Milyen következményekkel járt a Las Crucitas-i bányászat engedélyezése?

A Costa Rica-i Las Crucitas bányászat ügye a modern környezetvédelmi és társadalmi igazságossági konfliktusok egyik legszembetűnőbb példája. Az események és döntések láncolata, amelyek a bányászat engedélyezéséhez vezettek, számos kérdést vetettek fel nemcsak a környezeti, hanem a politikai és társadalmi felelősségvállalás terén is. Az országot vezető politikai elit és a bányavállalatok között zajló érdekütközések, valamint a helyi közösségek és környezetvédők állásfoglalása komoly feszültségeket gerjesztett. A végső cél a "nemzeti és közérdek" védelme volt, amely lehetővé tette, hogy Kanada Infinito Gold vállalat birtokába kerüljön a Las Crucitas-i bányászati jog, amely becslések szerint több mint egymillió uncia aranyat tartalmazott.

A bányászat kezdete előtt, a helyi flóra és fauna, különösen a nagy zöld papagáj élőhelye, már veszélyben volt. A papagáj és más fajok élőhelyének elpusztítása, valamint a sárga mandula fákkal történő irtás azonnali környezeti károkat okozott, amelyek súlyosan veszélyeztették a biodiverzitást. A Las Crucitas-i bányászat megkezdésével a helyi ökoszisztémák drámai károsodása várható volt, hiszen több mint 130 fa faj él ezen a területen hektáronként. Az olyan nagyszabású bányászat, mint amilyen a tervezett volt, nemcsak a növény- és állatvilágot, hanem az egész tájat veszélyeztette.

Az állandó, intenzív közösségi nyomás hatására Costa Rica-i aktivisták és tudósok azt a célt tűzték ki, hogy törvényileg véglegesen tiltsák be a bányászatot. Az ország lakosságának legalább 80-90%-a ellenezte a bányászatot, és a bíróságok végül az ügyet az Infinito Gold számára kedvezőtlenül döntötték el. 2010 végén véglegesen megtiltották az új nyílt légakna bányászati projektek elindítását, és a Costa Rica-i törvényhozás olyan törvényt hozott, amely megerősítette a bányászat betiltását.

A bányászat leállítása után az Infinito Gold megpróbálta perelni a Costa Rica-i kormányt az elmaradt bevételek miatt, de végül az ICSID (Nemzetközi Befektetési Vitarendezési Központ) úgy döntött, hogy Costa Rica nem tartozik a vállalatnak félmilliárd dolláros kártérítéssel. Ezzel párhuzamosan a politikai és jogi felelősségre vonások is zajlottak, mivel Arias elnök és Dobles miniszter több, mint 200 ezer dollár értékű adományt kaptak, amely kapcsolatban állt a bányászati engedélyekkel. Az ügyben vizsgálat indult, de Arias, miután 2019-ben szexuális zaklatással vádolták meg, végül nem került bíróság elé, mivel a per elévült.

Costa Rica helyzete a bányászat kapcsán más, nagyobb országokkal, mint például Chile, amelynek sivatagjaiban történik a bányászat, drámaian eltér. Costa Rica apró, érzékeny ökoszisztémákban gazdag ország, ahol minden egyes beavatkozás kihatással van a teljes tájra. A bányászat káros hatásai itt nem csupán egyes természetes élőhelyekre korlátozódnak, hanem az egész ország fenntarthatóságát veszélyeztetik.

A bányászat és az abból származó gazdasági nyereség mértéke mellett fontos kérdés az is, hogy mennyire állnak a helyi közösségek és a környezet védelme az ország politikai döntéshozóinak figyelmének középpontjában. A Costa Rica-iak többsége úgy véli, hogy nem elfogadható a természet feláldozása egy-egy gazdasági haszon érdekében. Az ország vezetésének és politikai elitének az lenne a feladata, hogy megőrizzék a természet és a gazdaság közötti egyensúlyt, figyelembe véve a hosszú távú fenntarthatóságot.

Miért volt fontos Christiana Figueres kinevezése a COP konferencián és hogyan alakította Costa Rica klímapolitikai jövőjét?

A 2009-es koppenhágai COP-konferencia, bár globálisan sok kritikát kapott a várt új nemzetközi klímaegyezmény elmaradása miatt, jelentős diplomáciai mérföldkő volt Costa Rica számára. Az eseményen, amelyet sokan "kudarc"-ként könyveltek el, mégis egy kiemelkedő diplomáciai siker született: Christiana Figueres, a Costa Rica-i politikai és klímapolitikai elit tagja, kinevezése az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) végrehajtó titkári posztjára. Figueres kinevezése nemcsak egyéni szakmai elismerést jelentett, hanem Costa Rica globális klímapolitikai szerepét is új dimenzióba helyezte.

A konferencián történtek, különösen a globális klímaegyezmény elmaradása, éles szembenállást mutattak a nemzetek várakozásaival, és Costa Rica, mint kicsi ország, elég háttérbe szorult. A koppenhágai esemény ugyanakkor lehetőséget kínált arra, hogy Costa Rica klímapolitikai kezdeményezéseit nemzetközi szinten is bemutassák, még ha a világ nem is figyelt eléggé a szigetország karbonsemlegességi vállalására. Az egyedülálló elköteleződésük a globális klímaváltozás mérséklése iránt, a közvetlen politikai és diplomáciai kapcsolatokat erősítve, sokkal inkább a háttérben zajló munkáról szólt, mintsem hogy globális elismerést kapott volna.

A COP alkalmával valódi politikai eredményként jelent meg Christiana Figueres kinevezése. A folyamatot az előző elnök, Óscar Arias vezette, és fontos szerepe volt a külügyminiszternek, Bruno Stagnónak, aki szintén támogatta Figueres jelölését. Ezen döntés eredményeként Figueres elindíthatta saját klímapolitikai vízióját a globális színtéren, miközben a következő COP-okon egyre fontosabb szereplővé vált. Az ENSZ végrehajtó titkári posztján betöltött szerepe nemcsak személyes siker, hanem Costa Rica számára is globálisan láthatóvá tette a nemzet elköteleződését a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás elleni küzdelem iránt.

Kiemelt figyelmet érdemel, hogy Figueres kinevezése és politikai szerepe összefonódott Costa Rica házon belüli klímás politikai változásaival is. Amikor 2010 májusában Figueres átvette a titkári pozíciót, Costa Ricában is jelentős változások zajlottak. A politikai elit dinamikája átalakult, miközben az ország belső klímapolitikai fókusza némiképp háttérbe szorult, különösen Laura Chinchilla, Costa Rica első női elnökének hivatalba lépése után. Chinchilla elnöksége alatt a klímaváltozási kezdeményezések, így a karbonsemlegességi vállalás, nem kapták meg azt a prioritást, amelyet előzőleg Óscar Arias elnöksége alatt biztosítottak.

A kormányzati szintű zöldpolitikák központi szereplője Costa Ricában a 2010 januárjában létrehozott "Climatikus Változások Irodája" (Dirección de Cambio Climático, DCC) lett, amely a MINAE (Környezeti és Energiaügyi Minisztérium) felügyelete alatt működik. Az iroda célja, hogy folytassa a nemzeti és szektoriális klímapolitikai kezdeményezéseket, és segítse az ország elköteleződését a globális klímaváltozási célok teljesítésében. Azonban Chinchilla elnöksége alatt a zöld politikák, úgy tűnt, nem kerültek olyan hangsúlyos szerepbe, mint azt sokan várták volna.

Bár a Costa Ricai politikai elit dinamikája fokozatosan más irányba mozdult el, Figueres nemcsak a nemzetközi színtéren játszott kulcsszerepet, hanem Costa Rica belső politikai táját is megformálta. Kinevezése után az ország globális klímapolitikai szerepe megerősödött, és a következő években Costa Rica továbbra is elkötelezett maradt a fenntarthatóság és a környezetvédelem mellett, még ha a helyi politikai vezetők nem is biztosították ugyanazt a szintű elkötelezettséget, mint elődjeik.

Hogyan alakította Carlos Alvarado elnöksége Costa Rica klímapolitikáját?

Carlos Alvarado, Costa Rica 2018-ban megválasztott elnöke, jelentős generációs váltást képviselt az ország politikai életében. Az ő elnöksége alatt a klímaváltozás, a társadalmi igazságosság és az inkluzivitás kérdései kiemelt szerepet kaptak, és ezeket a témákat nem csupán eszmékként, hanem konkrét politikai célként kezelte. Alvarado, aki 1980-ban született, a Costa Rica-i politikai tájon kívülről érkezett: nem tartozott a kávé-elithez, mint például Óscar Arias, és politikai családi háttérrel sem rendelkezett, mint a Figueres testvérek. Mégis, elnökként sikerült egy új irányt adnia az ország klímapolitikájának, miközben sokkal inkább a társadalmi változásokat célozta meg, mint elődei.

Az Alvarado-adminisztráció alatt a nemzetközi közvélemény is figyelemmel kísérte Costa Rica klímapolitikai irányvonalát. Az elnök és kabinetje olyan innovatív és ambiciózus kezdeményezéseket tettek, mint a hidrogén üzemanyagú buszok használata, amelyek a fenntarthatóságot és a zöld energia iránti elkötelezettséget szimbolizálták. Ez volt az első alkalom, hogy Costa Rica nemcsak a helyi, hanem a nemzetközi közösség számára is modellt mutatott a klímapolitikai cselekvés terén.

Elnökké választása előtt Alvarado politikai tapasztalatot szerzett, mikor az előző elnök, Luis Solís kabinetjében dolgozott. Ezt követően a saját kampányát indította el, amely során különös hangsúlyt fektetett a klímaváltozás elleni küzdelemre és a társadalmi inkluzivitásra. Az Alvarado által kijelölt környezetvédelmi miniszter, Carlos Manuel Rodríguez, jól ismert nemzetközi környezetvédelmi szakember volt, aki személyében biztosította a szükséges szakértelmet és elkötelezettséget a fenntartható fejlődés mellett.

Alvarado elnöki kampányának egyik legfőbb üzenete volt, hogy Costa Rica példát mutathat a világ számára. Az ország képes lehet arra, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem élvonalába kerülhessen, miközben a fenntarthatóság és a gazdasági fejlődés összhangban maradnak. Ez az elképzelés nemcsak a zöld politikák iránti elkötelezettséget tükrözi, hanem a politikai diskurzusban megjelenő új típusú gondolkodást is, amely a jövő kihívásaira ad választ.

A decarbonizációs terv, amelyet Alvarado elnök a hivatalba lépése után azonnal előterjesztett, világosan megmutatta, hogy a környezetvédelmi politikát a társadalmi és gazdasági kérdésekkel együtt kell kezelni. Costa Rica kormányának célja, hogy a fenntartható fejlődés elősegítése mellett a társadalom minden szegmense számára előnyöket biztosítson. A decarbonizáció nem csupán a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos elhagyását jelenti, hanem egy új, zöld gazdaság kialakítását is, amely hosszú távon biztosíthatja az ország jólétét és versenyképességét.

Costa Rica ezen a téren végzett munkája más latin-amerikai országok számára is tanulságos lehet. Az ország sikerének kulcsa az volt, hogy a politikai vezetés képes volt összhangba hozni a környezetvédelmet és a gazdaságot, miközben figyelembe vette a társadalmi igazságosság kérdéseit is. Ezen kívül, Alvarado kormányának inkluzív jellege, különösen a női képviselet terén, még nagyobb figyelmet és elismerést hozott az ország számára.

Endtext

Hogyan változik Costa Rica fenntarthatósági politikája és miért fontos ez a világ számára?

Costa Rica, amely hosszú ideje elkötelezett a környezetvédelmi politikák és fenntartható fejlődés mellett, nemcsak Latin-Amerikában, hanem világszinten is figyelmet kapott a fenntarthatóságra tett erőfeszítéseivel. Az ország kivételesen magas szintű környezetvédelmi tudatosságot mutat, számos nemzetközi kezdeményezésben részt vesz, és folyamatosan dolgozik azon, hogy csökkentse ökológiai lábnyomát. Azonban, mint minden ország esetében, Costa Rica számára is számos kihívás akad, amelyek hatással vannak a fenntartható fejlődéshez vezető útjára.

Az ország fenntarthatósági politikájának középpontjában áll a dekarbonizáció, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentését célozza meg. Costa Rica élen jár a zöld gazdaság kiépítésében, és több olyan programot vezet, amelyek elősegítik a megújuló energiaforrások használatának növelését. Az ország például 100%-ban megújuló energiaforrásokból állítja elő áramának jelentős részét, és a kormány célja, hogy az ország 2050-re karbonsemleges legyen.

Costa Rica nemcsak az energiaiparban, hanem az erdőgazdálkodás területén is kiemelkedő szereplő. Az erdőgazdálkodás környezeti szolgáltatásokat biztosít, mint például a szén-dioxid megkötését, vízkészletek védelmét, és a biodiverzitás megőrzését. Az országban működő erdőgazdálkodási programok, mint például a “Fizetés az Ökológiai Szolgáltatásokért” (PES) rendszer, sikeresen ösztönzik a földtulajdonosokat arra, hogy megőrizzék erdeiket, miközben pénzügyi kompenzációt kapnak. Az ilyen típusú rendszerek alkalmazása Costa Ricában példát mutat arra, hogyan lehet a gazdaságot és a környezetvédelmet összekapcsolni a fenntartható fejlődés érdekében.

A fenntarthatóság és a zöld gazdaság iránti elkötelezettség azonban nemcsak a helyi közösségek számára fontos. Costa Rica politikájának globális hatása van, mivel az ország számos nemzetközi fórumon, mint a COP (Kormányközi Klímaváltozási Panel) és a Párizsi Klímaegyezmény, aktívan részt vesz. A fenntarthatóságra irányuló kezdeményezéseik – például a fosszilis tüzelőanyagok eltörlésére tett ígéretek, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a klímaváltozással kapcsolatos politikai döntéshozatal – olyan mintát mutatnak, amelyet más országok is követhetnek.

Fontos, hogy Costa Rica fenntarthatósági politikáit és azok hatásait más országok is figyelemmel kísérjék, mivel a globális klímaváltozás elleni küzdelemben minden egyes ország hozzájárulása döntő jelentőségű. A kormány által tett lépések, az olyan programok, mint a szén-dioxid-kereskedelmi rendszerek bevezetése és a fenntarthatóságra alapozott gazdasági tervezés, világos példát adnak arra, hogyan lehet hosszú távon elérni a környezeti célokat.

A fenntarthatóság és a dekarbonizáció érdekében Costa Rica számos külső tényezővel is szembesül, mint például a gazdasági válságok, a nemzetközi kereskedelmi megállapodások hatásai és a politikai döntések gyors változása. Mindazonáltal az ország példája azt mutatja, hogy még a kisebb, fejlődő országok is képesek lehetnek globális szinten is hatékony környezetvédelmi politikákat alkalmazni.

A fenntarthatóságra tett erőfeszítések nemcsak a környezet, hanem a gazdaság és a társadalom számára is előnyösek. A zöld gazdaságra való áttérés és a környezetvédelmi politikák kiépítése hozzájárulnak a munkahelyek teremtéséhez, az energiahatékonyság növeléséhez és a társadalmi egyenlőség előmozdításához is. Costa Rica története azt mutatja, hogy a fenntartható fejlődés eléréséhez elengedhetetlen a közösségi összefogás, a kormányzati elkötelezettség és a nemzetközi együttműködés.