A globális felmelegedés hatásai nemcsak egyetlen országra korlátozódnak. A bolygónk egy összefonódott rendszert alkot, amelyben minden egyes ország cselekedetei közvetlen hatással vannak a többi nemzetre. Az Egyesült Államok klímapolitikája, amelyben nagy mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe, nemcsak saját területét érinti, hanem az egész világot. Ez a tevékenység, amellyel az amerikai kormány a globális felmelegedés mértékét növeli, súlyosan sérti az emberiség érdekeit, mivel nemcsak az USA, hanem minden ország katasztrofális következményekkel kell szembenézzen, ha nem történik változás. Az ilyen mértékű kibocsátás globális hatása már most is érzékelhető, és még drámaibb következményekkel kell számolniuk az utódainknak. Az Egyesült Államok helyzete különösen tragikus, mivel annak múltja, iparosodása és szén-dioxid kibocsátása is jelentős hatással van a globális felmelegedésre.

A bolygónk felmelegedésének elleni küzdelemben nemcsak egyetlen nemzet feladata a változás elindítása. Minden egyes ember és minden egyes ország hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy mérsékeljük a globális felmelegedés ütemét. Azok az emberek, akik ma elektromos autót vásárolnak, napenergiát használó rendszereket telepítenek vagy kerülik a műanyag zacskókat, már most aktívan csökkentik a környezetre gyakorolt káros hatásokat. Az ilyen cselekedetek mind hozzájárulnak a globális erőfeszítésekhez. Egyes országok tengerparti városokat és településeket építenek, szélenergiát hasznosítanak, miközben mások óceánfalakat emelnek, hogy megvédjék a partokat a vízszintemelkedés okozta károktól. A cél az, hogy a világ népei 2040-re teljesen megújuló energiaforrásokra térjenek át, ezzel csökkentve a bolygó felmelegedésének ütemét.

A nemzetek közötti együttműködés elengedhetetlen. A globális felmelegedés nem csupán egy helyi probléma, hanem olyan fenyegetés, amely az egész emberiséget érinti, és csak globális, összehangolt cselekvéssel lehet csökkenteni a káros hatásait. A nemzetek közötti együttműködés kulcsfontosságú, ahogyan azt a Párizsi Megállapodás is világosan megfogalmazza. A 2015-ben elfogadott megállapodás célja, hogy megakadályozza a globális felmelegedés 2 Celsius-fokra történő emelkedését, és lehetővé tegye annak 1,5 Celsius-fokra történő korlátozását. Ehhez mindegyik országnak vállalnia kell, hogy csökkenti szén-dioxid-kibocsátását, és 2050-re eléri a nettó nulla kibocsátást. Az országoknak nemcsak a saját céljaiknak kell megfelelniük, hanem egymással is együtt kell működniük, hogy közösen érjék el ezt a globális célt.

A Párizsi Megállapodás nem csupán egy diplomáciai dokumentum. Ez egy közös vállalás, amelyet minden egyes állam elfogadott, és amely meghatározza az országok részletes terveit a kibocsátások csökkentésére. Az Egyesült Államok – legalábbis politikai szinten – a Párizsi Megállapodásból való kilépésével nemcsak a saját állampolgáraik, hanem az egész világ számára veszélyt jelent. Azonban az országok és városok nem tétlenkednek. Az Egyesült Államokban például több állam és nagyváros elkötelezte magát a Párizsi Megállapodás céljainak betartására, és jelentős lépéseket tesznek a klímaváltozás mérséklésére, annak ellenére, hogy az ország vezetése nem hajlandó együttműködni a nemzetközi közösséggel.

A globális felmelegedés elleni küzdelemben tehát a nemzetek közötti szolidaritás és együttműködés kulcsfontosságú. A Párizsi Megállapodás nyújtja a keretet, amelyre a világ minden nemzetének építenie kell. A feladat nemcsak a szén-dioxid kibocsátás csökkentését jelenti, hanem az is szükséges, hogy a világ gazdagabb országai segítő kezet nyújtsanak a szegényebb nemzeteknek, amelyeknek nincs meg az iparosodás révén szerzett előnyük. A gazdag országoknak el kell ismerniük, hogy korábbi tevékenységeik – amelyek nagy mennyiségű szén-dioxid kibocsátással jártak – jelentős mértékben hozzájárultak a jelenlegi globális problémákhoz. A fenntartható jövő érdekében ezért nemcsak a fejlettek, hanem a fejlődő országok támogatása is elengedhetetlen.

A Párizsi Megállapodás célja tehát nemcsak a globális felmelegedés mérséklése, hanem az is, hogy minden egyes ember számára biztosítsuk a megfelelő életkörülményeket és a fenntartható jövőt. A világ vezetői, városai és országai, valamint minden egyes ember, aki tisztában van a klímaváltozás súlyos következményeivel, fontos szereplői ennek a globális erőfeszítésnek. A kihívás globális, és az egyetlen lehetőség az, hogy mindenki együtt dolgozik a közös cél eléréséért.

Hogyan hozhatunk létre fenntartható projekteket a bolygó megmentésére?

A globális környezetvédelmi problémák megoldása érdekében elengedhetetlen a széleskörű együttműködés és az innovatív megoldások alkalmazása. Az alábbiakban olyan javaslatokat és projekteket mutatok be, amelyek globálisan és lokálisan is hozzájárulhatnak a környezeti válság enyhítéséhez. Egyesek hatalmas méretűek, míg mások mindannyiunk számára elérhetők és könnyen megvalósíthatók.

A Hold és a Nap gravitációs hatása, valamint a Föld forgása az árapályokat okozza. Az árapályok helyenként akár 12 méter magas vízmozgásokat is eredményezhetnek. Ezt a mozgást már több mint ezer éve hasznosítják a malmok működtetésére. Ma az árapály-energia rendszerek elektromosságot termelnek. A gazdaságos árapályenergia-termeléshez legalább 3 méteres árapálykülönbség szükséges. Az árapály-turbinák hasonlítanak a szélturbinákra, de mivel a víz 800-szor sűrűbb, mint a levegő, sokkal robusztusabbak és nehezebbek. Jelenleg Kanada, Franciaország, Skócia és Dél-Korea partjainál működnek ilyen rendszerek, és további projekteken dolgoznak.

A hullámenergia kihasználása egy másik ígéretes megoldás. A tengeri hullámok rendkívüli mennyiségű energiát hordoznak, és egy hullámenergia-konverter (WEC) képes ezen energiát hasznosítani. A különböző típusú WEC-ek eltérnek egymástól tervezésükben és működési módjukban, de az biztos, hogy hatékonyabban működnek, mint a szélturbinák. Az ilyen eszközöket a tengerpart mentén vagy mélyebb vizeken is telepíthetjük.

Egy másik javasolt megoldás a hulladékenergia-átalakítás. Az ilyen rendszerek a nem újrahasznosítható hulladékot hővé, elektromossággá vagy üzemanyaggá alakítanak. Az Egyesült Államokban több mint 90 ilyen létesítmény működik, amelyek évről évre hatalmas mennyiségű hulladékot égetnek el és termelnek elektromos energiát. A hulladék égetésének folyamata egyszerű: a hulladék elégetése során keletkező hő vízgőzzé alakítja a vizet, amely turbinát hajt, elektromos áramot termelve. Ezzel a módszerrel csökkenthetjük a hulladéklerakók térfogatát akár 90%-kal is, és megelőzhetjük a szén-dioxid kibocsátását is.

A kerékpáros szuperautópályák egy másik fenntartható projekt, amely lehetővé teszi a városok közötti biztonságos kerékpáros közlekedést. Az ilyen rendszerek elősegítik a fenntartható közlekedési módok elterjedését és csökkenthetik az autóforgalom okozta környezeti károkat. Dánia, Németország és Svédország már sikeresen megvalósította őket, és több városban is működnek.

A tengeri települések, vagy "seasteading", egy hosszú távú megoldás lehet a tengerszint-emelkedés problémájára. Ahelyett, hogy partfalakat építenénk a víz elleni védelem érdekében, egyes országok, mint például a Hollandia, Dánia és Svédország, már kísérleteznek a vízen való építkezéssel, ahol a házak és városok a víz tetején lebegnek. Ez az elképzelés különösen fontos lehet a jövőben, amikor a tengerszint-emelkedés miatt egyre több part menti terület kerül veszélybe.

A hidroponikus gazdálkodás egy másik érdekes megoldás, amely lehetővé teszi a növények talaj nélküli termesztését, tápoldatos vízben. Ez különösen városi környezetben hasznosítható, mivel a hidroponikus rendszerek gyakran vertikálisan elrendezett növényekkel dolgoznak, így akár raktárakban vagy garázsokban is termeszthetők. A vízben oldott tápanyagok különféle forrásokból származhatnak, például halak ürülékéből vagy ásványi anyagokból.

A bambusz építőanyagként való felhasználása szintén figyelemre méltó, mivel gyorsan növekvő, fenntartható anyagról van szó. A bambusz nem igényel műtrágyát, gyorsan nő, és képes akár 35%-kal több oxigént termelni, mint az ugyanekkora fák.

A legfontosabb cél azonban a szén-dioxid-kibocsátás teljes megszüntetése 2050-re. Ha nem érjük el ezt a célt, a Föld átlaghőmérséklete akár 4,5°C-kal is emelkedhet az évszázad végére. A legrosszabb esetben ez akár 6°C-ra is nőhet, ami globális katasztrófát okozhat, és radikális hatással lehet az emberi társadalomra. Az éghajlatváltozás hatásai különbözőek lehetnek a világ különböző részein, de a szomszédos országok közötti migráció, a menekültek helyzete, éhínség és konfliktusok mind várható következmények.

Egy lehetséges megoldás a szén-dioxid adó bevezetése, amely arra ösztönözheti a szennyezőket, hogy csökkentsék a károsanyag-kibocsátást. Ez az adó segíthet abban, hogy a környezetszennyező tevékenységeket olcsóbbá váljon megszüntetni, miközben ösztönzi az új, tisztább technológiák fejlődését. Emellett a szén-dioxid eltávolítása az óceánokból is egy fontos lehetőség, például vas- vagy más tápanyagokkal való trágyázás révén, hogy a planktonok hatékonyabban szívják el a szén-dioxidot a légkörből.

A szén-dioxid elfogása és tárolása (CCS) a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid megkötésére és hosszú távú tárolására összpontosít. Ezen kívül a földi szén-dioxid tárolás is kulcsszerepet játszik, például a reforestrációval és a talajgazdálkodási gyakorlatokkal, amelyek segíthetnek a szén hosszú távú tárolásában.

A globális közösség számára elengedhetetlen, hogy az említett javaslatok mindegyikét figyelembe vegyük és alkalmazzuk. A globális felmelegedés ellen folytatott harc nem csupán egyéni erőfeszítéseken, hanem a világ összes országának és társadalmi szektorának közös cselekvésén múlik. Ahogy a különböző megoldások is mutatják, a siker kulcsa a sokféleségben rejlik, és abban, hogy képesek legyünk mind a globális, mind a helyi szinten hatékony változásokat elérni.