A liberalizmus a polgári demokráciák alapját képezi, ugyanakkor az utóbbi időkben egyre inkább megjelennek olyan fenyegetések, amelyek ezt a politikai alapot próbálják aláásni. Az új jobboldali vagy alt-right diskurzus és politikai irányvonalok, amelyek egyre inkább dominálják a politikai diskurzust, különösen Trump politikai eszméin keresztül, jelentős változást mutatnak abban, ahogyan a politika és az ideológia közötti viszonyt értelmezzük. E változások, amelyek a poszt-igazság elméletére hivatkoznak, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az Egyesült Királyságban is, a Brexit támogatóiként is egyre erősebbek, és mindezek egy új politikai megközelítést jelölnek. A "poszt-igazság" kifejezés ma már szimbólummá vált, amely arra utal, hogy egyes politikai irányzatok mindent megtesznek annak érdekében, hogy az igazságot relativizálják, elhomályosítva a valóság és a tények fogalmát.

A poszt-igazság diskurzusának megértéséhez nem csupán a jobboldali politikai diskurzust kell figyelembe venni. Bár a jobb oldali politikai eszmékkel való összefüggés jól ismert, fontos felismerni, hogy az igazságkritika vagy az ideológiai kritika nem csupán jobboldali jelenség. Ez a jelenség a baloldalon is jelen van, különösen akkor, amikor Marx és Althusser filozófiája és politikai elemzései kerülnek előtérbe. Althusser, aki Marx tanításait folytatta, egy rendkívül bonyolult, szinte önellentmondásos politikai és filozófiai megközelítést alkotott meg, amely az igazság fogalmának dekonstrukciójára épít. A baloldali ideológia kritikája nem csupán a kapitalizmus igazságtalanságait célozza, hanem a politikai diskurzus egészét, beleértve azokat az eszközöket, amelyek a politikai igazságok rögzítését szolgálják.

Ezért a poszt-igazság nemcsak egy új jobb oldali jelenség, hanem egy összetett, politikai diskurzust átható, több évtizedes filozófiai és ideológiai vita eredménye. Az igazság fogalma és annak politikai alkalmazása nemcsak a jobboldali populizmusban, hanem a baloldali filozófiai és ideológiai mozgalmakban is kulcsfontosságú szerepet játszik. Althusser például azt állítja, hogy az ideológia nem csupán a társadalmi és politikai hatalom fenntartására szolgáló eszköz, hanem az egyének és csoportok identitásának formálásában is aktív szerepet játszik.

A poszt-igazság politikájának egyik legfontosabb aspektusa, hogy nem csupán a politikai diskurzust, hanem a társadalmi igazságokat is megkérdőjelezi. A jobboldali politikai diskurzus, különösen Trump politikája, számos esetben próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy bizonyos események és tények nem a valóságot tükrözik, hanem egy eltorzított, politikai érdekeket szolgáló verzióját. Az alternatív tények és a fake news elterjedése lehetővé teszi a politikai manipulációt, ahol a valóság és a tényszerű információk helyett egy szubjektív igazság kerül előtérbe, amelyet a hatalom képviselői saját érdekeik szerint alakítanak.

Ugyanakkor fontos megérteni, hogy a baloldali kritikák sem mentesek a poszt-igazság kérdéseitől. Althusser és a marxizmus követői például éppen azt kérdőjelezik meg, hogyan és miért rögzítődnek a társadalomban létező igazságok, és miért azok szolgálják a társadalmi és gazdasági hatalmat. Az igazság nem csupán egy objektív tény, hanem a hatalom és ideológia eszköze is, amely az emberek tudatát formálja.

Az ideológiai harc tehát nemcsak a jobboldalon, hanem a baloldalon is zajlik, és ennek eredményeként a poszt-igazság diskurzusának hatása szélesebb körben érvényesül. A politika és az ideológia közötti összefüggés a XXI. században egyre bonyolultabbá válik, és az igazság fogalma minden eddiginél fontosabbá válik a politikai diskurzusokban. Ahogyan a történelem során a politikai hatalom sosem volt mentes a manipulációktól, úgy a poszt-igazság korában is egyre nagyobb szerepe van annak, hogy a valóságot és az igazságot miként formálják és tálalják a különböző politikai erők.

Miért és hogyan torzul a valóság a Twitteren és a kommunikációs technológiák által?

William James (1907/2019) és Postman (1986/2006) írásaiban kifejtett gondolatai különösen fontosak a digitális kommunikáció hatásainak megértésében. Postman a Szórakoztatva halunk meg című művében azt írja: „Az igazság, akárcsak maga az idő, az a beszélgetés terméke, amelyet az ember saját magával folytat a kommunikációs technikák segítségével, amelyeket ő maga talált ki” (p. 24). Ez a megközelítés egyre inkább érvényesnek tűnik a 21. század kommunikációs formáira, ahol a Twitter, mint egy szimbolikus tér, jelentős hatással van arra, hogyan formálódik a tudás és az igazság.

A pragmatista filozófia, melyet James is képviselt, az igazságot nem egy előre adott, kész állapotú objektumként kezeli, amit felfedezni kell, hanem egy olyan folyamatként, amely az emberek tapasztalataiból és a köztük zajló párbeszédekből alakul ki. Ennek a folyamatnak az alapja az a közvetlen kapcsolat, amelyet az emberek a világ tényeivel tartanak. A pragmatizmus így nem csupán egy elméleti megközelítés, hanem a valóságos tapasztalatok, az empirikus tények és az azokkal való alapos foglalkozás szükségességét hangsúlyozza. Ahogy Alexander George (2017) is kifejti, a tényeket leginkább a tudományos szakértők értelmezhetik, akik a már megszerzett tudás fényében képesek új megértéseket kínálni.

A Twitter és hasonló kommunikációs platformok egyfajta torzított képet adnak az igazságról és a tudásról. A közvetlen és alapos beszélgetések helyett ezek a rendszerek a beszélgetések és gondolkodás lehetőségét szinte teljesen elnyomják. Az információk töredezettek, gyakran félrevezetők, és a mélyebb megértés helyett inkább a felszínes reakciók dominálnak. Egyesek számára ez szinte elkerülhetetlen következményként jelenik meg, hiszen a digitális térben zajló párbeszédek sokszor felületesek, a platformok szűk korlátai miatt. A Twitteren elhangzott vélemények, igazságok gyakran nem többek egyszerű nyilvános kijelentéseknél, amelyek sokszor teljesen ellenőrizhetetlenek.

A digitalizált világban való „szórakoztató” kommunikációra vonatkozó aggodalmakat Huxley (1932/2006) és Postman is előre látták. Huxley, aki a Szép új világ című művében a technológiai fejlődés és a szórakoztató média hatásairól írt, arra figyelmeztetett, hogy ezek a változások a mélyebb gondolkodás és az igazság keresésének helyett inkább a sekélyes szórakozást helyezik előtérbe. A kommunikációs technológiai fejlődés így nemcsak a társadalmi diskurzust alakítja át, hanem egyúttal az emberek világképét és igazságról alkotott képét is. A posztmodern világban, ahol az igazság nem egy megkérdőjelezhetetlen objektív tényező, hanem egy társadalmi konstrukció, egyre inkább válik nyilvánvalóvá, hogy a technológiai eszközök, mint például a Twitter, mindennapjaink alapvető elemeivé váltak.

Ebben a digitális korban a politikai és társadalmi diskurzusok egyre inkább a Twitterre és hasonló platformokra terelődnek, ahol az igazság gyakran csupán egy megosztott narratíva, amelyet mindenki egyénileg interpretál. Donald Trump elnöksége alatt, és annak Twitteren történő szólásai révén, sokszor felmerült, hogy a közszolgálati diskurzus szinte teljesen elvesztette hitelességét, mivel a „második valóság” világában, amelyet a Twitter és hasonló platformok teremtenek, az igazság és a tények gyakran összemosódnak a szubjektív véleményekkel. Ezt erősíti a Fact Checker adatbázis, amely szerint Trump elnöksége alatt csaknem 7000 hamis állítást tett, főként Twitteren keresztül.

A pragmatista megközelítéshez hűen, James hangsúlyozta, hogy az igazságot nem egyszerű dolog meghatározni, és hogy az értékes tudáshoz elmélyült és alapos gondolkodásra van szükség. Az igazság és a jelentés nem születhet gyorsan, hanem az emberek közötti párbeszédek és a tudósok szakértelme révén alakulhatnak ki. A gondolkodásnak és beszédnek mélynek kell lennie, azaz az embereknek nemcsak saját tapasztalataikat kell figyelembe venniük, hanem az összekapcsolt tapasztalatok és a közösen osztott értékek alapján kell új igazságokat és jelentéseket létrehozniuk.

A jövő kihívásai között talán az egyik legfontosabb, hogy hogyan tudjuk megőrizni a gondolkodás szabadságát és mélységét a digitális technológia gyors fejlődésének közepette. Az egyik legfontosabb lépés ebben az irányban, hogy a társadalom és különösen az oktatás területén hangsúlyosabbá váljon a technológiai fejlődés kritikája, és hogy a jövő generációk jobban megértsék a digitális kommunikációs médiumok hatásait, és ne hagyják, hogy azok manipulálják a valóságról alkotott képüket.

Hogyan vált Trump az isteni választott vezetővé a fehér keresztény nacionalizmus számára?

A Donald Trump támogatói közül többen azt állítják, hogy az elnököt Isten választotta, hogy vezetője legyen az Egyesült Államoknak, és küldetése van a nemzet számára. Az ilyen kijelentések közül sokan a fehér keresztény nacionalizmus határain belül gyökereznek, amely a vallási, faji és nemzeti identitásokat összefonódva értelmezi. Ezen ideológia követői számára Trump nem csupán politikai vezető, hanem egy isteni küldetést teljesít, amelyet szoros kapcsolatban látnak a vallási meggyőződéseikkel és nemzetük jövőjével.

Mark Taylor és Mary Colbert könyve, The Trump Prophecies, a vallási hit és a politikai diskurzus határvonalán mozog. Taylor egy nyugdíjas tűzoltó, akinek 2011-ben, egy PTSD-ből való felépülés közben, állítólagos isteni revelációja volt. A “Commander-in-Chief Prophecy” szerint Trumpot Isten választotta, hogy helyreállítsa Amerikát, és újra a világ legerősebb és legprosperálóbb nemzete legyen. E próféciát követően Mary Colbert, aki a könyv társszerzője, a világ minden táján elterjesztette az üzenetet, és közösséget hozott létre, amely folyamatosan imádkozott Trump megválasztásáért.

A könyv tartalma a következő főbb elemeket tartalmazza: Taylor szerint Trump elnöksége után Isten „takarítani” fogja az országot, és a keresztény egyháznak fel kell készülnie arra, hogy „meghódítja a földet”, hogy újra igazságot teremtsen. Taylor nemcsak politikai, hanem spirituális harcot is emleget, amelyet a keresztényeknek folytatniuk kell, hogy megvédjék Amerika nemzeti identitását. A könyvben szereplő próféciák között hangsúlyozott szerepe van a határvédelemnek is, amelyet az Isten által kijelölt elnöknek, Trumpnak, kell lezárnia és biztosítania.

A fehér keresztény nacionalizmus számára Trump elnöksége nem csupán politikai esemény, hanem egy spirituális háború része, amelyben a „gonosz” erők – ideértve a külföldi fenyegetéseket és a belső, vallási szempontból nem megfelelő ideológiákat – ellen vívott harcot kell megnyerni. A könyv és a hozzá kapcsolódó média figyelmet szentel annak is, hogy a keresztény közösség hogyan válhat aktív szereplőjévé ennek a vallási és politikai mozgalomnak, amely a nemzeti identitás és a vallásos hit szoros összefonódásán alapul.

A könyv hatása nemcsak az evangelikus közösségekben volt jelentős, hanem a szélesebb amerikai keresztény közönség körében is. A 2018-as évben a The Trump Prophecies könyvből film készült, amelyet 1200 moziban mutattak be az Egyesült Államokban, és a film sok figyelmet kapott a keresztény közösségek médiájában. Ez arra utal, hogy Trump isteni választott vezetőként való megjelenítése szélesebb körben is elfogadhatóvá vált az evangelikus keresztények között, nemcsak a karizmatikus vagy a legszélsőségesebb vallási csoportokban.

A Trump által képviselt ideológia nemcsak vallási, hanem politikai és társadalmi szempontból is jelentős hatással van az amerikai politikai tájra. A Trump köré épített ideológiai diskurzusban a vallási és politikai elemek összefonódnak, és gyakran a nemzeti identitás megőrzésére hivatkoznak, miközben a keresztény értékek védelmét hirdetik. A fehér keresztény nacionalizmus ideológiájában, amely a kultúrák közötti különbségeket és a "gonosz" elemeket ellenségként kezeli, a kirekesztés, deportálás és más kemikális politikai intézkedések is kulcsszerepet játszanak.

A politikai és vallási ideológia ilyen összefonódása nemcsak az amerikai társadalom jelenlegi megosztottságát erősíti, hanem új kérdéseket is felvet a vallás és politika kapcsolatáról, valamint arról, hogy a vallás hogyan formálhatja a nemzeti és nemzetközi politikai diskurzust. Ahogy a vallási vezetők továbbra is hangot adnak Trump elnökségét támogató nézeteiknek, úgy az Egyesült Államok politikai tájának alakulása még inkább összefonódik a vallási indíttatású politikai mozgalmakkal, amelyek erősödése az elkövetkező években várható.

Miért fontos a dialektikus gondolkodás a Trump-korszakban?

A 2016-os elnökválasztás eredménye, melynek következtében Donald Trump, a milliárdos üzletember és reality TV-sztár lett az Egyesült Államok elnöke, a társadalmi, kulturális és intellektuális életben jelentős átrendeződést hozott. Trump politikai pályafutása nem csupán gazdasági és politikai kérdésekről szólt, hanem egy olyan erőteljes rasszista retorikáról is, amely mély hatással volt az amerikai társadalom különböző csoportjaira. A választási kampány során Trump sikeresen kiaknázta a fehér nacionalizmus és az etnikai feszültségek megnövekedett érzékenységét, miközben folyamatosan hangoztatta azokat a hamis állításokat, amelyek etnikai és vallási kisebbségeket céloztak.

A kampány során Trump visszaélve a társadalmi feszültségekkel, elmélyítette a rasszista és idegengyűlölő diskurzust, amit azóta számos esetben a hétköznapi életben is tapasztalhatunk. Az Egyesült Államokban élő színesbőrűek és vallási kisebbségek számára a 2016-os elnökválasztás egy olyan hatalmi struktúrára vezetett, amely egyre inkább elutasította a befogadást, és a politikai diskurzust a félelem, az előítélet és a gyűlölet alapjaira helyezte.

Ezek a feszültségek nem csupán a politikai diskurzust formálják, hanem az iskolai környezetben is jelentős hatással vannak a diákok közötti kapcsolatokra és a tanulási környezetre. Trump retorikája egy olyan környezetet teremtett, ahol az iskolákban, különösen a középiskolákban és az egyetemeken, a rasszizmus, az antiszemitizmus és az iszlamofóbia mindennapos jelenségekké váltak. Az iskolák és egyetemek a tudományos diskurzus helyett gyakran kénytelenek kezelni a politikai és szociális megosztottságot, amely a Trump-jelenség hatására még inkább kiéleződött.

A "Trump-effektus" hatásait nemcsak a politikai életben, hanem a fiatal generációk oktatásában is érezni lehet. Az iskolákban és egyetemeken megjelenő rasszista viselkedés és a kirekesztés egy olyan társadalmi problémát teremtett, amely ellen a pedagógusoknak és az oktatás minden szintjén dolgozó szakembereknek fel kell lépniük. Ezen pedagógusok feladata, hogy a diákokat megtanítsák a kritikai gondolkodásra és a dialektikus elméletek alkalmazására, mivel ezek segíthetnek a diákoknak megérteni és visszautasítani a politikai manipulációkat és a rasszista diskurzust, amely a társadalom különböző szintjein jelen van.

A dialektikus gondolkodás különösen fontos szerepet játszik abban, hogy a diákok ne csupán elfogadják a társadalmi valóságot, hanem képesek legyenek megérteni annak összetettségét, és kritikusan szemlélni a politikai és társadalmi eseményeket. A dialektikus gondolkodás az ellentétek és a konfliktusok felismerésére épít, és segít a fiataloknak abban, hogy ne csupán a felszínen lévő információk alapján alakítsák ki véleményüket, hanem a dolgok mögött rejlő társadalmi és politikai dinamikákat is megértsék.

Trump elnöki hatalomra jutása egy olyan évtizedek óta lappangó társadalmi jelenséget hozott felszínre, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az amerikai társadalom számára ez a jelenség azt jelenti, hogy a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelem nemcsak a kisebbségek, hanem minden egyes állampolgár feladata. Az oktatásnak pedig kulcsfontosságú szerepe van ebben a küzdelemben, hiszen csak a kritikus, dialektikus gondolkodásra alapozott tanulás vezethet el a társadalmi egyenlőség és a befogadás eszméjéhez. A pedagógusoknak felelősségük van abban, hogy felkészítsék a jövő generációját a komplex társadalmi kérdések megértésére, és lehetőséget biztosítsanak számukra, hogy hozzájáruljanak egy demokratikus és igazságos társadalom építéséhez.

Az oktatás nem csupán tudományos anyagok átadását jelenti, hanem a társadalom alapvető problémáinak kezelését is. Azok a diákok, akik képesek kritikus gondolkodásra és dialektikai elemzésre, sokkal felkészültebbek lesznek arra, hogy aktívan részt vegyenek a társadalom átalakításában és a rasszizmus, xenofóbia, valamint mindenféle kirekesztés elleni küzdelemben.

Hogyan működik a fájl-hozzáférés optimalizálás a sorozatos függvényhívások esetén?
Milyen mértékben fontosak számodra az értékek, és hogyan találd meg őket?
Hogyan használjuk a háztartási gépeket és szerszámokat hatékonyan és biztonságosan?