A globális kutatási programok finanszírozása világszerte különböző irányvonalakat követ, de az Egyesült Államok példája különösen tanulságos, mivel itt a kormányzat különféle ügynökségek révén biztosítja a tudományos és technológiai fejlődést, melyek közül néhány célja a fenntartható innovációk előmozdítása. Az Egyesült Államokban a Nemzeti Tudományos Alapítvány (NSF), az Országos Egészségügyi Intézetek (NIH), az Energiaügyi Minisztérium (DOE), és még a Védelmi Minisztérium (DoD) is biztosít pénzügyi forrást a tudományos kutatások és a technológiai fejlesztések számára. Azonban ezek az összegek nem feltétlenül elégségesek a szükséges fenntartható innovációk nagyszabású előmozdításához. Például, 2015-ben az összes szövetségi kutatás-fejlesztési (R&D) költségvetés mindössze 5%-át, körülbelül 6 milliárd dollárt fordítottak a tiszta energiával kapcsolatos programokra, miközben az összes szövetségi R&D költségvetés 113 milliárd dollár volt.

A fenntartható technológiákba történő további befektetés esélyei különösen kétségesek voltak, miután a Trump-adminisztráció hivatalba lépett, mivel az R&D költségvetés csökkentése volt az egyik alapvető célja. Ennek ellenére a kormány különféle alternatív finanszírozási lehetőségeket is próbált biztosítani, mint például a szövetségi kutatási és fejlesztési adójóváírások, amelyek inkább a nagyvállalatok számára kedvezőek, amelyek milliókat, ha nem milliárdokat költenek kutatásra. A kisvállalkozók számára, akik gyakran nem rendelkeznek nettó jövedelemmel és ezért nem fizetnek társasági adót, az adójóváírások nem biztosítanak valós ösztönzést. Egy másik alternatíva a Kisvállalkozás-fejlesztési Kutatási Program (SBIR), amely célzott támogatásokat biztosít a tudományos kutatásban részt vevő kisvállalkozások számára. Az SBIR program, amelyet a 100 millió dollárt meghaladó külső R&D költségvetéssel rendelkező szövetségi ügynökségek finanszíroznak, képes segíteni azokat a kisvállalkozásokat, amelyek tudományos kutatásokkal foglalkoznak. Azonban a program versenyképessége, a bürokratikus terhek és a költséges adminisztrációs folyamatok miatt sok esetben nem biztosítják a kívánt eredményt.

Az amerikai kormány a 2005-ös Energiaügyi Törvény értelmében közvetlenül is támogatta az új technológiák piacra kerülését, például az Energiaipari Hitelprogram révén, amelynek célja a tiszta energia alapú innovációk gyors piaci bevezetése volt. Az egyik legismertebb példa a Solyndra Inc. esete, amely 2009-ben 535 millió dolláros állami hitelt kapott, hogy bővítse napelemes panelek gyártását. A vállalat azonban csődbe ment, mivel a piaci környezet, például a napenergia alapanyagának árának csökkenése és a kínai konkurenciával való verseny, nem támogatta a cég terveit. Bár sokan a program kudarcait hozták fel, mások figyelmen kívül hagyták, hogy a legtöbb vállalkozás nem nyújt pozitív megtérülést, és a kockázatos természetű innovációk finanszírozása gyakran közel sem biztosítja a várt eredményeket.

A kormányzati szerepvállalás egyik leghatékonyabb módja azonban az infrastruktúra fejlesztésében rejlik, amely lehetővé teszi a fenntartható innovációk gyorsabb elterjedését. A magas technológiai iparágakban az alapvető platform-technológiák szerepe kiemelkedő. Az internet, amelyet nagyrészt kormányzati források finanszíroztak, olyan forradalmat indított el, amely jelentősen átalakította a kommunikációs és üzleti modelleket. A fenntartható innovációk esetében a fizikai infrastruktúra, mint például az okos villamosenergia-hálózat, kulcsfontosságú lehet, hogy a megújuló energiaforrásokat, mint a napelemeket vagy szélerőműveket, hatékonyan integrálják a hálózatba. Az Egyesült Államokban a közelmúltban több állam és közműszolgáltató dolgozik azon, hogy rugalmasabbá tegye a villamosenergia-hálózatot, amely elősegíti a megújuló energiaforrásokkal való ellátottság növelését.

A megújuló energiaforrások terjedésének további feltétele a megbízható és olcsó tárolási lehetőségek biztosítása. A nap- és szélenergia esetében, mivel azok gyakran nem állnak rendelkezésre folyamatosan, szükséges egy olyan tárolórendszer, amely képes a felesleges energiát tárolni és visszajuttatni a hálózatba, amikor az energiaigény magasabb. Azonban egyes tudósok szerint a megújuló energiaforrások az Egyesült Államok energiaigényeinek kielégítésére elegendőek lehetnek, ha a nemzeti hálózat jobban képes szállítani az energiát a különböző régiók között. Ezen infrastruktúra fejlesztése mellett a tárolásnak is szerepe marad, hogy a hálózat jobban alkalmazkodjon a különböző időjárási viszonyokhoz és ingadozó energiaforrásokhoz.

A kormányzat szerepe tehát kulcsfontosságú abban, hogy a fenntartható innovációk és a megújuló energiaforrások sikeresen beépüljenek a mindennapi életbe. Az állami támogatás, különösen az infrastruktúra fejlesztésén keresztül, elősegítheti a jövő fenntartható technológiáinak gyorsabb elterjedését és piaci sikerét. Azonban a költségvetési korlátok és a politikai környezet mindig is meghatározó tényezői lesznek annak, hogy mennyire sikeresek lesznek ezek a törekvések.

Hogyan támogathatják az egyes szereplők az innovációs rendszert a fenntarthatóság érdekében?

Az innováció nem létezik vákuumban. Az új termékek és szolgáltatások számos szereplő és akció összjátékának eredményeként jönnek létre. A fenntartható, zöld technológiák útja, melyek képesek valódi rendszerszintű változást generálni, gyakran kanyargós és bonyolult. Egy ígéretes technológia akár egy egyetemi laboratóriumban is kezdődhet, amelyet egy állami támogatás finanszíroz, majd egy vállalkozó licenceli, hogy saját üzletet indítson köré. Az innováció folyamata nem csupán technológiai fejlődésről szól, hanem a vállalkozói szellem és a piac együttes hatásairól is. Mindezek mellett az egyik legfontosabb tényező a felhasználók, fogyasztók érdeklődése, akik végül eldöntik, hogy az új technológia elérte-e a várva várt fenntarthatósági potenciált.

Bár az új technológia elérhetősége és eladhatósága egyre inkább az üzleti környezet és az állami politikák között elhelyezkedő egyensúlytól függ, az innováció általában nem kerülhet a piacra egy jól felépített üzleti modell nélkül. A fenntarthatóság szempontjából is kulcsfontosságú, hogy minden új technológiai lépés mögött érdemi üzleti alap legyen, amely a hosszú távú fejlődést is biztosítja. Az innovációs rendszer legnagyobb erőssége, hogy sok szereplő dolgozik együtt ezen az úton, és mindegyiküknek megvan a saját, pótolhatatlan szerepe. Azonban minden szereplőnek tisztában kell lennie a mások működésével és a rendszer többi elemének korlátaival, hogy valóban sikeresek legyenek.

A vállalkozók és a nagyvállalatok gyakran az elsődleges motorjai a technológiai fejlesztésnek, de ahhoz, hogy valóban elérjük a fenntartható innovációk igazi kitörését, szükség van minden szereplő koordinált erőfeszítésére. Az új technológia gyakran nemcsak az üzleti világ döntéseitől függ, hanem a társadalmi mozgalmak, környezetvédelmi aktivisták és a közvélemény hatásától is, akik képesek a megfelelő politikai és jogi környezet kialakításában kulcsszerepet játszani.

Az innovátorok számára az üzenet egyszerű: próbálkozni kell. Az új technológiák és vállalkozások 80-90%-a nem lesz sikeres, de az ismeretlen utak felfedezése nélkül nem érhetünk el valódi áttörést. A kudarcok nem csupán hátráltatják, hanem egyúttal új lehetőségek felé is utat mutatnak. Minden próbálkozás, legyen az sikeres vagy sem, hozzájárul az innovációs rendszer fejlődéséhez, hiszen segít elkerülni azokat az irányokat, amelyek már eleve nem vezetnek sehová. A hibák keresése és a lehetőségek maximális kihasználása egyaránt segít abban, hogy egy igazán fenntartható és forradalmi technológia jöjjön létre.

A vállalatok számára a fenntarthatóság nemcsak a zöld imázs fenntartásáról szól, hanem az új üzleti modellek kereséséről is. Ahelyett, hogy a régi iparágak védelmére pazarolnák a forrásaikat, inkább azokat az új innovációkat kell támogatniuk, amelyek a fenntarthatóság érdekében fejlődnek. A vállalatok nem csupán új technológiákat hozhatnak létre, hanem azokat a termelési és elosztási rendszereket is kiépíthetik, amelyek segítenek abban, hogy az új technológiák valóban elérjék céljukat.

A befektetők szerepe az innovációs rendszerben nélkülözhetetlen. A tőke biztosítása a legjobb ötletek számára segítheti azokat a vállalkozásokat, amelyek valóban képesek fenntartható változásokat elérni. A hagyományos kockázati tőke mellett új finanszírozási modellekre is szükség van, amelyek képesek támogatni a különböző technológiai szektorokat a kockázatok és a várható hozamok figyelembevételével. Az alternatív finanszírozási modellek, mint a közösségi finanszírozás, hatástanulmányi befektetések, zöld kötvények és a részvényalapú inkubátorok különleges lehetőséget biztosítanak a fenntartható technológiák előmozdítására.

A fogyasztók szerepe kulcsfontosságú, és sokszor a vásárlói döntések jelenthetnek áttörést egy-egy új technológia elterjedésében. A fenntartható termékek vásárlásakor a fogyasztóknak egyre inkább transzparenciát kell kérniük a termelők felé, hogy valóban megértsék a termékek környezetre gyakorolt hatását. Ez nemcsak a vásárlási döntéseiket befolyásolhatja, hanem hozzájárulhat a piac egészének zöldebbé válásához is.

A kormányok és a politikai döntéshozók is hatással vannak az innovációs rendszerek fejlődésére, hiszen a központi kutatás-fejlesztési támogatások, az innovációs díjak és a fenntarthatóságot támogató politikai intézkedések erősíthetik az új technológiák térnyerését. A közszolgáltatások és a kutatás állami támogatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fenntartható fejlődési modellek valóban megvalósuljanak.

Ahhoz, hogy a fenntarthatóság területén valódi áttörést érjünk el, mindenkinek tisztában kell lennie a saját szerepével a rendszerben. Az egyes szereplők felelőssége nemcsak saját tevékenységükben, hanem abban is rejlik, hogy miként segíthetik elő mások sikerét és hogyan tudják támogató módon alakítani a közös jövőt. Az igazi változás akkor következhet be, ha mindannyian együttes erővel dolgozunk ezen a hatalmas és bonyolult innovációs rendszeren, figyelembe véve egymás szükségleteit és kihívásait.

Hogyan válhatnak a különböző szereplők a fenntartható innováció katalizátorává?

A fenntartható innovációk előmozdítása és a globális környezeti problémák kezelésére irányuló erőfeszítések nem csupán a kormányzat és a vállalatok felelősségei. A társadalom minden szintjén elérhetőek olyan eszközök, amelyek segíthetik a fenntarthatósági célok elérését. Ahhoz, hogy valódi változást érjünk el, a különböző szereplőknek – beleértve a helyi és nemzeti kormányokat, az egyetemeket, a vállalkozókat, a médiát és az állampolgárokat – közösen kell fellépniük. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan támogathatják ezen szereplők a fenntartható innovációk fejlődését.

Az állami politika az egyik legfontosabb tényező a fenntarthatóság irányába tett lépésekben. Az innovációs rendszer egyik kulcsa a piaci koncentrációk megakadályozása, hiszen a túl nagy vállalatok gyakran gátolják az új, fenntartható technológiák piacra jutását. A kormányzat számára egyik fontos szerep lehet a karbonkibocsátás árának meghatározása, még ha ez jelenleg politikai szempontból nehéznek tűnik is. Ezen túlmenően számos más eszköz is létezik, amelyek segíthetik a fenntartható innovációk terjedését, mint például az új termékcímkék és tanúsítványok bevezetése, amelyek segítenek a fogyasztóknak tudatos döntéseket hozni, és támogatják a zöld termékek iránti keresletet.

A kormányzatnak érdemes még nagyobb hangsúlyt fektetnie az infrastruktúra-fejlesztésre, különösen az intelligens elektromos hálózatok létrehozására, amelyek alapvetően támogathatják a fenntartható technológiák elterjedését. Az állami beruházások mellett fontos szerep jut az állami és helyi hivatalnokoknak is. Ők képesek lehetnek olyan környezetet kialakítani, amely elősegíti az innovációs klaszterek fejlődését és a fenntarthatóság irányába tett lépéseket.

A helyi kormányzatok aktívan támogathatják a fenntartható üzleti modelleket. Az államok például bevezethetik a B Corporation (B Corp) törvényeket, amelyek ösztönzik a vállalatokat arra, hogy a fenntarthatóságot hivatalosan is integrálják tevékenységükbe. A zöld termékek vásárlásának elősegítése, a fenntartható befektetésekkel kapcsolatos politikák elfogadása, valamint a társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettség mind alapvető elemei lehetnek a fenntartható gazdasági modellek kiépítésének.

Az aktivisták és a média rendkívül fontos szereplői az innovációs ökoszisztémának. A közvélemény formálásával segíthetik elő a zöld termékek népszerűsítését, és a fenntartható technológiák iránti kereslet növelését. Az innovátorok és a technológiai újítások támogatása mellett az aktivisták és a médiának fontos szerepe van abban is, hogy elérjék a társadalom szélesebb rétegeit, és megszüntessék az új technológiákkal kapcsolatos előítéleteket.

Az alapítványok és civil szervezetek szintén kulcsszerepet játszanak a fenntartható innovációk támogatásában. A technológiai innovációk finanszírozása mellett közvetlenül hozzájárulhatnak a kutatásokhoz és az új megoldások kifejlesztéséhez. Az alapítványok képesek támogatni a hosszú távú befektetéseket, amelyek magas kockázattal, de jelentős társadalmi haszonnal járhatnak, így hozzájárulnak a fenntarthatóságra irányuló új projektek elindításához.

Az egyetemek, mint az innováció és kutatás központjai, szintén nélkülözhetetlenek a fenntartható technológiák kifejlesztésében. A kutatásokra és a fejlesztési projektekre való fókuszálás mellett az egyetemek segíthetnek abban, hogy az új technológiák a piacra kerüljenek, támogathatják az egyéni vállalkozókat, valamint ösztönözhetik a diákokat és tanárokat arra, hogy maguk is hozzájáruljanak a fenntarthatóság megoldásaihoz.

A fenntartható innovációk terén az egyéni szereplők – legyenek akár feltalálók, vállalkozók, fogyasztók vagy befektetők – szintén kulcsfontosságú szereplők. Minden egyes ember hozzájárulhat azáltal, hogy támogathatja a zöld termékeket, befektetéseket eszközöl, vagy akár egy új technológiai vállalkozás elindításával kockáztatja saját tőkéjét. A közvetlen és közvetett módon való részvétel mind hozzájárulhat a fenntartható jövőhöz.

Végül, az innováció kulcsa nem csupán a technológiai újításokban rejlik, hanem a társadalmi és gazdasági rendszerek átalakításában is. Az új "Holdra szállás" nem csupán egy új technológia vagy piaci szegmens kifejlesztését jelenti, hanem egy teljes új gondolkodásmód kialakítását. Az egész társadalom felelőssége, hogy közösen hozzájáruljon a fenntarthatóság eléréséhez, és olyan innovációkat támogasson, amelyek valódi változást hozhatnak.

Hogyan befolyásolja a fenntarthatóság és a környezeti felelősségvállalás az üzleti döntéseket?

A fenntarthatóság és a környezeti felelősségvállalás napjaink üzleti környezetében kulcsfontosságú szereplővé váltak. A vállalatok számára nem csupán etikai kötelesség, hanem gazdasági előny is, hogy alkalmazkodjanak a fenntartható gyakorlatokhoz. Az üzleti életben az ilyen típusú döntések egyre inkább nemcsak a környezeti hatásokat, hanem a fogyasztói elvárásokat, a törvényi szabályozásokat és a pénzügyi lehetőségeket is figyelembe veszik.

A fenntarthatóságra való fókuszálás, mely az energiahatékonyság növelését, az erőforrások környezetbarát felhasználását, valamint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célozza, nem csupán divatos kifejezés, hanem üzleti stratégiává vált. Az olyan nagyvállalatok, mint a Microsoft vagy az UPS, már régóta komolyan veszik a környezeti felelősséget, és jelentős erőforrásokat fektetnek a fenntarthatósági céljaik elérésébe. Az előnyök, melyeket ezek a vállalatok tapasztalnak, nemcsak a költségcsökkentésben, hanem a fogyasztói lojalitásban és a márkaérték növelésében is megjelennek.

Ezen kívül számos vállalat, mint a 3M, elkötelezett a zöld termékek piacra vezetésében, így a zöld termékek iránti kereslet is növekvő trendet mutat. Az ilyen termékek eladása, mint a GE vagy a Philips esetében, átlagosan 91%-kal nőtt az utóbbi években, ami arra utal, hogy a fenntarthatóság valóban komoly piaci lehetőségeket rejt. A cégek nem csupán környezetbarát termékek előállításával növelhetik bevételeiket, hanem azok hosszú távú hatásaival is javíthatják imázsukat.

A fenntarthatóság alkalmazása az üzleti döntésekben nem csupán egy új trend, hanem a versenyképesség javításának fontos eszköze is. A vállalatok számára kulcsfontosságú a környezeti hatások mérséklése, mivel a jövő üzleti táját az fogja meghatározni, hogy a cégek miként tudnak fenntartható módon működni. A társadalmi felelősségvállalás és a környezeti elkötelezettség nemcsak az operatív működésre van hatással, hanem az innovációra és a hosszú távú üzleti modellekre is.

Fontos figyelembe venni, hogy a fenntarthatóságra építő üzleti döntések nem csupán a környezetvédelemről szólnak, hanem egy új üzleti filozófia mentén segítenek a vállalatoknak abban, hogy a jövőben ne csupán profitot, hanem valódi társadalmi értéket is teremtsenek. Az etikus üzletvitel és a felelősségteljes működés alapvető tényezők lesznek abban, hogy egy vállalat képes lesz sikeresen navigálni a globális piacokon.

A fenntarthatóságba való beruházás tehát nemcsak a vállalatok hírnevének és társadalmi elismertségének növelésére szolgál, hanem pénzügyi szempontból is meghozhatja a kívánt eredményeket. Az innováció és a fenntarthatóság összehangolása kulcsfontosságú a versenyképesség megőrzésében, és egyre több vállalat fogja felismerni, hogy a fenntarthatóságba való befektetés nem csupán a környezet számára, hanem saját üzleti növekedése számára is előnyös.

Miért nem elég az innováció a fenntarthatósági kihívások kezelésére?

Sokan azt állítják, hogy már rendelkezünk a szükséges technológiákkal a fenntarthatósági kihívások kezelésére. A megújuló energia egyre nagyobb figyelmet kap, és ennek következtében már képes versenyezni a fosszilis tüzelőanyagokkal. A REN21 Globális Állapot Jelentés szerint a megújuló források 2014-ben a globális energia-termelés 19%-át tették ki. Az organikus mezőgazdasági technikák bizonyítják, hogy lehetséges olyan mezőgazdaságot működtetni, amely nem függ túlságosan az öntözéstől és a műtrágyáktól. A Tesla és más elektromos járműveket gyártó cégek, mint a BMW és a Nissan, azt mutatják, hogy a benzin üzemeltetésű autók alternatívái is életképesek. Az érvelés így szól: a technológia adott, amit hiányolunk, az a hajlandóság az alkalmazására. Mi azonban nem értünk egyet ezzel. A technológiát nem szabad elszigetelten vizsgálni a tágabb társadalmi-gazdasági rendszertől, amelybe beágyazódik. Az innováció nem csupán találmány—új dolog létrehozása. Az innováció a találmány és a kereskedelmi hasznosítás házassága. Ahhoz, hogy egy innováció életképes legyen, értéket kell teremtenie azok számára, akik végül hajlandóak támogatni az új technológia fejlesztését, telepítését és skálázását.

A napcellák és a szélturbinák csodálatos technológiák, melyek hatékonysága folyamatosan javul, és gyártási költségük is csökkent—például a napcellák esetében 2010 és 2015 között 200%-os javulás történt. Ez a fejlesztés vonzotta a befektetéseket, és elősegítette a technológia elterjedését. Azonban még mindig nem érte el teljes potenciálját, és nem hódította meg teljes mértékben a közvéleményt. Mi jöhet a megújuló energiák jövőjében, ha a fosszilis tüzelőanyagok használatában jelentős innovációk tartják a lépést a megújuló technológiákkal? Vegyünk egy példát: 2008. július 11-ét. Az olaj ára 147 dollár/barrel volt. Miközben sokan az olajárak magas szintje miatt aggódtak, mások csendben ünnepelték a lehetőséget. Most volt itt az idő, hogy a megújuló energiák—nap, szél, biomassza—jelentősen átformálják az energiaportfóliónkat. A zöld technológiai befektetések megugrottak, számos megújuló energia startup jött létre, és 2008-ban az Egyesült Államokban a zöld technológiai startupokba történő befektetések meghaladták a 7 milliárd dollárt.

De öt év múlva, 2013-ra, az olaj ára 50 dollár/barrel-re csökkent. Az energiaiparban végbemenő innovációk folytatódtak—de nem úgy, ahogyan a technológiai optimisták várták. A hidraulikus frakking és a vízszintes fúrás új fejlesztései lehetővé tették, hogy olyan olaj- és gázlelőhelyekből nyerjünk ki energiát, amelyeket korábban nem volt érdemes kitermelni. Az Egyesült Államokban egy energia-reneszánsz indult, és úgy tűnt, hogy 2017-re elérhetik az energiafüggetlenséget. 2015 januárjára az Egyesült Államokban a benzin ára 2 dollár/gallon alá esett, a földgáz ára pedig 3 dollár/millió Btu-ra zuhant. Annak ellenére, hogy a napenergia technológiai fejlődése folytatódott, a földgáz alapú erőművekből származó energia továbbra is költséghatékonyabb maradt. A 2015-ös Éves Energiainformációs Képviselet (EIA) előrejelzései szerint a 2020-ra várhatóan beüzemelt hagyományos, kombinált ciklusú földgáz erőművek energiaárának ($/MWh) átlagosan 35%-kal alacsonyabbnak kell lennie, mint egy ipari méretű napelemes telepítésé. A zöld technológiai startupokba történő kockázati tőkebefektetés 2008 óta folyamatosan csökkent, 2014-re pedig mindössze 2 milliárd dollárra zuhant.

Mi történt rosszul, vagy éppen helyesen, attól függően, hogy honnan nézzük? Az innováció sikerét végső soron az határozza meg, hogy mekkora értéket teremt a végfelhasználók számára. A megújuló energiába történő befektetés és alkalmazás számos tényezőtől függ, beleértve a versenytárs technológiák—különösen a földgáz és az olaj—fejlesztését. Ez visszavezet minket a piacokhoz. Szeressük vagy utáljuk őket, a piacok azok a helyek, ahol a legtöbb innováció kifejezi az értékét. Mint ahogyan minden vállalkozó tudja, egy új terméket vagy szolgáltatást a mások hajlandósága alapján ítélnek meg, hogy hajlandóak-e fizetni érte olyan áron, amely meghaladja a termelési költségeket. Ha így gondolkodunk, az innováció más megvilágításba kerül. Az innováció kényszere, hogy a megújuló energia hatékonyságát növelje, miközben a költségeit csökkenti, hogy versenyképes legyen a fosszilis tüzelőanyagokkal. Ezt a célt elérhetjük az alapvető technológiák—például PV cellák—fejlesztésével, vagy bármilyen kiegészítő technológia körüli innovációval, mint amilyen az energiatárolási megoldások (akkumulátorok), az elektromos elosztás (okos hálózatok), vagy az üzleti modellek (finanszírozási lehetőségek a napenergiás rendszereket telepítő háztartások számára).

Az innováció szükségessége nem korlátozódik csupán a megújuló energiákra. Más fenntartható technológiákra is ugyanez vonatkozik: energiahatékony számítástechnikai és elektronikai eszközök, alacsony vagy nulla emissziós járművek, zöld épületek és anyagok. A fenntartható technológiákat olyan termékeknek, szolgáltatásoknak, üzleti modelleknek és gyártási folyamatoknak tekintjük, amelyek csökkentik az adott termékek környezeti hatását más technológiákhoz képest. Az önmagában fenntartható technológia nem garantálja a fenntarthatóságot; inkább azt ígéri, hogy csökkenti a meglévő technológiák fenntarthatatlanságát. A fenntartható technológiák folyamatos innovációja lehetőséget ad arra, hogy csökkentsük az olyan fenntarthatatlan gyakorlatokat, mint a természeti erőforrások kimerülése és a környezeti romlás, valamint növeljük a jövő generációk számára a boldogulás esélyeit.

A "panacea hipotézis" elmélete az innováció csodafegyverként való alkalmazásának kockázatait is felveti. Sokan úgy vélik, hogy az innováció mindent megold a fenntarthatósági kihívásainkra. Ez a zöld gazdaság iránti hype-ot gerjesztette, azt sugallva, hogy a zöld az új arany, és a fenntarthatóság lesz az új üzleti növekedési lehetőség. Ha csak ki tudnánk bontakoztatni az innovációs képességünket, akkor minden jól alakulna. De a történelem tele van olyan új