A szimbolikus ábrázolás és a képek használata alternatívát kínálnak a verbális cselekvés helyett. „Ez a kép több ezer szót ér, és olyan aspektusokat fed fel a családi életben, amelyek eddig rejtve maradtak. Azokat a homályos benyomásokat és zűrzavaros érzéseket, amelyek a tudat peremén jelennek meg, térbeli kifejezésmód formájában jeleníthetjük meg” (Papp et al., 1973, Schon, 2010, p. 418). A személyes és online játékok intenzitása eltérő módon élhető meg. „Ha egy helyzetből való elvonulásról vagy annak átéléséről van szó, akkor inkább egy szimbolikus ábrázolás javasolt” (Blackwedel, 2009, p. 210). Az online családterápiás ülés első pillanataiban a Dixit kártyák segítettek abban, hogy a családtagok kifejezhessék kényelmetlenségüket, és a figyelem a kijelölt beteg helyett a közös szenvedésre irányult. A Dixit kártyák segítettek a kognitív szintről az érzelmi szintre való áthelyeződésben, az egyéni problémák helyett családi problémákra helyezve a hangsúlyt, és elősegítették a családi készségek újbóli aktiválását.

A metaforikus kártyák lehetővé teszik az emberek számára, hogy kifejezzék tapasztalataikat és érzéseiket. Számomra, mint terapeuta számára, amikor a családtagok által választott kártyákat a kezemben tartottam, ez más érzést keltett. Mindkét fél, a terapeuta és a családtagok, úgy érzem, mélyebb, teljesebb bevonódást tapasztaltak az ülés során, mintha a távolság ellenére a „ugyanazon” tárgy birtoklása mégis közvetlenebb kapcsolatot teremtett volna. Ez Caillé és Rey (2004) munkáira utal, akik a lebegő tárgyak és a közös közvetítő szimbolikus tér szerepét vizsgálták a betegekkel való munkában. A terapeuta és a páciens közös konstrukciós folyamatba lép, amikor lebegő tárgyakkal dolgoznak. A terapeuta feladata, hogy minden családtaggal terapeutikus szövetséget alakítson ki (Burbach & Helps in Wilson 2020). Az említett online ülés, amely Lucy és családja között zajlott, igazolja Guy Ausloos (2018) megállapítását: „Szükséges úgy tekinteni a családi rendszert, mint képes önszerveződésre, és így képes megtalálni azokat az önmegoldásokat, amelyek az adott pillanatban és konkrét kontextusban megfelelnek” (p. 40; saját fordítás). Tehát a terapeuta feladata nem a megoldások felajánlása, hanem a család önszerveződésének aktiválása az információk áramoltatásával.

A 2020 tavaszi lezárás idején Tina, aki hat hete adott életet első gyermekének, Bryan-nak, telefonhívást indított, hogy pszichológiai támogatást kérjen, miután szülésznője utalt rá, hogy szülés utáni depresszióval küzdhet. A hívás során elmondta, hogy a szülés jól zajlott, férje, Jerry jelenlétében, de Bryan születése óta nagyon nyugtalan volt, nehezen szabályozta magát, sokat sírt és kólikában szenvedett. Tina teljesen tehetetlennek érezte magát. Annyira kimerült volt, hogy amikor a baba végre elaludt, nem tudott pihenni, mert folyamatosan aggódott, hogy „valami rossz” történhetne, például hirtelen csecsemőhalál. Field (1984, Dayan 1999) szerint a szülés utáni depresszióval küzdő anya elérhetetlensége komolyan hat a babára, sokkal inkább, mint egy elkülönülés. Ha az anya nem elérhető, a baba önálló szabályozást keres, amely ha nem sikerül, distresszhez és/vagy depressziós hatásokhoz vezethet.

Ebben a helyzetben a személyes terápiás üléseken mindig együtt dolgozom az anyával, a babával és, ha lehetséges, a második szülővel vagy egy megbízható támogató személlyel. Együtt ülünk a földön, így mindenki láthatja és kapcsolatba léphet a többiekkel, beleértve a babát is. Ehhez kapcsolódik Françoise Dolto (1971) munkája, aki hangsúlyozza, hogy fontos beszélni a babához nem azért, mert értelmezi a szavakat, hanem azért, mert azokat átéli. A babának meg kell beszélni a körülötte lévő világot, megnyugtatva őt, tájékoztatva a történtekről. Az online terápiás ülés előkészítése során nem voltam biztos abban, hogyan fogom kezelni a helyzetet. A Dixit kártyák pozitív tapasztalata alapján úgy gondoltam, hogy segíthetnek ebben az esetben. Elrendeztem a Dixit kártyákat az asztalon, hogy bármikor használhassam őket, de nem tudtam, hogyan fogom őket alkalmazni. Az online ülés során Tina sokat sírt, és folyamatosan azt mondta, hogy kétségbeesett, nem képes gondoskodni a babájáról, és nincs perspektívája. Ezen a ponton, hogy segítsünk neki más szemszögből nézni a helyzetet, felajánlottam neki a Dixit kártyák használatát. Nem ismerte a játékot, így kénytelen voltam változtatni a megközelítésemet, és megmutattam neki a 84 kártyát a képernyőn. Nem választottam kártyát, hanem meghívtam őt, hogy tekintse meg a kártyák összesítést, és válasszon egyet, amely illusztrálja a jelenlegi helyzetét. A kiválasztott kártyát a kamerám elé tettem, hogy részletesebben láthassa.

Az első kártya, amelyet Tina választott, egy fehér bölcsőt ábrázolt sötét fák alatt, levelek nélkül, a háttérben sárga fényekkel. Tina így fogalmazott: „Azt érzem, hogy a babám a bölcsőjében fekszik ebben a félelmetes környezetben. Nem tudok segíteni rajta. Ezek a sötét fák rettenetesek; nem tudom, hogyan védjem meg őt.” Az együtt végzett elemzés során a kártya szimbolikus elemeit felfedezve Tina képes volt egy másik perspektívát kialakítani. Később Tina választott egy másik kártyát, amely a legkisebb képzeletbeli változást tükrözte: „Ez a fa kevésbé félelmetes, néz, barátságosnak tűnik, virágokat tart.” Ezzel a kártyával Tina elhagyta a félelmetes légkört, és egy barátságosabb környezetet képzelt el, ami segített abban, hogy másk

Hogyan segíthet az online terápia egy család működésében a karantén idején?

Alessio, egy 15 éves fiú, aki dyspraxiával, viselkedési zűrzavarokkal, értelmi fogyatékossággal, iskolai problémákkal és étkezési zavarokkal küzd, egy olyan családba született, ahol a felnőttek kapcsolata a gyerekekkel és egymással is problémás volt. A fiatalabb gyermek, Manuela, akinek szorongási problémái voltak, szintén jelentős figyelmet igényelt. A család elsődleges célja az volt, hogy megoldást találjanak a kisebbik gyermek problémáira, de ez csak újabb konfliktusokat és feszültségeket eredményezett Manuela és a család többi tagja között. A szülők eltérő módon reagáltak a helyzetre: az édesanya teljesen elmerült a gyermekek kezelésében, míg az édesapa inkább periférikus szerepet játszott, elutasító magatartást tanúsítva. A párkapcsolatukban nem voltak összhangban, és így nem volt elég tér sem a családnak, sem maguknak a szülőknek.

A terápia célja kezdetben Alessio autonómiájának növelése volt, különös figyelmet fordítva az iskolai és étkezési szokások önállóbbá tételére, hogy megszabadítsák őt az édesanyja és a szociális szolgáltatások állandó kontrolljától. Ugyanakkor Manuela szoros kötődése is problémát jelentett, hiszen a lány túlságosan beleszüremkedett a szülők házasságába, ami további feszültségeket eredményezett. A helyzet azonban a 2020-as tavaszi karantén alatt különös irányt vett.

Miután a járvány miatt a személyes találkozók nem voltak lehetségesek, az online terápia eszköze vált az egyetlen megoldássá, hogy megőrizzék a család eddigi eredményeit és megakadályozzák a problémák súlyosbodását. A karantén alatt a család tagjai közötti dinamikák változtak: Alessio, aki kezdetben elzárkózott a tanóráktól és a pszichológiai konzultációktól, később a család segítségével újra elkezdett aktívan részt venni az oktatásban. A szülők, akik kezdetben különböző módon reagáltak a helyzetre, egyre inkább közösen dolgoztak a család problémáin. A szorongásos problémák, amelyek addig az édesanyát gyötörték, fokozatosan enyhültek, ahogy az édesapa több figyelmet fordított a családra és a kapcsolatuk is erősödött.

Mindez az online terápia segítségével valósult meg, amely lehetőséget biztosított arra, hogy a család tagjai, bár fizikailag távol voltak, de mégis együtt dolgozhassanak. Az online találkozó nem csupán egy virtuális összejövetel volt, hanem egy olyan platform, amely lehetővé tette a család számára, hogy egy új, közös nyelvet találjanak a problémáik kezelésére. A szülők közötti kommunikáció javult, és a terapeuták által vezetett videokonferencia egy olyan személyes élményt nyújtott, amely segített abban, hogy a család tagjai újra ráébredjenek a közösen elért eredményekre és a korábbi együttműködési formákra.

A távterápia során a terapeuta és a felügyelő szoros együttműködésben dolgoztak, előre kidolgozva a lehetséges szcenáriókat és válaszokat. Ez nem csupán egy hagyományos online találkozó volt, hanem a terápia egy új formáját képviselte, amely a család mindennapi életébe való bepillantást is lehetővé tett. Az online rendszer lehetővé tette, hogy az orvosi és pszichológiai szempontok figyelembevételével minden családtag, a szülők és a gyermekek egyaránt részt vegyenek a problémák feldolgozásában.

Ez a modell különösen fontos volt egy olyan időszakban, amikor a hagyományos formák, mint a személyes találkozók, nem voltak lehetségesek. A terápia nemcsak segített a családnak, hanem új szempontokat is hozott, amelyek hozzájárultak a szülők és gyermekek közötti kapcsolat javításához. A család tagjai visszanyerték az önállóságukat, és az együttműködés szintje megerősödött, ami lehetővé tette számukra, hogy a terápia során elért eredményeket a mindennapi életükben is alkalmazzák.

A pszichológiai szupervízió is kulcsszerepet játszott a távoli terápiás munka során. A szupervízió lehetőséget biztosított arra, hogy a terapeuta valós időben kövesse a család dinamikáját, és szükség esetén finomhangolja a válaszokat, miközben a felügyelő is aktívan támogatta a terapeutát a megfelelő irányba történő navigálásban. Az ilyen típusú terápiás munka nem csupán a szakemberek számára hozott tanulságokat, hanem a család számára is új megértést és eszközöket adott a problémáik kezelésére. Az online terápia nemcsak mint kezelési forma, hanem mint módszertani eszköz is hozzájárult ahhoz, hogy a család egy új szintre emelje a közös munkát, és közben megőrizze a személyes kapcsolatokat.

Hogyan befolyásolják a kapcsolatokat és az életminőséget a párterápiák és a digitális beavatkozások?

A párkapcsolatok és a mentális egészség közötti kapcsolat folyamatosan egyre nagyobb figyelmet kap. Az ilyen jellegű kutatások különösen akkor kerülnek előtérbe, amikor a kapcsolat felbomlása mentális zűrzavart idézhet elő, vagy amikor a terápia hatékonysága kérdésessé válik. Az elmúlt évtizedekben a hagyományos és a digitális terápiák, valamint azok különböző módszereik, jelentős hatással vannak a kapcsolatok stabilitására és az egyén életminőségére. A digitális és online alapú beavatkozások különösen egyre nagyobb szerepet kapnak, hiszen ezek könnyen hozzáférhetők, és olyan problémák kezelésére is alkalmasak, amelyek a hagyományos terápiás keretek között nem mindig találják meg a helyüket.

A párkapcsolati zűrzavarak és a különélés hatása a mentális jólétre, a boldogságra és a szubjektív életminőségre jól dokumentált téma a pszichológiai kutatásokban. A kutatások azt mutatják, hogy a válás, vagy akár a házasság előtti komoly kapcsolatok vége, gyakran hosszan tartó negatív hatással van az érintettek érzelmi és mentális egészségére. Az elválás különösen a nők számára jelenthet nagyobb veszélyt a mentális zűrzavarak kialakulására, mint férfiak esetében, és ezek a problémák akár egész életükön keresztül megmaradhatnak. A válások hatásait a kutatók különböző dimenziókban vizsgálják, és a válás után jelentkező mentális egészségi problémák szoros összefüggést mutatnak a szubjektív jólét csökkenésével, az életminőség romlásával.

A párterápiák hatékonyságát vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy különféle terápiás megközelítések alkalmazásával a párok jelentős javulást érhetnek el, különösen azoknál, akik hosszú távú konfliktusokkal küzdenek. A Gottman-módszer például a kommunikáció javítására és a konfliktuskezelési stratégiák finomhangolására összpontosít, miközben segít a párkapcsolat alapvető kötődésének megerősítésében. Az ilyen típusú terápiák rendkívül fontosak, mivel sok esetben a párok nem képesek önállóan rendezni problémáikat, és a helyes eszközök alkalmazása jelentős előnyökhöz juttathatja őket.

A digitális intervenciók és az internetes párterápia különböző formái, például az online és a vegyes (blended) terápiás modellek, szintén egyre elterjedtebbek, különösen a 21. század technológiai fejlődésének köszönhetően. Az online platformok segíthetnek a pároknak abban, hogy kényelmesen és diszkréten kapjanak segítséget, ugyanakkor lehetőséget biztosítanak arra is, hogy az emberek időt takarítsanak meg, miközben megfelelő segítséget kapnak. Azonban az online terápiák hatékonysága nem mindig egyértelmű, és bizonyos esetekben nem helyettesíthetik a személyes találkozókat. A különböző típusú online beavatkozások között fontos a személyre szabott megközelítések alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a terápiás folyamat személyre szabását és a gyors reagálást a felmerülő problémákra.

A pszichoterápiás folyamatok hatékonyságának mérése és a terápia hosszú távú eredményei szintén kulcsfontosságúak. A kutatások azokat a változókat és tényezőket próbálják meghatározni, amelyek a legnagyobb hatással vannak a terápia sikerére. A párok közötti viszony stabilitása, az életminőség és a kapcsolati elégedettség közvetlen összefüggésben állnak azokkal a mentális problémákkal, amelyek a terapeuta segítségével kezelhetők.

Fontos, hogy a kutatások és a terápiás módszerek nem csupán a párok közötti konfliktusokat próbálják kezelni, hanem olyan globálisabb tényezőket is figyelembe vesznek, mint a társadalmi támogatás, a szociális környezet és az egyéni mentális állapot. Az egyén mentális egészségét befolyásolják a családtagok, a közvetlen társas kapcsolatok, valamint a környezeti stresszfaktorok, amelyek különböző hatással lehetnek az egyes emberekre. A kutatások azt mutatják, hogy a megfelelő párterápiás beavatkozások és azok időben történő alkalmazása elősegítheti a stabilabb kapcsolatok kialakítását és segíthet megelőzni a mentális zűrzavarak kialakulását.

Ezen kívül fontos megemlíteni, hogy a digitális platformok és alkalmazások fejlődésével, az olyan mobilalkalmazások, amelyek a mentális egészség fenntartására szolgálnak, egyre inkább előtérbe kerülnek. Az alkalmazások, amelyek segíthetnek a párkapcsolatok kezelésében vagy az egyéni mentális egészség javításában, egy új dimenziót nyitnak a terápiás beavatkozások világában. Azok az emberek, akik nem férnek hozzá hagyományos terápiás formákhoz, sokszor találnak segítséget az ilyen típusú technológiai megoldásokban. Az ilyen digitális megoldások mind az egyéni, mind a párkapcsolati szinten komoly támogatást nyújthatnak, ha megfelelő módon alkalmazzák őket.

Hogyan működnek a Fragments, AppWidgetek és a Rendszer UI?
Miért fontos a valóság szubjektív értelmezése Hammett regényeiben?
Miért fontos a fagyasztott áfonya előkészítése és hogyan érdemes használni?
Miért a legfontosabb a megfelelő hozzáállás az idegen kultúrákhoz?