A családi problémák pszichológiai okai serdülőkorban

Ismert, hogy a serdülőkor az a személyiség kialakulásának időszaka, amikor az embert olyan problémák kezdenek foglalkoztatni, mint az élet értékei és az élet célja. Az ismeretszerzés útján nehézségek vagy hibák fordulhatnak elő. Éppen ezért a szülő szerepe nagy, és a Szövetségi Köztársaság Oroszország törvényhozásában a serdülőkor problémái teljes mértékben tükröződnek. Így gyermekként olyan személyt ismernek el, aki nem töltötte be a tizennyolcadik életévét (nagykorúság). Minden gyermeknek joga van családban élni és nevelkedni, amennyire ez lehetséges; megismerni szüleit, gondoskodást kapni tőlük; velük élni, kivéve ha ez az érdekeivel ellentétes. A gyermeknek joga van szülei neveléséhez, érdekeinek érvényesítéséhez, sokoldalú fejlődéséhez, emberi méltóságának tiszteletben tartásához [4., 54. cikk]. A törvény olyan helyzeteket is meghatároz, amikor a gyermek önállóan fordulhat védelemért a gyámsági- and gondnoksági szervhez vagy a bírósághoz (a tizennégy éves kor betöltése után). Ilyen helyzetek: ha bármely szülő (vagy mindkettő) nem teljesíti vagy nem megfelelően teljesíti a gyermek nevelésével, oktatásával kapcsolatos kötelességeit; szülői jogok visszaélésszerű gyakorlása [4., 56. cikk].

A serdülők egyik fő problémája a szülőkkel való viszony, hiszen a serdülőkor az az időszak, amikor a család minden tagját társadalmi, személyes és családi érettség szempontjából próbára teszik. Ebben az időszakban minden rejtett ellentét felszínre kerül krízisekkel és konfliktusokkal. A házastársi konfliktusokat a serdülők mindig fájdalmasan élik meg. Eközben a serdülőkorból a fiatalkorba történő testi átalakulás a családi konfliktusok legelterjedtebb oka, gyakoriak a szülők és gyermekek közti félreértések. Az ilyen helyzetek olyan értékekhez kapcsolódnak, amelyeket a serdülő saját élet- és tapasztalat- alapján formál meg. Konfliktushelyzetben a szülők megértése itt meghatározó lehet a konfliktus megelőzése szempontjából [1].

A kutatás első feladatának megoldása, nevezetesen: a serdülőkori konfliktusok pszichológiai alapjainak tisztázása, kimutatta, hogy a serdülőkor a 10-től 17 éves korig tartó fejlődési időszak, ebben az időszakban történik a személyiség kialakulása, az átmenet a gyermekkortól a fiatalkor felé. A serdülők gyakran szervezői saját problémáiknak a szülőkkel. A családi problémákban az átlagos serdülőkorban aktív szerepet játszik maga a serdülő. Konfliktusmentesség akkor lehetséges, ha a szülők érdeklődnek a gyermek belső világ iránt. Ilyen viselkedés akkor fordul elő serdülőknél, ha a szülők nem veszik figyelembe gyermekük érdekeit, az életkori pszichikai változásokat, ha nem változik a felnőttek és a serdülő közti kommunikáció formája és tartalma. A serdülőkor sajátosságait tanulmányozva képünk van arról, miért alakulhatnak ki családi konfliktusok a serdülő és szülei között. A kísérlet alapját képezték azok a kritériumok, amelyeket az elméleti feladatok megoldásánál határoztunk meg: serdülőkori értékek; a szülői túlgondozás; a testi érés. A diagnosztikus kísérlet (a kutatás harmadik feladatának megoldása) célja az volt, hogy meghatározza a családi problémák kialakulásának okait a serdülőkorban, amikor a konfliktus aktív oldalán a serdülő áll. A kutatásban 12 fő vett részt. A mintában serdülő társulak szerepeltek (átlagéletkoruk 17 év), teljes családban élnek. Az elemzéshez egy tesztet alkalmaztunk, amelyet kifejezetten a kutatás keretében dolgoztunk ki a létező diagnosztikai módszerekre támaszkodva [5]. A tesztelés feltárta, hogy a megkérdezett 10 lány különbözően viszonyul szüleihez és azok útmutatásaihoz. A lányok 70%-a nagy tekintéllyel bír szülei körében, hallgatnak a szülők tanácsaira, nem követelnek állandó figyelmet, gondoskodást, segítséget szüleiktől, próbálják saját problémáikat megoldani. Örömet szereznek szüleiknek és segítenek nekik. A válaszadók 30%-a (minden harmadik) állandó figyelmet követel a szülőktől. Náluk folyamatos ellenségesség áll fenn a szülőkkel, és gyakran félreértés egymás között. Rendszerint sok ambíciójuk van. Kiegyensúlyozatlanságukat a szülőkre vetítik ki, ha valamilyen problémájuk van, és követelik, hogy a szülők oldják meg a problémáikat. A szülők minden lehetséges módon próbálják helyreállítani a kapcsolatot gyermekeikkel. A fiúk diagnózisa azt mutatta, hogy általában tisztelettel viszonyulnak szüleikhez és azok követelményeihez. A fiúk igyekeznek minden problémájukat kizárólag az apjukkal megoldani. A serdülők és szüleik között konfliktushelyzetek ritkán fordulnak elő, próbálnak minden problémát nyugodtan, erőszak nélkül rendezni. A serdülők többsége (70%) „pozitív érdeklődést” mutat szülei iránt, igyekeznek szüleikkel kommunikálni. Ugyanakkor nem minden válaszadó (30%) próbál tekintélyt szerezni szüleinél. Meghatározott érdeklődésre tart számot a „szülők iránti ellenségesség” mutatója, ez azt jelenti, hogy a szülők szigorúan kontrollálják gyermekeiket, ez antipatíát vált ki. A „függetlenség” azt jelenti, hogy a serdülők többsége (80%) úgy véli, hogy csak akkor veszik észre őket a szülők, amikor olyan cselekedetet követnek el, amely különféle következményekkel jár. Eközben a serdülők „következetlensége” a többségnél megfigyelhető, és ez azt jelenti, hogy a szülők nem szidják meg őket kisebb vétségekért.