Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский
A vállalatok kisebbségi részesedésekkel történő befektetései, azaz a vállalati kockázati tőke (CVC), gyakran az új technológiák piacra vitelét szolgálják. Az ilyen típusú befektetések célja nem csupán a pénzügyi nyereség, hanem a technológiai fejlődés követése, ami különösen fontos a fenntartható innovációk piacán. A CVC-programok sikeres megvalósítása gyakran a vállalatok számára lehetőséget biztosít arra, hogy közvetlenül hozzáférjenek a fejlesztés alatt álló technológiákhoz, és azokat később licencelési megállapodásokkal értékesíthessék, vagy akár felvásárolhassák a kockázati tőkét vonzó új cégeket.
A fenntartható technológiai piacok különös jelentőséggel bírnak, mivel egyre több szellemi tulajdon jön létre a tiszta technológia terén, és e szellemi tőke segít előmozdítani a piacon történő innovációk kereskedelmét. A szabadalmak és más szellemi tulajdon védelme segíti az innovációk adásvételét, és elősegíti az új technológiai lehetőségek gyorsabb elterjedését. Az International Property Exchange International (IPXI) például lehetővé teszi a cégek számára, hogy szabadalmakat vásároljanak, adjanak el, vagy éppen biztosítékot adjanak azok védelme érdekében.
A fenntartható technológia piacán, különösen a megújuló energiaforrások vagy a tiszta technológia terén, az iparági fejlesztések hosszú időt és jelentős tőkét igényelnek. A kisvállalkozások, amelyek új ötletekkel és innovatív technológiákkal lépnek piacra, gyakran abban reménykednek, hogy a nagyvállalatok felvásárolják őket. A Nest Labs, a digitális termosztátokat gyártó vállalat például a Google-hoz került, amely a globális hálózatát és pénzügyi erejét felhasználva gyorsabban piacon tudja elérni azokat az innovációkat, amelyeket a start-up cég létrehozott.
Ez a dinamika rávilágít arra, hogy bár az új vállalkozások képesek úttörő technológiai újításokat létrehozni, számos esetben a legbonyolultabb és legdrágább technológiák kifejlesztésére a nagyobb cégek rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal. Schumpeter "a kreatív pusztítás viharát" emlegetve a gazdaság fejlődésére vonatkozóan először az új vállalkozásokat és azok innovációs erejét ünnepelte, ám későbbi munkáiban arra is rámutatott, hogy egyes iparágakban és technológiákban a nagyvállalatok dominanciája elengedhetetlen a piacon való előrelépéshez.
A fenntartható innovációk területén számos technológiai fejlesztés, például a nukleáris energia vagy a tiszta energiák kérdései, alapvetően nagy erőforrást és szaktudást igényelnek, így a kisvállalkozások nem képesek egyedül fenntartani ezeket a komplex rendszereket. A nukleáris energia például olyan bonyolult és tőkét igénylő technológia, amelyet csak olyan nagyvállalatok, mint a General Electric vagy a Bechtel képesek sikeresen fejleszteni.
A technológiai innovációk piacának megértéséhez szükséges ismerni a vállalkozók, feltalálók és nagyvállalati innovátorok közötti kapcsolatok dinamikáját, különösen azt, hogy mennyire képesek maguk számára hasznot húzni az általuk végzett kutatás-fejlesztésből. A "védelem" egy kulcsfontosságú fogalom, ami azt jelenti, hogy az innovátorok képesek megvédeni találmányaikat a mások általi lemásolástól, és biztosítani, hogy az általuk létrehozott érték hasznosítása véglegesen hozzájuk kerüljön. A szabadalmak és egyéb jogi védelem eszközei, mint például a titokvédett információk vagy a gyártási titkok, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a technológia tulajdonosai biztosítani tudják a piacon való versenyképességüket.
Fontos megérteni, hogy az iparági innovációk védelme nem csupán jogi kérdés, hanem gyakran stratégiai választás. A tanulási görbék, amelyeket a vállalatok követnek, amikor egy új technológiát kezdenek el alkalmazni, szintén jelentős versenyelőnyt biztosíthatnak számukra. Azok a cégek, akik gyorsabban képesek alkalmazkodni a piaci környezethez és az új technológiákhoz, könnyebben fenntarthatják vezető szerepüket.
A fenntartható innovációk piacán tehát kulcsszerepe van a jogi védelemnek, a titokvédelemnek és a technológiai alkalmazkodásnak. A vállalatok, amelyek képesek megragadni az új lehetőségeket és piaci réseket, hosszú távon sikeresebbek lesznek a globális versenyben, miközben az iparági trendek és a szellemi tulajdon védelme alapvetően befolyásolják a fenntartható technológiai piacok fejlődését.
Milyen feltételek mellett érdemes zöld üzletet folytatni?
A fenntartható innováció kérdése felveti azt a fontos problémát: van-e bizonyíték arra, hogy a fenntarthatóságba történő befektetés valóban profitot hoz, vagy akár többletforrást generál? Szerencsére rengeteg olyan adat áll rendelkezésre, amelyek alátámasztják azt az érvet, hogy a zöld üzlet valóban jó üzlet lehet. Az ilyen témájú könyvek tele vannak példákkal arról, hogyan realizáltak jelentős pénzügyi nyereséget a vállalatok a fenntarthatóságba való befektetések révén. Dan Esty és Andrew Winston a Green to Gold című művükben zöld "hullámvitorlázókat" vizsgáltak – ötven olyan céget, amelyek környezeti lábnyoma kedvező, és megállapították, hogy azok részvényei 1998 és 2008 között évről évre felülmúlták az S&P 500 és a FTSE 100 indexek teljesítményét. Az akadémiai irodalom is bőséges empirikus bizonyítékokkal szolgál arra, hogy valóban megéri zöldnek lenni. A vállalatok környezeti viselkedését és pénzügyi teljesítményét számos iparágban és hosszú évek során mérték, és bár az eredmények nem egyértelműek, van olyan adat, amely arra utal, hogy a környezeti teljesítmény és a pénzügyi teljesítmény között pozitív összefüggés létezik.
A saját kutatásainkban például azt találtuk, hogy egy vállalat toxikus kibocsátásainak 10%-os csökkentése, amelyet az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) nyújtott Toxic Release Inventory adatbázisában mértek – amely az amerikai gyártóüzemek toxikus kibocsátásait tartalmazza – átlagosan 3%-os pénzügyi teljesítményjavulást eredményezett, amelyet az eszközök megtérülése alapján mértek. Egy másik kutatás arra utal, hogy a kibocsátások 10%-os csökkentése akár 34 millió dolláros piaci értéknövekedést is eredményezhet. A kérdés az, hogyan lehet a környezeti teljesítményt a legjobban mérni. A környezeti teljesítmény nem csupán az üvegházhatású gázok kibocsátásáról szól, hanem a szilárd hulladék termeléséről, a termékek újrahasznosíthatóságáról a termék életciklusának végén is. Ezen tényezők mérésére és aggregálására számos megközelítés létezik, és a végső súlyozás sok esetben szubjektív döntéseken múlik, mint például azon, hogy a tiszta levegő vagy a tiszta víz értékelése az elsődleges-e.
A pénzügyi teljesítmény mérésének kérdése szintén nem könnyű. A hagyományos mérőszámok, mint a nettó jövedelem vagy az eszközarányos megtérülés, hajlamosak az éves beszámolók torzításaira, míg a piaci alapú mutatók, mint a Tobin q (a vállalat piaci értéke az eszközök pótlási értékéhez viszonyítva) a tőzsdék pontosságától függnek, hogy helyesen előrejelezzék a vállalat jövőbeli eredményeit. A legtöbb elemzésben hiányoznak azok a természetes kísérletek, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy megfigyeljük a pénzügyi teljesítmény alakulását, ha egy vállalat egy adott fenntarthatósági kezdeményezést követ, vagy sem. A fenntarthatóság és annak pénzügyi hatása közötti kapcsolat mérésének nehézségei nem csupán akadémiai viták. A vállalatvezetőknek megbízható adatokat és elemzéseket kell bemutatniuk, hogy meggyőzzék a részvényeseket a zöld kezdeményezések támogatásáról.
Az a kérdés, hogy "Mikor érdemes zöld üzletet folytatni?", valójában kulcsfontosságú. A zöld üzlet mindaddig gazdaságilag indokolt, amíg vagy növeli a fogyasztók hajlandóságát a fenntartható termékek és szolgáltatások megvásárlására, vagy csökkenti azok előállításának költségét. Az ár és a költség közötti különbség adja a profitot. Azt mondhatjuk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor elegendő kereslet van a zöld termékek és szolgáltatások iránt, és a vásárlók hajlandóak prémium árat fizetni a fenntarthatóságért. A The Body Shop, Toms of Maine és Patagonia mind sikeresen kihasználták a környezetbarát fogyasztók növekvő piacát. A Tesla és a Toyota Prius iránti kereslet, legalábbis részben, a vásárlók zöld hajlandóságának köszönhető.
A másik ok, amiért a zöld üzlet valóban jó üzlet lehet, az az, hogy csökkentheti a vállalatok környezetvédelmi aktivisták és más érdekcsoportok általi nyomását. Az aktivisták jelentős nyomást gyakorolhatnak a vállalatokra, hogy fenntarthatóságba fektessenek, demonstrációk, bojkottok és más civil engedetlenségi formák révén. Ezen cselekvések komoly figyelmet követelhetnek a menedzsmenttől, és végső soron valós költségeket eredményezhetnek. Az állam is jelentős nyomást gyakorolhat, nemcsak szabályozási mechanizmusokkal, hanem például azzal is, hogy hozzáférést biztosít kulcsfontosságú erőforrásokhoz, mint például a szövetségi földekhez és vízhez, mint nagy megrendelő és kutatás-fejlesztési finanszírozó.
A fenntarthatóság tehát számos esetben gazdaságilag előnyös lehet, de nem minden kezdeményezés hoz biztos pozitív pénzügyi eredményt. Valószínű, hogy nem minden fenntarthatósági beruházás eredményez pénzügyi megtérülést, és előfordulhat, hogy bizonyos esetekben a hulladékcsökkentés vagy az erőforrások csökkentése túl költséges ahhoz, hogy indokolható legyen. Az a kérdés, hogy mikor érdemes zöld üzletet folytatni, sokkal fontosabb, mint az, hogy minden zöld kezdeményezés biztosan megtérül.
A legfontosabb az, hogy a fenntarthatóságba történő befektetés nem csupán a környezeti hatások mérséklését célozza, hanem a hosszú távú gazdasági előnyöket is figyelembe veszi. Ahhoz, hogy valódi előnyöket érjünk el, elengedhetetlen a vállalatok számára, hogy jól mérjék és értékeljék a fenntarthatósági kezdeményezések pénzügyi hatását, és pontosan meghatározzák, mikor érdemes zöld irányba mozdulni.
Hogyan jönnek létre az új fenntartható technológiák és mi motiválja a befektetőket?
A fenntarthatóságra épülő technológiai újítások előmozdítása és a tiszta energiaipar fejlődése komoly kihívásokkal és lehetőségekkel jár. Az EcoComplex, amely 2004-ben kezdte működését, és már húsz országban van jelen, évi 20 millió dolláros bevételt termel, miközben együttműködéseket alakít ki olyan nagyvállalatokkal, mint a Walmart és a Home Depot az Egyesült Államokban. A Green Spaces New Yorkban és Denverben több mint száz céget foglalkoztat, közöttük a Via nevű közlekedési szolgáltatást, amely olcsóbb közlekedési lehetőséget kínál, miközben csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást.
Az Incubatenergy Network, amely a tiszta technológiák inkubátorainak konzorciuma, az EcoComplex és a Greentown Labs közreműködésével alakult meg, azzal a céllal, hogy erőforrásokat osszanak meg és közösen támogassák a fenntartható innovációk fejlődését. Az Incubatenergy tagjai több mint 350 vállalkozást támogattak, és ezek összesen több mint 330 millió dolláros bevételt generáltak. A közösségi finanszírozás, mint alternatív forrás, szintén rohamos növekedést mutatott az elmúlt években. 2015-re a közösségi finanszírozás révén összegyűjtött tőke meghaladta a 34 milliárd dollárt, míg a hagyományos kockázati tőke 30 milliárd dollárt tett ki. A Világbank előrejelzése szerint a globális közösségi finanszírozás 2020-ra 90 milliárd dollárra nőhet.
A 2012-es JOBS Act, különösen annak Title IV-es szabályozása (Regulation A+), lehetővé tette, hogy nem akkreditált befektetők is akár jövedelmük vagy nettó vagyonuk 10%-át egy induló vállalkozásba fektessék be. Az Elio Motors példája jól mutatja a közösségi tőkebevonás sikerét: a startup autógyártó 102 millió dollárt gyűjtött össze több mint 6 ezer befektetőtől, és a tőzsdére lépéskor már 1 milliárd dollár fölötti piaci értéket ért el.
A fenntartható technológiákba való befektetéseket nemcsak a közösségi finanszírozás és a nagyvállalatok vezetik, hanem számos kiemelkedő filantróp is közvetlenül befektet a tiszta technológiák fejlesztésébe. A CREO (Cleantech, Renewables and Environmental Opportunities) Hálózat például több mint ötven családi irodát és alapítványt tömörít, amelyek összesen 300 millió dollárt kívánnak befektetni fenntartható és társadalmi hatást gyakorló kezdeményezésekbe az elkövetkező öt évben.
Bár a fenntarthatóság iránt elkötelezett befektetők hajlandóak akár pénzügyi megtérülésről is lemondani a környezetbarát termékek és szolgáltatások létrehozása érdekében, a legtöbb befektetőt még mindig a pénzügyi megtérülés és a kockázatok minimalizálása motiválja. Az ilyen típusú befektetők ugyanakkor fontos szereplői a fenntarthatósági innovációknak, de kérdéses, hogy elegen vannak-e ahhoz, hogy valóban áttörő technológiai változásokat idézzenek elő.
A fenntartható technológiák piacra juttatásához és skálázásához szükséges tőke sokszor nem csupán a kockázati tőkétől származik, hanem az állami ügynökségektől, nagy bankoktól, hatásorientált befektetőktől és még nagyvállalatoktól is. A támogatásnak minden szakaszban szüksége van pénzügyi forrásokra: a kutatólaboroktól a vállalkozói start-upokig, és a növekvő cégekig. Az egyes befektetők különböző típusú megtérülést keresnek, például pénzügyi hasznot vagy társadalmi értékeket, és szükség van az együttműködésre, akár a köz- és magánszektor, akár több iparági szereplő között. Az olyan cégek története, mint a Climate Corporation, jól példázzák, hogy a sikerhez barátok, családtagok, befektetők és végső soron nagyvállalatok támogatása is szükséges.
Egyes, a fenntarthatóságot és társadalmi felelősségvállalást szem előtt tartó vállalkozások csak akkor érhetik el valódi áttörésüket, ha a fogyasztók is hajlandóak új technológiákat vásárolni. A vásárlói hajlandóság és az új termékek iránti érdeklődés kulcsfontosságú ahhoz, hogy ezek a fenntartható innovációk széles körben elterjedjenek. A digitális programozható termosztátok példája jól mutatja, hogy még egy ígéretes termék sem biztos, hogy sikeres lesz, ha a fogyasztók nem értik vagy nem használják ki annak teljes potenciálját. A termékek fejlesztése és marketingje során elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük a felhasználói élményt és a vásárlói igényeket.
A legfontosabb tehát, hogy a fenntartható technológiák piacra juttatásának folyamata nem csupán az innovációról és a megfelelő tőke bevonásáról szól, hanem a vásárlói hajlandóság és a piaci igények pontos felméréséről is. Még akkor is, ha az alternatív, fenntartható megoldások iránti kereslet növekszik, a sikeres termékek fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy a fogyasztók és a piac minden aspektusát figyelembe vegyük.
Innovátorok és a technológiai fejlődés: Hogyan érik el a forradalmi áttöréseket?
A nagy ötletek útja a sikerhez nem mindig egyenes. A biokatalizátorok világában egy különleges innováció, mint például a Newlight cég által kifejlesztett AirCarbon termoplasztik, azt mutatja, hogy az igazi áttörés gyakran nem a legelső próbálkozáskor történik. Herrema és társalapítója, Kenton Kimmel, az első években kemény munkával, napi tizennégy-tizenhat órát dolgozva finanszírozták kutatásaikat, számos kudarcot és újragondolt kísérletet követően sikerült elérniük az áttörést. Bár kezdetben a termékük törékeny volt, és könnyen eltört, az évek során végzett kísérletezés révén egy olyan anyagot fejlesztettek ki, amely erősebb és olcsóbb volt, mint a hagyományos olajalapú műanyagok.
Miután 2014-re 18,8 millió dolláros tőkét gyűjtöttek, és megkezdték a kereskedelmi gyártást, 2016-ban az IKEA-val való együttműködésük révén a termékük az otthoni bútorpiacon is jelen volt. A siker titka nemcsak Herrema ötletében rejlett, hanem abban is, hogy hatékony partnerségeket alakítottak ki, amelyek lehetővé tették a kutatás folytatását, a fejlesztést és a megoldás skálázását.
Az igazi innovációk gyakran előre látják azokat a szükségleteket, amelyeket mi magunk még nem tudunk megfogalmazni, vagy nem tudjuk, hogyan orvosolhatnánk. Olyan termékek, mint az iPhone, valódi forradalmat hoztak, hiszen nem tudtuk, hogy szükségünk van rájuk, amíg el nem érték a piacot. Az ilyen típusú innovációk génje a technológiai határok feszegetésében, a piac igényeihez való alkalmazkodásban és a felhasználói élmény maximalizálásában rejlik.
A találmányok és innovációk legtöbbször nem egyik napról a másikra születnek. A valódi zsenialitás sokszor fokozatosan bontakozik ki, ahogy a sikeres művészek és tudósok is hosszú éveken át kísérleteznek és finomítják alkotásaikat. David Galenson közgazdász az "experimentális innovátorok" típusát említi, akik a folyamatos próbálkozás és tévedés révén érik el az áttörést. Malcolm Gladwell híres példájában Leonard Cohen "Hallelujah" című dala eredetileg egy nyers formában született, de számos átdolgozáson esett át, míg Jeff Buckley feldolgozása révén világhírre nem tett szert. Ez a folyamat, a folyamatos finomítás és a véletlen találkozások révén született meg a dal valódi zsenialitása.
Az igazi innovációk nemcsak véletlenek vagy szikrázó ötletek következményei, hanem egy szélesebb kontextus részeként születnek meg, és gyakran történelmi vagy technológiai környezetük is meghatározó szerepet játszik. A Corning Gorilla Glass példája is jól mutatja, hogyan vált egy régi technológia forradalmivá. Bár az 1960-as években először autóipari üveggel kísérleteztek, a technológia nem hódította meg a piacot, míg 2005-ben Steve Jobs meg nem kérdezte, hogy van-e a Corning-nak olyan erős üvege, ami megfelelne az iPhone kijelzőjéhez. Ekkor, a megfelelő piaci környezet és az időzítés révén, egy új termék született, amely később 1 milliárd dolláros bevételt generált.
Az innováció tehát nem csupán az ötletek következménye, hanem a megfelelő környezet, piaci igények és időzítés találkozása. Ahogy az autóipar története is mutatja, a technológiai versenyek gyakran nem csak a legjobb megoldásról szólnak, hanem a körülmények alakulásáról is. Az elektromos járművek például az 1910-es években a piacon domináltak, de végül az olajalapú belső égésű motorok vették át a vezetést, nem csupán a technológiai előny, hanem a társadalmi, gazdasági és politikai tényezők hatására is.
Az autóipar fejlődése során, ahogy az elektromos és gázüzemű motorok versenyeztek egymással, gyakran kis, szinte jelentéktelen események döntöttek el egy-egy technológia jövőjét. Egyetlen verseny is elegendő lehetett ahhoz, hogy az egyik technológia végleg elnyerje a piacvezető szerepet. Ez jól illusztrálja azt a jelenséget, amit az "útfüggőség" vagy a "kétkarú bandita probléma" néven ismerünk. Amikor két technológia versenyez, és egyiket sem ismerjük el eléggé, a legváratlanabb események, mint egy verseny, akár az egész technológiai piac fejlődését is befolyásolhatják.
A technológiai fejlődés tehát nem csupán az adott megoldás legjobb működésén múlik, hanem azon is, hogy miként kapcsolódik a piacon kialakuló igényekhez, társadalmi környezethez és egyéb külső tényezőkhöz. A siker kulcsa nem mindig az ötlet magában rejlik, hanem az a képesség, hogy az innovációk hogyan találják meg helyüket a piacon, hogyan illeszkednek a meglévő rendszerekhez és hogyan alakítják át azokat.