A hagyományos tanuláselmélet szerint, ha valaki azt mondja, „Vigyázz a tigrissel!”, akkor nem kell megijednünk, amíg nem tapasztaltuk meg valóban, hogy egy tigris előttünk áll. Valójában, amikor fiatalok vagyunk, megtanuljuk kimondani és később leírni a „tigris” szót. A szó összekapcsolódik a tigrisek képeivel, vagy talán egy aranyos plüss tigrissel, amitől szeretetteljes érzésünk támadhat. Ahogy idősödünk, lehetőséget kapunk arra, hogy megnézzünk egy dokumentumfilmet a National Geographic csatornán, ahol egy tigris antilopot eszik. Ekkor az agyunk összekapcsolja a tigris szót azzal, amit a videóban láttunk. Ha aztán valaki azt mondja: „Vigyázz a tigrissel!”, megijedhetünk, mert az agyunkban a tigrisről alkotott kép összekapcsolódik egy olyan eseménnyel, ahol egy másik élőlényt felfalnak, ami arra utalhat, hogy minket is elérhet ugyanaz a végzet. Az RFT (Relációs Keretezés Elmélete) egy rendkívül összetett, ám lényegében azt mutatja, hogy az agyunk képes belső összefüggéseket kialakítani gondolatok és érzelmek között anélkül, hogy a tényleges eseményeket megtapasztalnánk.

Bár ez hasznos lehet, ha egy vad tigristől kell tartanunk, más gondolatok is könnyen összekapcsolódhatnak szorongással, amelyek kevésbé hasznosak. A gondolatok, mint belső reprezentációk, szorongással társulhatnak, így akár egy gondolat, fizikai esemény nélkül, képes intenzív szorongást kiváltani. Elfelejtjük, hogy a gondolatok csupán szavak, és a szavak csupán hangok. Vegyük például a „víz” szót. Ha megkérdezem valakitől: „Kérhetnék egy üveg vizet?”, és ő odaadja, megerősítést kapok, hogy valóban megihatom, és ezzel oltom a szomjamat. Ez a szavak és jelentésük kondicionálásának a pozitív oldala. Talán nyilvánvalónak tűnik, de a probléma akkor kezdődik, amikor elfelejtjük, hogy az a folyadék, amit iszunk, nem „víz”. A „víz” csak egy hang, ami arra a folyadékkal kapcsolatos valóságra utal. A hideg folyadék az arcon, vagy a torkunkban más, mint a „víz” szó hangja. Ez egy élmény, egy jelenség, ami különbözik a rá vonatkozó szótól. A szavak hasznosak reprezentációként, de gyakran elfelejtjük, hogy azok csupán reprezentációk. Elkezdenek annyira reálisnak tűnni, mintha a térkép a valóságot jelentené.

A „citrom gyakorlat” segíthet az embereknek, hogy érzékeljék, mi is történik ebben a folyamatban. Képzeld el, hogy most egy nagy, lédús citrom van előtted. Képzeld el, hogy egy késsel elvágod a citromot, és az egyik fél felét megízleled. Érzékelsz egy kis csípést, ahogy a citrom leve egyenesen a szemedbe fröccsen. Miután elvágtad, a citromot a kezedben tartod, és a leve elkezd lecsorogni az ujjaid között. Most képzeld el, hogy egy nagy falatot veszel a citromból. Észrevetted, hogy valami érzést, képet, szagot vagy ízt tapasztaltál? Pedig valószínűleg nincs citrom a szobában. A kinyomtatott szavak kondicionálhatják a fiziológiai reakciókat. Ha nem beszélnél angolul, és valaki más végezné el ezt a gyakorlatot, valószínűleg azon tűnődnél, miért torzult el az arcuk. Hiszen a szó csupán vonalak vagy furcsa hangok lennének számodra.

A szavak újra ismétlésével is szemléltethetjük ezt: mondjuk ki a „citrom” szót 30 másodpercig. „Citrom, citrom, citrom...” Mi történt közben? A legtöbb ember számára a szó már nem több, mint egy ritmikus zaj. Végső soron a szavak mindössze ritmikus zajok. Az agyunk az, ami jelentést rendel hozzájuk. Az emberi agy érzelmeket és fiziológiai reakciókat kapcsol a szavakhoz, és aztán elfelejtjük, hogy mi történik. A gondolatok nem csupán „léteznek”, hanem valójában mi magunk társítunk hozzájuk különféle jelentéseket.

Ez a gondolatokkal való újfajta kapcsolódás, amit a defúzió fogalmával írhatunk le, segíthet abban, hogy a kliensek felismerjék, hogy nem muszáj belemerülniük a gondolataikba, hanem tanulhatnak tőlük függetlenül élni. A defúzió azt jelenti, hogy képesek vagyunk egy lépéssel hátrébb lépni a gondolatainktól, és „teret adni” nekik. Megfigyeljük őket, de nem hagyjuk, hogy a gondolataink uralkodjanak rajtunk. A gondolatok nem a valóságot jelentik, csupán mentális események. Ezek az események lehetnek hasznosak, de nem muszáj megvalósítanunk mindazt, amit a gondolatok sugallnak. Nincsenek hatalmuk felettünk. A gyerekek számára még nem rendelkeznek azokkal a realitásokkal a gondolatok, amik az idősebbeknek. Amikor a legfiatalabb lányom hároméves volt, egyszer hazafelé vezettem az iskolából, és észrevettem, hogy különösen csendben volt a hátsó ülésen. Ekkor egyszer csak azt mondta magának: „Bocsánat agy, de nem fogom megtenni, amit mondasz!” Ekkor úgy gondoltam: „Jól van, kicsim, ne hagyd, hogy az agyad irányítson!” Később elmondta, hogy eszébe jutott, hogy kinyitja az autó ajtaját, miközben az úton haladunk, de képes volt elengedni a gondolatot, és rájött, hogy nem kell cselekednie annak hatására.

A kliensek gyakran sok időt töltenek a gondolataik megvitatásával vagy azzal, hogy vitatkoznak velük. Amikor felismerik, hogy ezt nem szükséges tovább folytatniuk, hatalmas megkönnyebbülés érhet bennünket. Energiájuk felszabadul, amit sok más dologra is fordíthatnak.

Miért fontos megérteni a szorongásodat, hogy változást érhess el az életedben?

A szorongás sokak számára ismerős és gyakran megterhelő társ. Évtizedeken keresztül küzdhetünk vele, próbálva elnyomni, elkerülni vagy figyelmen kívül hagyni azt, hogy rövidtávon megszabaduljunk a fájdalmas érzésektől. Azonban a szorongás elutasítása nem jelent tartós megoldást. Az igazi változás érdekében elengedhetetlen, hogy más szemszögből közelítsük meg, és felismerjük, mi rejlik valójában mögötte. Hogyan lehetne bármit is változtatni, ha nem tudjuk, pontosan mivel állunk szemben? A szorongás egy olyan dolog, amely rengeteg problémát okozhat az életünkben, éppen ezért hajlamosak vagyunk menekülni tőle. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elkerülés a legtöbb esetben csak fokozza a belső harcot, és a szorongás egyre erősebben tör elő. Ahhoz, hogy valódi változást érjünk el, meg kell tanulnunk belépni ebbe a küzdelembe, és másként tekinteni a szorongásra, mint egy ellenségre. Legyünk kíváncsi tudósok, akik nyitottan, érdeklődve és elfogadással vizsgálják meg ezt az érzést.

Fontos, hogy elkezdjünk figyelni arra, miként manifesztálódik a szorongás különböző fázisokban. Gondoljunk a szorongásra úgy, mint egy vízszintre: amikor a vízszint a nyakunkig ér, minden kis "hullám" úgy tűnhet, mintha megfulladnánk tőle. De amikor a vízszint csak a bokánkig ér, sokkal nagyobb hullámra van szükség ahhoz, hogy felborítson bennünket. Az a kulcs, hogy megtanuljunk figyelni, amikor még csak enyhe jelei vannak a szorongásnak, és felismerjük, mi okozza azt.

Alacsony szintű szorongás

Kezdjük azzal, amikor a szorongás még csak enyhén jelenik meg, amikor a "vízszint" még csak a bokánknál tart. Valószínűleg hozzászoktunk már ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk az ilyen érzéseket, de próbáljuk meg észrevenni, hogyan ismerjük fel, hogy ott van. Melyek azok a szituációk, gondolatok, érzések vagy testi érzések, amelyek alacsony szintű szorongást idéznek elő? Milyen gondolatok jelennek meg bennünk ebben az állapotban? Milyen érzéseket tapasztalunk ilyenkor? Milyen finomabb érzések kísérhetik ezt a szorongást? Ne csak annyit írj, hogy "rossz érzés", hanem próbálj meg pontosabb lenni. Vegyél észre olyan dolgokat, mint az izomfeszültség, égetés, bizsergés, vagy a szívverés. Mindezek az érzések változnak az idővel?

Közepes szintű szorongás

Most nézzük meg, mi történik, amikor a szorongás már a derékig ér. Mi váltja ki a közepes szintű szorongást? Mik azok a helyzetek, gondolatok, érzések, amelyek ezt előidézik? Milyen gondolatok támadnak meg ilyenkor? Milyen egyéb érzelmek vagy testi érzések jellemzik ezt a szorongásos állapotot? Figyeljünk oda alaposan, és próbáljunk a lehető legpontosabban meghatározni a testi érzéseket is. Az ilyen típusú szorongás esetén már sokkal több jele van annak, hogy a szorongás elmélyülhet.

Magas szintű szorongás

Végül térjünk át arra az állapotra, amikor a szorongás már a legintenzívebb szakaszban van, és a vízszint az arcunkig ér. Mi váltja ki a magas szintű szorongást? Mik azok a szituációk, amelyek ezt a legrosszabb állapotot hozzák elő? Milyen gondolatok jelennek meg, amikor ezt a szorongásos intenzitást éljük meg? Milyen érzések társulnak ilyenkor? Hogyan érezzük a testünket? Milyen fizikai jelek vannak jelen, mint például szapora légzés, izzadás, szédülés vagy hányinger? Az ilyen mértékű szorongás már elég erős, hogy megzavarja a mindennapi életünket, ezért fontos, hogy minél jobban tisztában legyünk a saját reakcióinkkal és azokkal a jelzésekkel, amelyek a szorongás növekedését előre jelezhetik.

Fontos, hogy a szorongásunk különböző szintjeit folyamatosan figyeljük, és tudatosan gyakoroljuk az önreflexiót. A szorongásra való figyelés kezdetben idegen lehet, és még inkább kellemetlen érzést kelthet, de ez segíthet abban, hogy a problémával szembenézve elkerüljük azt a csapdát, hogy csak akkor próbáljunk megoldást találni, amikor már túl késő. A szorongás nem a legnagyobb ellenségünk. Ez a mi testünk reakciója egy olyan helyzetre, amiben próbálunk navigálni. Ha ezt a tudatot megőrizzük, könnyebben elfogadjuk a szorongást, mint egy átmeneti jelenséget, amely nem határozza meg egész lényünket.

Ne felejtsük el, hogy bár a szorongás jelenléte kényelmetlen, ha képesek vagyunk felismerni a saját érzéseinket, és szembenézni velük, az a legjobb eszközünk a változáshoz. A szorongás megértése az első lépés ahhoz, hogy képesek legyünk hatékonyan kezelni azt, és valós változásokat érjünk el az életünkben.

Hogyan kezeljük az infinite halmazokat és a kardinalitás aritmetikáját?
Hogyan válhat az idő rugalmasabbá: A cél és a személyes szükségletek szerepe
Hogyan kezeljük az infrastruktúra definíciókat és az automatizálást a Terraform segítségével?