amelyek meghatározzák a jövő politikai táját.

Miért nem érdemes az "gazdasági aggodalom" elméletére építeni Trump győzelmét?
Hogyan bővíthetjük az Airflow funkcionalitását egyedi UI pluginekkel?
Hogyan lehet megtalálni a hiányzó szót és érteni a rejtvények összetettségét?
Hogyan kezeljük a különböző baleseti sérüléseket: splinterek, hólyagok és idegen testek
Milyen a klasszikus detektív történet, amikor a várakozás csalódást okoz?