A szélsőjobboldali ideológiák terjedése és népszerűsége az internetes platformok, különösen a közösségi média térnyerésével drámaian megnövekedett. A Southern Poverty Law Center (SPLC) jelentése szerint a 2014–2015-ös időszakban a szélsőjobboldali csoportok tevékenysége és jelenléte a közösségi médiában és a különböző online fórumokon, blogokon, valamint az olyan platformokon, mint a Facebook, YouTube és Second Life, drámai növekedést mutatott. Az emelkedés különösen az antiszemitizmus, homofóbia, gyűlöletkeltő zene, terrorizmus és erőszakos ideológiák népszerűsítésében volt észlelhető, amikor 1500-ról 11,500-ra nőtt az ilyen típusú oldalak száma. Míg a korábbi időkben a szélsőjobboldali „fehér nacionalisták” leginkább hagyományos weboldalakat használtak, a 2014-es évektől kezdődően már szinte kizárólag a közösségi hálózatok kapták a főszerepet.

A 2012 és 2016 közötti időszakban, különösen a Twitteren, 600%-os növekedést regisztráltak az amerikai fehér nacionalista mozgalmak követőinek számában. A Facebook csoportok – mint például az Aryan Nations, a European Americans United és a League of the South – szintén jelentős szereplőkké váltak a gyűlöletcsoportok online hálózatában. A norvégiai Anders Behring Breivik is, aki 2011 júliusában 77 embert gyilkolt meg, szintén megemlítette a Facebook fontosságát saját manifesztumában, ahol arról beszélt, hogyan sikerült több ezer emberhez eljuttatnia az ideológiai anyagokat, és ezzel milyen globális fehér nacionalista közösséget tudott létrehozni.

A közösségi média ezen típusú használata nemcsak hogy segítette a fehér nacionalizmus globális terjedését, hanem olyan érzést is teremtett a tagokban, hogy ők egy üldözött közösség részei, akiknek meg kell védeniük saját kultúrájukat és identitásukat a többieket ért „támadásokkal” szemben. A gyűlöletbeszéd és a szélsőjobboldali ideológiák terjedése nem maradt észrevétlen a közösségi platformok vezetői előtt sem, és számos esetben ezeket a csoportokat betiltották. Azonban éppen az ilyen tiltások erősítették a csoportok tagjaiban az érzést, hogy ők áldozatok, akik üldöztetve vannak, ami tovább táplálja az őrült eszméiket és politikai motivációikat.

Az online gyűlöletpropaganda és a szélsőjobboldali mozgalmak mellett megjelentek az új típusú, célzott közösségi oldalak is, melyek szorosabban összpontosítanak a fehér szupremácizmusra, mint a hagyományos közösségi hálózatok. Ilyen például Dylan Wheller Folkscom.com oldala, melyet 2005-ben indítottak, és gyorsan 2000 tagot vonzott, mielőtt bezárták. Ehhez hasonló volt a NewSaxon.org is, melyet Todd Findley alapított, és amely a nemzetiszocialista ideológiát népszerűsítette. Az ilyen típusú oldalak létezése azt mutatja, hogy a gyűlöletcsoportok már nemcsak a nagy mainstream közösségi oldalakon, hanem saját, a célcsoportjuk számára kifejlesztett platformokon is aktívak.

A fent említett folyamatok mind hozzájárultak a szélsőjobboldali, különösen az „Alt-Right” ideológia növekvő hatásához. Az Alt-Right egy újabb szakasza a szélsőjobboldali mozgalmaknak, melyet 2008-ban Richard Spencer indított el. Spencer és követői az Alt-Rightot úgy definiálják, mint a „fehér identitás” védelmét, amely szerint a multikulturális erők és a politikai korrektség veszélyeztetik a fehér emberek civilizációját. A csoport különösen ismert a közösségi médiában való aktív jelenlétéről, a trollkodásról, és az olyan mémek terjesztéséről, mint a #whitegenocide és Pepe the Frog. Az Alt-Right ideológiai alapja az volt, hogy elutasította a hagyományos konzervatív politikai normákat, és hangsúlyozta a fiatalokat vonzó, „edgy” iróniát.

Az Alt-Right célzottan a fiatal generációk közötti elérhetőségre koncentrál, gyakran használva a közösségi médiát, például Redditet, Twittert, 4chant vagy YouTube-ot. A szélsőjobboldali eszmék terjedésének egyik fő eszköze az irónia és a szatíra, amely lehetővé teszi a gyűlöletbeszéd normalizálását és a történelmi események, például a holokauszt trivializálását. Az ilyen típusú szórakoztató, mégis veszélyes mémek segítenek abban, hogy a rasszizmus és antiszemitizmus kultúráját elfogadottá tegyék a fiatalok körében, akik gyakran nem ismerik fel, hogy milyen káros hatással lehetnek az ilyen eszmék a társadalomra.

A közösségi média és a szélsőjobboldali ideológiák összefonódása tehát nem csupán egy technológiai vagy kulturális jelenség, hanem komoly társadalmi és politikai kérdéseket is felvet. Az internetes közösségi terek lehetőséget biztosítanak a radikális eszmék gyors terjedésére, míg az anonim online jelenlét megerősíti az ideológiai közösségek érzését, hogy ők az igazság letéteményesei, akik küzdenek a globális elnyomás ellen. Az ilyen jelenségek figyelemmel kísérése és megértése elengedhetetlen a szélsőjobboldali mozgalmak terjedésének megfékezéséhez és a társadalmi kohézió védelméhez.

Hogyan hat a nők elleni online zaklatás a valóságos világra és miért jelent különleges kihívást a jogi rendszer számára?

Az online zaklatás különleges és összetett kihívást jelent, amelyet nemcsak a technológiai környezet, hanem a nők elleni erőszak (VAWG) és a gyűlölet-bűncselekmények kategóriáin belüli elhelyezése is befolyásol. A nők gyakran találkoznak olyan fenyegetésekkel az interneten, amelyek nyilvánvalóan nem kerülnek fizikai megvalósításra, mégis a helyzet maga képes súlyos pszichológiai hatásokat gyakorolni. E fenyegetések, legyenek azok nemi erőszakra, megcsonkításra vagy halálra vonatkozóak, komoly aggodalmat keltenek, hiszen a valóságban bármelyikük, ha valósággá válik, tragikus következményekkel járhat.

Az offline világban tapasztalt nők elleni erőszak és a közösségi média környezetének kapcsolata szoros összefüggést mutat a "kényszerítő irányítás" bűncselekményeivel. A brit Korona Ügyészségi Iroda 2016-os iránymutatása szerint az online tevékenységek egyre inkább arra irányulnak, hogy megalázzák, irányítsák és fenyegetjék az áldozatokat, és ezen kívül erőszakos cselekmények tervezésére és megszervezésére is alkalmasak. Egyes kutatások azonban arra figyelmeztetnek, hogy a jogi rendszer nem képes megfelelően reagálni az online zaklatás új típusú formájára, mivel az egyes fenyegetések gyakran nem érik el a jogi definíciókban szereplő „szándékos veszélyeztetés” küszöbértékét.

Az online zaklatás és a gyűlölet-bűncselekmények közötti összefüggés abban is megmutatkozik, hogy mindkettő célja a társadalomból való kirekesztés. Bár az internetes zaklatás nem minden esetben ér célba, az áldozatok számára még a legkevésbé valószínű fenyegetés is rendkívüli félelmet kelthet. Az ilyen típusú zaklatás nemcsak nyilvános, hanem a magánélet szféráját is megsérti, mivel az online kommunikációt gyakran olyan privát térként élik meg, amelyet bárki képes behatolni. Ezzel párhuzamosan az online zaklatás és a valós világban tapasztalt erőszak közötti határvonal nem mindig egyértelmű; sok esetben az online és az offline világok szoros kapcsolatban állnak egymással.

A gyűlölet-bűncselekmények, amelyek női áldozatokat céloznak, gyakran a patriarchális normák elleni „szabálysértést” büntetik, és a nők ezen normákhoz való alkalmazkodásának kérdését feszegetik. Ezzel szemben a gyűlölet-bűncselekmények hagyományosan inkább a nyilvános térben történnek, míg az online zaklatás nem ilyen egyértelmű. Az online és a valós világ közötti összefonódás azt is jelzi, hogy nem létezik világos hierarchia a két tér között, hanem inkább kölcsönös interakcióról van szó. Ennek következtében a jogi válaszlépések és a társadalmi reakciók is komplexebbé válnak, hiszen az online térben végbemenő erőszak ugyanolyan mértékben káros, mint a fizikai világban tapasztalt agresszió.

Ezek a jelenségek azonban nem új kihívások, hanem a hagyományos magatartási formák új megjelenései, amelyek az online világban találtak új formákat. Az áldozatközpontú megközelítés segíthet abban, hogy az online zaklatás mindkét típusú bűncselekmény, a nők elleni erőszak (VAWG) és a gyűlölet-bűncselekmények, egyaránt felismerhető legyen, még ha ezek a kategóriák nem is problémamentesek. Az online zaklatás jogi megítélése még nem érett meg, és a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó definíciók nem minden esetben alkalmasak az internetes zaklatás teljes körű kezelésére.

Bár az internetes zaklatás és a gyűlölet-bűncselekmények kategóriái nem minden esetben alkalmazhatók tökéletesen, a jogi rendszer számára van már egy kiindulópont, amelyre alapozva a társadalom és a törvényhozók válaszolhatnak a bűncselekményekre. Az online zaklatás tehát olyan probléma, amely folyamatosan fejlődik, és amelyhez a jogalkotóknak és a társadalmi aktivistáknak még sok tekintetben alkalmazkodniuk kell.

Az olvasóknak fontos megérteniük, hogy az online zaklatás nemcsak egy technológiai kérdés, hanem társadalmi, politikai és jogi kihívás is. Bár az áldozatok maguk is szembesülnek a szexuális zaklatás és erőszak hatásaival az online világban, ennek a problémának a jogi és szociális megértése segíthet abban, hogy hatékonyabb válaszokat találjunk. Az internet nem csupán egy virtuális tér, hanem olyan környezet is, ahol a társadalmi normák és a személyes határok, ha nem vigyáznak rájuk, könnyen átléphetők.

Hogyan változtatja meg a pontok és szakaszok elhelyezkedése a dinamikai rendszerek megértését?
Hogyan számítható ki a reakció szabad energiája és miért fontosak az alapértékek?
Miért olyan fontos a család és a barátok támogatása életünk legnehezebb pillanataiban?
Hogyan alakították a Japán–Dél-Korea–Amerikai háromoldalú kapcsolatokat a nukleáris fenyegetés és a gazdasági érdekek?
Miért nem szabad követni Németország példáját az energiapolitikában? Két dekarbonizáció története