A digitális terápiás környezet új kihívásokat és lehetőségeket hozott a szakemberek számára. Az online terápiás formák gyors fejlődése, amelyet a 2020-as Covid-19 járvány indított el, különösen a család- és párterápiákban terjedt el. A legnagyobb különbség a személyes találkozásokhoz képest, hogy az online munkában a kliensek teljes mértékben kontrollálják a kamerát és a kommunikációs csatornát, ami lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben megszakítsák a terápiás üléseket, ha úgy érzik, hogy nem megfelelőek számukra. Ennek a kettős hatásnak van előnye és hátránya: egyes kliensek talán kevésbé elkötelezettek, mások viszont kényelmesebben érzik magukat, mivel nagyobb kontrollt gyakorolhatnak a digitális találkozó felett.

A rendszerelmélet és a családterápia online környezetbe való átültetése speciális előkészületeket igényel. Az online terápiás üléseket nemcsak technológiai szempontból kell előkészíteni, hanem az atmoszféra és a terapeuták viselkedése is alapvetően megváltozik. Az eszközök, mint a megfelelő világítás, a kamera beállítása és a képernyőtől való megfelelő távolság biztosítása mind kulcsfontosságú tényezők a terápiás kapcsolat fenntartásában. A terápia szüneteinek, például nyújtózkodásos szünetek beiktatásának fontosságát sem szabad alábecsülni. Továbbá a terapeuta számára is fontos, hogy tudatosan irányítsa a be- és kilépést az ülésekből, mivel könnyen előfordulhat, hogy a kliensek, de még a terapeuták is, más feladatokat végeznek a számítógépükön, miközben éppen egy terápiás munkafolyamatot folytatnak.

A privát szféra biztosítása és a külső zavaró hatások minimalizálása érdekében a terapeuta felelőssége, hogy minden lehetséges eshetőséget és hatást előre közöljön a kliensekkel. Az online tér nem csupán a terapeuták, hanem a kliensek figyelmére, bizalmára és biztonságára is hatással van. Az online terápia során a terapeuta aktívabb szerepvállalásra kényszerül, mivel az érzelmek finom árnyalatait és a mikrokifejezéseket nehezebb észlelni. Emiatt a terapeutának gyakrabban kell explicit módon rákérdeznie, hogy a kliensek hogyan érzik magukat, és szükség esetén meg kell ismételniük vagy parafrázálniuk kell a válaszokat, hogy biztosak lehessenek abban, hogy helyesen követik a kliensek élményeit.

A terapeuta önmegnyilvánulásának kérdése is felvetődött az online terápiák kapcsán. A képernyőn való önmegfigyelés, különösen több személyes terápiás üléseken, új dinamikát hozhat a terapeuta és a kliens közötti interakcióba. Kérdés, hogy az önreflexió, melyet az online környezetben lehetőség nyílik megélni, fokozza-e a terapeuták és a kliensek közötti kapcsolatot, vagy éppen elvonja a figyelmet az aktuális munkáról.

A kreativitás, mint kulcsfontosságú elem az online terápiás környezetben, különösen a családterápiában vált egyre nagyobb szerepet kapó tényezővé. A vírushelyzet által előidézett kényszerpálya során számos új digitális eszközt és módszert dolgoztak ki a terapeuták, hogy kreatív módon fenntartsák a kliensek érzelmi elkötelezettségét. Az egyik ilyen eszköz a "Play of life" és a "People in my life" című programok, amelyek segítenek a családi kapcsolatok vizualizálásában és a problémák externalizálásában. Az ilyen eszközök lehetővé teszik, hogy a terapeuták a verbális magyarázatok mellett képi formában is bemutassák a családtagok közötti kapcsolatokat, és ezáltal mélyebb megértést érjenek el a kapcsolati dinamikákban.

A jövőben várható, hogy egyre több innovatív digitális eszközt fejlesztenek ki, amelyek segítenek a távterápiás munka során a fizikai távollét áthidalásában. Azonban a technológia folyamatos fejlődése mellett is fontos, hogy a terapeuták kellőképpen felkészüljenek a digitális eszközök használatára, hogy azok hatékonyan támogassák a terápiás folyamatot. A megfelelő kamerahasználat, a képernyő megosztása, vagy akár a családi videók közösen történő megtekintése mind hozzájárulhatnak a digitális terápiás munka sikeréhez.

Az online terápia terjedése új szempontokat adhat a hagyományos terápiás eljárásokhoz, és a jövőben egyre inkább kiemelt szerepe lesz a technológiai eszközök integrálásának a pszichológiai segítségnyújtásban. Az online tér tehát új lehetőségeket és kihívásokat kínál a család- és párterapeuták számára, de a siker kulcsa a megfelelő technikai felkészültség mellett a kreatív és rugalmas terapeuta hozzáállásában rejlik.

Milyen hatásokkal bír a terapeuta-ügyfél szövetség online és személyes terápia esetén?

A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálja, hogyan befolyásolja az online terápia formája a terapeuták és páciensek közötti szövetséget, különös figyelmet fordítva a család- és párterápiás kontextusokra. Az eredmények szerint az online terápia lehetősége nemcsak hogy érvényes alternatívát jelent a hagyományos, személyes találkozókhoz képest, hanem lehetővé teszi a terápiás kapcsolat és a terápiás szövetség fenntartását is, még akkor is, amikor a személyes találkozók nem lehetségesek különböző okok miatt.

Bár a kutatás mintája főként a Milánói Modell által inspirált rendszerszemléletű terapeutákra épült, a jövőbeli kutatások során érdemes lenne más, tapasztalati rendszerszemléleteket is bevonni, hogy szélesebb körű képet kapjunk az online terápia hatékonyságáról. Egy másik megjegyzés, hogy a kutatásban szereplő családterápiás minták száma kicsi volt, így nem lehetett statisztikai elemzéseket végezni, hanem csak az észlelhető trendeket lehetett bemutatni. Fontos lenne tehát a párokkal és családokkal végzett kutatásokat is bővíteni, hogy gazdagabb adatokat kapjunk, melyek lehetővé teszik a különböző típusú terápiák összehasonlítását. Az is érdekes lenne, ha a kutatás kiterjedne az online térben alkalmazható legmegfelelőbb technikák vizsgálatára, különösen olyan párok és családok esetén, akik magas konfliktusszinttel küzdenek, figyelembe véve például a rendszer tagjainak eltérő kapcsolódási helyeit.

A kutatás eredményei azt sugallják, hogy a terápiás szövetség inkább a terápia eljárási aspektusaitól, például a lefolytatott ülések számától, és a terápia fejlődésének észlelt javulásaitól függ, nem pedig attól, hogy a terápia online vagy személyes formában zajlik. Bár a résztvevők elismerik, hogy van különbség az online és a személyes terápia között, ez nem tűnik olyan tényezőnek, amely befolyásolná a terápiás szövetséget. Ebből következik, hogy a digitális platformokkal való ismerkedés, vagy azok használatának komfortja nem befolyásolja lényegesen a terápiás kapcsolatot. Ezzel szemben a kutatás egy érdekes eredményt is felvet, miszerint az érzelmi kapcsolat a legfontosabb tényező a Softa dimenziók között, mind a terapeuták, mind pedig a kliensek számára az online környezetben. Ez a megállapítás alátámasztja, hogy az online terápia képes elősegíteni a terápiás kapcsolat fejlődését a digitális térben.

A kutatás arra is rávilágít, hogy az online mód nem egy másodlagos vagy alacsonyabb rendű alternatívája a személyes terápiáknak, hanem egy érvényes, teljes értékű lehetőség, amely megőrzi a gondoskodás, a támogatás és az intervenció funkcióit, beleértve a kapcsolati biztonságot és az empátiát is. Ez a konklúzió azt sugallja, hogy az online pszichoterápia nemcsak hogy a jövőben lehet a hagyományos módszerek fontos alternatívája, de hozzájárulhat egy szélesebb körű pszichoterápiás gyakorlat fejlődéséhez is. Az online tér nyújtotta új lehetőségek figyelmen kívül hagyása pedig a pszichológiai támogatás terén "árnyékzónákat" teremthetne, melyek kirekeszthetik azokat az embereket, akik pszichológiai jólétük javítása érdekében online megoldásokat keresnek.

Az online rendszerben végzett terápia ugyanolyan fontos eszköze lehet a család- és párterápiás munkának, mint a hagyományos, személyes terápia. Az online tér olyan rugalmasságot kínál, amely lehetővé teszi a terapeuták számára, hogy az eddigieknél szélesebb spektrumú terápiás választ biztosítsanak. Ha a kliensek úgy érzik, hogy a terapeutájuk kényelmesen mozog az online környezetben, akkor a technológia is jobban elfogadottá válik a terápiás folyamat során. Ezt különösen a rendszerelméleti megközelítést alkalmazó terapeuták esetében figyelhetjük meg, akik inkább dialógikus és beszélgetés alapú megközelítést alkalmaznak, mintsem tapasztalati szinten dolgoznak. Ezen terapeuták számára az online tér egy jól alkalmazható alternatíva, amely lehetővé teszi számukra a terápiás szövetség kiépítését.

A kutatás jövőbeli irányainak egyik fontos területe lehet a különböző rendellenességekkel rendelkező páciensek és azok kezelése során kialakult terápiás szövetség vizsgálata. További fontos elemzés lehet annak feltárása, hogy milyen technikai és eljárásbeli módosítások szükségesek a család- és párterápia hatékony online alkalmazásához, különösen a különböző szociális és érzelmi igények figyelembevételével.