A PolitiFact folyamatának az a lényege, hogy egy szerkesztői panel segítségével határozzák meg a végső eredményt a Truth-O-Meter skáláján. Ez a módszer azonban még mindig szubjektív szakértelemre épít, és nem egy interszubjektív megközelítésre. Amennyiben a PolitiFact magasabb szintű elvárásokat állít fel, mint más tényellenőrző szervezetek, akkor ezek az elvárások inkább az ő „ítéletükre” alapozódnak, mintsem egy tisztán objektív, személytelen döntési mechanizmusra. Az alapvető különbség talán abban rejlik, hogy míg a jounalisták etikai és szakmai kötelezettségvállalásait sokan komolyan veszik, addig a politikatudományi szakemberek inkább hajlamosak figyelembe venni az intézmények hatalomra és presztízsre irányuló érdekeit is. Míg egyesek úgy vélik, hogy a tényellenőrök szakmai képzettsége és etikai normái elválasztják őket az egyéb emberi motívumoktól, mások úgy gondolják, hogy a tényellenőrzés gyakorlása lehetőséget ad a tényellenőröknek arra, hogy ők maguk legyenek a „helyesek”, egyfajta bírák, akik képesek megmondani, hogy a politikusok tévednek. Az intézményi tekintély kérdése sokszor a hatalomért folytatott küzdelemről szól, akárcsak a politikai élet egyéb jelenségei.

Az ideológiai elfogultság kérdése nem vitatott. A tényellenőrzők valóban magasabb arányban ítélnek hamisnak republikánus állításokat, ami kétféleképpen értelmezhető: vagy a republikánusok mondanak többet hazugságot, vagy a tényellenőrök liberális irányba hajlanak, és gyakrabban értékelnek negatívan konzervatív állításokat. Az empirikus adatok alapján ez a két lehetőség nehezen különíthető el egymástól. Így a közönség és a tudósok számára a kérdés az: bízhatunk-e a tudós újságírók elemzéseiben, vagy inkább kétségbe vonjuk az objektív értékelés képességüket? A tényellenőrzéssel kapcsolatos probléma ugyanúgy tükrözi a nagyobb társadalmi dilemmát is, ahol az állítások és tények gyakran ellentmondásban állnak, és a polgárok nem képesek objektíven választ adni a kérdésekre, ezért egyszerűen az általuk megbecsült hatóságokra támaszkodnak, vagy saját előítéleteiket tartják meg.

A Deciding What’s True című könyvben Graves nyíltan foglalkozik ezzel az ellentmondással. Ő is hangsúlyozza, hogy két magyarázat is létezik a politikai pártok közötti statisztikai eltérésekre: egyesek szerint a PolitiFact elfogult, mások szerint a republikánus politikai viselkedés mutat nagyobb mértékű torzítást. Graves úgy véli, hogy nincs igazi patthelyzet: a tényellenőrök által bemutatott bizonyítékok arra utalnak, hogy a republikánusok valóban többször mondanak hazugságokat. A tényellenőrzés alapvető ellentmondása – hogy politikai környezetben működik, de mégis kívülállóként pozicionálja magát – akkor válik igazán szembetűnővé, amikor a tényellenőrök elutasítják azt a nyílt vitát, amely szerint a republikánusok gyakrabban torzítják a tényeket, mint a demokraták. PolitiFact ugyan azt állítja, hogy nem kívánják mérni, melyik párt mond több hazugságot, de az összegzett eredmények nyilvánvalóan arra utalnak, hogy a republikánusok vannak nagyobb arányban hibásan jelölt állításokkal. Ennek ellenére a tényellenőrök nem mondják ki nyíltan ezt a következtetést, bár közvetve épp ezt sugallják. Graves szerint, ha egy párt jobban torzítja a diskurzust, akkor miért ne koncentrálnának erre? Az iparág azonban nem kívánja vállalni sem a pártállás miatti elfogultság vádját, sem a kérdés elkerülésének vádját, ezért az utóbbit választják.

Még ha az ideológiai elfogultság vádjai jogosnak tűnnek, a tényellenőrzés médiás kritikákat kapott mind a baloldal, mind a jobboldal részéről. A baloldali kritikák közé tartozik Paul Krugman, Rachel Maddow és a Huffington Post. A jobboldali kritikák között említhető Mark Hemingway is, aki a Weekly Standard-ben azt írta, hogy a tényellenőrök nem képesek valós elfogulatlan közvetítő szerepét betölteni. Ben Smith, a Politico újságírója pedig 2010 májusában azt írta, hogy a legtöbb politikai vita túl árnyalt ahhoz, hogy a tényellenőrzés keretében objektíven értékelhető legyen.

A tényellenőrzés következetességének empirikus vizsgálata azt mutatta, hogy bár a tényellenőrök egyes alapvető kérdésekben különböző eredményekre jutottak, számos esetben a választott kérdések és az arra adott válaszok is különböztek. A legnagyobb különbségek az olyan társadalmi kérdésekkel kapcsolatban jelentkeztek, mint a rasszizmus jelenléte és hatása, a klímaváltozás kérdése, valamint a nemzeti adósság növekedése. Egyes tényellenőrök például több alkalommal választották témának Jimmy Carter vagy John Lewis rasszizmusról tett nyilatkozatait, míg mások kevésbé foglalkoztak ezzel. Az ilyen eltérések arra utalnak, hogy a tényellenőrzők nem mindig egységesen közelítik meg a legfontosabb társadalmi kérdéseket, és következtetéseik is eltérhetnek.

A tényellenőrzés valódi erejét nem csupán a közvetlen politikai következményekben, hanem abban a képességben rejlik, hogy képesek legyenek objektíven és megalapozottan informálni a közvéleményt a tényekről, függetlenül attól, hogy azok kinek kedveznek vagy hátrányosak. Azonban az is világos, hogy a politikai elfogultság nemcsak a tényellenőrök munkáját befolyásolja, hanem a közvélemény bizalmát is. A tényellenőrzők objektivitásába vetett bizalom kulcsfontosságú ahhoz, hogy a társadalom képes legyen valódi, jól informált döntéseket hozni a politikai és társadalmi kérdésekben.

Milyen hatással van az intuitív episztemológia a tényekkel kapcsolatos diszkrepanciákra?

Az elemzések alapján az intuitív episztemológia és a társadalmi normák közötti kapcsolatok számos fontos megállapítást eredményeztek. Az egyéni értékek és az intuitív ismeretelméletek, valamint a tényekről való eltérő percepciók közötti összefüggéseket különböző típusú statisztikai modelleken keresztül vizsgálták, beleértve a bináris probit regressziókat, melyek a különféle tényezők közötti összefüggéseket mutatják be.

Egyes elméletek szerint a társadalmi csoportok eltérő morális értékei, például a gondoskodás, a tisztesség, a lojalitás vagy az autoritás, alapvetően meghatározzák azt, hogy az egyes személyek hogyan reagálnak a társadalmi kérdésekre, például a klímaváltozás, a rasszizmus, vagy a vakcinák hatásainak megítélésére. Az elemzések azt mutatják, hogy a különböző episztemológiai típusok (mint például a "Crusader" vagy "Scientist") jelentős mértékben befolyásolják, hogyan formálódik egy-egy társadalmi probléma megítélése.

A "Crusader" típusú episztemológia, amely inkább a jószándékú, de a tényekkel szembeni elfogultsággal bíró megközelítést képviseli, például a rasszizmusról való vélekedésnél 14%-kal nagyobb valószínűséggel tartja fontosnak annak hatását, mint más típusú episztemológiák. A "Purist" típusú episztemológia ezzel szemben, amely a tisztaságra és az ideálokhoz való hűségre épít, a vakcinák autizmust okozó hatásait 16%-kal nagyobb valószínűséggel fogja elfogadni, mint más megközelítések.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az egyén morális értékei nemcsak a társadalmi kérdésekről alkotott nézeteit formálják, hanem az ismeretelméleti keretét is, amely alapján a tényeket megítéli. Az egyik legfontosabb kérdés tehát az, hogy milyen mértékben van hatással az intuíció és az alapvető világnézet a társadalmi problémák és viták kezelésére. Az intuitív episztemológia és a politikai orientáció (PID) közötti kapcsolat például arra utal, hogy a politikai irányultság (különösen a konzervatív beállítottság) szoros összefüggésben áll a tények és a társadalmi kérdések megítélésével.

Fontos megérteni, hogy az egyének tényekről alkotott nézetei gyakran nem csupán racionális mérlegelés eredményei, hanem mélyebb morális és intuitív rendszerekből fakadnak. Az intuitív episztemológia tehát olyan mélyen gyökerező mechanizmusokat tükröz, amelyek meghatározzák, hogyan érjük el a különböző társadalmi problémák megoldásához vezető döntéseket. A tényekhez való hozzáállás nem csupán logikai gondolkodás kérdése, hanem egy szoros kapcsolódás az egyén értékrendjéhez.

Továbbá, az ilyen típusú episztemológiai megközelítések segíthetnek a társadalmi diskurzusok jobb megértésében, különösen azokban az esetekben, amikor a tények és a társadalmi értékek közötti szakadékokat próbáljuk áthidalni. A politikai polarizáció és az információs buborékok világában a tényekről való eltérő vélemények gyakran nem pusztán tudásbeli különbségeket tükröznek, hanem mélyebb, kulturális és morális választásokat is.

A valóság tehát nem csupán egy objektív jelenség, hanem annak értékelése szoros kapcsolatban áll az egyes episztemológiai orientációkkal, amelyek szintén formálják a társadalmi diskurzust. Az intuitív megközelítések tükrözik a társadalmi igazságosság, a személyes felelősség és a közösségi normák iránti különböző elköteleződéseket, így az ilyen típusú vizsgálatok segíthetnek abban, hogy jobban megértsük, miért és hogyan alakítják a társadalmi kérdésekhez való hozzáállásainkat a mélyebb értékrendek.

Milyen előrejelzéseket és társadalmi tükröket hordoz John D. MacDonald és John Creasey művészete?
Hogyan alakította a fehér telepes kolonializmus a faji egyenlőtlenség kialakulását az Egyesült Államokban?
Milyen értékek ütköznek a politikai döntéshozatalban és miért van szükség kompromisszumokra?
Milyen kiegészítő készletre van szükséged? A különböző tripod kiegészítők és azok alkalmazásai
Hogyan neveljük a mediterrán kincseket és alkalmazzuk a „káosz kertészetet”?