Az 1889-es nyári délután eseményei Whitechapelben jól tükrözik a korabeli rendőri szolgálat nehézségeit és a városrész szociális állapotait. Az egyik rendőr, PC Walter Andrews, a járőrözés során a negyed több utcáján haladt át, köztük a Castle Alley-n, Old Castle Street-en és Wentworth Street-en, miközben a város északi részének szegényes, lepusztult utcáit ellenőrizte. Az eső lassan esni kezdett, és a járőrök egymással jelzéseket váltottak, de közvetlenül az események helyszíne közelében nem találkoztak senkivel, aki feltűnő lett volna számukra.

Az adott napon, július 16-án, délután 3 és 4 óra között McCormack visszatért a szállására, és pénzt adott Alice McKenzie-nek, a helyi nőnek, aki korábban már több alkalommal szerepelt az utcák történetében. Alice titokzatos múltjával és különös életmódjával vált ismertté, amelynek részletei csak részben ismertek, többek között azért is, mert az általa használt „Clay Pipe” (agyagcső) jellegzetes dohányzási szokása és az ipari balesetből származó sérülései miatt emlékezetes maradt. Aznap este többször is látták különböző helyeken, például egy közeli fogadóban, ahol egy vak fiú állítása szerint még egy italra is meghívott valakit.

A szállás közelében tartózkodók beszámolói és a különböző tanúk elbeszélései révén kirajzolódott egy kép Alice McKenzie utolsó óráiról, aki gyorsan és nyugtalanul haladt az utcákon, mielőtt a késő esti órákban eltűnt. PC Walter Andrews este 11 óra körül fedezte fel holttestét egy elhagyatott, házak közötti részen, egy kocsik közé szorított helyen, mely egyben a későbbi nyomozás központi helyszíne lett.

Eközben a környék egy másik pontján, a Pinchin Street alatt, a St George-in-the-East parókia közelében egy másik borzalmas felfedezés történt: egy fej nélküli és végtagok nélküli női törzs került elő egy vasúti híd alatt. A helyszínen szolgáló PC William Pennett nem hívta meg a járókelőket, nehogy izgatott tömeg alakuljon ki, és hamarosan megkezdődtek a helyszíni vizsgálatok, valamint a szomszédos házakban való kutakodás. Ez a nyomozás szorosan kapcsolódott az előző évben történt hasonló, Elizabeth Stride halálához, és tovább árnyalta a Whitechapel utcáin zajló eseményeket.

Az ilyen jellegű bűncselekmények nyomán az adott terület, különösen a Pinchin Street és környéke, komoly hírnévvel rendelkezett, amely nem segítette elő a rendőrség munkáját. A szegénynegyedek utcái, a gyakori szűk sikátorok és elhagyatott helyek komoly kihívást jelentettek a korabeli rendőröknek, akik gyakran maguk is kiszolgáltatottak voltak az eseményeknek és a környezetnek.

Fontos megérteni, hogy a korszak rendőri jelenléte és a nyomozati módszerek korlátozottak voltak, a kommunikáció és az együttműködés nehézkes, ami megnehezítette a bűncselekmények felderítését. A történelmi kontextus, az utcák és lakóik életkörülményei, valamint a rendőrség alacsony létszáma mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ilyen bűnesetek hosszú ideig megoldatlanok maradjanak.

Ezen felül a tanúk beszámolóinak pontossága, az időjárási viszonyok és a járőrök mozgása, valamint a helyszíni körülmények mind-mind befolyásolták a nyomozás menetét. A városrész társadalmi és gazdasági állapota a bűnözés magas szintjével együtt olyan légkört teremtett, amelyben a rettegés és bizonytalanság mindennapos volt.

Endtext

Miért voltak Kosminski és Druitt a fő gyanúsítottak a Jack the Ripper ügyében?

A Jack the Ripper-ügy mindig is az egyik legnagyobb és legmegosztóbb rejtély maradt a bűnügyi történelemben. A londoni Whitechapel negyedében 1888 és 1889 között elkövetett szörnyű gyilkosságok, amelyek során prostituált nőket öltek meg brutálisan, mind a mai napig számos elméletet és gyanúsítottat eredményeztek. Két név, amelyek rendszeresen felbukkannak az eset elemzésekor, Montague John Druitt és Aaron Kosminski. Az ő eseteik különböző okokból kifolyólag merülnek fel, de a gyanú egyik fő oka, hogy mindketten a gyilkosságok körüli időszakokban merültek fel a rendőrség figyelmében, és egyikük sem lett egyértelműen eltávolítva a listáról.

Montague John Druitt neve egyike a leghíresebbeknek a "Jack the Ripper" gyanúsítottak között. A férfi, aki ügyvédként dolgozott, 1888 decemberében lett öngyilkos a Temze folyóban, alig néhány héttel a gyilkosságok befejezését követően. Druitt nevét egy hivatalos nyomozás során említették, miután egy levelet találtak a birtokán, amelyben ő maga kifejezte szándékát, hogy "anyává" válik, és azt írta, hogy számára az lenne a legjobb, ha meghalna. Az ügyészség úgy vélte, hogy ez a levél egy súlyos pszichológiai állapotot tükrözött, amely Druittot egy elmélet szerint gyilkossághoz vezethette. Azonban, mivel semmilyen közvetlen bizonyíték nem támasztotta alá Druitt bűnösségét, sokáig kétséges maradt, hogy valóban ő volt-e a gyilkos. Néhány történész úgy véli, hogy Druitt egyszerűen egy tragikus figura volt, aki saját életét vette, hogy megszabaduljon a társadalmi nyomástól és zűrzavartól, amely körülvette őt a gyilkosságok idején.

Másik gyanúsított, Aaron Kosminski, akit Melville Macnaghten, a Scotland Yard egyik magas rangú tisztje, mint "bizonyítottan elmebeteg" zsidó férfit említ, szintén sok figyelmet kapott az ügyben. Kosminski, egy zsidó származású férfi, aki hosszú éveken át élt Whitechapelben, állítólag erős gyűlöletet táplált a prostituált nőkkel szemben, és a hatóságok egyes iratai szerint pszichotikus vonásokat mutatott, beleértve a hallucinációkat és paranoiát. Az állítólagos gyilkosságok időpontjában Kosminski már elmegyógyintézetben volt, amit szintén sokan figyelembe vettek, amikor a lehetséges gyanúsítottakat kutatták. Azonban az ő esetében is sok kérdés maradt, mivel bár elmebeteg volt, nem voltak közvetlen bizonyítékok, hogy valóban ő követte volna el a gyilkosságokat.

Kosminski és Druitt személye körül a rejtélyek és bizonyítékok sűrűsödtek, ám a bizonyítékok mindig is szűkösek maradtak. Kosminski esetében a legújabb kutatások, mint például Russell Edwards 2014-es könyve, új DNA-bizonyítékokat találtak, amelyek szerint Kosminski valószínűleg a gyilkos volt. Egy skarf, amelyen Catherine Eddowes, az egyik áldozat vére található, Kosminski DNS-ét is tartalmazta, és ez az egyedüli olyan bizonyíték, amely Kosminski bűnösségét alátámaszthatja.

Azonban Kosminski és Druitt esete továbbra is vitatott marad, mivel számos kérdésre nincs válasz. Kosminski esetében az elmebajra és a társadalmi elszigetelődésre való hivatkozás sokszor azt sugallja, hogy egy betegség vagy zűrzavaros elme vezette őt a gyilkosságokhoz, míg Druitt esetében inkább a személyes tragédia és a belső konfliktusok lehetnek magyarázatul. Ami biztos, hogy mindkét férfi neve örökké összefonódik a Jack the Ripper rejtélyével.

A nyomozók számára egy ilyen összetett ügyben, ahol a bizonyítékok kevésbé egyértelműek, mindig többféle elméletet kell mérlegelniük. A gyilkosságok mögötti pszichológiai motivációk, a társadalmi háttér és az egyéni körülmények mind befolyásolják a gyilkos identitásának feltárását. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy bár a legújabb kutatások és újabb technikai módszerek segíthetnek a bizonyítékok felderítésében, a múlt titkai gyakran olyan mélyen gyökereznek, hogy soha nem fognak teljesen feltárulni.

Miért fontos Reagan beszédeinek és kampányainak etnikai és társadalmi kontextusa?
Hogyan érzékelnek a cápák: A tengeri ragadozók különleges érzékelési rendszere
Hogyan működik az indukciós motorok egyenértékű áramkörének elemzése?
Milyen mentési rendszerek léteznek és mikor választhatók?
Hogyan segíthetnek a túlélőknek és hozzátartozóiknak a tanulmányi támogatások?