A Pi-Hole telepítése és használata Raspberry Pi-n ideális megoldás, különösen ha folyamatosan működő DNS szűrőt szeretnénk egy hálózaton, anélkül, hogy folyamatosan fenntartanánk egy számítógépet. A legjobb választás erre a célra a Raspberry Pi, mivel könnyen beállítható, és nem igényel különleges hardverigényeket. A Pi-Hole alapvetően a Raspbian operációs rendszeren fut, így bármit használhatunk, amit már van otthon egy Raspberry Pi eszközből. Ha nem lenne telepítve a Raspbian, a 9. és 10. fejezetekben található útmutatók segítenek abban, hogy hogyan telepíthetjük a rendszert. Raspbian Lite verzió elegendő, ha nem szükséges grafikus felület.
A telepítéshez először is szükség van egy működő Raspberry Pi-ra, amelyet bármely SD kártyával használhatunk, amit már korábban egy fájlszerverhez használtunk. Fontos, hogy a következő feltételek teljesüljenek, mielőtt nekiállnánk a Pi-Hole telepítésének:
-
A Raspbian telepítve van.
-
A hálózatunk működik, legyen az vezetékes vagy vezeték nélküli kapcsolat.
-
A rendszer naprakész a legújabb csomagokkal (sudo apt update && sudo apt upgrade -y).
-
SSH hozzáférés engedélyezve van (sudo service ssh start).
Ezeket ellenőrizve, már készen állunk a telepítésre. A Pi-Hole telepítése egyszerű, a GitHub oldalról egyetlen parancs segítségével letölthetjük és telepíthetjük:
-
Csatlakozunk a Raspberry Pi-hoz SSH-n keresztül.
-
Belépünk a „pi” felhasználóval (alapértelmezett jelszó: raspberry).
-
A következő parancsot bemásoljuk és végrehajtjuk:
curl -sSL https://install.pi-hole.net | sudo bash.
A telepítés során egy egyszerű Debian varázsló segít végigvezetni minket a beállításokon, például a statikus IP cím kiválasztásán, a DNS szolgáltató meghatározásán és a harmadik féltől származó hirdetésblokkoló listák aktiválásán. Az IP cím fixálása nem kötelező, de erősen ajánlott, mivel ha az IP cím változik, akkor megszakad az internetkapcsolatunk.
A következő lépésben választhatjuk meg, hogy a Pi-Hole mely DNS szervert használja a kérések továbbításához (alapértelmezésben a Google DNS ajánlott, de később módosítható). A további beállítások között szerepelnek a hirdetéseket blokkoló listák, az IPv4/IPv6 protokollok kezelése, valamint a webes adminisztrációs felület engedélyezése, amelyet kifejezetten ajánlott aktiválni, mivel ez biztosítja a Pi-Hole legfontosabb funkcióját.
Miután végigvittük a telepítést, a rendszer letölti a szükséges csomagokat, és elindul a Pi-Hole. A varázsló végén megkapjuk a webes adminisztrációs felület címét és a belépési jelszót. Ezt érdemes feljegyezni, mert itt követhetjük figyelemmel az internetes forgalmat és a blokkolt kéréseket.
Ha a DNS-t minden eszközön szeretnénk konfigurálni, a legkényelmesebb módja, hogy a DHCP szerver beállításait módosítjuk. A legtöbb háztartási router DNS beállításaiban adhatjuk meg a Raspberry Pi IP címét elsődleges DNS szerverként. Alternatívaként, ha nem férünk hozzá a routerhez, egyes eszközökön közvetlenül is beállíthatjuk a DNS-t. Windows esetén például a hálózati adapter beállításaiban adhatjuk meg a Pi IP címét.
A Pi-Hole webes felületén számos statisztikai adatot kaphatunk a DNS kérésekről: az összes kérést, a blokkolt kéréseket, a blokkolt domain-ek számát, valamint a leggyakoribb kéréseket. A kezdőoldalon gráfok mutatják a forgalom változásait az utolsó órákban, és egyéb információkat, mint például a leggyakrabban blokkolt domain-ek és eszközök listáját.
A menüben több fontos funkció található:
-
A Dashboard a rendszer által összegyűjtött statisztikai adatokat mutatja.
-
A Query Log segítségével megtekinthetjük, hogy a Pi-Hole milyen kéréseket blokkolt.
-
A Whitelist lehetővé teszi a blokkolt domainek engedélyezését, ha egy adott szolgáltatás blokkolása nem kívánatos (pl. Google Analytics).
-
A Disable opcióval átmenetileg kikapcsolhatjuk a Pi-Hole-t, ha szükség van rá.
-
Az Eszközök menüpont tartalmazza a Pi-Hole hibakeresési és diagnosztikai eszközeit.
-
A Beállítások menüben testre szabhatjuk a Pi-Hole működését.
A Pi-Hole felületének konfigurálásához 7 különböző beállítási fül található, melyek között a rendszer információi, a statikus IP beállítások, a hirdetésblokkoló listák testreszabása, valamint a webes felület finomhangolása is szerepel. Itt minden szükséges beállítást elvégezhetünk, hogy a rendszer a kívánt módon működjön.
Pi-Hole használatával nemcsak a hirdetések, hanem a nyomkövető szolgáltatások és egyéb nem kívánatos internetes forgalom is blokkolható, így biztonságosabbá és gyorsabbá válik a hálózati élmény.
Hogyan generáljunk kulcsokat és állítsuk be a VPN-t Raspberry Pi segítségével?
A VPN beállítása a Raspberry Pi-n egy kiváló módja annak, hogy biztonságos kapcsolatot építsünk ki a távoli eszközökkel. Az OpenVPN szerver telepítésének és konfigurálásának folyamata több lépésből áll, amelyek közül az egyik legfontosabb a megfelelő kulcsok generálása és azok helyes elhelyezése a rendszerben. Az alábbiakban részletesen bemutatom, hogyan történik mindez, valamint néhány hasznos tippet is adok, amelyek segíthetnek a sikeres telepítésben és konfigurálásban.
Miután megfelelően beállítottuk a vars fájlt, kezdhetjük a kulcsok generálását. Az OpenVPN telepítéséhez a Diffie-Hellman fájl előállítása az első lépés, amely a titkosított adatátvitelhez szükséges kulcsok létrehozásához szükséges. Ehhez az alábbi parancsot használjuk:
Ez a lépés hosszú ideig is eltarthat, különösen a Raspberry Pi Zero esetében akár egy óráig is. Amint ez megtörtént, folytathatjuk a kulcsok generálásával a szerver számára.
A következő lépésben ellenőrizzük, hogy még mindig az easy-rsa mappában vagyunk, és hogy root jogosultságokkal dolgozunk. Ehhez a következő parancsot használjuk:
Ezután inicializáljuk a Public Key Infrastructure (PKI) környezetet:
Ezt követi a CA (Certificate Authority) létrehozása:
Ha hibákba ütközünk a fájlok hiánya miatt, egyszerűen másoljuk őket a sample-keys könyvtárból:
Miután ezek a fájlok helyben vannak, újra futtathatjuk a build-ca parancsot, és a folyamatnak sikeresen le kell zárulnia. Ezt követően létrehozzuk a szerver kulcsait:
Az alapértelmezett beállításokat használjuk, és a kérdésekre "igen"-t válaszolunk, hogy folytathassuk a generálást. Miután sikeresen létrejöttek a kulcsok, másoljuk őket az OpenVPN konfigurációs mappába:
Ezután indíthatjuk az OpenVPN szolgáltatást:
A státusz ellenőrzéséhez használjuk a következő parancsot:
Ezután a szerver oldal készen áll a működésre, és már csak a kliens konfigurálása marad hátra.
Kliens konfiguráció
A távoli kliensnek is szüksége van kulcsokra, hogy biztonságos kapcsolatot létesíthessen a szerverrel. Ehhez először is generálnunk kell egy kérést a kliens számára:
Itt is alapértelmezett beállításokat alkalmazunk, és a kérdésekre "igen"-t válaszolunk a legvégén. Ezt követően másoljuk a mintafájl konfigurációját:
Ezt a fájlt szerkeszteni kell, hogy beállítsuk a hálózati preferenciáinkat, például megadva a statikus IP címet vagy dinamikus hosztnevet a következő sorban:
Ezen kívül kommentáljuk ki a user és group sorokat, hogy biztosítsuk a helyes jogosultságokat:
Miután elmentettük a módosításokat, a kliens konfigurációja készen áll.
Egyesített konfigurációs fájl létrehozása
Ha azt szeretnénk, hogy az összes kulcs egyetlen fájlba kerüljön, hogy egyszerűbben importálhassuk a kliens eszközökre, ezt a következőképpen érhetjük el. Először is, szerkesszük újra a konfigurációs fájlt:
A következő sorokat kommentáljuk ki:
Ezután integráljuk a kulcsokat a fájlba a következő parancsokkal:
Most már egyetlen fájlban találhatók a szükséges kulcsok, és készen állnak a kliens oldal használatára.
Port továbbítás
A VPN kapcsolat eléréséhez a szerveren a 1194-es porton kell hallgatni, amelyet a router konfigurációjában kell engedélyezni. A router NAT beállításainál kell beállítani, hogy a 1194-es portot a megfelelő IP címre irányítja. Ez minden router esetében különbözhet, így szükséges lehet az internetszolgáltatóval való konzultáció.
Kliens telepítése
Az OpenVPN minden eszközön elérhető, így Windows, Linux és mobiltelefonokon is használható. Fontos, hogy a kapcsolat tesztelésekor a helyi hálózaton kívülről csatlakozzunk, tehát mobil adatkapcsolatot kell használnunk a próbához. A különböző platformokhoz az OpenVPN szoftver a következő módon érhető el:
-
Windows: Az OpenVPN szoftver ingyenesen letölthető itt.
-
Linux: Az OpenVPN elérhető a legtöbb disztribúció tárolójában.
-
Android/iOS: Az alkalmazás megtalálható az adott app store-ban.
Miután a megfelelő konfigurációval telepítettük a klienst, már könnyedén csatlakozhatunk a VPN szerverhez, és élvezhetjük a biztonságos kapcsolat előnyeit.
Melyik a jobb emulátor: Lakka vagy RetroPie?
A retro játékokkal való foglalkozás ma már nem csupán egy hóbort, hanem egy életstílus is lehet. Az emulátorok világában a Lakka és a RetroPie a legismertebbek, mindkettő rengeteg lehetőséget kínál, ám a választás gyakran nem egyszerű. Ha nem tudjuk, melyik rendszert válasszuk, érdemes alaposan körülnézni és megismerni mindkét lehetőséget. Bár mindkét rendszer jól működik, van néhány különbség, ami segíthet a döntésben.
A RetroPie egy könnyen használható, erőteljes emulációs rendszer, amely a Raspberry Pi eszközön fut, és képes különböző platformok, mint a Sega Genesis, SNES, NES és mások játékainak futtatására. A Lakka, bár hasonló feladatot lát el, könnyebb beállításokat és egyszerűbb interfészt kínál, miközben az egyik legnagyobb előnye a Kodi integrálása, amely a médialejátszók egyik legnépszerűbb szoftverévé teszi. Mindkét rendszer teljes értékű emulációs platform, de a Lakka a haladó felhasználóknak talán még többet kínál, míg a RetroPie ideálisabb lehet a gyerekek számára, akik még nem ismerik jól a számítástechnika világát. Az optimális megoldás tehát az, ha mindkettőt kipróbáljuk, és eldöntjük, melyik illeszkedik jobban az igényeinkhez.
Telepítés
A telepítési folyamat mindkét rendszer esetében viszonylag egyszerű, és a Lakka sem kivétel. Az első lépés a megfelelő Lakka verzió letöltése, amelyet a hivatalos oldalon érhetünk el: Lakka letöltés. A Raspberry Pi típusának megfelelő verzió kiválasztása után a fájl letöltése automatikusan elindul.
Ezután szükséges az SD kártyára való kiírás. Erre a legnépszerűbb és legegyszerűbb módszer az Etcher alkalmazás használata, amely lehetővé teszi a rendszerkép gyors és biztonságos telepítését. Ha ez kész, az SD kártyát a Raspberry Pi-ba helyezve már el is kezdhetjük a rendszert.
Amikor a Raspberry Pi elindul, a Lakka logója jelenik meg, majd pár másodpercen belül újraindul a rendszer, és betöltődik a főmenü. Itt csatlakoztathatjuk a vezérlőt vagy a billentyűzetet, és a rendszer automatikusan beállítja a szükséges konfigurációt.
Konfigurálás
Miután a rendszer működőképes, következhet a konfigurációs beállítások testreszabása, hogy a retro játékélmény a lehető legjobb legyen. Az alapvető beállítások között találhatóak a videó, hang és nyelv opciók. A videóbeállítások segítségével finomhangolhatjuk a képernyő beállításait, ha kisebb vagy régebbi kijelzőt használunk. A hangbeállítások lehetővé teszik a hangerő és a hangkimenet beállítását, míg a nyelvi beállítások révén a rendszert könnyedén magyarra vagy más nyelvekre is átállíthatjuk.
A vezeték nélküli konfiguráció egyszerű: a főmenüben a Beállítások menü alatt válasszuk a Wi-Fi opciót, majd csatlakozzunk a kívánt hálózathoz. Miután a hálózat csatlakozott, a rendszer “Online” üzenetet jelenít meg a hálózati beállításoknál.
A vezérlőbeállítások szintén az egyik legnagyobb előnye a Lakka rendszernek. A legtöbb játékvezérlőt automatikusan felismeri, de ha szükséges, kézzel is konfigurálhatjuk őket. Az input beállítások között testreszabhatjuk a gombok elrendezését, és gyorsbillentyűket rendelhetünk bizonyos funkciókhoz, mint például képernyőképek készítése játék közben.
Samba engedélyezése
A Samba funkció lehetővé teszi, hogy könnyedén hozzáférjünk a Raspberry Pi fájlrendszeréhez egy másik számítógépről. Ehhez először meg kell találni a Raspberry Pi IP-címét. A főmenüben válasszuk az Információk menüpontot, majd kattintsunk a “Hálózati információk” lehetőségre. Itt láthatjuk a csatlakoztatott hálózati interfészeket és azok IP-címeit.
A Samba engedélyezéséhez navigáljunk a Beállítások menüben a Szolgáltatások menüpontba, és kapcsoljuk be a SAMBA funkciót. Ezáltal a Raspberry Pi fájlrendszeréhez könnyedén hozzáférhetünk a számítógépünkről, így fájlokat is feltölthetünk rá.
Menü testreszabása
A Lakka menü alapértelmezetten egyszerű és letisztult, de a rendszer lehetőséget ad arra is, hogy teljesen testreszabjuk a megjelenését. A Beállítások menüben található felhasználói felület szekcióban módosíthatjuk a háttérképet, az ikontémát, a menü elrendezését és egyéb vizuális elemeket. Itt beállítható a menü színvilága, illetve a háttér animációja is, amely különleges látványt biztosíthat.
Játékok telepítése és indítása
Miután az alap konfigurációval végeztünk, készen állunk az első játék elindítására. A játékok telepítése a Lakka rendszeren hasonló a RetroPie és RecalBox rendszerekhez, és a ROM fájlok letöltése után egyszerűen feltölthetjük őket a rendszerre a Samba funkció segítségével.
A fájlokat a ROM mappába kell másolni, amelyet a Samba fájlrendszeren keresztül érhetünk el. Itt minden játéknak érdemes külön mappát létrehozni, például a Sega Master System játékaihoz egy “Sega Master System” nevű mappát, hogy könnyen meg lehessen találni a megfelelő emulátort. A játékokat ezután egyszerűen elindíthatjuk a Lakka főmenüjéből.
A retro játékélmény tehát könnyen elérhető és személyre szabható, mindössze néhány lépés szükséges hozzá. Az emulátorok világában a Lakka egyszerűsége és rugalmassága kiemelkedő, és kiváló választás mind a kezdők, mind a haladó felhasználók számára.
Hogyan telepíthetjük és használhatjuk a Kali Linuxot Raspberry Pi-n?
A Kali Linux egy Debian alapú operációs rendszer, amelyet biztonsági és penetrációs tesztelési eszközökkel lát el, és amelyet számos biztonsági cég, valamint hackerek is használnak. A Raspberry Pi-vel együtt használva egy tökéletes hacking eszközkészletet alkothat, amelyet bárki, aki a hackelés és a számítógépes biztonság iránt érdeklődik, kiaknázhat.
Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan telepíthető és használható a Kali Linux Raspberry Pi-n, valamint néhány eszköz és módszer, amelyek segíthetnek az eszközkészlet használatában.
Telepítés
Először is le kell töltenünk a Kali Linux megfelelő verzióját az ARM architektúrára, amely elérhető az official website oldalán. Válasszuk ki a megfelelő fájlt a Raspberry Pi modellünkhöz, és töltsük le közvetlenül vagy torrent segítségével. A torrent fájl letöltéséhez telepítenünk kell egy torrent klienst (például Transmission vagy Vuze).
Miután a letöltés befejeződött, az Etcher nevű programmal hozzuk létre az SD kártyát. Az Etcher elindítása után válasszuk ki a letöltött Kali Linux képfájlt, valamint az SD kártyát, majd kattintsunk a "Write" gombra. Ezután csak helyezzük be az SD kártyát a Raspberry Pi-ba és indítsuk el. A Kali Linux automatikusan elindul és megjelenik a bejelentkezési képernyő.
Első bejelentkezés
A Kali Linux alapértelmezett bejelentkezési adatai a következők:
-
Bejelentkezés: root
-
Jelszó: toor
A jelszót célszerű azonnal megváltoztatni, hogy biztosak legyünk benne, hogy a rendszer biztonságos. A jelszó módosításához használjuk a passwd parancsot. Ha nem az angol billentyűzetet használjuk, érdemes beállítani a megfelelő billentyűzetkiosztást is a rendszer beállításai között.
Hálózati kapcsolat beállítása
A Kali Linux alapértelmezés szerint DHCP-t használ, tehát ha nem szeretnénk statikus IP-címet beállítani, egyszerűen csatlakoztassuk a Raspberry Pi-t a hálózathoz. Ethernet kapcsolathoz csatlakoztassuk az RJ45 kábelt, és a rendszer automatikusan IP címet fog rendelni hozzá. Ha Wi-Fi-t használunk, a Kali desktopján kattintsunk a hálózati ikonra, válasszuk ki a kívánt Wi-Fi hálózatot, majd adjuk meg a jelszót.
A jelenlegi IP cím megjelenítéséhez használjuk az ifconfig parancsot. Az IP cím az inet szót követően található minden egyes interfésznél, például az eth0 (Ethernet) vagy wlan0 (Wi-Fi) esetében.
Statikus IP beállítása
A statikus IP cím lehetővé teszi számunkra, hogy könnyebben hozzáférjünk a Raspberry Pi-hoz, mivel mindig ugyanazt az IP-címet fogja használni. A statikus IP beállításához nyissuk meg az /etc/network/interfaces fájlt, és módosítsuk a következőképpen:
A beállított IP címeket természetesen igazítsuk a saját hálózatunknak megfelelően. Az új beállítások alkalmazásához indítsuk újra a Raspberry Pi-t vagy egyszerűen húzzuk ki és dugjuk vissza a hálózati kábelt.
SSH és VNC engedélyezése
Miután statikus IP-címet állítottunk be, érdemes engedélyezni az SSH-t és a VNC-t, hogy távolról is elérhessük a Raspberry Pi-t.
-
SSH engedélyezése: Az SSH rendszerint előre telepítve van a Kali Linuxban, de ha valamiért nem elérhető, indítsuk el a következő parancs segítségével:
service ssh start. -
VNC telepítése: A VNC segítségével távoli asztalt érhetünk el. A telepítéshez futtassuk a következő parancsokat:
Ezután beállíthatjuk a jelszót, majd csatlakozhatunk a Raspberry Pi-hoz bármely VNC nézővel, például az
xtightvncviewerprogrammal Ubuntu alatt.
MAC cím módosítása (MAC Spoofing)
A MAC cím az egyes hálózati adapterek egyedi azonosítója. A Kali Linux tartalmaz egy eszközt, a MacChanger-t, amely lehetővé teszi számunkra, hogy hamis MAC címet állítsunk be, így elkerülhetjük a hálózati korlátozásokat, vagy úgy tűnhet, mintha egy másik eszköz lenne csatlakoztatva a hálózathoz.
A MacChanger használata:
-
Az aktuális MAC cím megjelenítéséhez futtassuk az
ifconfig eth0parancsot. -
A hálózati kártya letiltásához használjuk:
ifdown eth0. -
A véletlenszerű MAC cím generálásához futtassuk a következő parancsot:
macchanger -r eth0. -
Ha egy konkrét MAC címet szeretnénk beállítani, használjuk a következőt:
macchanger -m XX:XX:XX:XX:XX:XX eth0.
Wi-Fi jelszó feltörése
A Kali Linux számos olyan eszközt tartalmaz, amelyek segíthetnek feltörni a Wi-Fi jelszavakat, és az AirCrack-NG az egyik legismertebb. Ez egy komplett eszközkészlet, amely képes vezeték nélküli hálózatok tesztelésére, támadására és a jelszavak feltörésére.
A Wi-Fi hackeléshez először le kell csatlakozni a Wi-Fi-ról, majd ellenőriznünk kell, hogy a hálózati kártyánk kompatibilis-e a monitor üzemmóddal. Ezt követően az airmon-ng start wlan0 paranccsal elindíthatjuk a monitor üzemmódot, és az airodump-ng mon0 parancs segítségével megjeleníthetjük a hálózatokat.
Brute Force
A brute force egy jelszófeltörési módszer, amely folyamatosan próbálja ki a lehetséges jelszavakat egy szótárból vagy más forrásból, amíg sikerül megtalálni a helyeset. A Hydra eszközzel a brute force támadásokat gyorsabban hajthatjuk végre, és számos protokollt támogat.
A brute force támadás használatához először hozzunk létre egy jelszólistát, majd próbálkozzunk a következő parancs segítségével:
A jelszótárunkat az /root/passwords.txt fájlban tároljuk, és a támadást a megfelelő IP címre irányítjuk.
Mit érdemes még tudni?
A Kali Linux használata során fontos megérteni, hogy a hálózati eszközök biztonságának tesztelése és hackelése csak az adott hálózatok tulajdonosának engedélyével történhet. A számítógépes bűnözés súlyos jogi következményekkel járhat, és mindenképpen kerülni kell mások rendszereinek illegális behatolását. Az itt bemutatott módszerek és eszközök kizárólag oktatási céllal kerültek ismertetésre.
Hogyan működik együtt a Dynamics 365 Business Central az egyéb rendszerekkel?
Hogyan oldjuk meg az inverz lineáris programozási problémákat súlyozott l1 normánál?
A fehér nacionalizmus és a politikai diskurzus összefonódása az Egyesült Államokban
Hogyan konfiguráljuk a Keystone-t LDAP háttértárként és támogassuk a több domain kezelést az OpenStack környezetben?
Hogyan kapcsolódnak a csoportok és a reprezentációk? A csoportelmélet alapvető összefüggései és a karakterek szerepe

Deutsch
Francais
Nederlands
Svenska
Norsk
Dansk
Suomi
Espanol
Italiano
Portugues
Magyar
Polski
Cestina
Русский