1996-ban Costa Rica törvényhozása új erdészeti törvényt fogadott el, amely létrehozta a Környezeti Szolgáltatásokért Járó Kifizetések (PES) programot. Az ezt megelőző, 1990-es évi erdészeti törvény (7174-es számú törvény) hozta létre a FONAFIFO-t, a Nemzeti Erdészeti Finanszírozási Alapot, de csak 1996 után növekedtek jelentősen a FONAFIFO feladatai és felelősségei. A FONAFIFO felügyeli a PES programot, és egyben annak "bankjaként" is működik. Costa Rica PES programja volt az első ilyen típusú "országos és hosszú távú" program a trópusokon.

Kezdetben a program finanszírozásához szükséges pénz a "kőolaj-származékok fogyasztására" kivetett adóból származott. Az 1996-os erdészeti törvény értelmében a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztására kivetett adó egyharmadát a FONAFIFO kapta meg. Azonban a Pénzügyminisztériummal kialakult belső nézeteltérések miatt a támogatás mértéke az évek során csökkent. A 2001-es Pénzügyi Reformtörvény 3,5%-ra csökkentette az adó mértékét, amelyet FONAFIFO kapott, de Pagiola szerint ennek az intézkedésnek köszönhetően biztosították a forrásokat a program számára.

A pénzügyi támogatás később más forrásokból is érkezett, beleértve a Világbankot és a Globális Környezetvédelmi Alapot. Emellett, amikor az OCIC szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési kötvényeket értékesített, a FONAFIFO profitált belőlük. Paulo, a környezetvédelmi miniszter, aki a Figueres-korszakról rendelkezett tudással, elmagyarázta, hogy a fosszilis tüzelőanyagok adójának bevezetése azért volt lehetséges, mert az akkori elképzelés szerint a földtulajdonosokat hazai forrásokból finanszírozták volna, miközben azt várták, hogy a külföldi pénzek hozzák meg a megoldást az éghajlatváltozásra és a biodiverzitás megőrzésére.

A PES program célja, hogy kifizetéseket biztosítson azoknak a földtulajdonosoknak, akik különböző környezeti szolgáltatásokat nyújtanak. Ezek a szolgáltatások a következő négy kategóriába tartoznak: üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, vízgyűjtő szolgáltatások, biodiverzitás megőrzése, és tájképi értékek megőrzése. A program célja nem csupán Costa Rica számára előnyös szolgáltatások nyújtása, hanem globálisan is segíteni kívánja a környezetvédelmi erőfeszítéseket.

Bár a klímaváltozás mérséklése csak egyike a négy szolgáltatásnak, a program Costa Rica számára fontos mérföldkő volt abban, hogy az ország összekapcsolja erdészeti politikáját a globális éghajlatváltozási törekvésekkel. Az 1996-os erdészeti törvény elfogadása és a PES program bevezetése idején a klímaváltozás globális problémaként már elismert témává vált. A kormány az új törvénybe két olyan szolgáltatást is belefoglalt, amelyek a helyi közösségeket segítik: a vízgyűjtő szolgáltatásokat és a tájképi értékek védelmét. A másik két szolgáltatás, a szén-dioxid megkötés és a biodiverzitás megőrzése, globális előnyökkel járnak, és ezeket a célokat a kormány azzal a hittel fogadta el, hogy a nemzetközi közösség pénzügyi támogatást nyújt majd azok megvalósításához.

Azonban a remélt külföldi források nem érkeztek meg, és a programnak így saját hazai pénzügyi forrásokra kellett támaszkodnia. A program eredetileg abban bízott, hogy a globális közösség finanszírozni fogja a klímaváltozást és a biodiverzitás megőrzését, de a várakozásokkal ellentétben ezek az alapok nem jöttek el.

A döntés, hogy a törvény két olyan szolgáltatást is magába foglaljon, amelyek a helyi közösségeket közvetlenül érintik, valamint két olyan szolgáltatást, amelyek globális előnyökkel járnak, tükrözi Costa Rica magas szintű fejlődését a 1990-es évek elején. Az ország vezetése nem csupán a saját közösségét akarta támogatni, hanem globálisan is segíteni kívánt.

Costa Rica politikai elitje a 1990-es években klíma-politikai kezdeményezésekkel kívánta nemcsak megoldani saját környezeti problémáit, hanem nemzetközi elismerést is szerezni, hogy újabb pénzügyi forrásokat vonzhasson az országba. A 90-es évek végére az ország már nem tudott tovább támaszkodni a hagyományos fejlesztési segítségnyújtásra, így a bilaterális segítségnyújtás vált még fontosabbá. Ennek eredményeként Costa Rica az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokban előnyös helyzetbe került.

A PES program bemutatja, hogyan lehet a helyi környezeti erőfeszítéseket nemcsak a nemzeti, hanem a globális közösség számára is értékessé tenni, miközben figyelembe veszi a fenntartható fejlődést és a közvetlen társadalmi-gazdasági hatásokat is.

Hogyan változtatta meg a karbonsemlegességi ígéret Costa Rica környezetpolitikáját?

Costa Rica 2007-es karbonsemlegességi ígéretével a nemzetközi figyelem középpontjába került, ami politikai és társadalmi diskurzust indított el az éghajlatváltozásról. Az ígéret hatására a téma nem csupán a tudományos vagy technikai szakemberek szűk körére szorítkozott, hanem országos szintű diskurzust indított, amely minden politikai és gazdasági szinten jelen volt. A legfontosabb hatása, hogy az éghajlatváltozást a közéletbe emelte, politikai kérdéssé tette, így nemcsak szakemberek, hanem politikusok, civilek, akadémikusok és vállalkozások egyaránt aktívan részt vettek a megoldások keresésében.

A karbonsemlegességi ígéretet követően egyes politikai és üzleti szereplők eleinte kritikával illették a célkitűzést. Ignacio, egykori környezetvédelmi miniszter, például dühösek volt a döntésre, mivel úgy vélte, hogy a kormányzat olyan ígéretet tett, amelyet nem támogattak megfelelő adatok, szimulációk és terveket. A célkitűzés kezdetben valóban inkább szimbolikus volt, mintsem tényleges politikai akciók sorozata. Azonban Ignacio később elismerte, hogy a karbonsemlegesség iránti elkötelezettség létrehozott egy társadalmi légkört, amelyben mindenki beszélt erről a célról, és amelyre később valódi intézkedéseket alapozhattak.

Ez az elkötelezettség hatása abban is megnyilvánult, hogy Costa Rica számos vállalkozása elkezdte nyomon követni és csökkenteni szén-dioxid-kibocsátását, amelyeket a megfelelő verifikációs folyamatok során igazoltak. A társadalmi érzékenyítés és a globális figyelem hatására a klímaváltozásról való beszéd nemcsak technikai vagy tudományos kérdéssé vált, hanem országos célként és közpolitikai prioritásként is megjelent.

A karbonsemlegességi ígéret Costa Rica számára különösen fontos volt, mert ekkor kezdődött el az a nemzetközi párbeszéd, amely a globális és helyi szintű klímaváltozási intézkedéseket kapcsolta össze. A globális Észak számára kínált pénzügyi támogatási mechanizmusok, mint például a CDM (Tisztább Fejlődés Mechanizmus), Costa Rica esetében nem működtek megfelelően, mivel az ország már eléggé fejlett volt ahhoz, hogy valódi változásokat érjen el anélkül, hogy külső segítségre lenne szüksége. Ezért egyes helyi zöld elit tagjai úgy érezték, hogy Costa Ricának saját utat kell járnia, és nem kell teljes mértékben függnie a nemzetközi mechanizmusoktól.

Ez az érzés a középosztálybeli gazdasági egyenlőtlenségek növekedésével és az ország politikai válságaival is összefonódott. Az ország gazdasági válságait követően, a 2007-es globális pénzügyi válság hatására Costa Rica gazdasági helyzete romlott, és egyre inkább vonzóvá vált a környezetbarát kitermelési tevékenységek helyett gyors pénzügyi megoldások keresése, mint például a Las Crucitas aranybányászati projekt.

Ez a kontraszt rávilágít arra, hogy miként hatottak egymásra a különböző politikai és gazdasági érdekek, és hogyan alakították az ország környezetvédelmi politikáját. A karbonsemlegességi ígéret tehát nemcsak egy konkrét célt jelentett, hanem egy szélesebb társadalmi és politikai diskurzust is generált, amelynek következményei a következő évtizedekben is meghatározták Costa Rica környezetvédelmi politikáját.

Bár Costa Rica nem érte el teljes mértékben a karbonsemlegességet, az ígéret révén a klímaváltozás kérdése központi szereplővé vált a politikai és gazdasági döntéshozatalban. Ennek az ígéretnek és a mögöttes társadalmi mozgalomnak az egyik legfontosabb hozadéka a széleskörű tudatosság növekedése volt, amely fokozatosan erősítette a klímaváltozással kapcsolatos nemzetközi és helyi politikai párbeszédet.

A fenntarthatóságra való törekvés Costa Ricában tehát nemcsak egy globális cél elérését szolgálta, hanem azt is, hogy a helyi politikai és gazdasági elit számára egy új, a környezetvédelmi értékeket figyelembe vevő irányvonalat alakított ki, amely azóta is meghatározza az ország jövőbeni politikai és gazdasági döntéseit. A klímaváltozás problémája tehát nem csupán egy technikai vagy tudományos kihívás, hanem egy komplex politikai, gazdasági és társadalmi kérdés, amely folyamatosan alakítja a globális és helyi viszonyokat.

Miért volt fontos Oscar Arias az éghajlatváltozási politika szempontjából, bár nem volt elkötelezett a környezetvédelem iránt?

Oscar Arias elnöki időszakának környezetvédelmi politikája, különösen a klímaváltozás kérdésében, ellentmondásos. Miközben sokan úgy vélték, hogy Arias nem mutatott kiemelkedő érdeklődést a környezetvédelmi kérdések iránt, az éghajlati politikák előmozdításában betöltött szerepe mégis meghatározó volt. Azok, akik az ő idején dolgoztak, egyöntetűen kiemelték, hogy bár Arias maga nem volt elkötelezett a környezetvédelem iránt, az ő jelenléte kulcsfontosságú volt azok számára, akik valóban előre mozdították a klímapolitikát. Az éghajlatváltozás elleni intézkedések nem indultak volna el az ő elnöksége nélkül – még akkor sem, ha nem ő volt az, aki maga kezdeményezte ezeket.

Félix, aki a kormány tanácsadója volt, éles kritikát fogalmazott meg Arias politikájával kapcsolatban, különösen a Crucitas-ügy után. Szerinte Arias "befogadta a befolyáscsoportokat", és ő volt az, aki a csoportok érdekében irányította a törvényhozást. Azonban még ő is elismerte, hogy a második elnöki ciklus egyik legfontosabb eredménye a Costa Rica Forever elnevezésű kezdeményezés volt, amelynek megvalósítása az elnök jelenléte nélkül nem lett volna lehetséges. Félix úgy vélte, hogy Arias neve és nemzetközi ismertsége nagy segítséget nyújtott a kezdeményezés finanszírozásában, amelyhez hitelességet biztosított.

Emilia, aki számos helyi környezetvédelmi politikai döntésben részt vett, szintén úgy véli, hogy Arias nem volt környezetvédelmi vezető, sőt, "nem említette senki". Ő maga is elismerte, hogy Arias találta ki a "Béke a természettel" szlogent, de nem ő volt az, aki valóban inspirálta az országot ennek a célkitűzésnek a megvalósítására. Ehelyett az elnök körüli zöld elit volt az, aki a klímával kapcsolatos kérdéseket előtérbe helyezte és kreatívan próbálta rávenni őt a különféle zöld politikák elfogadására.

Az éghajlatvédelem iránti érdeklődés a nemzetközi színtéren is egyre nagyobb figyelmet kapott a 2000-es évek közepére, és Costa Ricának, mint ökoturisztikai célpontnak, a környezeti kérdések iránti elkötelezettsége különösen fontos lett. Azonban, miközben az ország zöld elitje, mint például Humberto, aktívan támogatta a karbonsemlegesség elérését, Arias nem volt hajlandó ezt saját személyes politikai céljaként kezelni. A legnagyobb szerepe tehát az volt, hogy lehetőséget biztosított az éghajlatváltozással kapcsolatos kezdeményezések számára. Az "Együtt a természettel" szlogen és az ahhoz kapcsolódó intézkedések nem az ő eredeti ötletei voltak, hanem a zöld elit kezdeményezése, amit Arias egyfajta szimbólumként vállalt magáénak.

Humberto, aki az elnöki tanácsadói csoport tagja volt, úgy véli, hogy Arias "nem igazán erőltette" a karbonsemlegesség ügyét, hanem inkább a zöld elit segítette őt abban, hogy támogassa a kezdeményezést. Azonban Humberto szerint az, hogy Arias végül aláírta a "Béke a természettel" kezdeményezést, mégis azt mutatja, hogy a klímával kapcsolatos agenda már akkorra mélyen beágyazódott a politikai diskurzusba.

A klímaváltozás problémája egyre inkább globális kérdéssé vált, és ennek hatására Costa Rica számára is egyre sürgetőbbé vált, hogy előrelépjen ezen a területen. Arias második ciklusa alatt ez a globális figyelem olyan kontextusban érvényesült, amely lehetővé tette a zöld elit számára, hogy kihasználja a nemzetközi érdeklődést és támogassa Costa Rica környezetvédelmi kezdeményezéseit. A miniszterek, mint például Roberto Dobles, sokkal inkább előtérbe helyezték a karbonsemlegesség ügyét, míg Arias inkább a nevével támogatta azokat, akik a politikai teret formálták.

Érdemes kiemelni, hogy Arias második elnöki ciklusa idején Costa Rica már nem csupán egy ökoturisztikai desztináció volt, hanem a környezetvédelmi kérdések terén is világviszonylatban elismert szereplővé vált. Az állam és a zöld elit nemcsak országos, hanem globális szinten is aktívan részt vettek a klímaváltozás elleni küzdelemben, és Arias jelenléte, bár nem volt személyesen elkötelezett a környezetvédelem iránt, segítette a globális figyelem felkeltését.

Endtext

Miért lett Costa Rica gazdaságilag fejlettebb, mint szomszédai, és hogyan befolyásolta a történelem a klímapolitikáját?

Ecuador történelme és társadalmi struktúrája szoros kapcsolatban állnak a gyarmati időszak örökségével, amely mély hatással volt az ország gazdasági és társadalmi fejlődésére. A gyarmati időszak első szakasza, a merkantilista gyarmatosítás, a rövid távú gazdagság maximalizálására összpontosított, és Ecuadorban a politikai és gazdasági elit, beleértve a monopolista kereskedőket és a gazdag földbirtokosokat, voltak a legnagyobb haszonélvezők. Ez a szigorú társadalmi hierarchia a gyarmati időszak kezdetén is érvényesült, amikor Quito ipari textilgyáraiban a szegény indiánok dolgoztak. 1700 körül Ecuador társadalma gyakorlatilag kétosztályúvá vált, ahol a gazdag elit és a munkásosztály között szakadék tátongott.

A későbbi, liberális gyarmati korszak (1700-tól 1800-as évek elejéig) lehetőséget kínált Ecuador társadalmi struktúrájának átalakulására. Azonban ez a változás nem következett be. Míg Quito az első gyarmati szakaszban gazdaságilag sikeres volt, a későbbi időszakban a textilipar dominanciája megszűnt, mivel más helyekről érkező anyagok elárasztották a piacot. A tengerparti Guayaquil gazdasága erős volt, ám ez a gazdasági növekedés nem terjedt ki a belső területekre, ahol az indiánok továbbra is elnyomottak maradtak. A textilipar hanyatlásával és a tengerparti gazdagság belső területekre való kiterjesztésének képtelenségével az egyenlőtlenség növekedett, és a társadalom ismét a földbirtoklás alapján vált ketté. Az indiánok a földbirtokos elit kiszolgáltatott munkásosztályává váltak. A kényszermunka és az adósrabszolgaság gyakori jelenség maradt, és hosszú időn keresztül akadályozta Ecuador társadalmi és gazdasági fejlődését.

A Costa Rica-i helyzet, bár hasonló indián népességgel indult, más fejlődési pályát írt le. A spanyolok belépése a térségbe a 16. század végén és a következő évszázadban súlyos népességcsökkenést okozott, miután egy járvány tizedelte meg az indiánokat. A 17. század végére az indián lakosság nagy része eltűnt, és Costa Rica gazdasága nem volt olyan gazdag, hogy a spanyolok jelentős érdeklődést mutassanak. Mivel Costa Rica nem volt gazdaságilag kiemelkedő, és mivel a spanyol népesség is csekély volt, a térség relatíve mentes maradt a gyarmati korszak politikai és gazdasági zűrzavaraiból. Ezzel párhuzamosan azonban a Costa Rica-i indiánok, különösen a délkeleti partvidéken élők, sikeresen ellenálltak a spanyol invázióknak, és ez a kis csoport napjainkban is megőrizte identitását.

Costa Rica későbbi gazdasági sikerét, különösen a kávé iparágának köszönhette. Az 1800-as évek elején Costa Rica a kávéexport gazdaságának virágzásával vált ismertté. A kávétermelés földrajzi eloszlása, amely a központi völgyben összpontosult, hozzájárult ahhoz, hogy az ország elitjei hatalmat koncentrálhattak ebben a gazdaságilag előnyös régióban. A kávé ipara segítette Costa Ricát abban, hogy a leggazdagabb közép-amerikai országgá váljon. Ezzel szemben más országok, mint például Brazília, bár nagyobb mennyiségben termeltek kávét, nem érték el ugyanezt a gazdasági sikerességet, mivel a termelők politikailag és gazdaságilag elkülönültek az elit rétegektől.

A kávéipar ezen belső koncentrálódása és a gazdasági stabilitás lehetővé tette, hogy Costa Rica elkerülje azokat a politikai zűrzavarokat, amelyek más közép-amerikai országokat sújtottak. A más országokban tapasztalható konzervatív reneszánszok és polgárháborúk elkerülése révén Costa Rica politikai vezetői a gazdasági és társadalmi reformok végrehajtására összpontosíthattak. A kávé gazdaságba való befektetés hosszú távon alapozta meg az ország sikerét és a stabil társadalmi hierarchiát.

Ez a gazdasági modell, bár a gazdag elit hatalmát erősítette, elősegítette a társadalom fejlettebb intézményeinek kialakulását, és lehetővé tette, hogy Costa Rica a világ legfejlettebb országai között foglaljon helyet. Az ilyen típusú gazdasági és társadalmi fejlődés, amely nem csupán az egyenlőtlen erőforráselosztásra épített, hanem lehetőséget adott a középosztály erősödésére is, különböző hatással volt az ország klímapolitikai ambícióira is.

A társadalmi és gazdasági fejlődés történelmi összefüggéseinek megértése segíthet abban, hogy világosabb képet kapjunk arról, miért és hogyan alakultak ki a klímapolitikai törekvések Costa Ricában. Az ország gazdasági stabilitása, politikai konszenzusa és társadalmi igazságossága mind hozzájárultak ahhoz, hogy a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettség a helyi politikai diskurzus részévé váljon, miközben más latin-amerikai országokban még mindig a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésére kell összpontosítani.

Hogyan alakíthatjuk ki a családorvosi alapértékeket Dél-Ázsiában?
Mi a modul és a vektortér közötti kapcsolat?
Hogyan formálják a politikai elit tagjai Costa Rica klímapolitikáját?
Hogyan alakultak ki az állatok és mi a különbség az gerincesek és gerinctelenek között?