A szülői szerep az egyik legfontosabb aspektusa sok ember életének, és a válasz arra, hogy mennyire értékes számodra, segíthet abban, hogy jobban megértsd, mit jelent számodra a család és a szoros kapcsolatok. Az értékeink sokszor rejtettek, különösen akkor, amikor a napi életünk aggodalmai és szorongásai elterelik figyelmünket a fontos dolgokról. Ezért fontos, hogy időről időre visszatekintsünk arra, mi számít nekünk igazán. Az értékek felismerésének és tisztázásának folyamata különösen a szorongással küzdő egyének számára lehet nehéz, mivel ők gyakran annyira a túlélésre koncentrálnak, hogy nem is veszik észre, mi ad értelmet és örömet az életüknek.

A család, a karrier, az egészség, a társadalmi élet vagy akár a spirituális fejlődés mind olyan területek, amelyek különböző fontosságúak lehetnek számunkra. Fontos, hogy ne csak külső elvárásoknak próbáljunk megfelelni, hanem megértsük, mi az, ami valóban hozzájárul a személyes jólétünkhöz. Az egyes területek fontosságának meghatározása nemcsak segít az élet prioritásainak tisztázásában, hanem lehetőséget ad arra is, hogy elmélyüljünk abban, mi az, amit valóban értékesnek tartunk.

Az értékek felismerésében egy különösen hasznos technika lehet a korábbi álmok és vágyak felidézése. Amikor gyerekek voltunk, sokszor másképp láttuk a világot, mint most, és amit akkor fontosnak tartottunk, azt ma talán elfelejtettük. Az ilyen visszatekintések segíthetnek abban, hogy megtaláljuk azokat a belső motivációkat, amelyeket felnőttként is szeretnénk megélni. Az is hasznos lehet, ha a saját életünket egy hosszú, jelentőségteljes élet végén nézzük meg, és elgondolkodunk azon, hogy mit szeretnénk, hogy mások mondjanak rólunk, mi az, ami a leginkább jellemzett bennünket. Ez a szemlélet segíthet abban, hogy valóban a legfontosabb értékeinkre összpontosítsunk, és ne hagyjuk, hogy a napi szorongás elnyomja őket.

A szorongásos állapotban lévő személyek számára gyakran nehéz lehet ezeket az értékeket azonosítani, mert a figyelmük a problémákra összpontosul. Az ilyen helyzetekben fontos, hogy ne várjunk el azonnali válaszokat, hanem inkább próbáljuk meg feloldani a gondolkodás gátjait. A kreativitás serkentésére az egyik leghatékonyabb módszer lehet a brainstorming technikája. Ezen a módon a kezdeti ötletek, még ha nem is tűnnek tökéletesnek, gyakran elősegíthetik a mélyebb felfedezéseket, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az igazán fontos dolgok előtérbe kerüljenek.

Egy másik módszer az értékek feltárására az, ha az embereket arra kérjük, hogy gondolkodjanak el azon, kire vagy mire néznek fel. Akár egy kedvenc filmhős, egy történelmi személy, akár egy olyan ember, aki a környezetükben él, minden egyes választásuk egy-egy értékrendet tükröz. Az ilyen kérdések segítségével könnyen rátalálhatunk azokra az értékekre, amelyek valóban meghatározzák az egyén világképét. Az, hogy mit csodálunk másokban, sokat elárul arról, hogy mi az, amit magunkban is szeretnénk felfedezni és kifejleszteni.

A másik, amit fontos figyelembe venni, hogy az életünk során megélt nehézségek is segíthetnek abban, hogy a valódi értékeinkre rátaláljunk. Ha például egy közelmúltbeli, komoly betegség vagy akár egy baleset után a túlélés öröme éri el az embert, akkor az élethez való hozzáállás és a prioritások is átalakulhatnak. A tragikus események új perspektívát adhatnak, és segíthetnek abban, hogy a valódi értékeket helyezzük előtérbe, nemcsak a mindennapi problémák.

Érdemes tehát rendszeresen megállni, és elgondolkodni azon, mi az, ami számunkra valóban fontos. Az értékek tisztázása hosszú és mély folyamat lehet, de rendkívül fontos ahhoz, hogy az életünket értékesebbé és teljessé tegyük. Az értékek nemcsak a céljainkat határozzák meg, hanem azt is, hogy hogyan viszonyulunk a világ dolgaihoz, hogyan építjük kapcsolati hálóinkat és hogyan találunk valódi elégedettséget az életben. Az értékeinket sosem mások határozzák meg – csak mi magunk.

Hogyan Növelhetjük Én-képünket: Az Önazonosság Tágítása Anxiás Különbözőségekkel

Azok a kliensek, akik súlyos szorongást élnek át, gyakran összekeverik önmagukat a szorongó érzéseikkel és gondolataikkal. A fejükben lévő szavak és gondolatok automatikusan szorongást váltanak ki, amely még több szorongó gondolatot generál, így az énképük szűkebbé válik. Az alábbi fejezet olyan gyakorlatokat és munkalapokat kínál, amelyek segítenek a klienseknek tágítani az önmagukról alkotott képet. Az a felismerés, hogy sokkal többek vagyunk, mint bárminemű problémánk, lehetővé teszi, hogy szélesebb perspektívából tekintsünk az életünkre, és valóban értékesebbé váljon számunkra.

A FIX ÉNKÉPHEZ VALÓ HOZZÁFOGÁS

Amikor valaki mereven ragaszkodik egy fix énképhez, akkor könnyen rugalmatlanná válhat (Hayes, 2007). Emlékezzünk a klienseinkre, akik valóban beragadnak a problémáikba. Túl gyakran a problémáik válnak azonosulásuk alapjául. A tizenkét lépéses programok, mint az Alkoholisták Anonimái, valóban sok ember életét változtatták meg, és számos ügyfelem számára is hasznosak voltak. Azonban néha érdekes jelenséget figyeltem meg. Egyesek a programokban túlzottan azonosítják magukat, mint alkoholista vagy drogos, mintha csak ez lenne az egyetlen dolog, ami őket meghatározza. Nyilvánvaló, hogy figyelniük kell erre az aspektusra, különösen, ha eddig tagadták, de néha az egész életük erről szól: hogyan ne használjanak. Amikor az identitásunk a "nem csinálás" köré épül, akkor folyamatosan ezen gondolkodunk, ahelyett hogy a saját értékeink felé haladnánk. Tapasztalataim szerint azok a kliensek, akik képesek túllépni a szenvedésükön, más aspektusokkal is azonosulnak, mint például a szülői szerepük, a párkapcsolatuk, a szellemi identitásuk vagy a munkahelyi szerepük. Ha nem csupán a szenvedésünkre építjük az identitásunkat, akkor rugalmasabbak vagyunk a jelentőségteljes élet megélésében.

Amikor fiatalabb voltam, egy harcművészeti iskolát vezettem. A mestertanítóm, Stephen K. Hayes, mélyen tisztelte a történelmet és a hagyományokat, de mindig azt mondta: a legtradicionálisabb dolog, amit tehetünk, ha a modern élethez alkalmazzuk őket. Más szavakkal, amikor a „hagyományos” technikákat kifejlesztették, azokat az aktuális kor legmodernebb megoldásának tekintették. Nem szükséges minden technikát úgy alkalmazni, ahogyan azt 800 évvel ezelőtt tették. Az a fontos, hogy megértsük az alapelveket, és ezeket a modern kontextusban alkalmazzuk.

Miután évtizedeken keresztül tanulmányoztuk az oktatáselméletet és pedagógiát, mesterem úgy döntött, hogy átalakítja a harcművészeti iskola tananyagát. Amikor a világ minden tájáról összegyűjtötte az oktatókat, hogy bemutassa az új tantervet, sokan szó szerint lázadni kezdtek, mert teljesen azonosultak azzal, ahogyan az iskoláikat működtetik. „Nem! Nem akarom megváltoztatni, amit csinálok! A hagyományos módot akarom követni!” – mondták. Mesterünk erre így válaszolt: „Nos, amit ‘hagyományosnak’ nevezel, azt én találtam ki évtizedekkel ezelőtt. Most találtam egy sokkal jobb módszert, hogy az elveket a modern önvédelmi oktatásban alkalmazzam.” Én személyesen nem csatlakoztam a lázadásukhoz, mert az én identitásom nem volt teljesen összekapcsolva a harcművészeti iskola vezetésével. Volt családom, karrierem, hobbijaim és egyéb szerepeim, így sokkal rugalmasabban tudtam reagálni a változásra. Az én hozzáállásom az volt: „Rendben, ha ez segít több embernek, akkor támogatom.” Azok, akik csak egy módot láttak az iskoláik működtetésére, nem tudtak alkalmazkodni. Az iskoláik végül kicsik maradtak, és sokan bezárták őket, mert nem voltak rugalmasak. Hasonlóan, azok a kliensek, akik szorongásukkal azonosítják magukat, így szólhatnak: „Én szorongó ember vagyok.” Amikor a szorongás az identitásunk részévé válik, nehéz rugalmasnak lenni. A szorongó emberek hajlamosak nem kimenni szórakozni, nem beszélni nyilvánosan, nem vállalni kockázatokat, vagy nem tenni erőfeszítéseket a gazdag és jelentőségteljes életért.

ÖN, MINT KONTEKSTUS

Az ACT-ben az önmagunkkal való azonosulás, mint a gondolatok, érzések, élmények és szerepek tartalmával, az „én, mint tartalom” fogalmával van ellátva (Foody, Barnes-Holmes, & Barnes-Holmes, 2012; Hayes, Strosahl, & Wilson, 2012). Nehéz rugalmasnak lenni, ha az ember úgy gondolja, hogy ő maga a szorongó gondolatok és érzések. Azonban segíthetünk a klienseinknek abban, hogy felismerjék, sokkal többről van szó, mint csupán a gondolataikról, problémáikról és szorongásukról. Az „én, mint kontextus” felismerésére való áttérés azt jelenti, hogy megértjük: mi vagyunk azok, akik gondolatokat, érzéseket és érzékeléseket tapasztalunk. Ha képesek vagyunk bármit megélni, akkor nagyobbak vagyunk, mint azok a tapasztalatok. Ez nem csupán egy trükk a szorongás csökkentésére, hanem egy olyan módszer, amely segít a klienseknek helyet adni ezen gondolatoknak, érzelmeknek és érzékeléseknek. Megtanulunk együttérzéssel tekinteni magunkra, saját gondolatainkra és élményeinkre, nem pedig harcolni velük és küzdeni ellenük. Ez egy nagyon más megközelítés, mivel amikor az emberek a szorongó gondolatokkal és érzésekkel küzdenek, valójában saját magukkal küzdenek. Nem csoda, hogy néha egész életükben küzdenek, miközben csak időről időre nyernek egy-egy csatát – de a háborút sosem nyerhetik meg önmagukkal szemben.

Fontos megjegyzés a terapeutáknak: Ne felejtsük el gyakorolni, hogy kapcsolatba kerüljünk egy tágabb énképünkkel. Ha túlzottan azonosulunk terapeuta szerepünkkel, rugalmatlanná válunk. Fontos megérteni, hogy a klinikai munkánk csak egy része annak, akik vagyunk. Mi sokkal többek vagyunk, így gyakoroljuk, hogy visszataláljunk az életünk más aspektusaihoz.

Amikor a kliensek azt kérdezik: „Ha nem vagyok a gondolataim, akkor ki vagyok én?” ez valóban egy mély kérdés! A filozófusok és teológusok évezredek óta vitatkoznak ezen a kérdésen. Néhányan spirituális megközelítéseket alkalmaznak a lélekről, mások tudományos módon azt vallják, hogy mi egy folyamatosan változó, különböző folyamatokból álló egyveleg vagyunk, melyben nincs egy változatlan lényeg