A testmozgatás során sok információ elveszhetett, de Annie Chapman gyomra némi ételt tartalmazott, valószínűleg egy sült krumplit, amit épp akkor evett, amikor elhagyta a Dorset Street-i fogadó házat. Phillips doktor, aki rendkívül tehetséges orvosnak bizonyult, komoly anatómiai tudással rendelkezett, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor a gyilkosság pontos körülményeit próbáljuk rekonstruálni. Annie bal karja a mellén feküdt, miközben testét a hullaházba szállították, a bal oldali arca megduzzadt, nyelve is megduzzadt és kiállt a szájából, ami a fojtogatás jele lehetett. A gyilkosság körülményeit vizsgálva, az elhunyt torkát mélyen elvágták, a metszések, melyek balról jobbra haladtak, olyan módon voltak végrehajtva, mintha valaki megpróbálta volna levágni a fejét a testtől. Az orvosi vizsgálat során az a tény, hogy a vágások tiszták és precízek voltak, arra utalt, hogy a gyilkos ismerte az emberi anatómiát és a sebészet eszközeit.
A sebekhez használt kések rendkívül élesek lehettek, és az orvosok szerint valószínű, hogy olyan orvosi kések, vagy akár jól megélezett mészároskés is alkalmazhatóak lettek volna. Phillips doktor kiemelte, hogy Annie gyomrában nem voltak alkohol nyomai, amit ő erős alkoholnak titulált. A kémiai vizsgálatok ezt megerősítették, és ez arra engedett következtetni, hogy Annie nem fogyasztott alkoholt már több órája. Ezzel szemben, bár nem volt alkohol a gyomrában, a szomorú valóság az volt, hogy a gyilkos valószínűleg alkoholmentes környezetet igyekezett biztosítani a gyilkosság előtt. Annie Chapman nem volt részeg, és minden bizonnyal megpróbálta elkerülni a folyadékot, miközben a halála előtti percekben próbálta magát felkészíteni a gyilkosra.
A sérülések elhelyezkedése és természetük egyértelműen azt sugallja, hogy a gyilkos szándékosan próbálta elkerülni az olyan sérüléseket, amelyek a nő genitális szervét érintették volna. A vagina aljánál történt metszés a méhnyak elkerülésére utalt, ami ismét azt bizonyítja, hogy a gyilkos alapos anatómiai ismeretekkel rendelkezett. A sérülések a test felső részén összpontosultak, ami még inkább megerősíti azt a feltételezést, hogy az elkövető orvosi, vagy legalábbis anatómiai szaktudással rendelkezett.
Rigor mortis, a holttestek izmainak megmerevedése, amely normálisan két órával a halál után következik be, Phillips doktor szerint már kezdett beállni a test vizsgálatakor, tehát a halál valószínűleg két órával az orvosi vizsgálat előtt, körülbelül 4:30 körül következhetett be. Az ő becslése szerint, ha az elkövető nem végezte volna el alaposan a munkát, akkor az egész folyamat legalább egy órát vett volna igénybe, anélkül hogy észlelték volna. A gyilkosság különös gyorsasága és szakszerűsége alapján a gyilkos minden bizonnyal orvosi vagy sebészi háttérrel rendelkezett, bár Phillips idejében ez a feltételezés még nem terjedt el annyira, mint napjainkban.
Azonban az orvosi vizsgálat során több megfigyelést is tett, amelyek kétségeket ébresztettek az ő megítélésében. A gyilkosság időpontja és a szemtanúk vallomásai között ellentmondások adódtak. Albert Cadosch és Mrs. Long vallomásai különböztek, és a gyilkosság körüli zűrzavart még bonyolította, hogy Annie Chapman testi maradványai és annak helye is több kérdést vetett fel. A történtek pontos időzítése és az elkövető motivációja nem minden esetben egyértelmű, különösen, ha figyelembe vesszük a különböző szemtanúi beszámolókat, melyek nem mindig illeszkedtek egymáshoz.
A gyilkosság időpontjának és a tanúvallomásoknak az ellentmondása felvetette a kérdést: ha valóban Annie Chapman volt, akit Albert Cadosch a yardban látott, hogyan lehetséges, hogy a gyilkosságot követő későbbi órákban más tanú is megfigyelte őt, miközben a test már valószínűleg több mint egy órával korábban elhunyt?
A rendőrség és az orvosi szakemberek véleménye sok szempontból összefonódott a társadalmi és közérdeklődés áramlataival, és a gyilkosság vizsgálata jelentős hatással volt a közvéleményre. A gyilkosság utáni nyilvános felháborodás és a rendőrség munkájának kritikája hozzájárult a későbbi médianyomásos kampányokhoz, melyek nemcsak a gyilkos személyazonosságát, hanem a hatóságok kezelését is megkérdőjelezték.
Ezek az események nemcsak a gyilkosság részleteit, hanem a közvélemény reakcióját is meghatározták, és a további nyomozások számos, még ma is vitatott kérdést hagytak maguk után, amelyek hosszú időre meghatározták a „Jack, a Ripper” ügy körüli diskurzust.
Miért volt olyan borzasztó Miller’s Court, és mi történhetett ott 1888-ban?
Miller’s Court, a kelet-londoni Dorset Street hátuljában, sokak számára mindmáig a nyomasztó és elhagyatott múlt szimbóluma. A kis, szűk udvar, amely mindössze 15 méter hosszú és 2,4 méter széles, 1888-ban otthont adott néhány nyomorúságos körülmények között élő embernek. A lakások aprók voltak, mindössze 3,7 x 3,7 x 2,4 méteres szobák, amelyekben körülbelül 30 ember élt a 1881-es népszámlálás szerint. Az udvar végében három nyilvános WC és egy szemetes volt, miközben a közvilágítás csupán egyetlen gázlámpával volt megoldva, amely a kis házakat gyenge fénnyel világította meg. A vízvezetékek és a közlekedés is alig voltak rendezettek, és a szűk helyek a legrosszabb lakhatási körülményeket biztosították az ott élők számára.
Mary Kelly, akit a "Jack the Ripper" gyilkos utolsó áldozataként emlegetnek, Miller’s Court 26. számú házában vesztette életét. Az a szoba, amelyben megtalálták, egy szűk, sötét és nyirkos helyiség volt, minimális bútorokkal és olcsó dekorációval. Egy régi boros pohárra helyezett gyertya biztosította a fényt, miközben az ablakok betörtek, a szoba padlóján pedig egy ócska fürdőedény hevert. A szoba olyan volt, mint egy nyomorúságos, elhagyatott zug, amely semmiben nem különbözött egy átlagos kocsma hátsó szobájától, ahol az emberek aludtak, ha már nem volt hová menniük.
A környéken élők, bár tudtak a szoba állapotáról, nem igazán beszéltek a történelemről, amely Miller’s Court-ot övezte. Az idős férfi, akivel beszéltem, aki már több mint negyven éve élt a környéken, mindössze annyit mondott, hogy „gyilkosság történt itt, amikor fiatal voltam”. Miller’s Court maga is egy olyan hely volt, amely csak egy sötét múltat őrzött, és a mai napig különös titokzatossággal övezi azt a borzalmas este történése.
A ház és annak lakói egyaránt nemcsak a szegénység, hanem a társadalmi és gazdasági háttér komoly hatásainak voltak kitéve. A ház elhagyatottsága és az ott élők szenvedése csak egy része volt annak a szörnyű közegnek, amelyben Jack the Ripper utolsó gyilkosságát elkövette. Kelly és párja, Joe Barnett is egyre inkább képtelenek voltak megtalálni a módját annak, hogyan éljenek túl. A társadalmi környezet és a pénzügyi nehézségek, amelyekkel küzdöttek, egyre inkább hozzájárultak ahhoz, hogy Kelly visszatérjen prostitúcióhoz, Barnett pedig fokozódó elkeseredettséggel próbálta fenntartani kapcsolatukat. A különböző beszámolók szerint a férfi és Kelly kapcsolata egyre inkább feszültté vált, és a férfi végül elhagyta a nőt.
November 8-án Barnett meglátogatta Kelly-t, és egy másik prostituált, Mary Ann Cox is látta őt sétálni Kelly-vel, aki akkor már nagyon részeg volt. Az események gyorsan következtek, miután a férfi és Kelly egyedül maradtak a szobában. A szoba egyedüli fénye a boros pohár tetején lévő gyertya volt, miközben Kelly előző este még dalolva szórakozott, talán az utolsó pillanatokban próbálta elterelni a figyelmét a borzalmas környezetről, amelyben élt.
Miller’s Court tehát nem csupán egy nyomorúságos lakóhely volt, hanem egy szimbóluma annak a társadalmi sötétségnek, amely a viktoriánus Londonban jellemezte a legalsóbb rétegeket. A környék, amely tele volt prostituáltakkal, alkoholistákkal, bűnözőkkel és más marginalizált emberekkel, még ma is a szegénység, a kizsákmányolás és a szenvedés örök emléke. A szegénység és a társadalmi elnyomás hatásai egyértelműek, és ezek nemcsak a gyilkosságok történetében, hanem az egész közegben, amelyben ezek az emberek éltek, tükröződnek. Az, hogy mennyire elhagyatottak és elnyomottak voltak, jól látható az akkori londoni utcák állapotából, ahol a bűnözés és a prostitúció nem csupán életformává váltak, hanem valóságos módot adtak a túléléshez.

Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский