Milyen fertőző és dermatológiai kórképek társulhatnak különböző mikroorganizmusokhoz és gyógyszerekhez?

A bőr- és hajfertőzések sokszínűsége az egyes mikroorganizmusok sajátos jellemzőinek és a fertőzési helyek különbségeinek következménye. A Corynebacterium nemzetséghez tartozó baktériumok, elsősorban a Corynebacterium tenuis, a haj (axilláris vagy pubicus) felszínén apró, 1-2 mm-es sárga, fekete vagy vörös szemcsés csomókat képezhetnek, amelyek a hajszálakhoz tapadnak. Ez a jelenség, amelyet Piedraia hortae nevű gomba okoz, a fekete piedra, jellemzően kövekhez hasonló, szabálytalan eloszlású csomókat eredményez a szakáll, fejbőr, szemöldök vagy szempillák területén. Fehér piedra kialakulásáért a Trichosporon asahii felelős. A bőrön megjelenő depressziós elváltozásokat – különösen a talp felszínén – gyakran a Kytococcus sedentarius idézi elő, mely a pitted keratolysis kórokozója. Az erythrasma leggyakoribb okozója a Corynebacterium minutissimum, amely elsősorban bőrredőkben, hajlatokban okoz jellegzetes bőrtüneteket.

Több parazitás fertőzés is releváns, melyek jelentős bőr- és szövetkárosodást okozhatnak. A Tunga penetrans, az afrikai, indiai és közép- illetve dél-amerikai homokbolha okozza a tungiásist, amikor a megtermékenyített nőstény a láb bőrébe ássa be magát, súlyos gyulladást és másodlagos bakteriális fertőzéseket kiváltva. A Dermatobia hominis, az amerikai botfly, illetve a Cordylobia anthropophaga, a szubszaharai afrikai tumbu légy a myiasis okozói. A Cochliomyia hominivorax, az ún. csavar féreglégy, szintén előidézhet hasonló kórképet az Újvilágban. Az Ancylostoma braziliense parazita a cutaneous larva migrans tipikus kórokozója, mely a talpakon pruritusos, vándorló szalagszerű bőrjelenséget okoz.

A poxvírusok közül a Parapoxvirus nemzetségbe tartozó orf vírus okozza a contagiosus pustularis dermatitis-t, amely rendszerint 6-8 hét alatt magától gyógyul, de hosszan tartó vagy kiterjedt elváltozások esetén imiquimod kezelés vagy sebészi eltávolítás lehet szükséges. A cutan anthrax differenciáldiagnosztikájában a fájdalmatlan, majd fekete escharra alakuló papulák szerepelnek. A tehenekről terjedő milker's nodules hasonló klinikai képet mutathat.

Az eosinophil granulomatosis polyangiitis, amely multiszerveket érintő nekrózisos vaszkulitisz, tipikusan asztmával, perifériás neuropátiával, tüdőinfiltrátumokkal, arcüregrendellenességekkel és perifériás vér eozinofíliával jár. Bőrmanifesztációi között szerepel a leukocytoclastic vasculitis (tapintható purpura), alakulhatnak ki szubkután csomók, urticaria, livedo racemosa és papulonecrotikus elváltozások, főként a könyök területén. Megfigyeltek ilyen granulomatosist Montelukast-terápia megkezdése után is.

A primer szifilisz jellegzetessége a fájdalmatlan, megkeményedett szélű chancres és a kísérő fájdalmatlan nyirokcsomó-duzzanat (bubók). Ezek a tünetek spontán gyógyulhatnak kezelés nélkül is 3-6 héten belül. A lymphogranuloma venereum (LGV) kórokozója a Chlamydia trachomatis L1–L3 szerotípusa, amelynél a primer elváltozások gyorsan megszűnnek, az inguinalis nyirokcsomók gyakran egyoldaliak, de ritkán kétoldaliak is lehetnek, és az ún. „barázda-jel” (groove sign) is megfigyelhető.

A hypothyreosis bőrmegnyilvánulásai közé tartozik a száraz, durva, hideg, sápadt bőr, valamint a myxoedema okozta duzzadt, ödémás bőr. Gyakori a karotinodermia, kapilláris törékenység, valamint megszaporodhat az akvirált ichthyosis, palmoplantar keratoderma, és különböző xanthomák. A hajon a hypothyreosis lassú növekedést, töredezettséget, laterális szemöldök-alopeciát és megnövekedett alopecia areata előfordulást eredményezhet.

Paraneoplasztikus lanuginosa acquisita, amelyet leggyakrabban tüdőrákhoz társítanak, ritkábban más adenokarcinómák (vastagbél, emlő, méh, genitourinális traktus) és myeloma esetén is előfordul. A Heck-betegség – mely humán papillomavírus 13 vagy 32 kizárólagos okozója – jellegzetes papillás elváltozásokat idéz elő a szájnyálkahártya különböző területein, elsősorban őslakosok körében gyakoribb, míg a HPV 3 és 10 lapos szemölcsökben jelenik meg.

Fontos megérteni, hogy a bőrgyógyászati és fertőző betegségek, illetve a gyógyszerkölcsönhatások komplex hálózatot alkotnak, ahol az egyes kórokozók, paraziták és gyógyszerek közös hatása befolyásolja a diagnózis, kezelés és megelőzés irányát. A beteg állapotának megértéséhez elengedhetetlen az egyéni anamnézis, gyógyszerelés, valamint a lehetséges kórokozók földrajzi és biológiai jellemzőinek ismerete. Az átfogó szemléletmód hozzájárul a sikeres terápiás stratégiák kialakításához és a szövődmények megelőzéséhez.

Miként kezelhetők a súlyos bőrgyulladásos állapotok és parazitás fertőzések?

A súlyos gyulladásos reakciók esetén gyakran alkalmaznak prednizont, amely erős gyulladáscsökkentő hatása révén csillapítja az immunválaszt. Immunobullózus betegségek, toxikus epidermális nekrolízis és neutrofil bőrgyulladások kezelésekor ez az eljárás kulcsfontosságú lehet. Azonban az alkalmazott gyógyszerek mellékhatásai között számolni kell anafilaxiával, tromboembóliás eseményekkel, fejfájással és akár tüdőödémával is, melyek súlyos szövődmények lehetnek. Egyes bőrgyulladások, mint például a dyshidrotikus dermatitis, kifejezetten a gyógyszerek mellékhatásaként jelentkezhetnek.

A leishmaniasis kezelése speciális megközelítést igényel. Az antimoni vegyületek intraléziós és parenterális alkalmazása az Old World bőrtünetek esetén még mindig az elsőként választott terápia, bár egyre több rezisztencia alakul ki ezekkel a szerekkel szemben. Azok a betegek, akik nem reagálnak megfelelően az antimoni terápiára vagy viscerális leishmaniasissal küzdenek, amphotericin B-vel kezelendők. Egyes esetekben helyileg alkalmazott imikvimod és intraléziós antimoni szerek is hatékonynak bizonyultak, de ezek nem ajánlottak a New World mucocutaneous leishmaniasis esetén. Szisztémás gombás fertőzések, mint a blastomycosis, histoplasmosis és paracoccidioidomycosis kezelésére az itraconazol szájon át adva használatos. Lepra kezelésében rifampin és dapsone kombinációja a WHO ajánlása alapján az alacsony baktériumszámú formákra, míg clofazimin hozzáadása a magas baktériumszámú formák esetén szükséges.

A graft-versus-host betegség (GVHD) súlyos dermatológiai vészhelyzet, amely kiterjedt bőrelhalással járhat, és a toxikus epidermális nekrolízishez hasonló klinikai képet mutat. Más súlyos bőrtünetekkel járó állapotok, mint a Stevens-Johnson szindróma, pemphigus vulgaris, bullous pemphigoid, paraneoplasztikus pemphigus és szisztémás lupus erythematosus (TEN-szerű lupus vagy apoptotikus pan-epidermolízis szindróma), szintén a differenciáldiagnosztika részét képezik, de az adott tünetegyüttes alapján a GVHD gyakran a legvalószínűbb diagnózis.

A leishmaniasis három fő formája különböztethető meg: a bőrtüneti, a mucocutaneous és a viscerális. Az Old World leishmaniasis, főként a L. major és L. tropica fajok által okozott, általában egyetlen, lassan gyógyuló fekély vagy plakk formájában jelenik meg az arc, nyak és végtagok szabad területein. Ritka esetekben rossz celluláris immunválasz miatt sokszorosodott elváltozások is kialakulhatnak, amelyeket főként az L. braziliensis és L. aethiopica okoz. A mucocutaneous forma a mucosalis nyálkahártyákon – orr, ajak, garat – okoz károsodást, gyakran vezetve orrsövény perforációhoz vagy légútelzáródáshoz. A viscerális, vagy kala-azar forma a csontvelőt, májat és lépet érinti, magas morbiditással és mortalitással, ha nem kezelik időben. Diagnózisa szöveti biopsziával, tenyésztéssel, PCR-rel vagy szerológiai vizsgálatokkal történik, melyekhez az Egyesült Államokban a CDC is biztosít referencia szolgáltatásokat.

Az akné kezelésében az azelaic sav különösen fontos, mert biztonságosan alkalmazható terhesség alatt, ellentétben sok más, teratogén hatású készítménnyel. Lyme-kórban gyermekeknél az első választandó szer az amoxicillin, felnőtteknél és 8 év feletti gyermekeknél a doxiciklin 14-21 napos kúrában. A kéz-láb-száj betegség (HFMD) egy enterovírus által okozott bőr- és nyálkahártya kiütés, mely jellegzetes ovális papulovesiculákból és szájüregi fekélyekből áll.

Az autoimmun kötőszöveti betegségek között a szisztémás szklerózis (scleroderma) SCL-70 antigén jelenlétével diagnosztizálható, amely a betegség súlyosságát és prognózisát jelzi.