KAZAK ÉS A MADARAK

KAZAK ÉS MADARAK

Réges-régen, egy Kubáni régióbeli településen élt egy kazak, akit Sashkónak hívtak. Mivel a törökökkel vívott háború akkoriban véget ért, Sashko gondosan elrakta a kazaksági ruházatot a szekrénybe, a puskáját és a kardját a sarokba tette, és a földműveléssel kezdett foglalkozni.

De egyszer nagy szerencsétlenség történt a kazakkal. Abban az időben Kubánban szárazság volt, égetett a nap és elviselhetetlen hőség. Tűz keletkezett abban a településen, és szinte az összes fából készült épület leégett a kazak portákon, csak a vályogból készült házak és fészerék maradtak épségben. Sashkónak pedig a földjén majdnem az összes búzája elégett, de egy keveset mégis sikerült megmentenie. És összegyűlt neki egy zsáknyi búza.

Eltelt az ősz és megérkezett a tél. És olyan hideg volt, amilyet a Kubáni régió kazakjai még soha nem láttak. Még a Kubán folyó is – amely gyors és zúgó volt – teljesen befagyott a parttól a partig, amire soha nem volt példa.

Sashko felvette a bundáját, és kiment az udvarra, hogy megnézze, mi történik odakint. Megtöltötte pipáját dohánnyal, elszívta és látta, hogy minden körülöttük hóval borított, és a fehér fák ágain madarak ültek mozdulatlanul, fagyoskodtak.

Sajnálni kezdte a szegény madarakat. Elment, készített számukra fából etetőket, és mindegyikbe két marék búzát tett. A madarak rászálltak a búzára, csipegetni kezdtek és jól laktak. Ha a madár nem éhes, nem fázik, még a kemény hidegben sem.

Ettől a naptól kezdve minden nap két marék búzát tett a madáretetőkbe, bár ő maga elszegényedett és már kenyeret sem tudott venni, csak savanyú bort ivott.

Így telt el a tél, és annak utolsó napján Sashko kiöntötte az utolsó búzáját a madaraknak, és csak ekkor vette észre, hogy az egész tartalékát megetette a madarakkal. Ült, szomorúan pipázott, és azt gondolta: "Most már nincs mit enni, és a földet is elvetni nincs miből."

És elérkezett a vetés ideje. Sashko a házban ült, és hallotta a szomszédok zaját, akik csodálkoztak az utcán. "Mi történhetett?" – gondolta, és kiment az udvarra.

Nézte, és látta, hogy a földjén különböző madarak csapata köröz. Közöttük galambok, seregélyek, verebek és sok más madár volt, és mindegyik dolga szerint járt – földre hullott egy-egy szem búza, majd elrepült valahová a Kubán folyó túlpartjára, és ezt többször is megismételték.

A kazakok az egész településről összegyűltek, nézték és csodálkoztak, soha nem látták, hogy a madarak valakinek a földjét bevetették volna.

És Sashko azon a tavasszal hatalmas termést aratott, még új magtárat is kellett építenie. Ezután mindig bőségben élt, majd elvette a legszebb lányt a Kubáni régióból, és sok kazak gyerekük született. És boldogok voltak mindvégig.

Folytatás még nincs...

KAZAK MESÉK

• Szőlővessző

• Szerencsétlenség

• Kazak és a sors

• Kazak Chigin

• Hattyú

• Egy szemgolyós gonosz

• Lobaszta

• Mityai – bátor kazak

• Farkasember

• Tűzleheletű kígyó

• Önfejű feleség

• Nővér Alenuska és bátyja Ivanuska

• Választott

• Szultán lánya

• Yakunya és Matyusha

Szőlővessző

Egy településen élt egy leány, akit Polinának hívtak. Milyen gyönyörű volt! És olyan büszke, hogy még a világ is elcsodálkozott. Minden büszkeségben van egy kis öröm.

Hány fiatal férfit tett tönkre, azt nehéz lenne megszámolni. Az idős kazakok, különösen az özvegyek, mind próbálták megkeresni a boldogságot nála. De hiába! Amint a kazak elkezdett járkálni az ablaka előtt, és megpróbálta elcsábítani, rögtön olyan feladatot adott neki, amit lehetetlen volt teljesíteni. A kazak csak karba tett kézzel állt, és nem tudta, hogy hogyan oldja meg. Ő pedig nevetett: "Ha szeretsz, megcsinálod. Majd meglátjuk, milyen erős a szereteted."