A Fehér Ház és az FBI közötti feszültség gyorsan eszkalálódott a Trump-adminisztráció idején, különösen a 2016-os elnökválasztás után indított vizsgálatok kapcsán. A politikai retorika egyre élesebbé vált a Szövetségi Nyomozó Iroda és annak vizsgálatai ellen, mégis sokan úgy gondolták: az elnök, bármennyire kiszámíthatatlan is, nem fogja megkockáztatni, hogy közvetlenül leállíttassa a saját kampányát érintő vizsgálatokat. Egy ilyen lépés nemcsak politikai öngyilkosságot jelentett volna, hanem az igazságszolgáltatás akadályozásának vádját is felvetette volna.

James Comey FBI-igazgató közben a Szenátus Igazságügyi Bizottsága előtt tanúskodott, miközben a nyomozás kulisszái mögött a hivatal munkatársai egy „háborús szobában” figyelték valós időben a meghallgatást. Jegyzeteltek, reagáltak, és ha szükséges volt, azonnal üzeneteket küldtek a meghallgatáson jelen lévő stábtagoknak, hogy pontosításokat juttassanak el Comey-hoz. A meghallgatás alatt az FBI Kongresszusi Kapcsolatok Osztályának vezetője, Greg Brower támogatta az igazgatót. Brower korábbi haditengerészeti tisztként és tapasztalt jogászként jól bírta a politikai nyomást, és higgadt fellépése különösen értékesnek bizonyult egy olyan időszakban, amikor a Kongresszus mindkét pártjának képviselői egyre több információt követeltek az FBI-tól.

Comey korábban már tájékoztatta a törvényhozás legfelsőbb vezetőit – az úgynevezett Nyolcak Csoportját – a vizsgálat állásáról. Ez a szűk körű tájékoztatás biztosította a törvényhozás felügyeleti funkcióját anélkül, hogy az érzékeny nemzetbiztonsági információk nyilvánosságra kerültek volna. Az FBI belső körökben úgy értékelte, hogy az ilyen tájékoztatások ritkán szivárogtak ki, ami ritka dicséretnek számít egy olyan intézmény esetében, ahol a szivárogtatás általános gyakorlatnak számított.

A nyilvános meghallgatáson azonban Comey csak korlátozottan beszélhetett a titkos vizsgálatokról, ám így is szó esett Trump és Oroszország kapcsolatáról, Jeff Sessions igazságügyi miniszter visszalépéséről a vizsgálattól, Carter Page megfigyeléséről, a Steele-dossziéról és arról, hogy miért kezelték sokak szerint eltérően Trump és Hillary Clinton ügyeit. Amikor Trumpról kérdezték, Comey kerülte a konkrét válaszokat. Ugyanakkor határozottan kijelentette: az amerikai hírszerző közösség nagy bizonyossággal arra a következtetésre jutott, hogy az elnökválasztási hackelések mögött Oroszország állt.

A következő héten Sally Yates, az elbocsátott megbízott igazságügyi miniszter és James Clapper, a nemzeti hírszerzés korábbi igazgatója is tanúskodott a Szenátus előtt. Yates részletesen beszámolt arról, hogyan figyelmeztette a Fehér Házat arra, hogy Michael Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó kompromittálódhatott, miután hazudott az alelnöknek. Ezzel szemben a Fehér Ház szóvivője és kabinetfőnöke ezt az értesítést egyszerű „fejfelként” jellemezte. Ez a torzítás nemcsak félrevezető volt, hanem súlyosan aláásta az igazságszolgáltatás és a nemzetbiztonság működésének integritását. Egy ilyen figyelmeztetés nem szimpla udvariassági jelzés – hanem egy vörös riasztás.

A Fehér Ház tizennyolc napig nem tett semmit a figyelmeztetés ellenére, és csak akkor cselekedett, amikor a

Hogyan befolyásolta James Comey tanúvallomása a Trump-ügyet?

A helyiség, ahol éppen ültem, egy régi antikváriumra emlékeztetett, az asztalon egy konferenciaterem hangulatát idéző, többnyire régi, fából készült székek, a falakon különféle apróságok és képek díszítették a teret. Mégis, az egész légkör súlya, a pillanat jelentősége, egyfajta súlyos komolysággal telepedett rám. Az Egyesült Államok elbocsátott FBI-igazgatója, James Comey, nemsokára a világ elé tárja majd az elnökkel folytatott beszélgetéseit, egy olyan elnökét, aki képtelen volt uralni saját viselkedését. A meghallgatást milliók figyelték, akik minden egyes szót aprólékosan elemeztek. Washingtonban sokan a munkahelyükről is eljöttek, hogy élőben kövessék a teljes eseményt. Az egész olyan volt, mintha egy film forgatását figyelném, és mégis mindennek súlya volt.

A szoba ajtaján kopogás hallatszott, ami felrázott a gondolataimból. Egy Capitol Police tiszt lépett be, és elnézést kérve arról érdeklődött, hogy használhatja-e a mosdót, mielőtt Comey megérkezne. “Használja nyugodtan,” mondtam, “hosszú lesz a meghallgatás.” Két perc múlva a főajtó váratlanul kinyílt, és belépett Comey, kezét nyújtva, hatalmas termetével (6 láb 8 hüvelyk) és egy mosollyal, ami hamar megoldotta a feszültséget. “Ó, jól van, reméltem, hogy nem kell egyedül itt ülnöm,” mondta, majd levette zakóját, és leült az egyik nyikorgó székre.

Ezután a beszélgetésünk egy pillanatra megszakadt, mivel a már említett tiszt éppen a mosdóból lépett ki. Comey, akit hamarosan meglepett a rendőri tiszt és a helyzet váratlan feloldása, jót nevetett, miközben felállt, hogy bemutatkozzon neki. “Én Jim Comey vagyok, munkanélküli,” mondta, mire mindannyian nevetésben törtünk ki, Comey ügyes öniróniájának köszönhetően.

Pár perccel később Richard Burr, az Szenátus hírszerzési bizottságának elnöke és Mark Warner alelnök léptek be, hogy átbeszéljék a logisztikát és néhány informális beszélgetés után kezdődhessen a nyilvános meghallgatás. A két politikus – eltekintve a későbbi, a ház hírszerzési bizottsága által tanúsított zűrzavartól – egységesen és pártfüggetlenül törekedett arra, hogy a nyilvánosság előtt feltárja az igazságot, és hogy az amerikai közvélemény előtt világossá váljon, mi zajlott a háttérben.

A meghallgatás helyszínére lépve, miközben a fényképezőgépek kattogása és az újságírók billentyűzeteinek zaja hallatszott, Comey belépett a terembe. Miután az elnöki beszédek elhangzottak és Comey letette az esküt, a volt FBI-igazgató belekezdett bevezetőjébe. Donald Trump valószínűleg minden egyes mondatot utált, amit Comey mondott. Kezdte a szívhez szóló nyilatkozatával, amelyet az FBI ügynökei felé intézett, akiket sosem volt lehetősége személyesen megköszönni. Comey közben egy olyan nyilvános platformot kapott, amely lehetővé tette számára, hogy részletesen elmondja Trump állítólagos próbálkozásait, amelyek célja az FBI munkájának befolyásolása volt. Kifejezetten kemény kritikát fogalmazott meg Trump hitelességét illetően, többször is hazugnak nevezve őt.

A tanúvallomás során Comey nemcsak azt világította meg, hogy miként alakultak ki a Trump által elindított támadások az FBI ellen, hanem a viselkedését is, ami terhet jelentett számára azóta, hogy először találkozott a elnökkel.

A tanúvallomás befejezését követően, mikor Comey felállt, és elhagyta a helyiséget, átnyújtotta nekem a tájékoztatóját. Ekkor még mindig éreztem a pillanat súlyát, mivel a történtek egy új szakasz kezdetét jelentették: az igazság napvilágra kerülését. Trump próbálkozásai, hogy elnémítja a valóságot, végül megbukni látszottak. Bár Comey eltávolításával a legfontosabb intézmény, az FBI átmenetileg zűrzavart szenvedett el, úgy éreztem, hogy az igazság végül győzni fog. Az igazság mindent túlél, és idővel a sebekből erő születhet.

Amíg Comey éppen tanúskodott, Trump egy másik helyszínen, az Omni Shoreham Hotelben a Biblia sorait idézte, próbálva eljátszani a megbántott áldozat szerepét, miközben azt sugallta, hogy mindenki, aki ellene van, hazudni és akadályozni fogja őt. A háttérben már megindultak az újabb események, amelyek nyilvánosságra hozták, hogy Trump fia, Donald Trump Jr. találkozót szervezett egy orosz ügyvédnővel, és az események így újabb fordulatot vettek.

Trump próbálkozásai, hogy elkerülje a felelősségre vonást, a világ szeme láttára történt események következményeként mindinkább kicsúsztak a kezéből, miközben a világ nyilvánossága elé tárult, hogy mi is zajlott a háttérben.

Miért a politikai befolyás és a nyilvános titkok mindig összefonódnak az FBI történetében?

Az FBI tevékenységei és politikai szerepe évtizedek óta az amerikai történelem és politikai diskurzus középpontjában állnak. Az FBI, amely a legnagyobb és legismertebb hírszerző ügynökség az Egyesült Államokban, nemcsak a bűnüldözésért felelős, hanem közvetlen hatással van a politikai élet alakulására is. Az ügynökség irányítása és a benne dolgozó vezetők politikai állásfoglalásai, döntései és titkos tevékenységei hosszú időn keresztül aggodalmat keltettek a demokratikus ellenőrzés, valamint a kormányzati hatalom és igazságszolgáltatás közötti határvonalak tisztázása tekintetében.

Az FBI történetének leghevesebben vitatott időszakai közé tartozik az, amikor a politikai befolyás hatása alatt állt, mint például J. Edgar Hoover igazgató vezetése alatt, aki hosszú évtizedekig irányította az ügynökséget. Hoover személyes ambíciói és politikai érdekek irányították, és az ő időszaka alatt a hírszerzés nemcsak bűnügyi ügyekkel foglalkozott, hanem politikai célú megfigyelésekkel is. Az FBI a "Cointelpro" program révén széleskörű titkos akciókat indított politikai aktivisták és polgári jogi vezetők, például Martin Luther King Jr. ellen, akik az amerikai társadalom bizonyos rétegeinek érdekeit képviselték. Ezen programok során a titkosszolgálat nemcsak a szélsőséges csoportokat figyelte, hanem bárkit, aki a kormány vagy a status quo ellen lázadhatott.

Az FBI és a politikai hatalom közötti összefonódás az 1970-es években a Watergate-ügy kitörésével érte el csúcspontját. A Watergate-botrány, amely Richard Nixon elnök lemondásához vezetett, alapvetően átalakította az amerikai politikát. Nixon politikai ambíciói és a hírszerzés használata a kormány hatalmának megszilárdítására különböző politikai titkok kiszivárogtatásához vezetett, miközben az FBI-t is használták a politikai ellenfelek és a nyilvános titkok védelmére. A Watergate nyilvánosságra kerülése után sokan gyanították, hogy az FBI és a kormány összejátszott, hogy elnyomja a politikai ellenállást és manipulálja az igazságszolgáltatást.

Az FBI politikai vonatkozásai nem csupán a múltban, hanem a közelmúlt eseményeiben is jól láthatóak. Az FBI tevékenységei a Trump-kormány idején, különösen a Hillary Clinton email-botrány nyomán, és a közvetlen kapcsolat, amit a politikai hatalom képviselői próbáltak kiépíteni a nyomozó hatósággal, ismét kiélezett figyelmet vontak az ügynökség függetlenségére. Az FBI döntései, legyen szó egy politikai ellenfél megfigyeléséről, egy nemzetbiztonsági kérdésről, vagy egy kormányzati botrány felderítéséről, mindig szoros összefonódásban állnak a hatalom és a politikai diskurzus alakulásával.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy az FBI tevékenységei nemcsak az amerikai társadalom biztonságát szolgálják, hanem hosszú távon a kormányzati hatalom fenntartásának eszközei is lehetnek. Az ügynökség döntései és beavatkozásai sosem mentesek politikai hatásoktól, és azok gyakran olyan irányokba vezethetnek, amelyek veszélyeztetik a demokráciát és a polgári jogokat. A politikai befolyás és a titkos információk hatásának megértése nélkül lehetetlen teljes mértékben értékelni az FBI szerepét és annak hatásait az amerikai politikai rendszeren belül.

Az FBI szerepe és tevékenysége tehát nem csupán bűnüldözésről szól, hanem egy olyan bonyolult politikai erőviszonyról, amelyben a hatalom, a titkok és a közérdek mind éles összefonódásban vannak. Az ügynökség működésének következő generációkra gyakorolt hatása már most is érezhető, és a jövőben sem mentesülhetnek a politikai diskurzus és a hatalom gyakorlásának hatásai alól.