Hogyan formálja a médiatörténet Oroszország nemzetközi politikáját és kommunikációját?

A médiák és a kommunikáció szerepe az orosz külpolitikában és nemzetközi kapcsolatokban rendkívüli fontossággal bír. A 21. századi geopolitikai viszonyok között Oroszország számára kiemelt szerepe van a médiaháborúknak, melyek számos új formát öltenek, a hagyományos háborúskodás és a politikai propagandák ötvözésével. Oroszország, a hibrid háború egyre inkább egyre finomultabb eszközeivel, befolyásolja a nemzetközi diskurzust és az emberek társadalmi és politikai véleményét világszerte.

Lavrov orosz külügyminiszter 2017-ben úgy nyilatkozott, hogy „a propagandának okosnak, rafináltnak és hatékonynak kell lennie”, hozzátéve, hogy a „highly likely” (nagy valószínűséggel) kifejezés egy újabb brit diplomáciai találmány, mellyel a büntetéseket próbálják igazolni. Ez a kijelentés jól példázza a modern politikai diskurzust, amelyben az érzelmek és a manipulált információk kerülnek előtérbe, hogy befolyásolják a közvéleményt.

Oroszország példáján keresztül a médiák és a manipulált narratívák szerepe különösen fontossá válik a nemzetközi kapcsolatok alakításában. A „Highly Likely Welcome Back” kampány például arra bátorította az orosz külföldi diákokat, hogy térjenek vissza Oroszországba, hogy megóvják őket a „ruszofób attitűdök negatív hatásaitól”. E kampányok középpontjában nem csupán politikai, hanem a társadalmi szintű identitásmegőrzés is áll. Az ilyen stratégiák gyakran erősítik a társadalmi és nemzetközi szintű megosztottságot, miközben a hatalom megtartására irányuló célok erősödnek.

A különböző médiaplatformok és eszközök szerepe kulcsfontosságú az orosz külpolitikai narratívák terjesztésében. A televízió, amely a legnagyobb hatással van az orosz közvéleményre, még mindig az orosz állampolgárok legfontosabb információforrása. Az állami tévécsatornák és más hagyományos médiumok jelentős szerepet játszanak az információ szűrésében és manipulálásában. Ezzel szemben az online tartalmak és a közösségi média platformok, amelyek kezdetben forradalmasították a politikai diskurzust, ma már egyre inkább a politikai hatalom szándékos kontrollja alatt állnak. A Kremlel számára az online tér nem csupán egy információs csatorna, hanem egy olyan eszköz, amelyet a társadalmi rend fenntartására és a nemzetközi kapcsolatok irányítására használnak.

A "fake news" törvények, melyeket 2019-ben hoztak, egyértelműen az orosz hatalom válasza a globális információs hadviselés növekvő szerepére. A törvények értelmében azokat, akik hamis információkat terjesztenek, pénzbírságokkal és börtönbüntetéssel sújtják. E jogszabályok nemcsak a valódi hírek szűrését szolgálják, hanem olyan kontrollmechanizmusokat is bevezetnek, amelyek a társadalom politikai stabilitását hivatottak biztosítani. A közvéleménykutatások szerint az orosz lakosság nagy része támogatja a fake news elleni törvényt, mivel úgy vélik, hogy azok az életüket és biztonságukat veszélyeztetik. Azonban a nemzetközi közvélemény számára ez a törvény gyakran a sajtószabadság és a politikai pluralizmus elleni támadásként jelenik meg.

A hibrid háború, amelyet sokszor „posztmodern háborúként” emlegetnek, olyan új típusú konfliktust jelent, amelyben a hagyományos katonai erőszakon túl a politikai manipulációk, gazdasági szankciók és információs hadviselés is alapvető szerepet kapnak. Az Oroszország által alkalmazott új típusú háborús stratégiák nemcsak katonai fronton, hanem a kiberháború, a gazdasági blokádok és a diplomáciai eszközök terén is egyre fontosabbá válnak. Oroszország, Kína és az Egyesült Államok mindhárman vezető szerepet töltenek be a kibertérben zajló globális háborúban, ahol a cél nemcsak a hírszerzés vagy az infrastruktúra támadása, hanem a politikai rendszerek destabilizálása is.

A média és a kommunikáció tehát nemcsak információátadásra szolgál, hanem a politikai hatalom és a nemzetközi kapcsolatok átalakítására is. A narratívák, amelyeket a különböző állami és magánszereplők terjesztenek, alapvetően formálják a közvéleményt, mind belföldön, mind nemzetközi szinten. A jövőben valószínűleg egyre inkább olyan médiakörnyezetek alakulnak ki, ahol a hagyományos híradások és az online platformok határvonalai elmosódnak, és a politikai hatalom közvetlenül befolyásolja a hírek és információk terjedését.

Hogyan befolyásolják a kiberbiztonsági kihívások és lehetőségek az európai választásokat?

A választások kiberbiztonsága kiemelkedő szerepet játszik a demokratikus rendszerek védelmében, különösen a digitalizálódó világban, ahol a választási folyamatok és azok manipulációi egyre inkább a kibertérben zajlanak. Az Európai Bizottság 2018. szeptemberi ajánlása rávilágít arra, hogy a választások biztonsága nem csupán technológiai kihívás, hanem komoly társadalmi és politikai kérdés is. A digitális korban a választási rendszerek védelme nem csupán a külső támadásokkal szembeni védekezésről szól, hanem az átláthatóság, a dezinformációval való küzdelem és a választási integritás megőrzésének kulcsfontosságú feladatait is magában foglalja.

A kiberfenyegetettségek elmélyülése különösen aggasztó, mivel a választási folyamatok során számos érzékeny adat kerül feldolgozásra és tárolásra, amelyek potenciálisan célpontjai lehetnek a kibertámadásoknak. Az 2019-es németországi hackertámadás például jól mutatta, hogy az érzékeny adatok ellopása és a kiszivárogtatás milyen károkat okozhat a politikai rendszerekben. Az ilyen támadások nem csupán technológiai sérülékenységeket tárnak fel, hanem aláássák a közbizalom alapjait is.

A politikai manipulációs technikák, mint a dezinformációs kampányok és a "fake news" terjesztése, különös jelentőséggel bírnak az európai választások kontextusában. A politikai diskurzust mesterségesen alakító, és az állampolgárok véleményformálására ható külső erők, különösen a külföldi állami szereplők, mind nagyobb szerepet kapnak a modern választásokban. A választói döntések befolyásolására irányuló stratégiák nem csupán hamis információk terjesztésére korlátozódnak, hanem a választók személyes adatainak manipulálására, valamint a szavazók polarizálására is. Az Európai Unió és más nemzetközi intézmények közötti együttműködés különösen fontos ebben a helyzetben, hiszen az ilyen típusú támadások határokon átnyúló jellegűek.

A kiberfenyegetettségek elleni védekezés során a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a különböző tagállamok és nemzetközi szervezetek közötti együttműködés nem mindig volt zökkenőmentes. Az EU Cyber Diplomacy Toolbox egy olyan eszközkészlet, amely segíthet a tagállamoknak a kiberfenyegetések kezelésében, ugyanakkor a politikai és gazdasági érdekek gyakran meggátolják a gyors és hatékony válaszlépések megtételét. A kibertámadások attribúciója és azok jogi következményei is nehéz kérdéseket vetnek fel, hiszen nem mindig könnyű egyértelműen meghatározni, hogy egy támadást melyik állam vagy szervezet indított.

A dezinformációs kampányok elleni küzdelem nem csupán a választási időszakra korlátozódik. A közösségi média és az automatizált fiókok szerepe különösen fontos ezen a téren, hiszen ezek a platformok gyorsan képesek elérni a választókat, és széleskörű hatást gyakorolni rájuk. A megfelelő válaszintézkedések kialakítása és az átláthatóság biztosítása kulcsfontosságú a választási integritás védelme érdekében. Az uniós intézmények és a tagállamok közötti koordináció, valamint a digitális infrastruktúrák védelme tehát elengedhetetlen a jövőbeli választások sikeres lebonyolításához.

Az egyes országok választási rendszereinek digitális eszközei folyamatosan fejlődnek, ami mind új lehetőségeket, mind új kihívásokat hoz. A technológia előrehaladtával az elektronikus szavazás és más digitális megoldások egyre inkább az európai politikai színpad részévé válnak. Mindez szükségessé teszi a választási rendszerek kiberbiztonságának folyamatos fejlesztését, hogy megvédhessük a demokratikus folyamatokat a külső beavatkozásoktól és a manipulációtól.

A választási rendszerek biztonsága nem csupán technológiai, hanem társadalmi és politikai kérdés is. A kibertámadások és dezinformációs kampányok elleni küzdelem sikeressége nagymértékben függ a közbizalom fenntartásának és a demokratikus normák betartásának mértékétől. A választói aktivitás és a politikai diskurzus minősége szorosan összefonódik a digitális világ hatásaival, amelyeket folyamatosan monitorozni és kezelni szükséges a jövőben.

Hogyan befolyásolják a közösségi médiában terjedő álhírek a politikai diskurzust?

Az álhírek, a szándékos félrevezetés vagy hamis információk terjesztése, olyan jelenség, amely legalább annyira régi, mint az emberi kapcsolatok maguk. Már i. e. 5. században, a híres kínai katonai elméletalkotó, Szun Tzu kijelentette: „Minden háború a megtévesztésen alapul.” Azonban az internetes közösségi média térnyerése új dimenzióba emelte ezt a jelenséget, mivel az álhírek terjedése gyorsabban és hatékonyabban valósulhat meg, mint valaha. A közösségi média platformok, mint például a Twitter vagy a Facebook, lehetővé teszik, hogy ezek az információk mindössze egy kattintással elérjék a világ bármely pontján élő embereket. Az álhírek terjedése nem csupán egyszerű információs zűrzavart eredményez, hanem képesek teljes társadalmi és politikai rendszereket megingatni.

A közösségi média sajátos mechanizmusai, mint például az automatizált botok, tovább erősítik ezt a folyamatot. A botok, amelyek emberi viselkedést imitálnak a digitális térben, képesek hatalmas mennyiségű hamis információt gyorsan és hatékonyan eljuttatni a közönséghez. Az ilyen típusú automatizált fiókok már nem csupán szórakoztató vagy ártalmatlan játékszerek; gyakran használják őket a politikai diskurzus manipulálására is. A botok segítségével a narratívák könnyen felerősíthetők, míg az ellenkező politikai vélemények elnyomhatók, ezáltal hozzájárulva a társadalmi polarizáció fokozódásához.

A kutatások szerint a botok különösen aktívak álhírek terjesztésében. Az egyik legemlékezetesebb példa erre a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt terjedő „Spirit cooking” álhír, amely azt állította, hogy Hillary Clinton kampányfőnöke okkult szertartásokat végez. Az álhír egyetlen hét alatt több mint 30,000 tweetet generált. Az ilyen álhírek hatása nem csupán az információs tér zűrzavarára korlátozódik, hanem politikai és társadalmi szinten is komoly következményekkel járhat.

A globális szinten végzett kutatások szerint az álhírek terjedését támogató botok jelenléte 70 országban kimutatható. A közösségi média manipulációját célzó kampányok 50 országban aktívan zajlanak, ami a politikai diskurzus, valamint a demokratikus folyamatok torzulásához vezethet. A manipulált információk három fő tényezőre építenek: a médiára (a platformokra, ahol az álhírek elérhetők), az üzenetre (a hamis információ tartalmára) és a közönségre (akik elfogadják és terjesztik az információt).

A Twitteren végzett kutatásaink alapján két fontos témát elemeztünk: az Észak-Afrikából Olaszországba irányuló migráció és a Covid-19 járvány. A migrációval kapcsolatos diskurzus különösen heves politikai vitákat generált Olaszországban 2018 és 2019 folyamán, míg a Covid-19 esetében az álhírek terjedése a járvány első szakaszában korlátozott volt, de később politikai viták is kísérték a témát. A botok szerepe különösen fontos volt a migrációval kapcsolatos diskurzusokban, ahol a botok a legaktívabb fiókok közé tartoztak, és jelentős hatást gyakoroltak az üzenetek terjesztésére.

A közösségi médiában elérhető hamis információk sokszor a botok és az emberi fiókok együttműködésével terjednek. A botok nemcsak automatikusan terjesztik az információkat, hanem manipulálják a követők hálózatát, hogy fokozzák a hatást és még inkább elérjék a célzott közönséget. Egyes kutatások új jelenségként azonosították, hogy a botok és az emberi fiókok együtt alkothatnak olyan csoportokat, amelyek hatékonyan terjesztik a politikailag motivált álhíreket.

A közösségi média platformok tehát komoly kihívást jelentenek az igazság és a politikai diskurzus szempontjából. Ahogy a politikai stratégiák és a kampányok egyre inkább áthelyeződnek az online térbe, úgy az információk hitelessége és a dezinformációval való harc kulcsfontosságú tényezővé válik. A közönség, mint a dezinformáció elsődleges fogyasztója és terjesztője, szintén felelősséggel tartozik a tartalmak értékeléséért és kritikus szemléletéért. A közösségi média tehát nem csupán egy új kommunikációs eszközként, hanem a politikai diskurzus és társadalmi normák formálásának eszközeként is szerepet kapott.

A botok és a manipulált tartalmak növekvő jelenléte arra figyelmeztet, hogy a társadalomnak szüksége van a digitális média hatékonyabb szabályozására és az oktatásra, hogy az emberek jobban fel tudják ismerni az álhíreket és elkerüljék azok hatását. Az álhírek terjedésének megfékezése érdekében a közösségi média cégeinek is nagyobb felelősséget kell vállalniuk, és biztosítaniuk kell, hogy a hamis információk terjedése ne veszélyeztesse a demokratikus folyamatokat.

Hogyan formálják a radikális jobboldali csoportok az online propagandát a közép- és kelet-európai régióban?

A radikális jobboldali csoportok internetes jelenlétének vizsgálata során számos érdekes és zavaró trendet figyelhetünk meg. A különböző országok weboldalainak elemzése alapján, amelyek széleskörűen használják a vizuális propagandát, megfigyelhető, hogy a gyűlölet szimbólumok, mint a horogkereszt, nyilaskereszt és más fasiszta jelképek, jelentős jelenlétet mutatnak. Az elemzett országok weboldalainak egyötöde (20,7%) tartalmazott ilyen szimbólumokat, de nem csupán történelmi jelképekről van szó: a radikális jobboldali szervezetek egyre inkább a modern technológiák eszközeivel próbálják elérni céljaikat. Ezek közé tartoznak a szalafista, náci vagy fasiszta eszméket hirdető képek, a harmadik birodalomhoz kapcsolódó fotók és zászlók, valamint a szélsőjobboldali vezetők, mint Adolf Hitler vagy Ferenc Szálasi képei. Az ilyen jellegű tartalmak gyakoriak a lengyel és a magyar radikális jobboldali oldalak esetében, míg a szlovák és cseh oldalak valamivel kevésbé jellemzőek ezen szimbólumokkal.

A propagandának ezen vizuális formái mellett szöveges anyagok is jelentős szerepet játszanak a radikális jobboldali ideológia terjesztésében. Az elemzett weboldalak felében (50%) találhatók multimédiás anyagok, míg szöveges propagandával leginkább az írott cikkek és dokumentumok találhatók, amelyek gyakran a történelmi igazságokat és a politikai meggyőződéseket próbálják megerősíteni. A weboldalak 66%-a kínál cikkeket, írásokat vagy kiadványokat, amelyek gyakran az adott ideológia forrásaival, történelmi hátterével foglalkoznak. A szöveges propaganda leginkább a cseh és szlovák weboldalakon jellemző (86,3% és 77,5%), míg a magyar és lengyel oldalak esetében ez az arány alacsonyabb (40%, 64,3%).

Az egyik legfontosabb cél, amit a radikális jobboldali szervezetek az interneten keresztül elérni próbálnak, a toborzás. Az online világ egyre inkább a fiatalok egyik legfontosabb információs forrásává vált, és a szélsőjobboldali ideológia terjesztésének egyik fő eszköze lett. A radikális jobboldali csoportok, különösen a neo-náci és nacionalista szervezetek, gyakran használnak videókat, hangfelvételeket, podcastokat, valamint történelmi beszédeket, hogy népszerűsítsék ideológiájukat és elérjék a célcsoportjukat. Az ilyen típusú médiaformák a hagyományos szöveges propagandától eltérően képesek sokkal hatékonyabban közvetíteni az üzenetet, és sokszor a szélsőjobboldali csoportok valóságértelmezését is erősítik.

A weboldalakon gyakran találkozhatunk különböző propagandista elemekkel, mint például gyűlölet szimbólumokkal és zászlókkal, amelyek a társadalmi és politikai ellenfelek ellen uszítanak. Ezen felül egyre gyakoribbak az olyan képek, amelyek a politikai pártok és radikális csoportok ellen lázítanak, és amelyek célja, hogy felkeltse a figyelmet és toborozza a szimpatizánsokat. A szlovák és cseh oldalak többnyire viszonylag enyhébb propagandaelemeket alkalmaznak, míg a lengyel és magyar oldalak sokkal erősebb és agresszívebb vizuális és szöveges propagandát használnak.

A weboldalak működése során nemcsak a különböző típusú csoportok közötti különbségeket figyelhetjük meg, hanem a régiók közötti eltéréseket is. A közép- és kelet-európai országok weboldalai gyakran más típusú és intenzitású propagandát alkalmaznak, mint a nyugat-európai csoportok. A nyugat-európai szélsőjobboldali csoportok sokkal inkább a gyűlölet szimbólumokra és bibliográfiai anyagokra építenek, míg a közép-európai csoportok inkább bannereket, képeket és egyéb vizuális elemeket alkalmaznak a propaganda terjesztésére. Az ilyen jellegű különbségek ellenére megállapítható, hogy a közép- és kelet-európai radikális jobboldali csoportok folyamatosan alkalmazkodnak és fejlődnek, hogy felzárkózzanak a nyugat-európai csoportokhoz.

Az internet, mint a szélsőjobboldali ideológia terjesztésének egyik leghatékonyabb eszköze, sok esetben lehetőséget ad a jogi szabályozás megkerülésére, mivel a weben való megjelenés sokszor kevésbé ellenőrzött és nem mindig von maga után közvetlen jogi következményeket. A szociális médiaplatformokon, mint például a Facebook, a gyűlölet szimbólumok jelenléte gyakran kevésbé nyilvánvaló, mivel az aktivisták figyelemmel kísérik a radikális jobboldali oldalak és profilok tartalmát, és jelentik azokat az oldal adminisztrátorainak, akik gyakran törlik a sértő tartalmakat. Ennek ellenére a radikális csoportok weboldalai és közösségi média jelenléte továbbra is erőteljes eszközként szolgál a radikális ideológiák elterjedésében.

A radikális jobboldali csoportok online tevékenysége az egyik legfontosabb tényező, amely lehetővé teszi számukra, hogy befolyásolják a közvéleményt, növeljék tagjaik számát, és terjesszék ideológiájukat a fiatalok körében. Az internet adta anonimitás és a kisebb mértékű felügyelet lehetővé teszi számukra, hogy a hagyományos médiánál sokkal szabadabban terjeszthessék radikális eszméiket.

A sajtó válsága vagy átalakulása? A tényellenőrzés szerepe a modern újságírásban

A modern újságírás és annak működése az elmúlt évtizedekben alapvetően megváltozott. A hagyományos médiumok, melyek egykor az igazság és a megbízhatóság garanciái voltak, ma már sokkal inkább a változó közönség igényeihez, a digitális technológia hatásaihoz és a globális információs tájátalakításokhoz igazodnak. A válság fogalma, amelyet sok szakértő és kutató említ, nem csupán a munkahelyi kihívásokra, hanem magára az újságírói identitásra és a médiától elvárt szerepekre is vonatkozik.

Az újságírás válsága nem mindenki számára egyenlő jelentéssel bír. Sokan úgy vélik, hogy ez a válság egy új kezdetet is jelenthet, amely lehetőséget ad a szakma átalakulására, az új kihívásoknak megfelelően. Ezzel szemben mások a válságot inkább az újságírók és a hagyományos médiumok számára fenyegetésként élik meg, mivel a hivatásuk iránti elkötelezettségüket és a média hitelességét is megkérdőjelezik.

A válság elemzése egyre inkább egy összetettebb, kulturális kontextusba helyezett megközelítést igényel. A kutatók, akik ezt a perspektívát választják, nemcsak az újságírók társadalmi szerepét, hanem a média szerepét a társadalmi diskurzus alakításában is vizsgálják. Az újságírás nem csupán egy professzionális gyakorlat, hanem a közéleti kommunikáció szélesebb rendszere, amely az új és hagyományos szereplők együttműködésén keresztül formálódik.

Az olyan projektek, mint a Fact Assistant, amelyek a fake news és a dezinformáció elleni küzdelemben való közreműködésre összpontosítanak, jól példázzák a változó médiakörnyezetet. Az újságírók és nem újságírók közötti együttműködés, a közös tényellenőrzés és a transzparens információkezelés a globális szintű újságírói reformmozgalmak egyik legfontosabb jellemzőjévé vált. Az ilyen kezdeményezések, mint például az IFCN (Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat), lehetőséget adnak arra, hogy az újságírók és más közösségi média szereplők közösen védekezzenek a manipulált információk ellen, amelyek egyre nagyobb hatással vannak a közvéleményre.

A tényellenőrzés nem csupán a téves információk elhárítását jelenti, hanem a média és a közönség közötti bizalom megújítását is. A demokratikus diskurzus előmozdítása és a kormányzatok elszámoltathatósága mind-mind fontos elemei a tényellenőrző szervezetek tevékenységének. Az ilyen szervezetek célja nem csupán a politikai diskurzus tisztázása, hanem a média etikai normáinak és objektivitásának megerősítése is.

Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden tényellenőrzés vagy információvalidálás hoz jelentős változást a politikai vitákban. Az olyan kutatások, mint amelyek a Norvégia és Svédország közötti különbségeket vizsgálják a tényellenőrzés terén, arra világítanak rá, hogy a tényellenőrzés nem minden esetben képes mélyreható hatást gyakorolni a közvéleményre. A politikai diskurzust nem csupán az információk helyessége alakítja, hanem azok kontextusa és interpretációja is.

A médiahelyzet, amelyben a tényellenőrző kezdeményezések és az újságírói autonómia szembekerülnek a közösségi médiák és a politikai manipulációk világával, új típusú kihívások elé állítja a tradicionális médiát. A hagyományos média határvonalai elmosódnak, és az újságírás szerepe egyre inkább a közösségi együttműködés és az önálló szakmai döntések révén formálódik.

Ahhoz, hogy az újságírók megőrizzék hitelességüket és relevanciájukat, elengedhetetlen, hogy mind a professzionális gyakorlatokat, mind az új technológiai eszközöket megfelelően alkalmazzák. Az újságírói identitás és a média legitimációja egyre inkább egy folyamatosan változó közegben formálódik, amelyben a szakmai etika, az objektivitás és az átláthatóság minden eddiginél fontosabb szerepet kap.