A ketamin alacsonyabb adagja (0,2 mg/kg) „szubpszichedelikus” élményeket váltott ki, amelyek továbbra is segítették a vezetett képi megjelenítést. A magasabb adag viszont szignifikánsan nagyobb mértékű tartózkodást eredményezett a heroinistáknál az első két évben, beleértve a heroin iránti vágy csökkenését, amely hosszabb ideig tartott. Ez kétségtelenül bátorító kutatás. Furcsa módon azonban 2002-ben végezték el, és azóta a kutatócsoport nem folytatta a vizsgálatokat. A legfejlettebb kutatások jelenleg a ketamin depresszióval kapcsolatos hatásaival foglalkoznak.
A táplálkozási terápia szerepe a szenvedélybetegségek kezelésében kulcsfontosságú. Ha elismerjük a táplálkozás fontosságát az egészség fenntartásában, akkor nem kérdés, hogy a jó táplálkozás különösen fontos a szenvedélybetegségekből való rehabilitáció során is. Ezen kívül a tudományos bizonyítékok azt sugallják, hogy a táplálkozás jelentős szerepet játszhat a gyógyulás folyamatában.
A szenvedélybetegségek és a rossz táplálkozás közötti kapcsolat nem új keletű felismerés. A legelső átfogó vizsgálat, amely az anyaghasználat és az étkezési rendellenességek közötti összefüggéseket kutatta, arra a megállapításra jutott, hogy a drog- és alkoholfüggő személyek több mint egyharmadánál étkezési zavarok is előfordulnak. Ez a szám jelentősen magasabb, mint a lakosság általános aránya, ami csupán 3%. Továbbá, azok körében, akik étkezési zavarokkal küzdenek, mintegy felük szintén alkoholt vagy drogot fogyaszt. Az összefüggés tehát világos: ha valaki alkohol- vagy drogproblémával küzd, akkor nagyobb valószínűséggel lesz étkezési zavara is. Ennek következményeként a testben meglévő kémiai egyensúlyzavaraik tovább fokozódhatnak.
A legrosszabb, amit a szenvedélybetegségek és az étkezési zavarok egyaránt okoznak, az a rendellenes kémiai egyensúly és a tápanyagokban szegény étkezés. Ha az étkezési zavarok nem kerülnek kezelése, az komoly hatással lehet a rehabilitációs folyamatra. A szubjektíven helytelen táplálkozás nemcsak az egyensúlyi zavarokat növeli, hanem visszatérő szomjúságot is okozhat az ételek iránt, különösen a cukros, finomított szénhidrátok iránti vágyat, ami gyakran a drog- vagy alkoholfüggőséggel együtt jár.
Mi számít akkor egészséges táplálkozásnak? Az egyértelmű válasz egyes tekintetben univerzális: a friss gyümölcsök és zöldségek alapvetőek. A tudományos kutatások folyamatosan azt mutatják, hogy az egészséges táplálkozás nemcsak a rák és a szívbetegségek előfordulását csökkenti, hanem javítja az általános közérzetet is. Az ételek kiválasztásánál a legjobb, ha a friss, nem feldolgozott ételek közül választunk, míg a feldolgozott és a finomított cukrok fogyasztását kerülni érdemes.
A szénhidrátok szerepe kulcsfontosságú. A finomított szénhidrátok gyorsan felszívódnak, ami hirtelen vércukorszint-emelkedést eredményez, és rövid időn belül a vércukorszint gyorsan le is esik. Ezt követi a fáradtság és gyakran a depresszióra hajlamos hangulat. Ha szénhidrátot fogyasztunk, a legjobb, ha komplex szénhidrátokat választunk – teljes kiőrlésű gabonafélék és egyéb, lassan felszívódó szénhidrátok formájában. A komplex szénhidrátok segítenek fenntartani a stabil, energikus vércukorszintet hosszabb időn keresztül, így jobban érezhetjük magunkat, és elkerülhetjük a hangulati ingadozásokat.
A különleges diéták, mint a makrobiotikus étrend, különösen hasznosak lehetnek a szenvedélybetegségek kezelésében. Ez a japán eredetű, vegetáriánus diéta hangsúlyozza a helyi, organikus, feldolgozatlan ételek fogyasztását, miközben minimalizálja a zsírbevitelt. A makrobiotikus étrend a kínai filozófián alapul, amely a jin és jang harmóniáját igyekszik elérni az étkezések során. A szenvedélybetegségek szempontjából a makrobiotikus diéta segíthet abban, hogy az étkezések révén visszaállítsuk a test kémiai egyensúlyát, amelyet a drog- vagy alkoholfogyasztás felborított.
A makrobiotikus étrend szerint a diéta alapját a teljes kiőrlésű gabonák (barna rizs, árpa, köles, zab) képezik, amelyek az ételek 50–60%-át teszik ki. A zöldségek, különösen a keresztesvirágúak (brokkoli, káposzta, kelkáposzta, stb.) további fontos összetevői az étrendnek, amelyből a napi étkezés 25–30%-a származik. Ezen kívül szójaalapú termékek, tengeri zöldségek és levesek szerepelnek az étrendben, így biztosítva a változatos tápanyagbevitelt.
A táplálkozás és a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos rehabilitáció szoros kapcsolatban állnak egymással. A rehabilitáció során nemcsak a drogokkal vagy alkohollal kapcsolatos problémákat kell kezelni, hanem azt is, hogy hogyan tápláljuk a testünket, hogy segíthessük a gyorsabb gyógyulást. A megfelelő táplálkozás segíthet az agy működésében, az érzelmi egyensúly helyreállításában és a hosszú távú rehabilitáció sikerében.
Hogyan kezeljük a visszaesést és a csúszásokat?
A visszaesés kezelésében az egyik legfontosabb dolog, hogy őszinték legyünk magunkkal. Az önálló megértés és a különböző viselkedési minták elemzése elengedhetetlen a sikeres rehabilitációhoz. Még akkor is, ha valaki úgy érzi, hogy képes irányítani viselkedését, a túlzott magabiztosság és az „én már erősebb vagyok” érzés gyorsan csapdává válhat. Az ilyen érzések hamis biztonságot adhatnak, amelyek visszavezethetnének a káros viselkedésekhez. Az ember hajlamos arra, hogy úgy gondolja, „csak egyszer, szórakozásból” megengedheti magának, hogy visszatérjen a szenvedélyéhez, de ez a gondolkodás gyorsan visszafordíthatja az egészséges életmódot. A valóságban, a szenvedélyek visszaindításával az addiktív vágyak ereje erősödik, és a helyzet sokkal nehezebbé válik a jövőben.
A visszaesés nem elkerülhetetlen, hanem megelőzhető. A megelőzés alapja egy olyan megközelítés kialakítása, amely segít felmérni a múltbeli viselkedéseket és a jövőbeli, magas kockázatú helyzetekre vonatkozó elvárásokat. Az első lépés az, hogy az egyén felismerje saját kockázatos helyzeteit, és megértse, hogyan vezetnek bizonyos gondolatok és érzések azokhoz a viselkedésekhez, amelyek végül a veszélyes helyzetekhez vezetnek. A legfontosabb, hogy képes legyél irányítani a gondolataidat és érzéseidet, mivel ezek irányítják a cselekedeteidet.
A legjobb, ha mindig van egy terv arra, hogy kit hívhatsz segítségül. Két-három személyt célszerű kijelölni, hogy biztosan elérhesd őket, amikor szükség van rájuk. Az addiktív viselkedések iránti vágyat úgy is érdemes szemlélni, mint a természetes éhségérzetet. Az éhség biológiai szükséglet, amit az egész testünk arra irányít, hogy tápanyagot szerezzen, míg az addiktív vágy nem természetes és megfelelő kezeléssel elhalványulhat.
A visszaesés tanulmányozása szoros összefüggésben áll a visszaesések elkerülésével. Ha valóban meg szeretnénk érteni, hogy miért történt a visszaesés, elengedhetetlen a mélyebb, őszinte és alapos vizsgálat. Ilyenkor mindenképp az a legfontosabb, hogy teljesen őszinték legyünk, még akkor is, ha az fájdalmas. Az önálló vizsgálódás során fontos kérdéseket kell feltennünk magunknak, például: Mi történt? Hogyan és miért? Hol és mikor történt? Ezek a kérdések segítenek abban, hogy objektíven és tisztán lássuk, mi vezetett a visszaeséshez.
Gary története jól szemlélteti, hogyan működik egy tipikus visszaesés. Gary hat évig tiszta és józan volt, amikor végül visszaesett. Elmondása szerint nem tudja pontosan, miért tette, de a következő kérdések mentén elemezte a helyzetet. Először is, elfogadta, hogy ő volt a felelős tetteiért. A viselkedését aprólékosan, minden részletre kiterjedően elemzi, kezdve azzal, hogy a régi helyi kocsmájában kezdődött. Az események sorrendjének és a motivációk feltárása segített neki jobban megérteni, hogy mi vezetett a visszaeséshez.
Gary példája rávilágít arra, hogy sokszor az emberek, akik szenvednek a visszaesésektől, elutasítják a segítséget. Az önállóság iránti vágy, a büszkeség vagy a harag gyakran azokat a falakat emeli, amelyek megakadályozzák, hogy valaki a megfelelő segítséget kérje, amikor szükséges. A harag és az elutasítás azonban a legnagyobb kockázati tényezők közé tartozik, és gyakran a visszaeséshez vezetnek.
A visszaesés kezelése érdekében elengedhetetlen, hogy az egyén folyamatosan dolgozzon a magabiztosságának és önuralmának fejlesztésén. Fontos, hogy képes legyél kontrollálni a késztetéseidet és megérteni az érzelmi problémákat, amelyek a visszaeséshez vezethetnek. Az önkontroll és a megfelelő érzelmi kezelés elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozd a jövőbeli visszaeséseket.
A legfontosabb tanulság, hogy minden visszaesés lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk belőle és fejlődjünk. A következő alkalommal, amikor úgy érezzük, hogy visszaeshetünk, legyen egy tervünk, hívjunk segítséget, és ne próbáljunk mindent egyedül megoldani. Az addiktív viselkedés súlyossága meghatározza, hogy milyen mértékű és milyen típusú megelőző intézkedésekre van szükség. A különböző gyógyszerek, mint például az antidepresszánsok, diszulfirám vagy naltrexon, szintén segíthetnek csökkenteni a vágyat, de mindig orvos tanácsát kell kérni.
Végül, ha már megtörtént a visszaesés, ne hagyjuk, hogy a reménytelenség eluralkodjon rajtunk. Azonnal kérjünk segítséget, vegyünk részt egy támogató csoportban, és legyünk őszinték magunkkal. A legfontosabb lépés, hogy ismét egyenesbe kerüljünk és tisztában legyünk a jövőbeli cselekedeteink következményeivel.

Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский