A modern politikai diskurzust egyre inkább formálják a közösségi médián terjedő információk, köztük a hamis hírek, amelyek képesek komolyan befolyásolni a választói magatartást. Az online térben zajló információáramlás jellegét és hatását számos kutatás vizsgálta, és az eredmények gyakran megerősítik, hogy a társadalmi médiának és a politikai kampányoknak jelentős szerepük van a közvélemény formálásában, gyakran a polarizálódás irányába.

A 2016-os amerikai elnökválasztás kiemelkedő példa volt arra, hogy a hamis hírek miként tudják elérni a választókat. A közösségi média platformjai, különösen a Facebook és a Twitter, olyan gyorsan elérhető információk terjesztésére adtak lehetőséget, amelyek sokszor valóságtól eltérő, vagy szándékosan manipulált tartalmat közvetítettek. A kutatások szerint a hamis hírek elterjedése a politikai táborok közötti mélyebb szakadékot is fokozta, hiszen az egyes felhasználók már szűrt információkat fogyasztottak, ami megerősítette előítéleteiket, elkerülve azokat a híreket, amelyek nem egyeztek a politikai nézeteikkel. Az ilyen szűrt információfogyasztás az ideológiai szeparációt erősíti, és hozzájárulhat a társadalmi polarizáció növekedéséhez.

A hamis hírek nemcsak az egyéni választói döntéseket befolyásolják, hanem szélesebb társadalmi és politikai következményekkel is járhatnak. Amikor a közönség nagy része a valóságtól eltérő információkban hisz, és azt a saját nézeteik megerősítésére használják, a társadalom egészében megnövekszik a bizalmatlanság a hagyományos médiaforrásokkal és a politikai intézményekkel szemben. A politikai diskurzusban a félelem és a bizalmatlanság keltése, az információk manipulálása és a közvélemény polarizálása mind a manipuláció eszközeivé válhatnak.

A választási kampányok során a manipulációs technikák egyre kifinomultabb formákat öltenek. A közösségi média hirdetések, a hamis információk és a "fake news" terjesztésének számos módja van, melyek közvetlen hatással vannak a politikai döntéshozatalra. A politikai kampányok során használt hamis hírek nem csupán tájékoztatási problémákat jelentenek, hanem a demokratikus döntéshozatal alapjait is alááshatják.

A hamis hírek hatása a választói magatartásra és a politikai döntésekre több kutatásban is kimutatható. A közvélemény-kutatások és a felmérések gyakran nem képesek pontosan mérni a hamis információk hatását, mivel az emberek nem mindig képesek pontosan felidézni, milyen típusú információkat találkoztak a választási kampányok során. Az olyan kérdések, mint hogy valaki találkozott-e hamis hírekkel, gyakran torzulnak, mivel az emberek hajlamosak az emlékeik alapján túlbecsülni az expozíciójukat. Az ilyen kérdések eredményei nem feltétlenül tükrözik a valódi hatást, mivel a hamis információk hatása nem mindig nyilvánvaló.

A hamis hírek hatása nemcsak a politikai diskurzust formálja, hanem a társadalmi és politikai normákat is. Az online közösségi térben való aktív részvétel hatására az emberek könnyen rabjává válhatnak a saját politikai buborékjuknak, ahol a különböző nézeteket és véleményeket szűrik, és így könnyebben megerősítik saját előítéleteiket. Az ilyen jelenségek különösen aggasztóak, mivel hozzájárulnak a társadalmi feszültségek fokozódásához, és csökkenthetik a közvetlen politikai párbeszéd lehetőségét.

Ezeknek a jelenségeknek a megértése segíthet abban, hogy jobban megértsük, miért olyan fontos a politikai kommunikáció hitelessége és az információs integritás megőrzése. A közösségi médiában való részvétel nem csupán a személyes véleményformálást befolyásolja, hanem a demokratikus folyamatok működését is. A politikai döntéshozatal során a hamis hírek és az információk manipulálása a társadalom egészét érinthetik, ezért rendkívül fontos, hogy mind a politikai kampányok, mind a választók felelősen kezeljék az információkat, és ne hagyják, hogy azok kizárólag a politikai szándékok és érdekek eszközeként szolgáljanak.

Miért terjednek a pletykák és álhírek a járványok alatt?

Az emberek egyedülálló képessége, hogy történeteket meséljenek, nem csupán szórakoztatásra szolgál, hanem mélyebb evolúciós célt is szolgál: segít eligazodni az élet bonyolult kérdéseiben és megküzdeni a túlélésért. Gottschall (2012) egyesített elmélete a történetmesélésről arra mutat rá, hogy az emberi történetmesélés szükséges ahhoz, hogy megértsük és feldolgozzuk a világot, amelyben élünk. Azonban, ahogy Gottschall figyelmeztet, a történetmesélési hajlamunk sötét oldalát sem szabad figyelmen kívül hagyni. A történetek könnyen manipulálhatók, és ennek következtében sérülékenyekké válunk, akár összeesküvés-elméletek, reklámok, vagy éppen hamis információk révén, amelyek gyakran meggyőzőbbnek tűnnek, mint a valóság.

A történetek, melyek körülvesznek minket, nemcsak hogy segítenek eligazodni a mindennapi életben, hanem közvetlen hatással vannak a globális események, mint például a járványok megértésére is. A pletykák és álhírek terjedésének folyamata különösen a járványok alatt válik kritikus kérdéssé. Jon D. Lee (2014) az "An Epidemic of Rumours: How Stories Shape Our Perceptions of Disease" című könyvében részletesen bemutatja, hogyan alakulnak ki azok a történetek, amelyek egy-egy betegség terjedése kapcsán világra jönnek. Lee az 2003-as SARS-járványt hozza példaként, de megjegyzi, hogy ugyanezek a narratívák a későbbi járványok, mint például a H1N1 vagy Covid-19 esetében is visszaköszönnek, mindössze egy-egy részletben változnak, hogy illeszkedjenek az aktuális helyzethez.

Miért alakítunk ki történeteket a betegségek eredetéről, terjedéséről, megelőzéséről és kezeléséről, amikor a tudományos bizonyítékok még nem állnak rendelkezésre? A válasz egyszerű: az emberi természet hajlama arra, hogy kitöltse a tudás űrét történetekkel. A SARS-CoV-2 vírus eredetével kapcsolatban a tudományos közösség még mindig nem rendelkezik véglegesen megalapozott válaszokkal, azonban számos különböző történet kering, például, hogy a vírus egy laboratóriumból szökött meg, vagy hogy az Egyesült Államok hozta azt Kínába. Hasonló álhírek terjedtek el a SARS-járvány idején is, amelyek szerint Saddam Hussein biológiai háború céljából szabadította el a vírust. Az ilyen narratívák közös jellemzője, hogy a félelemre építenek, ami arra készteti az embereket, hogy átadják egymásnak ezeket a történeteket, hogy megvédjék magukat és figyelmeztessenek másokat a veszélyre.

A pletykák nem csupán az emberek közötti kommunikáció eszközei, hanem szoros kapcsolatban állnak a társadalmi előítéletekkel, rasszizmussal, kormányzati titkolózással és más társadalmi feszültségekkel. Mindezek olyan erőteljes érzelmeket generálnak, mint a félelem és a gyanakvás, amelyek segítik a híreszteléseket, hogy még szélesebb körben elterjedjenek. Ahogy Lee is megjegyzi, a pletykák gyakran annyira mélyen gyökereznek a társadalomban, hogy az emberek nem ismerik fel, mennyire tévesek lehetnek. Ha valaki próbálja megcáfolni a pletykákat, az gyakran szemben találja magát a társadalom egész mélyebb hiedelmeivel és előítéleteivel.

Az álhírek és pletykák elleni küzdelem nem egyszerű feladat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy azok gyakran az információs vákuumot töltik ki. Lee (2014) kutatásai alapján a legjobb módszer az, ha az igaz, bizonyítékokon alapuló információkat folyamatosan ismételgetjük, hogy azok véglegesen rögzüljenek a közvéleményben. A problémát azonban az új technológiai fejlesztések, különösen a közösségi média robbanásszerű elterjedése bonyolítja tovább. A közösségi média platformok, mint a Facebook, Twitter vagy TikTok, lehetőséget adnak arra, hogy a hamis információk gyorsabban elérjék a világ minden táját, mintha egy hagyományos médiumról lenne szó.

A közösségi média és az internet hatása különösen kiemelkedett a Covid-19 járvány idején. A világ népessége egyre inkább online időzik, és egyre több ember használja a közösségi média platformokat, hogy kapcsolatba lépjen másokkal, vagy információkat gyűjtsön. A járvány idején a karantén és a korlátozások miatt a digitális térben való aktivitás még inkább megnövekedett, így a pletykák és álhírek gyorsabban terjedtek, mint bármikor. Egy tipikus példát hozva, a "Mesterfokozattal rendelkező nagybácsi" történet, amely eredetileg február 7-én jelent meg a Facebookon, és amely hamis információkat tartalmazott a vírusról, számos országban gyorsan elérte a több százezer megosztást. A történet, amely egyesek számára figyelmeztetést hozott, gyorsan elérte a téves információk szintjét, miközben valós adatokat is tartalmazott. Az ilyen típusú álhírek komoly következményekkel járhatnak, és súlyosbítják a közegészségügyi válságokat.

A közösségi média tehát egy új típusú betegség-vektorá vált, amely nemcsak a vírusok terjedését gyorsítja, hanem a hamis információk terjedését is. Ahhoz, hogy hatékonyan küzdjünk az álhírek ellen, elengedhetetlen, hogy a tudományos közösség, a média és az állami intézmények együttműködjenek, és biztosítsák, hogy az igazság és az alaposan megvizsgált tények elérjék a közönséget. Ezen kívül az is fontos, hogy minden egyes érintett személy felelősséget vállaljon a terjedő információkért, és aktívan hozzájáruljon a pontos és megbízható források népszerűsítéséhez.

Hogyan értelmezzük a dimenziós metrológia elveit és alkalmazásait?
Milyen szerepet töltenek be a porózus szénalapú anyagok a környezeti szennyezők eltávolításában és érzékelésében?
A tengeralgák egészségre gyakorolt jótékony hatása és alkalmazásuk az élelmiszeriparban
Miért fontos megérteni a jégkristályok és vegyes fázisú jegek hatásait az repülőgépek motorjaira?
Hogyan kapcsolódnak a mozgásegyenletek, szimmetriák és a Ward-identitás a kvantumelméletben?