A cirkuszi elemek, mint a repülő csészealjak, amelyek egy vidámpark sátrára emlékeztetnek, a vattacukorba burkolt áldozatok és a savas piték, alapvetően egy olyan groteszk világot alkotnak, amelyben az emberi lét határvonalai elmosódnak. A "Killer Klowns from Outer Space" című film egy remek példája annak, hogyan lehet egy szinte nevetséges alapötletet komolyan venni, és aztán a horror műfajába átültetni. A bohócok ijesztő jelenléte valószínűleg azért működik, mert már maguk a bohócok is olyan figurák, akiket gyakran nem tekintenek teljesen emberi lényeknek. A filmek és a folklór bohócaiként gyakran olyan lények jelennek meg, akik valami mások, mint az emberek, vagy talán még kevesebbek. Az emberek irracionális félelmei gyakran abból erednek, hogy a bohócok túlzottan groteszkek ahhoz, hogy teljes mértékben azonosuljunk velük, miközben egy felfoghatatlan idegenség érzése is átszövi őket.

A Chiodo testvérek sikerét nem csupán a film szürreális elemei táplálták, hanem az adott korszak társadalmi és politikai környezete is. A Reagan-korszak "Morning in America" kampányának visszavágó nosztalgiája, amely az ártatlanság elnyújtott vágyát tükrözte, éles kontrasztot képezett a filmben ábrázolt kisvárosi idillgel, ahol a fenyegetés az ismeretlen és gonosz erőkből származik. Crescent Cove, a "Killer Klowns" fiktív kisvárosa minden egyes idilli amerikai kisváros mintaképe: a hely, amelyet még a filmek is előszeretettel használnak a világ végének szimbolizálására. A város, amelyet nem a felhőkarcolók, hanem az amerikai álom fiktív, mégis sérülékeny eszméje véd. Itt mindenki ismeri egymást, az élet egyszerű, de mégis halálos veszélyekkel teli. A kisvárosi háborús nosztalgia mögött ott rejtőzik a fenyegetés, hogy a harmónia és béke látszólagos védelme bármikor összeomolhat.

A film éppúgy hozza az 1980-as évek tipikus hangulatát, mint a '50-es évek filmjei. Az autók, a frizurák, a kulturális hivatkozások mind arra utalnak, hogy a történet egy olyan időszakban zajlik, amelynek hatása még mindig érződik. Ugyanakkor a történet szokatlan módon cseréli le a szokásos tinédzsereket a fiatal egyetemistákra, akik még mindig naivan csókolóznak a kisvárosi utcákon, miközben a társadalmi normák meghaladásával is kísérleteznek. A film helyszíne, a helyi gyógyszertár és a híres főutca egy olyan világot ábrázol, amely egyszerre tűnik családiasnak és halálosnak, miközben az idegen bohócok átveszik az irányítást.

A film másik érdekes aspektusa a férfiasság válságát jeleníti meg, ahogy az mind a két generáció számára formát ölthet. A harc, amely a rendőrfőnök, Dave Hansen és a fiatal egyetemi hallgató, Mike Tobacco között zajlik Debbie Stone védelméért, furcsa, diszharmonikus alapszituációt teremt. Mindketten megpróbálják elnyerni a női karakter védelmét, miközben egy idős, korrupt rendőr, Moody a fiatalabb generációval való szembenállásában találja meg az ő konfliktusának központját. A férfiak versengése nem csupán a romantikus védelmezésért szól, hanem egy szimbolikus küzdelem is, amelyben a férfiasság különböző aspektusai találkoznak.

Két évvel a "Killer Klowns" után a Stephen King regénye alapján készült "IT" című minisorozat a bohócorrosz történetet egy sokkal szélesebb közönség számára tette elérhetővé. A Derry nevű kisváros, amely idilli helyszínként kezdődik, végül szörnyű valósággá válik, amikor a gyermekeket egy szörnyeteg bohóc támadja meg. Az "IT" egyik kulcsfontosságú hatása, hogy az ijesztő bohócok képe a kultúrában meghatározóvá vált, mivel a bohóc Pennywise képe először lépett be a háztartásokba, közvetlenül a tévén keresztül, miközben generációk félelmét ültette el. Az azóta is emlékezetes Tim Curry-féle Pennywise és Heath Ledger Joker alakítása, amelyek mindkettője különféle módokon tükrözi a férfiasság problémáit, mélyebb értelemmel bírnak, mint a szórakoztató filmes karakterek.

A "Dark Knight" egy sötétebb, poszt-9/11 érzelemvilágot képvisel, ahol a Gotham városa, mint az apokaliptikus város, magába szívja a politikai zűrzavart és a társadalmi anomáliákat. A Joker, mint a zűrzavart előidéző anarchista figura, különböző aspektusait mutatja be a férfiasság káoszának, a férfiak elfojtott dühét és a világ romlottságával való szembenézés kínos valóságát. A két film egyaránt ábrázolja a férfiak válságát, akik kétségbeesetten próbálják kifejezni önállóságukat és hatalmukat, mindezt különböző ideológiai kereteken belül, amelyek mind a szimbólumok, mind a fizikai erőszak eszközeivel élnek.

Ezek a filmek különböző, de szoros párhuzamot mutatnak abban, hogyan ábrázolják a társadalom férfiasságának elvesztését, az agressziók és a szorongásos helyzetek határain való küzdelmet, valamint a bohócok, mint a társadalom mélyebb, titkos rémálmainak megtestesítői. Az emberek, akik egy-egy kisváros szélén élnek, szembesülnek azzal a fenyegetéssel, hogy nemcsak a világ, hanem a saját belső világuk is elérhetetlen és veszélyes.

Miért vált a „Technológiai Undor” a Trump-éra ijesztő jelenségévé?

A South Park című amerikai rajzfilmsorozatot sokan nem kapcsolnák a horror műfajához. A sorozat hírneve inkább a trágár szavak, a felnőtteknek szóló abszurd humor és a karakterek gyermeki, mégis felnőttes viselkedéséből fakad. Mégis, a sorozat rengeteg alkalommal idézi meg a horror hagyományait, különösen olyan epizódokban, mint a „Grey Dawn”, „Night of the Living Homeless” vagy a „A Nightmare on Facetime”, amelyek a híres horrorfilmek tiszteletére készült Halloween különkiadások. Az olyan szörnyek, mint H.P. Lovecraft híres Cthulhu-ja vagy Mecha-Streisand, szintén megjelennek a sorozatban. Azonban nem csupán az ilyen típusú direkt horror-homage-ok teszik a South Park-ot igazán ijesztővé, hanem egy mélyebb, rejtettebb rétege, amely a technológia és a társadalom viszonyának változását tükrözi.

A Trump-éra South Park-jában megjelenő technológiai undor, vagy amit én „technológiai hátborzongatásnak” hívok, valójában nem egy távoli tudományos-fantasztikus jövőt mutat be, hanem a jelenlegi társadalmi valóságunkban elterjedt, kaotikus technológiai fejlődésre reflektál. Az ilyen típusú horror a társadalmi, politikai és technológiai helyzetek megzavaró, irracionális hatásait mutatja be. A Trump elnöksége alatt készült epizódok kifejezetten arra fókuszálnak, hogy a technológia hogyan válik fenyegetéssé, és milyen hatással van az emberiségre. Az egyik legjobb példát erre a „HumancentiPad” (S15E1) és a „You Have 0 Friends” (S14E4) epizódok adják, amelyekben a szereplők a technológiai vívmányok – mint az Apple készülékei vagy a Facebook – áldozatává válnak, miközben mindkét esetben a sorozat társadalmi és etikai kérdéseket feszeget.

A technológia, amely a South Park-ban egyfajta önálló entitássá válik, az emberi beavatkozástól függetlenül is képes megváltoztatni a társadalmi viszonyokat. A 18. évad különösen hangsúlyozza ezt a jelenséget: a hologramok, mint Michael Jackson és Tupac Shakur, életre kelnek és kaotikus hatást gyakorolnak a világra. Az epizódok, mint a „#REHASH” és a „#HappyHolograms”, nem csupán egy művészeti műfaj újragondolását jelentik, hanem a híres Frankenstein történet modern újraértelmezését is.

Sigmund Freud 1919-es „A hátborzongató” című esszéjében a hátborzongató érzés pszichológiai mechanizmusait vizsgálja. Szerinte a hátborzongató érzés a „korábban ismerős”, tehát a tudat alatt elfojtott dolgok visszatéréséből ered. A technológiai hátborzongatás ebben az értelemben olyan jelenségeket hoz felszínre, amelyek egyre inkább elidegenítenek minket a saját világunktól, miközben a valóság és a technológia határvonalai egyre inkább elmosódnak. Freud maga is hangsúlyozza, hogy ami egy személy számára hátborzongató, nem biztos, hogy másoknak ugyanúgy hat. Így tehát a South Park által bemutatott technológiai jelenségek nem csupán a szórakoztató ipart, hanem a társadalom szociális és politikai problémáit is tükrözik, különösen a Trump-éra alatt, amikor a technológia és a populizmus hatásai erőteljesebben keveredtek.

A South Park nem csupán technológiai kritikát gyakorol, hanem azt is érzékelteti, hogy a társadalom egyre inkább elmerül a saját teremtette világában, amelyet a technológiai vívmányok vezérelnek. A politikai vezetés és a technológiai fejlődés közötti kapcsolat, amely Trump elnöksége alatt különösen erőteljesen érvényesült, különösen figyelmet érdemel. Az önálló technológiai entitások, mint a közösségi média vagy a mesterséges intelligencia, olyan hatalommal bírnak, amely a politikai diskurzust és a társadalmi normákat is formálja.

Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a technológia és a társadalom közötti összefonódásról, fontos figyelmet fordítani arra, hogyan változik a társadalom reakciója a technológiai fejlesztésekre. Az olyan technológiai újítások, mint a mesterséges intelligencia, a hologramok és az önálló szoftverek, mind lehetőséget adnak arra, hogy a már meglévő társadalmi struktúrák új formákat öltsenek, amelyek gyakran váratlan és szokatlan hatásokat generálnak. Az, hogy ezen hatások hogyan jelennek meg a politikai diskurzusban, és hogyan formálják a jövőnkről való gondolkodást, kulcsfontosságú a mai társadalom megértésében.

Hogyan kezeljük az infinite halmazokat és a kardinalitás aritmetikáját?
Hogyan válhat az idő rugalmasabbá: A cél és a személyes szükségletek szerepe
Hogyan kezeljük az infrastruktúra definíciókat és az automatizálást a Terraform segítségével?