A COP11-es konferencia a Montreali Akciótervet hozta létre, amelynek célja a károsanyag-kibocsátás további csökkentése volt. Ezt követte a COP12-es találkozó 2006-ban Nairobiban, majd a COP13 (2007, Bali) és a COP14 (2008, Poznań) konferenciák, amelyek folytatták a szegény országok pénzügyi támogatásának erősítésére irányuló erőfeszítéseket, valamint a Kiotói Jegyzőkönyv utódának kidolgozását. Az ENSZ 3. Világklímakonferenciája (WCC-3) 2009 augusztusában Svájcban, Genfben zajlott, és a klímamodellek előrejelzésére, valamint döntéshozatali segédletek megteremtésére összpontosított. A cél az volt, hogy egy globális keretrendszert hozzanak létre, amely összekapcsolja a tudományos előrejelzéseket és azok gyakorlati alkalmazásait, hogy a felhasználók – például élelmiszertermelők, vízgazdálkodók, energiafejlesztők, közegészségügyi szakemberek, nemzeti tervezők és a társadalom egésze – hatékonyabban tudjanak reagálni a változó környezeti feltételekre. Az előrejelzések fontos szerepet játszanak a közbiztonság javításában is, mivel a világklímával kapcsolatos döntéshozatal minden egyes résztvevő ország és terület számára létfontosságú.

A COP15-ös konferencia 2009 decemberében Kopenhágában zajlott, ahol a résztvevők megkezdték egy hosszabb távú klímamegállapodás kidolgozását. Bár 192 ország képviseltette magát, az Egyesült Államok továbbra is elzárkózott a Kiotói Jegyzőkönyv elfogadásától. A COP16 Cancúnban 2010-ben már egyetértésre jutott a globális felmelegedés megfékezésében, és elfogadták, hogy a cél a 2 °C-ra való hőmérséklet-emelkedés korlátozása. Ezt követően a COP17-es találkozón, Durbanban (2011), a felek egy jogilag kötelező erejű szerződés előkészítését kezdték el, valamint elindították a Zöld Klímaalap fejlesztését, amely a szegény országokat segíti a klímaváltozással való küzdelemben.

A COP18 a katari Dohában zajlott 2012-ben, és olyan döntéseket hozott, amelyek segíthetik a szegény országokat, amelyek súlyos károkat szenvedtek el a klímaváltozás következményeként. A COP19-es konferencia 2013-ban Varsóban folytatta a munkát, és elkezdődtek az előkészületek a 2015-ös COP21-re. Az előző években, a COP20-ban Limában (2014) további előkészületek zajlottak a Zöld Klímaalap támogatására és az elköteleződés növelésére, amely végül 2015-ben, a Párizsi Megállapodásban kapott helyet. Azóta a Zöld Klímaalap, mint a klímaváltozás mérséklésére és az alkalmazkodás segítésére létrejött pénzügyi eszköz, globálisan egyre fontosabb szerepet játszik, és lehetőséget ad a gazdagabb országoknak arra, hogy támogassák a szegényebb régiókat.

A klímaváltozás, mint jelenség, alapvetően a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid és más üvegházhatású gázok légkörbe kerülésével kezdődött. Ezek a gázok a légkörben csapdába ejtik a hőt, és gyors ütemben melegítik a Földet. Az emberi tevékenység, különösen az ipari forradalom kezdete óta, jelentős mértékben hozzájárult a globális felmelegedéshez. A tudósok egyetértenek abban, hogy ha minden ország és az emberiség együttműködik, és 2030-ra lezárja a fosszilis energiaforrások használatát, akkor a legrosszabb következményeket még meg lehet akadályozni. Azonban egy még mindig bizonytalan tényező a tengerek szén-dioxid-felszívó képességének változása. Ha a tengerek nem képesek többé elnyelni a szén-dioxidot, akkor valószínűleg geoengineering megoldásokra lesz szükség.

A klímaváltozás következményei, mint a tengerszint-emelkedés, szélsőséges időjárási jelenségek és az élővilág kipusztulása, komoly és egyre sürgetőbb problémákat jelentenek. Azonban a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek súlyosan akadályozzák a nemzetek közötti valódi együttműködést. Az Egyesült Államok kiemelkedően nagy egyenlőtlensége, ami szinte példa nélküli a világ többi részén, az egyes nemzetközi testületek figyelmét is felkeltette. A szegénység és a társadalmi igazságtalanság a klímaváltozással kapcsolatos globális megoldások megvalósítását is nehezíti.

Bár a 2007 és 2015 közötti időszakban a megújuló energiák globális aránya gyakorlatilag megduplázódott (5,2%-ról 10,3%-ra), a fejlődő országok ebben kulcsszerepet játszottak. Ezen országok számára a megújuló energia források (például a szél- és napenergia) már olcsóbbak lehetnek, mint a fosszilis alapú energiaforrások. A 2017-es Világgazdasági Fórum szerint több mint 30 országban az alternatív energiaforrások használata már alacsonyabb költséggel jár, mint a fosszilis tüzelőanyagoké. A jövőbeli siker kulcsa egyértelmű: az együttműködés és a bizalom. Az egyetlen lehetőségünk a bolygó megmentésére az, ha globálisan egységesen dolgozunk együtt. A 2015-ös Párizsi Megállapodás ugyanazt az alapelvet követte, de az Egyesült Államok kilépése súlyosan gyengíti a globális küzdelmet a klímaváltozás ellen.

Mindezek mellett a globális klímaváltozási politikákban a legfontosabb tényező továbbra is az, hogy minden ország, mindegyik nemzet, saját érdekeit félretéve és a közös célokat előtérbe helyezve dolgozzon a klímaváltozás mérséklésén. Együtt, és nem egymás ellen, képesek leszünk biztosítani a bolygó fenntarthatóságát.

Milyen szerepet játszanak az államok a klímaváltozás elleni küzdelemben a humán jogok védelme mellett?

A klímaváltozás és annak hatásai közvetlenül érintik az emberek életét, különösen a legsebezhetőbb csoportokat. Mivel a klímaváltozás globális jelenség, amely egyes régiókat különösen érzékenyen érint, a nemzetek közötti együttműködés elengedhetetlen. Az államok szerepe nem csupán a kibocsátások csökkentésében rejlik, hanem a megfelelő intézmények és technológiák létrehozásában is, amelyek biztosítják az alapvető emberi jogok védelmét, különösen azokat, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az élelemhez, vízhez, oktatáshoz és az élethez szükséges egyéb alapvető szükségletekhez.

A nemzetközi közösség már régóta egyetért abban, hogy az emberi jogok védelme kulcsszerepet kell, hogy játsszon a klímaváltozással kapcsolatos intézkedésekben. A klímaváltozás hatásai nem csupán a fizikai környezetre vonatkoznak, hanem közvetlenül befolyásolják az emberek életminőségét, megélhetését és jövőjét is. Az államoknak felelősségük van abban, hogy olyan politikákat alakítsanak ki, amelyek nemcsak az ökológiai, hanem a szociális és gazdasági hatásokat is figyelembe veszik. A klímamozgalom számára tehát elengedhetetlen, hogy az emberi jogokat központi szerepbe helyezze minden klímavédelmi intézkedésben.

Fontos megérteni, hogy nemcsak a klímaváltozás mérséklésére van szükség, hanem a jövőben egy olyan globális struktúra kialakítására is, amely biztosítja a szegényebb és hátrányos helyzetű csoportok számára a felzárkózást. E csoportok gyakran nem rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal, amelyek szükségesek a klímakatasztrófák elleni védekezéshez, vagy a túléléshez szükséges alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. Ezért az államoknak, különösen a gazdagabb országoknak, nemcsak az otthoni intézkedésekre kell fókuszálniuk, hanem a nemzetközi szintű segélyezésre és együttműködésre is, beleértve a pénzügyi és technológiai támogatást.

A klímaváltozás hatásaival kapcsolatban különösen fontos figyelembe venni a fejlettebb országok felelősségét. Az Egyesült Államok például nem csupán hogy nem ratifikálta a nemzetközi emberi jogi egyezményeket, hanem gyakran elzárkózik attól, hogy az emberi jogokat központi kérdésként kezelje a klímaváltozási politikákban is. Ez a hozzáállás különösen veszélyes lehet, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai kormány döntései közvetlen hatással vannak a globális klímaváltozási tendenciákra. A példák, mint a szíriai szárazság és annak következményei, jól mutatják, hogyan hozhat létre egyetlen ország felelőtlensége globális katasztrófákat, amelyek nemcsak a közvetlenül érintett népeket, hanem minden ember életét veszélyeztetik.

A klímaváltozás hatásai az élelmiszerbiztonságra, vízellátásra, egészségügyre és az oktatásra is komoly hatással vannak, így minden klímavédelmi politikát úgy kell kialakítani, hogy az figyelembe vegye ezen alapvető jogok védelmét. Az élelmiszerhez való jog például alapvető emberi jog, amely minden ember számára garantált kell legyen, hogy túlélhessenek és méltó életet élhessenek. Az ipari mezőgazdaság által képviselt fenntarthatatlan gyakorlatok azonban nemcsak a környezetet, hanem az embereket is veszélyeztetik. Az élelmiszeripari hatalmak gyakran figyelmen kívül hagyják a fenntarthatóságot és az emberi jogokat, hogy maximalizálják a profitot, miközben egyre inkább kizsákmányolják a termelőket és veszélyeztetik az élelmiszerek minőségét.

A jövő számára az egyik legnagyobb kihívás nemcsak az, hogy biztosítsuk az alapvető élelmiszerhez való hozzáférést, hanem az, hogy mindezt fenntartható módon tegyük. Az ipari mezőgazdaság helyett az agroökológiai megközelítések kínálják a legnagyobb lehetőséget arra, hogy megőrizzük a természeti erőforrásokat és biztosítsuk az élelmiszerbiztonságot. Az agroökológia nemcsak a természeti környezet védelmét célozza, hanem azt is, hogy erősítse a gazdálkodókat és a közösségeket, lehetővé téve számukra a fenntartható gazdálkodás kialakítását és a helyi élelmiszerrendszerek megújítását.

A klímaváltozás és az emberi jogok kapcsolata tehát egy olyan komplex téma, amely nemcsak a környezeti fenntarthatóságot érinti, hanem a társadalmi igazságosságot is. Az államoknak és a nemzetközi közösségnek biztosítaniuk kell, hogy minden egyes ember hozzáférjen az alapvető emberi jogokhoz, beleértve az élelemhez, vízhez, oktatáshoz és a megfelelő életkörülményekhez való jogot. Az emberi jogok és a klímavédelem közötti kapcsolat azzal a meggyőződéssel van összefonódva, hogy a jövőben minden nemzetnek felelősséget kell vállalnia a globális problémák megoldásában, hogy egy igazságosabb, fenntarthatóbb világot építhessünk mindenki számára.

Miért elengedhetetlen a globális együttműködés a klímaváltozás megállításában?

A klímaváltozás elleni küzdelemben tett erőfeszítések rendkívül hasznosak, azonban nem pótolják azt, amit egy egész ország képes elérni. A helyi kezdeményezések, még az amerikai városok is, nem képesek törvényeket alkotni vagy jelentős pénzügyi támogatást nyújtani a klímaváltozás lassítására – például olyan intézkedéseket, mint Franciaország, amely bevezette a célkitűzést, hogy 2030-ra megszünteti a fosszilis üzemanyaggal működő gépjárműveket. A valódi változás a globális együttműködésen múlik.

A globális túlélés érdekében elengedhetetlen a közös cselekvés, hiszen mindannyian összekapcsolódunk a levegő, az időjárás, a hőmérséklet és a tengerek által. Ha nem működünk együtt, akkor katasztrófa felé haladunk, ahogy a bolygó felmelegszik, a tengerek szintje emelkedik, a termőföldek kiszáradnak, a városok elönti a víz, és az egyre gyakoribb viharok mindennapossá válnak. Szerencsére, a második világháború óta, az országok megtanulták, hogyan működjenek együtt, és ezt számos területen gyakorolják, mint például a tudomány, a kereskedelem, a pénzügyi politika, a környezetvédelem, a űrkutatás, a hajózás, a művészetek, az űrállomás, a légiközlekedés, a posta és kommunikáció, a mezőgazdaság, a menekültügy, az internet és a büntető igazságszolgáltatás.

A legfontosabb nemzetközi együttműködési fórum a Magyarországon is jól ismert Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), amely kulcsszerepet játszik a klímaváltozás elleni globális koalíciók létrehozásában. A klímaváltozás csak közösen, globális szinten kezelhető, hiszen a levegő, a hőmérséklet, a víz és az óceánok mind egy globális rendszert alkotnak. A legnagyobb és egyedülálló problémát az jelenti, hogy a légkör és az óceánok felmelegedésének üteme rendkívül veszélyes az egészségünkre, az élelmiszer-ellátásra és az élőhelyekre. Ez a folyamat veszélyezteti túlélésünket, és megoldását kizárólag közös cselekvés hozhatja el. Ennek érdekében minden országnak együtt kell működnie, még a legszegényebb országoknak is, hiszen a globális felmelegedést nem ők idézték elő, hanem azok az iparosodott nemzetek, amelyek a 18. és 19. században fosszilis tüzelőanyagokkal működő iparaikkal hatalmas mennyiségű szén-dioxidot bocsátottak a légkörbe.

A szén-dioxid, amely a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből keletkezik, elnyeli a napfény sugárzását, és a Föld hőmérsékletét emeli, csapdába ejtve a hőt a légkörben. Ezt a szén-dioxidot az iparosodott országok, elsősorban az Egyesült Államok és Európa termelték, és az ebből származó felmelegedés még hosszú időn keresztül hatással lesz a bolygóra. Az elmúlt évtizedekben a megújuló energiaforrások, mint például a nap- és szélenergia, egyre olcsóbbá váltak, így technológiai és pénzügyi szempontból az átállás már nem jelenthetetlen kihívást, különösen a gazdagabb országok számára.

A valódi kihívás azonban az, hogy a globális közösség minden tagjának részt kell venni, és minden ország elköteleződését meg kell szerezni. Az alacsonyabb jövedelmű országok számára szükség van pénzügyi támogatásra, hiszen ezek az országok a legkevésbé járultak hozzá a globális felmelegedéshez. A fejlettebb országoknak, különösen az Egyesült Államoknak, példát kell mutatniuk és vissza kell térniük a nemzetközi közösségbe. A 2017-es klímakonferencia és a Párizsi Megállapodás egyértelműen megmutatta, hogy a globális együttműködés szükségessége nemcsak a jövő, hanem a mai generációk számára is életbevágó.

Fontos megérteni, hogy a globális felmelegedés nem csupán környezeti kérdés, hanem szociális és gazdasági problémákat is felvet. Az iparosodott országok, amelyek a legnagyobb mértékben hozzájárultak a klímaváltozáshoz, felelősek a fejlődő országok segítéséért, amelyek az éghajlatváltozás hatásait már most is erőteljesebben érzékelik, és amelyek nem rendelkeznek olyan erőforrásokkal, hogy önállóan megoldják a problémát. A Párizsi Megállapodás hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás minden ember közös ügye, és minden egyes ország felelőssége, hogy hozzájáruljon a megoldásához. A legszegényebb országoknak különösen fontos, hogy hozzáférjenek a megfelelő pénzügyi és technológiai támogatáshoz.

A klímaváltozás elleni küzdelem nem csupán technikai vagy gazdasági kérdés. A fenntartható fejlődés, a társadalmi igazságosság, és az emberi jogok mind összefonódnak e problémával. Az ENSZ által szorgalmazott egyenlő elbánás, a nemzetek közötti eltérő lehetőségek figyelembevétele és a legsebezhetőbb országok számára biztosított különleges intézkedések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazságosabb, mindenki számára elérhető megoldás születhessen.

Ahhoz, hogy valóban megállíthassuk a globális felmelegedést, elengedhetetlen, hogy a világ összes országát bevonjuk ebbe a folyamatba. A globális együttműködés nélkülözhetetlen, és a felelősség terhe mindannyiunk vállán nyugszik. A következő évtizedek kulcsfontosságúak lesznek a Föld jövője szempontjából, és csak közösen, a nemzetek együttműködésével érhetjük el a kívánt eredményeket.

Hogyan kezeljük a Volley kérések törlését és különböző típusú válaszokat Android alkalmazásban?
Hogyan alakította át a média Donald Trump politikai karrierjét és az amerikai közéletet?
A hatalom ára: Marcus Aurelius és Hadrianus öröksége
Miért fontos a médiaelemzés a hamis hírek elleni küzdelemben?