A szívbetegségek, amelyek szoros összefüggésben állnak a dohányzással, évente több mint 191 000 embert ölnek meg az Egyesült Államokban, ami 44%-kal több, mint a dohányzáshoz kapcsolódó rák okozta halálesetek száma. Az American Heart Association becslései szerint további körülbelül 40 000 ember hal meg szívbetegségek következtében, amelyek a passzív dohányzás eredményeként alakulnak ki. A kutatások azt mutatják, hogy a másodlagos füst rendszeres belélegzése majdnem kétszeresére növeli a szívinfarktus és a halál kockázatát a nem dohányzók körében.

A Harvard Public Health School professzora, Dr. Ichiro Kawachi szerint: „A dohányfüstben lévő 4000 vegyi anyag szinte mindent megtesz, ami a szív számára káros. A károsodott érfal, a vér „ragadósságának” növekedése és az érelzáródás lehetősége mind a dohányzás hatásai.” A szívbetegségek kockázata tehát egyértelműen összefügg a dohányzással, és a passzív dohányzásnak is komoly egészségügyi következményei vannak.

A higany mérgezését is gyakran elfelejtik, mint a szívbetegségek egyik rejtett kiváltó okát. A leggyakoribb forrása a higanynak a fogtömések, de a különböző vakcinák, környezeti szennyeződések és bizonyos halak is tartalmazhatnak higanyt. A kutatások szerint a higany gátolja a szívizom megfelelő működéséhez szükséges enzimeket, ami hosszú távon rugalmatlan érfalakat, illetve zsírokkal kapcsolatos problémákat okozhat. Dr. Cowden, a témával foglalkozó szakértő szerint minden szívbetegségben szenvedő páciensnek ajánlott eltávolítani a higanytartalmú töméseket a fogakból, mivel ezek nemcsak a koleszterinszintet növelhetik, hanem hatással vannak a szívizom idegeire is, ami ritmuszavart vagy egyéb szívproblémákat okozhat.

A szájbetegségekről sem szabad megfeledkezni, hiszen azok is összefüggésben állhatnak a szív- és érrendszeri betegségekkel, különösen a stroke-kal. Egy 10 000 fős kutatásban megfigyelték, hogy a periodontitisben (ínygyulladás) szenvedők körében szignifikánsan gyakoribbak a stroke-ok. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ínybetegségekkel összefüggő baktériumok bejuthatnak a véráramba, ami az erek falának károsodását és vérrögképződést eredményezhet.

A hagyományos kezelési módszerekkel kapcsolatosan számos kérdés merül fel. A legelterjedtebb gyógymód a koleszterinszint csökkentése statinokkal, melyek a legnépszerűbb koleszterincsökkentő gyógyszerek közé tartoznak. Azonban az ilyen típusú gyógyszerek használata számos mellékhatással és hatékonysági kérdéssel jár. Egyes kutatások azt mutatják, hogy a statinok valóban nem csökkentik a koleszterinszintet minden esetben, sőt egyeseknél még növelhetik is azt. A statinok mellékhatásai között szerepelhet a májkárosodás, a rákos megbetegedések kockázatának növekedése és a szívrohamokkal kapcsolatos nem kívánt következmények.

A szívbetegségek hagyományos kezelési módjaival kapcsolatosan elvégzett kutatások eredményei azt is kimutatták, hogy a koleszterinszint csökkentésére szolgáló gyógyszerek, például a lovasztatin és gemfibrozil, karcinogén (rákkeltő) hatásokkal rendelkeznek, amelyek magasabbak, mint az FDA által engedélyezett határértékek. Az ilyen gyógyszerek alkalmazásának kockázata jelentős, különösen, mivel a statinok hosszú távú alkalmazásával kapcsolatban számos aggály merült fel. Az FDA saját határozatában több olyan esetet is bemutatott, amikor a gyógyszerek mellékhatásai súlyosan befolyásolták az emberek egészségét.

A koleszterincsökkentő gyógyszerek veszélyei széleskörűek és alábecsült hatásokkal járhatnak. Bár sok esetben segítenek csökkenteni a szívbetegségek kockázatát, ugyanakkor hosszú távon növelhetik a rák és a májbetegségek kialakulásának valószínűségét. Éppen ezért fontos, hogy az orvosok és a betegek alaposan mérlegeljék a statinok használatát, és szükség esetén alternatív kezelési módokat keresnek.

A hagyományos szívbetegségekre vonatkozó kezelési módokkal kapcsolatos megértés kulcsa, hogy ezek a gyógyszerek nemcsak a szív- és érrendszeri problémák kezelésében nem mindig bizonyulnak hatékonynak, hanem komoly mellékhatásokkal is járhatnak. A betegségek megelőzése és kezelése során figyelembe kell venni a környezet, az életmód és a foglalkozási tényezők hatását, miközben új módszereket kell keresni a hosszú távú egészség megőrzése érdekében.

A statinok hatásai és a koleszterin szerepe az egészségünkben

A koleszterinszint emelkedése és annak kezelése az orvostudományban az egyik legnagyobb vitát keltő kérdéssé vált. Sally Fallon és Mary G. Enig, két ismert szakértő, úgy vélik, hogy a magas koleszterinszintet a 21. század egészségügyi problémájának tartják, ugyanakkor egy "kitalált" betegséggé is minősítik. Véleményük szerint a koleszterin problémája nem létezett volna, ha az orvostudomány nem tanulta volna meg mérni a vér koleszterinszintjét. Ezen túlmenően, mivel a magas koleszterin nem okoz közvetlen tüneteket, az orvosok sokszor olyan emberekkel közlik, hogy betegek, akik valójában jól érzik magukat. Az elmúlt 25-30 évben a gyógyszeripar folyamatosan csökkentette a magas koleszterinszint határértékeit, először 240 mg/dl-ről 200 mg/dl-ra, majd mostanra már 180 mg/dl-ra.

A statinok, amelyek a koleszterinszint csökkentésére szolgáló gyógyszerek, úgy működnek, hogy gátolják bizonyos enzimek képződését a szervezetben. Azonban ezek a gyógyszerek nemcsak a koleszterin, hanem számos más fontos anyag szintézisét is gátolják, amelyek nélkülözhetetlenek a biokémiai folyamatokhoz, és emiatt számos mellékhatás jelentkezhet. Az egyik ilyen anyag, amelyet a statinok csökkentenek, az ubiquinon (más néven Coenzim Q10), amely kritikus szerepet játszik a sejtek táplálásában. A szív különösen nagy mennyiségben igényli a Co-Q10-et, és a test minden sejtmembránjában jelen van, mivel segít fenntartani a membrán integritását, ami alapvető a megfelelő idegi és izomfunkcióhoz. A Co-Q10 hiányossága súlyos mellékhatásokhoz vezethet, mint például izomgyengülés, szív elégtelenség, neuropátia (idegi károsodás), valamint inak és szalagok gyulladása, ami akár azok szakadáshoz is vezethet.

A koleszterin szerepe a testünkben sokkal fontosabb, mint azt a statinok szedésekor sokan gondolják. Minden egyes sejtmembránunk tartalmaz koleszterint, amely vízállóvá teszi a sejteket. Ha a koleszterinszint nem elegendő, a sejtfal „szivacsos” lesz, és a test hormonokat szabadít fel, hogy helyrehozza a hiányt. A koleszterin tehát egyfajta javító anyag, amely elengedhetetlen a test szöveti regenerálódásához, beleértve az érfalakat is. Az érszűkületben található hegszövetekben magas koleszterinszintet találunk, és a koleszterin a D-vitamin előfutáraként is működik. A koleszterin ezen kívül fontos szerepet játszik a zsírok emésztésében, mivel a koleszterinből képződnek az epesavak, amelyek a zsírok felszívódásához szükségesek. A koleszterin antioxidáns tulajdonságokkal is rendelkezik, és védi a testet a rákos megbetegedésektől, valamint a sejtek öregedésétől.

A koleszterin ezen kívül számos neurológiai funkcióhoz is hozzájárul, beleértve a memóriát, a hormonok agyba való felvételét (például a szerotonint, amely a „jó közérzet” hormonja). A koleszterin szabályozza a vércukor szintet és az ásványi anyagok egyensúlyát is, és elengedhetetlen a szexuális hormonok (például tesztoszteron, ösztrogén és progeszteron) termelésében. A koleszterinszint csökkenése számos egészségügyi problémához vezethet, mint például vércukorszint ingadozások, ödéma, ásványi anyagok hiánya, krónikus gyulladások, nehéz gyógyulás, allergiák, asztma, csökkent libidó, meddőség és egyéb szaporodási problémák.

A statinok, amelyek a koleszterinszint csökkentésére szolgálnak, sokak számára ígéretes megoldást jelentettek, mivel nem okoztak közvetlen mellékhatásokat, mint az előző koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek, és rendkívül hatékonyak voltak a koleszterinszint csökkentésében. Azonban az utóbbi időben egyre több súlyos mellékhatásról számoltak be. Az egyik leggyakoribb panasz az izomfájdalom és gyengeség, amely a statinokat szedők 98%-át érintheti. Egyes emberek, mint Doug Peterson, súlyos fáradtsággal, egyensúlyproblémákkal és memóriazavarral küzdöttek, miután több évig szedtek statinokat, míg mások, mint John Altrocchi, a gyógyszer szedésének első évében tapasztalták az izomfájdalmat.

A statinok hatása az idegrendszerre is jelentős. Egy tanulmány szerint a statinok használata megnöveli a polyneuropathia (a kezek és lábak fájdalma, zsibbadása, és járásproblémák) kockázatát. Azok, akik hosszú ideig vagy nagy dózisban szedik őket, tartós idegkárosodást szenvedhetnek el, amely visszafordíthatatlan is lehet. Továbbá, bár a szívroham előfordulása enyhén csökkent az Egyesült Államokban, a szívelégtelenség esetei azóta meredeken emelkedtek. A statinok szedése a szívfunkció csökkenéséhez vezethet, mivel a Co-Q10 hiánya miatt a szívizom energiaellátása csökken, ami izomfájdalomhoz és gyengeséghez vezet.

A statinok tehát nem csupán a koleszterinszint csökkentését célozzák meg, hanem számos fontos biokémiai folyamatot is befolyásolnak, és hosszú távú hatásuk jelentős mellékhatásokkal járhat. Ezen gyógyszerek alkalmazásakor fontos figyelembe venni a lehetséges kockázatokat és a koleszterin szerepét az egészségünkben, mivel az alacsony koleszterinszint számos, a statinok által nem várt egészségügyi problémát okozhat.

Miért fontos a megfelelő vitaminbevitel a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében és kezelésében?

A szív- és érrendszeri betegségek kockázata csökkenthető megfelelő vitamin- és ásványi anyag bevitelével, különösen olyan antioxidánsokkal, mint a C-vitamin, E-vitamin és a niacin. A megfelelő vitaminellátottság a szív egészségének megőrzésében és a már meglévő szívbetegségek kezelésében is kulcsfontosságú szerepet játszhat. A legújabb kutatások és klinikai vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a vitaminok hatékonyan hozzájárulnak a szív- és érrendszer védelméhez.

Dr. Cowden, a neves orvos, szerint a C-vitamin alapvető szerepet játszik az oxidáció visszafordításában és a szabad gyökök képződésének megelőzésében. A zsírban gazdag diéták mellett a C-vitamin segíti a szervezet regenerálódását és a károsodott szövetek javítását. Az orvos ajánlása szerint a szív- és érrendszeri betegséggel küzdők számára érdemes fokozatosan növelni a C-vitamin bevitelét a bél tolerancia szintjéig, egészen addig, amíg a bélműködés nem reagál hasmenéssel vagy laza székletekkel. Az optimális napi adag 3000-10000 mg között mozog, és a kezelést folyamatosan végezni kell, amíg a szívbetegség tünetei meg nem szűnnek.

Ezen túlmenően, a C-vitamin szintje közvetlen kapcsolatban áll a vér koleszterinszintjével. A kutatások kimutatták, hogy minél magasabb a C-vitamin szintje, annál alacsonyabbak a teljes koleszterin- és trigliceridszintek, miközben a HDL (jó koleszterin) szintje emelkedik. Mindezek mellett a C-vitamin antioxidáns hatása csökkenti az Lp(a) szintjét, amely a szívbetegségek egyik fő kockázati tényezője. A megfelelő vitaminbevitel tehát nem csupán a szív egészségére van jótékony hatással, hanem a koleszterinszint szabályozására is.

A vitaminok közül az E-vitamin kiemelkedő szerepet játszik az oxidatív stressz elleni küzdelemben. A világ egészségügyi szervezetei és számos kutatás is alátámasztotta, hogy a megfelelő E-vitamin szint segít megelőzni a szívbetegségeket, mivel képes csökkenteni a vérlemezkék összecsapódását és javítja az erek belső bélésének regenerálódását. A Harvard Egyetem két különböző kutatása is egyértelműen bizonyította, hogy az E-vitamin napi 100 IU adagolása hosszú távon csökkenti a szívbetegségek előfordulását és a halálozási arányt.

A niacin, vagyis a B3-vitamin, szintén figyelemre méltó hatást gyakorol a szív- és érrendszeri egészségre. Dr. Mark Stengler, a San Diegói naturopátiás orvos szerint a niacin olyan hatékonyan csökkenti az LDL-koleszterint (rossz koleszterin), mint a legmodernebb statinok, de mellékhatások nélkül. A kutatások azt mutatják, hogy a niacin nemcsak a koleszterinszintet csökkenti, hanem hosszú távon csökkenti a szívbetegségek miatti halálozást is. A "Koronária Drog Projekt" című kutatás során a niacinnal kezelt betegek halálozási aránya 11%-kal alacsonyabb volt, mint a placebót kapó kontrollcsoporté, és a hatás tartós volt, még akkor is, amikor a betegek már nem szedték a niacint.

Fontos megemlíteni, hogy a niacin szedése során mellékhatások is előfordulhatnak, például bőrpír, viszketés, vagy melegség érzés. Azonban a megfelelő dózis, különösen az inozitol-hexanikotinát formában, minimalizálhatja ezeket a kellemetlen tüneteket, és biztonságos alkalmazást biztosít.

Bár a niacin és a természetes vitaminok rendkívül hatékonyak lehetnek a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében, nem szabad elfelejteni, hogy a vitaminok önálló alkalmazása nem helyettesíti az orvosi felügyeletet. Az egészséges életmód, a megfelelő étrend, a rendszeres testmozgás és a stresszkezelés mind hozzájárulnak a szív védelméhez.

A vitaminok hatékonysága nemcsak a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében, hanem azok megelőzésében is kulcsfontosságú szerepet játszik. A megfelelő vitaminbevitel hozzájárulhat a koleszterinszint szabályozásához, az érfalak regenerálódásához és a szív védelméhez, miközben segít elkerülni a szívrohamokat és a stroke-ot. Azonban fontos, hogy minden vitamin- és ásványianyag-pótlást az egyéni egészségi állapot és orvosi tanácsok alapján végezzünk.

Miért nem csökken a szívrohamok száma, ha már tudjuk, mi okozza őket?

A szív- és érrendszeri betegségek megértése új szakaszba lépett az elmúlt évtizedekben. A hagyományos orvosi megközelítés szerint a szívbetegségek oka az artériák fokozatos elzáródása, amit kemény, meszes plakkok – azaz az érelmeszesedés – okoznak. Ez az elképzelés azonban mára már elavult, bár a kezelési protokollok még mindig erre épülnek. Az új kutatások – köztük a 1998-as Amerikai Szív Szövetség által publikált tanulmány – rávilágítottak arra, hogy a legtöbb szívroham és szélütés valójában nem a kemény plakkoktól, hanem az úgynevezett „sebezhető plakkoktól” származik.

A sebezhető plakk egy lágy, zsíros, koleszterinben, vérfehérjékben és gyulladásos sejtekben gazdag anyaghalmaz, amely az érfal belsejében halmozódik fel. Nem kiemelkedik a véráram felé, mint a meszes plakkok, hanem a falon belül nő, és ezért hagyományos diagnosztikai módszerekkel – mint például angiográfia – sokszor nem is észlelhető. A plakkot csak egy vékony, rostos hártya választja el a vértől, amely rendkívül sérülékeny. Egy normális szívverés, egy stresszes pillanat vagy egy enyhe gyulladásos reakció is elég lehet ahhoz, hogy ez a hártya átszakadjon, és a plakk tartalma kiáramoljon a véráramba.

Ekkor aktiválódnak a véralvadási faktorok, és percek alatt létrejön egy nagy kiterjedésű, életveszélyes vérrög, amely teljesen elzárhatja az adott artériát. Ez vezet a szívizom vagy az agy egy részének oxigénhiányához – vagyis szívinfarktushoz vagy stroke-hoz. Ez az oka annak, hogy a „plakkparadoxon” – miszerint egyes emberek minimális érelzáródással is szívrohamot szenvednek, míg mások súlyosan beszűkült artériákkal is tünetmentesek maradnak – immár érthetővé válik.

A hagyományos orvoslás azonban nem reagált érdemben ezekre a felfedezésekre. A kezelések továbbra is a kemény plakkok ellen irányulnak: sztatinok, bypass műtétek, ballonkatéteres értágítás. Ezek a módszerek azonban nem érintik a sebezhető plakkot, amely mélyen az érfalban található. Mivel ezek a plakkok gyakran teljesen észrevétlenek maradnak, az első tünet gyakran maga a végzetes esemény – egy halálos szívroham.

A sebezhető plakk kialakulásának folyamata önmagában is figyelemre méltó. Az érfal mikrosérüléseit – amelyeket kiválthat a stressz, a dohányzás, vagy akár a magas vérnyomás – a szervezet saját védelmi mechanizmusa próbálja „kijavítani”. Ehhez kollagént, alvadási faktorokat és fehérvérsejteket küld az érintett területre, így kezd kialakulni a plakk. A gyógyító szándék azonban hamar gyulladásos folyamattá alakul. A leukocitákból származó zsíros sejtek – amelyek szövetspecifikus alvadási faktorokat tartalmaznak – a plakk középpontjában halmozódnak fel. Ezeket csupán egy vékony hártya választja el a véráramtól.

A test az ilyen lágy koleszterin-lerakódást fertőzésként érzékeli, és egyre több immunsejtet küld az adott helyre. Ezek az enzimek – például a metalloproteinázok – szó szerint elkezdik lebontani a rostos „védőréteget”, így a plakk még sérülékenyebbé válik. Ez az öngerjesztő gyulladásos spirál az, ami a sebezhető plakkot a szívbetegségek első számú gyilkosává teszi.

Az orvostudomány eddig nem változtatott érdemben a kezelési stratégián, noha az új tudás már rendelkezésre áll. A műtéti beavatkozások és gyógyszeres kezelések hatékonysága nem javult, mert nem a valódi problémát célozzák meg. A szívrohamok és sztrókok száma nem csökken érdemben, sőt, sok esetben emelkedik, annak ellenére, hogy a lakosság egyre szélesebb rétege részesül preventív orvosi ellátásban.

A legfontosabb megérteni, hogy a szívbetegség – különösen a hirtelen fellépő események, mint a szívroham vagy az agyvérzés – nem kizárólag a „lerakódások” mennyiségétől, hanem azok minőségétől és instabilitásától függ. A sebezhető plakk elleni harc nem a sztatinokon vagy műtéteken múlik, hanem az érfalak egészségének fenntartásán, a gyulladások minimalizálásán, a stressz csökkentésén, és egyes kiegészítők alkalmazásán, amelyek támogatják a hártya stabilitását. Ezen felül elengedhetetlen a diagnosztikai szemlélet megújítása, amely nemcsak a szűkületeket, hanem a plakkok stabilitását is képes felismerni és értékelni.

Hogyan működhet globálisan a klímaváltozás elleni küzdelem, ha egy ország visszavonul?
A blaszfémia és a szexuális szabadság: A vallásos, politikai és szociális határok összemosódása a történelemben
Hogyan tűnik el a valóság határai, miközben az elme rabul ejti a múltat?