A naltrexon egy olyan gyógyszer, amely segíthet az alkoholról való lemondásban és a visszaesések megelőzésében. Ha valaki hibázik és iszik, a naltrexon növeli annak valószínűségét, hogy a visszaesés után gyorsan vissza tud térni az absztinenciához. Ez a gyógyszer általában három hónapos kezelésre van előírva. De ha a naltrexon növeli az absztinencia esélyeit, akkor miért nem használják mindenki? Egyik oka, hogy bizonyos negatív mellékhatásokkal jár. Ilyen például a hányinger és a hasi görcsök. Mivel a naltrexon blokkolja az opiátok hatásait az agyban, rontja az opiát megvonás tüneteit is. Éppen ezért érdemes legalább öt-tíz napot várni, miután valaki heroinról leállt, mielőtt naltrexont kezdene szedni, és még ennél is hosszabb várakozási idő szükséges, ha methadonról vagy buprenorfinról van szó. Bár a naltrexon csökkenti az alkohol iránti vágyat, szerencsére nem befolyásolja más örömforrások, például a szexuális élmény vagy a nem opiát alapú fájdalomcsillapítók, mint az acetaminofen, az aszpirin és az ibuprofén hatásait.

Fontos azonban tudni, hogy a naltrexon, akárcsak a méregtelenítő kezelések, nem elegendő önálló kezelés az alkoholizmus kezelésére. További kezelések szükségesek, amelyek az alkoholizmus más aspektusait célozzák meg.

Az Antabuse (disulfiram) egy másik gyógyszer, amelyet alkoholizmus kezelésére alkalmaznak, és amely kellemetlen érzéseket vált ki alkoholfogyasztás esetén. A disulfiram hatása alatt az alkohol fogyasztása után az ember rosszul lesz: bőrpír, fejfájás, légzési nehézségek, hányinger, hányás, izzadás, szomjúság, mellkasi fájdalom, gyors szívverés, szédülés, homályos látás és zavartság jelentkezhetnek. Ezek a tünetek akár életveszélyessé is válhatnak, különösen erős reakciók esetén, és órákig is eltarthatnak.

A Campral (acamprosate kalcium) egy másik gyógyszer, amely segíthet a visszaesés megakadályozásában alkoholelvonás után. A Campral a GABA nevű neurotranszmitter hatásait módosítja, így csökkenti az alkohol fogyasztásának élvezetét. Kutatások szerint azok a személyek, akik a Campral-t mint fenntartó kezelést kapják az alkoholfüggőség kezelésére, jelentősen nagyobb valószínűséggel maradnak tiszták, mint azok, akik nem szedik ezt a gyógyszert. A Campral egyik nagy előnye, hogy nem gyakorol káros hatást a májra, így a legtöbb májbetegségben szenvedő beteg számára is alkalmazható, kivéve azok esetében, akik súlyos májbetegségtől szenvednek. Az alkalmazására vonatkozó ellenjavallatok közé tartozik a terhesség, vesebetegség és folyamatban lévő drog- vagy alkoholfüggőség.

A buprenorfin egy másik, heroinról való megvonásban segítő gyógyszer. A buprenorfin megvonása hosszabb ideig tart, mint a methadoné, de a tünetek kevésbé súlyosak és könnyebben kezelhetők. A buprenorfin mind önállóan (Subutex), mind naloxonnal kombinálva (Suboxone) alkalmazható. A naloxon kombinációja célja, hogy megakadályozza a buprenorfin visszaélését. Ha valaki megpróbálja az injekciós formáját használni, az naloxon blokkolja az opiát hatásokat, és megvonásos tüneteket vált ki.

A methadon egy hosszú hatású narkotikum, amelyet a heroinról való megvonás segítésére alkalmaznak. A méregtelenítés kezdeti szakaszában általában kórházi környezetben kezelik methadonnal. Ezt követően, amikor a méregtelenítés befejeződött, fenntartó adagban, ambulánsan is alkalmazható. A methadon a fiziológiai függőség kezelésére szolgál, csökkentve a heroin iránti vágyat. Bár a methadon is okoz egyfajta „magas” érzést, az intenzitása kisebb, mint a heroiné, így a felhasználók kevésbé hajlamosak visszaélni vele. Mivel a methadon orvosi felügyelet mellett alkalmazható, használata szabályozott, és az orvos tájékoztatja a betegét a vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban.

A methadonról számos tévhit kering. Például sokan azt gondolják, hogy a methadon használata könnyebbé teszi a heroin pszichológiai függőségének leküzdését. Ez azonban nem igaz: a methadon csökkenti a fizikai vágyat, de a mentális vágyak ellen nem biztosít megoldást. Ugyanakkor a methadon nem ártalmasabb a szervezetre, mint a heroin, és a kábítószeres kezelésben részesülők számára általában biztonságosabb választás, mivel orvosi felügyelet mellett történik az alkalmazása.

A methadon alkalmazásának legfőbb előnye, hogy hatékonyan segít a heroin megvonásában, csökkenti a vágyat, és mivel nem társul olyan erős eufórikus élménnyel, mint a heroin, az emberek kevésbé hajlamosak visszaesni.

A methadon kezelés egyedülálló eszközként bizonyított a heroin megvonás kezelésére, és rendszeres orvosi felügyelet mellett segíti a beteget a fizikai függőség kezelésében, miközben a pszichológiai problémák kezelésére további terápiák is szükségesek.

Hogyan segíthetsz fiataloknak a drog- és alkoholfüggőség kezelésében?

A fiatalok számára a drog- és alkoholfogyasztás különösen káros hatásokkal járhat, mivel az agyuk még fejlődésben van. A fiatal korban alkalmazott alkohol és drogok gyorsan és tartósan károsíthatják az agyi struktúrákat, amelyek a döntéshozatalért, az impulzuskontrollért és a társas kapcsolatokért felelősek. Ezen kívül a kábítószerek és az alkohol hatása a fejlődő agyra hosszú távon súlyos következményekkel járhat, beleértve a mentális egészségi problémákat, a tanulási nehézségeket és a kockázatos viselkedési mintákat.

A serdülőkor a legérzékenyebb időszak a függőségek kialakulásának megelőzésére, és az alkohol vagy drogok fogyasztása különösen veszélyes ebben a korban. A kutatások azt mutatják, hogy azok, akik fiatalon kezdenek el drogozni vagy alkoholt fogyasztani, sokkal nagyobb valószínűséggel válnak hosszú távú szenvedőivé, mint azok, akik idősebb korban próbálkoznak ezzel.

Fontos, hogy a családtagok és a barátok tisztában legyenek a jelekkel, amelyek arra utalnak, hogy valaki kábítószert használ. A fiatalok gyakran nem hajlandóak beszélni a problémáikról, és sokszor a tagadás a legnagyobb akadály a kezeléshez vezető úton. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy a szülők és a közeli barátok támogató és megértő hozzáállással közelítsenek a helyzethez. Az alkohol- és drogproblémák kezelésére számos lehetőség kínálkozik, például egyéni és csoportos terápia, illetve lakóhelyi kezelési programok.

Amikor egy fiatal segítséget kér, az sosem túl késő. A kezeléshez való hozzáférés minden életkorban fontos, és bár a fiatalok gyakran kételkednek abban, hogy képesek változtatni, a megfelelő kezelés és támogatás mellett a gyógyulás lehetséges. A segítő szakemberekkel való kapcsolatfelvétel alapvetően fontos, hiszen egy jó terapeuta segíthet abban, hogy a fiatalok jobban megértsék saját érzéseiket, és megfelelő stratégiákat találjanak a problémák kezelésére.

A csoportos kezelési formák különösen fontosak lehetnek a fiatalok számára, mivel segíthetnek abban, hogy megértsék, nem egyedül küzdenek a problémáikkal. Az ilyen típusú programok biztonságos környezetet biztosítanak a nyílt kommunikációra és az önsegítésre. A fiatalok számára fontos, hogy olyan csoportokban vegyenek részt, amelyek a rehabilitációs és gyógyulási folyamatot támogatják.

A hosszú távú rehabilitáció során nem ritka, hogy előfordulnak kisebb visszaesések. Az ilyen „slips” (szándékos nem összekeverendők a valódi „relapse”-szel) nem jelentenek kudarccal való szembenézést, hanem inkább annak jeleit mutatják, hogy további támogatásra van szükség. A fiatalok számára fontos, hogy megtanulják, hogy egy-egy kisebb visszaesés nem szabad, hogy elvonja őket a céljaiktól, és hogy a gyógyulás folyamatos és hosszú távú folyamat.

A fiatalok rehabilitációja gyakran hosszú és nehéz út, de a megfelelő támogatás és elkötelezettség révén elérhetik a tiszta és egészséges életet. Az a legfontosabb, hogy soha ne adják fel, és mindig kérjenek segítséget, amikor szükség van rá. Az ilyen típusú kezelés lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok újra rátaláljanak életük céljaira, és visszanyerjék kontrolljukat a jövőjük felett.

Mindezek mellett fontos hangsúlyozni, hogy a prevenció kiemelt szerepet kapjon a társadalmi és oktatási rendszerekben. A családok és közösségek erősebb támogatása, valamint a drog- és alkoholfogyasztás megelőzését célzó programok, különösen a fiatalok körében, alapvetőek a hosszú távú sikeres rehabilitáció érdekében.

Miért leszünk rabjai szenvedélyeinknek? A szenvedélybetegségek és azok következményei

A szenvedélybetegségek, bármennyire is különbözőnek tűnhetnek, valójában ugyanazon a problémán alapulnak: a kontrollvesztésen, amely egyes személyeket rabul ejt. A legtöbben először csak egy pillanatra érzik a hatásokat, és azt gondolják, hogy képesek uralkodni az élvezetek felett, de valójában az addikció fokozatosan egy olyan helyzetet teremt, ahol a szenvedély már nem egyszerű élvezet, hanem szükséglet, amit nem lehet megszabadulni tőle. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a szenvedély ártalmas, valami ösztönösen vonz minket hozzá, amitől nem tudunk megszabadulni.

A szenvedélybetegségeket két fő típusra oszthatjuk: a szubsztanciális (anyag) és a viselkedési addikciók. A szubsztanciális addikciók közé tartozik például az alkohol-, drog- vagy nikotinfüggőség, míg a viselkedési addikciók lehetnek a szerencsejáték-, szex- vagy internetfüggőség. Az addikciók azonban nemcsak a magánszemélyeket, hanem az egész közösséget is sújtják, mert a családok, a munkahelyek, sőt az egész társadalom is szenved a következményeitől.

A szenvedélybetegségek igazi veszélye abban rejlik, hogy elpusztítják az egyén szabadságát és kontrollját. A legtöbben úgy gondolják, hogy szabadon választhatják meg, mikor és mennyit fogyasztanak, de ha egyszer egy szubsztancia, viselkedés vagy szenvedély rabjává válunk, gyakran kiderül, hogy nem mi irányítjuk a helyzetet, hanem a szenvedély irányít minket. Az addikció a mindennapi élet mérge, ami szép lassan, de biztosan elnyeli az egyén életét.

A mentális és fizikai függőség megértése

A függőség minden formája, legyen szó szubsztanciális vagy viselkedési addikcióról, mély biokémiai és pszichológiai hatásokat gyakorol a testünkre és az elménkre. A mentális függőség akkor alakul ki, amikor a szervezet egyes eseményekhez, helyzetekhez vagy érzésekhez érzelmi és fizikai vágyakat társít. Ezeket a vágyakat egyes ingerek indítják el, amelyek hatására az agyunk és a testünk kémiai változásokat szenved el. A mentális függőség szoros összefüggésben áll a szubjektív élményekkel, hiszen sokszor csupán a drog vagy viselkedés gondolatától is kémiai változások indulnak el a testben, amelyek izgalmat és vágyat váltanak ki.

A fizikai függőség viszont közvetlenül kapcsolódik az agy neurokémiai reakcióihoz, amelyek az anyagok, például a drogok hatására alakulnak ki. Amikor a test hozzászokik egy szubsztanciához, az egyes neurotranszmitterek (agyi kémiai hírvivők) működése megváltozik, és a személy nem képes jól érezni magát, amíg nem fogyasztja el azt a szubsztanciát, amelyhez a teste hozzászokott. Ez a fizikai függőség egyfajta biológiai adaptáció, ami előbb-utóbb elvezet a tűrőképesség és az elvonási tünetek megjelenéséhez.

Mi a különbség a szenvedélybetegség és a visszaélés között?

Sokan összekeverik a szenvedélybetegséget és a szenvedéllyel való visszaélést, pedig jelentős különbség van köztük. Az addikció vagy szenvedélybetegség egy hosszú távú, kontrollálhatatlan állapot, amely fizikai és mentális függőséget eredményez. A szenvedéllyel való visszaélés ennél egyszerűbb: ez akkor fordul elő, amikor egy személy továbbra is használja a szubsztanciát, vagy folytat egy viselkedést, annak ellenére, hogy annak káros hatásai vannak az egészségére, kapcsolataira, pénzügyi helyzetére vagy társadalmi pozíciójára.

A szenvedélybetegséget a tolerancia kialakulása, a növekvő adagok szükségessége és az elvonási tünetek jellemzik, míg a visszaélésnél ezek nem feltétlenül jelennek meg. Az addikciót akkor ismerhetjük fel, amikor a személy már nem képes megszabadulni a szenvedélyétől, míg a visszaélés inkább egy ismétlődő, káros, de még nem mindenre kiterjedő viselkedés.

Mi segíthet a felépülésben?

A legfontosabb, hogy megértsük, mi történik a testünkkel és a lelkünkkel, amikor szenvedéllyel élünk. A szenvedélybetegségek kezelése a mentális és fizikai függőség feloldásával kezdődik, de a felépülés nem ér véget a detoxikálással. Az igazi munka a gondolkodásunk átalakításában rejlik: a mentális függőség csökkentésében, az olyan asszociációk megszüntetésében, amelyek az agyunkban a drogokhoz vagy káros viselkedésekhez vezetnek.

A felépülés útja hosszú és sokszor fájdalmas, de a legfontosabb, hogy az elvonási tünetek és a fizikai függőség megszűnése után a mentális függőség is megszüntethető. Ehhez szükség van türelemre, kitartásra és olyan támogató közegre, amely segít az egyéni elhatározások és a kontroll visszaállításában. Mivel a szenvedélybetegség nem csupán fizikai problémát jelent, hanem egy belső harcot is, a felépüléshez elengedhetetlen a mentális és érzelmi egyensúly visszaszerzése.

J. Edgar Hoover: A Controlling, Lonely Leader of the FBI
Miként formálták az írek hősi kultúráját és mit jelentettek a legendák a társadalom számára?
Hogyan alakította Nixon a fehér etnikai identitás politikáját?
Miért fontos megérteni a filmek és történetek mögötti kultúrát?