Az Egyesült Államok válasza a COVID-19 világjárványra a tudományos szakértelem háttérbe szorításával és politikai ideológiák általi irányítottsággal jellemezhető. Míg például Új-Zéland vezetője, Jacinda Ardern a vírus inkubációs ciklusain alapuló szigorú lezárás mellett döntött, amely mögött tudományos adatok álltak, az amerikai vezetés döntéseit sokszor a remény és a politikai érdekek határozták meg, nem a tények és a szakértői vélemények. Ez a különbség tükrözi, milyen mértékben tud egy ország megbirkózni egy világméretű egészségügyi válsággal, ha a tudomány helyett a vallási és politikai ideológiák határozzák meg a cselekvést.

Az amerikai társadalom tudományos intézményekbe vetett bizalma ugyan relatíve magas, ám ez a bizalom erősen megoszlik politikai nézetek mentén, különösen akkor, ha a tudomány eredményei nem illeszkednek a meglévő politikai vagy vallási meggyőződésekhez. Ez a kettős mérce, amely elfogadja a tudományt, amikor az kedvező, és elutasítja, amikor az ellentmond az előítéleteknek, alapjaiban aláássa a hatékony járványkezelést. Az antibiotikumok hatékonyságát elfogadják, de a védőoltások biztonságát már kétségbe vonják; elfogadnak egyetlen kedvező tanulmányt egy „szupergyümölcsről”, de elutasítanak több évtizedes kutatásokat a génmódosított növények biztonságosságáról.

A vallásos konzervativizmus, különösen az evangéliumi kereszténység politikai befolyásának növekedése az USA-ban, jelentős szerepet játszik a tudományos ismeretek elleni támadásokban. Ez a hatás nem magában a konzervativizmusban gyökerezik, hanem a vallási csoportok tudatos politikai befolyásolásában, amely elutasítja vagy torzítja a tudomány eredményeit, ha azok ellentmondanak a vallási nézeteknek. Az antropológia, biológia, földtudományok vagy orvostudomány – szinte minden tudományág küzd azzal a vallásos narratívával, amely megkérdőjelezi eredményeiket és hitelességüket.

Különösen súlyos az orvostudomány elleni támadás, amely a pandémiás helyzetben halálos következményekkel járhat. Az Egyesült Államokban a kórházi ágyak jelentős része – mintegy egy hatoda – katolikus fenntartású intézményekben van, ahol a vallási előírások megtiltják bizonyos reprodukciós egészségügyi szolgáltatások nyújtását, még akkor is, ha az életet veszélyeztető helyzetről van szó. Sok beteg nincs is tisztában azzal, hogy vallási irányítás alatt álló intézménybe került, így a kezelése nem kizárólag orvosi szakvéleményeken alapul, hanem vallási dogmák szigorú betartásán. Ez a helyzet rendkívül veszélyes, különösen egy olyan járvány idején, amikor a gyors, tudományos alapokon nyugvó döntéshozatal létfontosságú lenne.

A vallási befolyás nem csupán a kórházi ellátásban jelentkezik, hanem a politikai döntéshozatalban is. Az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett a vallási lobbiszervezetek száma Washingtonban, amelyek erőteljesen befolyásolják az egészségügyi szabályozásokat és finanszírozási döntéseket. Ezek a csoportok gyakran olyan nézeteket támogatnak, amelyek ellentétesek a tudományos konszenzussal, és szándékosan gátolják a hatékony, tudományosan megalapozott válaszlépéseket.

Fontos megérteni, hogy az ilyen vallásos-politikai befolyás nem csupán egyéni vélemények kérdése, hanem rendszerszintű probléma, amely az egész közegészségügyre és társadalmi biztonságra negatív hatással van. A tudomány és a szakértői vélemények elutasítása nem csupán az adott járványkezelés hatékonyságát rontja, hanem hosszú távon is aláássa a társadalom képességét arra, hogy tudásalapú döntéseket hozzon, különösen válsághelyzetekben. Az intézményi döntéshozók felelőssége ezért nem csupán a technikai vagy logisztikai feladatok ellátásában van, hanem abban is, hogy a vallási dogmákat és politikai ideológiákat háttérbe szorítva a tudomány és a tények vezéreljék az egészségügyi stratégiákat.

Ezen túlmenően az amerikai társadalom részéről is szükség van egy kritikusabb, tudatosabb hozzáállásra, amely képes elkülöníteni a tudományt a politikai és vallási ideológiáktól. A tudományos eredmények elfogadása nem lehet szelektív, és a társadalmi jólét érdekében elengedhetetlen a tudományos ismeretek integritásának védelme és az oktatás fejlesztése, amely elősegíti a tényekhez való ragaszkodást. Csak így lehet hatékonyan kezelni nemcsak a jelenlegi, hanem a jövőbeli egészségügyi válságokat is, és biztosítani a közegészségügyet, amely a tudományra, nem pedig a mítoszokra vagy politikai érdekekre alapoz.

Hogyan alakítja a vallás a médiát és a politikát az amerikai társadalomban?

A vallás és a politika összefonódása az Egyesült Államokban nemcsak szoros, hanem a közvélemény formálásában is meghatározó szerepet játszik. A kereszténység, amely az amerikai társadalom történelmének és kultúrájának szerves része, olyan hatással van a médiára és a politikai diskurzusra, hogy az egyszerű hírfogyasztás is vallásos szűrőn keresztül történik. Az Egyesült Államokban sok keresztény számára a hagyományos médiát, amelyet világi források működtetnek, már nem tekinthetik megbízható információs csatornának, mivel az ellentmond vallásos nézeteiknek, például a fosszíliák több millió éves korát és az evolúció elméletét.

A vallási közösségek számára az igazság gyakran nemcsak a tudományos konszenzuson, hanem a vallásos dogmákon alapul. A vallásos hírfogyasztó számára a médiának mindig egy szkeptikus szemüvegen keresztül kell megjeleníteni az információkat. Ez a szűrő gyakran eltorzítja a valóságot, és olyan alternatív hírcsatornákat keresnek, amelyek megerősítik a világképüket, még ha az nem is tartja be a hagyományos újságírás objektivitásának követelményeit. Ennek következményeként olyan híroldalakon találkozhatunk információval, amely valós eseményeket kever össze bibliai vagy legendás történetekkel, például Noé bárkájának maradványainak felfedezésével.

A 2016-os elnökválasztás után számos szakértő próbálta segíteni az amerikaiakat abban, hogy jobb hírfogyasztókká váljanak, és felhívják a figyelmet a források megbízhatóságának megítélésére. Bár az ilyen törekvések tisztességesek, az alapvető probléma, hogy azok, akik hajlamosak hinni a legbizarrabb történetekben, könnyen elutasítják azokat a rendszereket, amelyek a megbízható forrásokra figyelmeztetnek, mivel azok szembemennek vallásos hiedelmeikkel. A vallásos emberek számára a világ összes objektív igazsága nem elég erős ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a saját vallási hiedelmeiket, így a tudományos világkép szinte teljesen elutasítottnak számít.

A vallásos közegben való élésnek, különösen ha az emberek az evangéliumi kereszténységet követik, azt a következményt kellene hoznia, hogy az emberek a valóságot és a vallásos igazságokat egyértelműen elválasztják egymástól. Azonban, ha nem ismerik fel ennek a különbségnek a fontosságát, képtelenek objektív forrást találni. Az Egyesült Államokban, ahol a kereszténység jelentős szerepet játszik a politikai diskurzusban, a vallás és a politika egymásba fonódása különösen figyelemre méltó, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vallásos személyek nem feltétlenül mutatnak jobb erkölcsi magatartást, mint a vallástalanok.

A vallásos hit és erkölcs közötti kapcsolat bonyolult. Statisztikák szerint a vallásos emberek között magasabbak a bűncselekmények és a családon belüli erőszak számai, ugyanakkor a vallástalanok általában jobb gazdasági helyzetben vannak, magasabb jövedelemmel és több oktatással rendelkeznek. Az ilyen típusú ellentmondások nemcsak hogy aláássák a vallás mint erkölcsi mértékegység megbízhatóságát, hanem rávilágítanak arra is, hogy az emberek hajlamosak egyfajta politikai és vallási szempontból motivált viselkedésre, amely nem szükségszerűen tükrözi a valós erkölcsi normákat.

A politikai tájképen is megfigyelhető, hogy az amerikai politikusok, függetlenül vallási hovatartozásuktól, gyakran vallásos hiedelmeket hangoztatnak, mivel azok a közvélemény számára bizalmat sugároznak. Ez egyfajta politikai szimbolizmus is, amely lehetővé teszi számukra, hogy morális hitelességet építsenek fel anélkül, hogy valóban vallásosak lennének. A politikai térben való vallásos hovatartozás sokszor inkább egy szükséges eszközzé válik, mintsem valódi hitbéli meggyőződésé.

A vallásos közösségek és az általuk fenntartott médiák megerősítik azokat a hiedelmeket, amelyek szembemennek a tudományos konszenzussal, és így fenntartják azt a diszfunkcionális kommunikációs rendszert, amely a keresztény világképnek megfelelő igazságokat hirdeti. A hírfogyasztás a vallásos közegben nemcsak a hit kérdése, hanem az identitás megőrzésének és megerősítésének is a része.

A kereszténység és a tudomány közötti konfliktusok, amelyek napjainkban különösen hangsúlyosak, nem csupán filozófiai vagy teológiai viták, hanem valós politikai és társadalmi kérdések is. A vallásos közösségek számára nemcsak a világnézeti kérdések, hanem a politikai hűség is jelentős szerepet játszik a hírek és információk értékelésében, és ez a közeg alakítja a vallásos és a világi társadalom közötti kommunikációs határokat.

Hogyan befolyásolta az EPA vezetőinek tudományhoz és pénzügyekhez való hozzáállása az amerikai környezetvédelmet?

Scott Pruitt kinevezése az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) élére nem csupán új irányvonalakat, hanem egy különösen extravagáns és vitatott vezetési stílust hozott magával. Pruitt – ellentétben elődeivel és a szabályozások ellenére – rendszeresen első vagy üzleti osztályon utazott kereskedelmi járatokon, és amikor nem, magán- vagy katonai gépeket bérelt. Védelmi apparátusának jelentős bővítését követelte, miközben a munkakör veszélyessége nem változott; ennek költsége évente több mint kétmillió dollár volt. Költségvetési visszaélései között szerepelt egy hangszigetelt fülke építtetése az irodájában, amely később a kormányzati elszámoltathatósági hivatal megállapítása szerint szövetségi kiadási törvényeket sértett. Biometrikus zárak és személyre szabott tollak beszerzése is indokolatlan kiadásokként merültek fel. Ezek az intézkedések és a botrányok nyomán több mint a kongresszus harminc százaléka hivatalosan is lemondásra szólította fel, ami 2018 júliusában be is következett. Lemondását követően két vizsgálat is lezárult, mivel az EPA Ellenőrzési Hivatala nem rendelkezett idézési jogkörrel az eltávozott vezetőkkel szemben.

Pruitt utódja, Andrew Wheeler, szintén korábbi szénlobbi ügyvéd, irányítása alatt az EPA nem mentesült a vitáktól. Wheeler intézkedései a környezetvédelmi szabályozások lazítását célozták: az Obama-korszakban bevezetett szigorítások visszavonását a szénhamu-tározók tisztítására, a Tiszta Víz Törvény gyengítését, a higanykibocsátási szabályok enyhítését, valamint az üzemanyag-hatékonysági előírások könnyítését. Ezek az intézkedések nemcsak a környezetvédelmi normák csorbítását jelentették, hanem közvetlen veszélyt is hordoztak magukban, különösen a talajvíz és a levegő minősége szempontjából. Wheeler azonban leginkább a tudományos kutatások ellehetetlenítésével írta be magát az EPA történetébe. Megszüntette a Tudományos Tanácsadó Irodát, amely a vezető tanácsadására szolgált, így az EPA szabályozásai immár tudományos alapok nélkül születtek. Az irodája alá tartozó Gyermek-egészségvédelmi Osztály vezetőjét felfüggesztette, egy olyan szervezetet, amely a gyermekeket érintő környezeti veszélyek tudományos vizsgálatával foglalkozott. Ugyanezt tette a finomrészecskék tudományos tanácsadó bizottságával is, és nem hívott össze újabb testületet az ózonréteggel kapcsolatban.

Wheeler továbbá támogatta Pruitt javaslatát, amely jelentősen korlátozta volna, hogy az EPA milyen tudományos adatokat vehet figyelembe döntései során. Az új szabály értelmében kizárólag olyan kutatások lennének használhatók, amelyek adatbázisa nyilvános és reprodukálható, ami kizárta volna például az epidemiológiai vizsgálatokat, mivel az egészségügyi adatok ritkán állnak teljes egészében a nyilvánosság rendelkezésére. Ez a szabálytervezet heves tiltakozást váltott ki számos tudományos és orvosi szervezetből, köztük az Amerikai Tüdőszövetségből, az Amerikai Orvosi Szövetségből és a Nature folyóirat szerkesztőiből. A Tudósok Egyesülete ezt az előterjesztést „lélegzetelállító tudatlanságnak” minősítette.

Ezen intézkedések fényében Wheeler állítása, hogy az emberi tevékenység szerepe az éghajlatváltozásban „nem teljesen ismert”, inkább takargatási kísérletnek tűnik, különösen tekintettel korábbi szerepére a klímaváltozás tagadó szenátor, James Inhofe tanácsadójaként. Inhofe hírhedten „hógolyót” mutatott be a Szenátusban, hogy cáfolja a klímaváltozás tudományos bizonyítékait, és Wheeler ezzel szembeni óvatos állásfoglalása inkább a távolságtartást szolgálta, mint a nyílt tagadást.

Az egészségügyi minisztérium vezetőjeként Tom Price esete hasonló szellemben zajlott. Bár hivatalosan csökkentette az utazási költségvetést, politikai döntései mögött a költségvetési reform helyett személyes luxus utazások álltak, melyek magán- és katonai gépek bérlésével jártak, gyakran olyan útvonalakon, ahol rendszeres és olcsó kereskedelmi járatok is rendelkezésre álltak. Price csak a botrány kirobbanása után ígérte meg a visszafizetést, miközben az elszámolt költések nagyságrendje milliós nagyságrendű volt. Rövid, 231 napos miniszteri megbízatása alatt az ő környezethez és tudományhoz való viszonya is a tagadás és a tudományos konszenzus elutasításának jegyében zajlott, ezzel veszélyeztetve az ország lakosságának egészségét.

Fontos, hogy az ilyen vezetői magatartás nem csupán személyes erkölcsi kérdés, hanem közvetlen hatással van az ország környezetvédelmi politikájára és a közegészségügyi helyzetre. Az a tendencia, hogy politikai és gazdasági érdekek nyomására tudományos bizonyítékokat félretolnak vagy szándékosan korlátozzák, hosszú távon aláássa a környezetvédelmi intézmények hitelességét, és megnehezíti a valódi, bizonyítékokon alapuló döntéshozatalt. Ezzel párhuzamosan a költségvetési visszaélések, amelyek nem ritkán a közpénzek pazarlásához vezetnek, a társadalom bizalmát is erodálják a közintézmények iránt. Az érintett szereplők közötti összefonódások, valamint a klímaváltozás tagadására épülő politika azt jelzik, hogy a környezetvédelmi szabályozás és a tudomány nem választható el egymástól, hiszen az egyik jelentős mértékben meghatározza a másik érvényesülését.

Hogyan alakultak ki a vallási csalások a COVID-19 pandémia alatt?

Bnei Brak, a világ egyik legnagyobb népsűrűségű városában, ahol 200 000 lakos él mindössze 7,1 négyzetkilométeren, a koronavírus-járvány igazi fenyegetést jelentett. Az ultraortodox zsidó közösség, amely a lakosság döntő többségét alkotta, alacsony tudományos ismeretekkel rendelkezett, így a helyi hatóságok és egészségügyi szakemberek, akikkel kapcsolatba léptek, nem tudtak megbirkózni a helyzet súlyosságával. Április elejére a helyi egészségügyi jelentések szerint a lakosság akár 40%-a is megfertőződhetett. A média a várost Izrael "koronavírus fővárosának" titulálta.

De Bnei Brak nem csupán a járvány szempontjából volt különösen sebezhető. A város egyúttal melegágyát adta a vallási alapú átveréseknek is, amelyek a járványt kihasználva próbáltak pénzt keresni. Egy, a híres rabbi, Chaim Kanievsky által vezetett jótékonysági szervezet, a Kupat Ha’ir egy olyan hirdetést tett közzé, amely egy amulett eladásával próbálta megszerezni az emberek adományait, miközben azt állította, hogy az amulett megvédi őket a vírustól. A szervezet azt ígérte, hogy aki adományozik, annak nem lesz beteg, és otthonában sem fordul elő megbetegedés. A hirdetés részletei szerint az adományozás nemcsak a járványtól védte meg az adakozókat, hanem a "middah k’neged middah" elvén, amely a zsidó karmának felel meg, is biztosította a védelmet.

A jótékonysági szervezet vezetője, Chaim Kanievsky, akinek eleinte ellenállása volt a jesivák bezárásával kapcsolatos kormányzati kéréshez, hatalmas kritikát kapott, amikor kiderült, hogy az amulett eladásáról szóló hirdetés átverés volt. Az ügy a vallási közösségekben is kérdéseket vetett fel, hiszen míg a zsidó vallás elismeri a jótékonyság erejét, ennek vallási jelentősége, ha hamis ígéretekkel párosul, hatalmas csalásként értékelhető.

Hasonló vallási átverések nemcsak Izraelben, hanem világszerte is megjelentek. Az Egyesült Államokban például a Genesis II Church of Health and Healing (G2C) vallási csoport a "csodálatos ásványi oldat", vagy MMS (Miracle Mineral Solution) eladását propagálta, amely egy ipari fehérítő, és amelyet mint gyógyító szert adtak el, mindenféle betegséget ígérve, köztük az Alzheimer-kórt, a HIV-t és a rákot. Az MMS fogyasztásáról szóló figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva, a G2C vallási szervezet továbbra is azt állította, hogy az oldat megöli a vírust, miközben valójában egy erős vegyi anyagról van szó, amely súlyos egészségügyi károkat okozhat. Az FDA végül figyelmeztette a közvéleményt a veszélyekre, de a vallási csoportok, mint a G2C, még mindig előnyben részesítették az isteni "gyógyító" erőt a tudományos tényekkel szemben.

Az egyik legismertebb televangelista, Jim Bakker is hasonló utat járt be. A PTL Club egykori házigazdája, aki hosszú időn keresztül a keresztény televíziózás egyik legnagyobb alakja volt, ismételten előállt egy új csodaszerrel, a kolloid ezüsttel, amelyet a koronavírus elleni védekezésként reklámozott. Bakker, aki többek között a börtönbüntetést követően tért vissza a televíziós vallási műsorok világába, azzal próbálta megcsábítani közönségét, hogy eladta a kolloid ezüstöt, amelyet mindenféle betegségekre, így a COVID-19-re is "gyógyírként" kínált. A Mayo Clinic figyelmeztetett arra, hogy a kolloid ezüst fogyasztása nemcsak hatástalan, hanem kifejezetten veszélyes is lehet, mivel hosszú távon kékes-szürke elszíneződést okozhat a bőrön, és súlyos mérgezéshez vezethet.

A vallási csalások a járvány idején nemcsak egészségügyi károkat okoztak, hanem mélyebb társadalmi kérdéseket is felvetettek. A vallásos közösségekbe vetett hitet könnyen kihasználhatják olyan vezetők, akik a félelmet és a pánikot vallási üzenetekkel kombinálják, hogy saját anyagi hasznukat növeljék. A különböző vallási irányzatoknak nemcsak a tudományos megközelítéssel, hanem az erkölcsi és vallási normákkal is szembesülniük kell, amikor a válság idején a közösségi felelősségvállalást helyezik előtérbe.

Az ilyen típusú vallási csalások hatása nem csupán a közvetlen áldozatokra korlátozódik, hanem hosszú távon alááshatja a közbizalmat, és növelheti a társadalom polarizációját. Az emberek hajlamosak elfogadni olyan megoldásokat, amelyek gyors, egyszerű és kézzelfogható eredményeket ígérnek, különösen, ha ezek vallási vagy spirituális megerősítést kapnak. Mindez komoly erkölcsi és jogi kérdéseket vet fel, amelyekre a társadalomnak és a hatóságoknak határozott választ kell adniuk.

Hogyan alakítják át a vallásos hiedelmek és a tudományos ismeretek a társadalmi és vallási diskurzust?

A vallás és a természetfeletti világ közötti viszony gyakran ellentmondásos. Bár sok vallási hagyomány úgy véli, hogy a vallás és a tudomány külön világok, amelyek nem keveredhetnek egymással, valójában a vallásos tanítások sokszor próbálnak beavatkozni a természet világába. A tudományos megközelítés, mely elválasztja a természetes és a természetfeletti világot, lehetőséget ad a vallásoknak arra, hogy saját területükön működjenek, azonban a vallási hiedelmek gyakran nem tudják megállni, hogy ne ütközzenek a tudományos igazságokkal. Ezzel együtt a vallásos közösségek számára egyre nehezebbé válik, hogy fenntartsák tanításaikat a természetes világ szabályaival szemben.

Gould népszerű állítása szerint a vallás és a tudomány két különböző "szobában" léteznek, amelyek nem zavarják egymást. Azonban a vallásos tanítások sokszor nem tudják elkerülni a tudományos világ által hozott kihívásokat, mivel azok közvetlenül befolyásolják a vallási diskurzust. Míg a tudomány nem képes közvetlenül cáfolni az olyan önálló kijelentéseket, mint „Jézus szeret téged” vagy „Isten megbocsát neked”, a vallásos tanításoknak mégis komoly problémát okoz, ha nem tudják megtartani helyüket a valóság világában. Ha a vallás elveszíti képességét, hogy hatással legyen a természeti világra, akkor lényegében csupán mesékké és tanmesékké válik. A vallási vezetők pedig nem hajlandóak elfogadni, hogy hitéletük egyes aspektusai elveszítik relevanciájukat a valóság szemszögéből.

Ez a tendencia különösen erőteljesen érvényesül a keresztény vallási szektákban, ahol a hit és a valóság közötti ellentmondások feloldására számos bonyolult apologetikai magyarázattal és homályos fogalmakkal próbálkoznak. Ugyanakkor egy másik vallásos irányzat egyre inkább a valóság szembenézését választja. E vallási közösségek külön párhuzamos társadalmakat hoztak létre, amelyek célja kizárólag a vallási illúziók fenntartása. Ezek a társadalmak saját iskolákat, egyetemeket, könyvesboltokat, filmeket, zenét, nyári táborokat, televíziókat, múzeumokat és akár szórakoztató parkokat üzemeltetnek, hogy megóvják tagjaikat a tudományos és társadalmi tényekkel való szembesüléstől.

Ezek a párhuzamos társadalmak azért alakultak ki, hogy elzárják a keresztény hívőket a valóság hatásaitól, amelyek veszélyeztethetik a közösség által vallott hiedelmeket. A vallásos vezetők gyakran figyelmen kívül hagyják azokat az információkat, amelyek ellentmondanak a választott vallási narratíváiknak, és sok esetben ezek az alternatív valóságok és világmagyarázatok jelentős hatást gyakorolnak a társadalomra. A vallásos közösségek nem csupán az elméletek terén igyekeznek elkerülni a tudományos vitát, hanem gyakran közvetlenül támadják is azt, hamis magyarázatokkal és kitalált eseményekkel alátámasztva saját igazságaikat.

A vallási előrejelzések, amelyek a jövőt próbálják megjósolni, gyakran hamis reményeket és félrevezető üzeneteket közvetítenek. Például Mark Taylor, aki saját magát "tűzoltó prófétaként" definiálja, azzal vált híressé, hogy előre jelezte Donald Trump elnökségét, és mivel ez részben beigazolódott, nagyobb figyelmet kapott a vallási közösségekben. Azonban Taylor későbbi próféciái rendre tévesnek bizonyultak. Miközben Trump választási kampánya alatt Taylor folytatta prófétai kijelentéseit, sok esetben ezek nemcsak hogy nem váltak valóra, hanem a valóságot is teljesen figyelmen kívül hagyták. Az ilyen hamis próféciák nemcsak a vallási közösségek, hanem a társadalom egészének veszélyeire is rávilágítanak.

Amikor egy próféta vagy vallási vezető szakértői tudást próbál pótolni, azzal valószínűleg nemcsak téves információkat ad, hanem akár veszélyes gondolatokat is közvetíthet. A vallásos közösségek számára az ilyen kijelentések gyakran komfortot és egyfajta biztos pontot jelenthetnek, de az alapvető tények figyelmen kívül hagyása hosszú távon súlyos következményekkel járhat. Például Shawn Bolz, egy másik vallási vezető, aki a koronavírus járvány végét jósolta, hamis reményeket keltett a közönségben, amikor a legrosszabbra kellett volna felkészíteni őket. Az ilyen típusú próféciák nemcsak hogy aláássák a tudományos megközelítést, hanem hozzájárulnak a közvélemény polarizálódásához is, mivel a társadalom egy része hajlamos elfogadni a vallási alapú állításokat, még ha azok nem is alapulnak valós adatokon.

Fontos, hogy megértsük, hogy amikor a vallás és a tudomány határvonalai elmosódnak, a társadalom kockázatot vállal. A tudományos ismeretek folyamatos fejlődése és a társadalmi problémák valós megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy megelőzzük a téves információk elterjedését, amelyek aláássák a közönség hiteles tájékoztatását és a közjót. Ahhoz, hogy a társadalom valóban előre lépjen, a vallásos és tudományos diskurzusnak egyensúlyban kell lennie, és el kell kerülni, hogy egy-egy ideológiai állásfoglalás túlzottan befolyásolja a társadalmi normákat és a közvéleményt.

Miért fontos a média struktúrája a közbeszéd formálásában?
Hogyan készíthetünk kézműves karácsonyi dekorációkat, és miért érdemes belevágni?
Miért fontos, hogy a történelmi és szociológiai szempontokat figyelembe vegyük a detektívtörténetekben?
Hogyan használják a földgázt az iparban és az energiaszektorban?
Hogyan segíthet a közösen tervezett munka a sikeres változtatásokban?