Sokan küzdenek a nehéz érzelmekkel, gondolatokkal és élethelyzetekkel, amelyek elnyomják a valódi vágyakat és értékeket. Az ilyen helyzetekben gyakran nehéz elérni azt a pontot, amikor az ember tisztán látja, mi az, ami igazán fontos számára. Azonban, ha megfelelő eszközöket alkalmazunk, a mélyebb értékek felfedezése nemcsak lehetséges, de rendkívül hasznos is lehet a személyes fejlődés szempontjából.

A stratégiai terápia egyik erőteljes eszköze a varázspálca gyakorlat, amely segíthet a klienseknek visszatalálni a saját értékeikhez. Az alábbi kérdés segíthet elindítani a folyamatot: „Ha lenne egy varázspálcám, és bármilyen akadályt elvehetnék, mit szeretnél még inkább az életedben?” Az emberek gyakran a külső dolgokra koncentrálnak, például a pénzre vagy a hatalomra, de a valódi válaszok mögött mindig mélyebb értékek rejlenek. Ha egy kliens például azt mondja, „Csak gazdag szeretnék lenni”, az jó alap arra, hogy tovább kérdezzük: „És ha gazdag lennél, mit csinálnál?” „Mit jelentene a gazdagság számodra? Milyen lenne egy átlagos napod?”

Ezek a kérdések arra hívják fel a figyelmet, hogy nemcsak a célokat, hanem a mögöttük álló értékeket is vizsgáljuk. Az, hogy valaki gazdag akar lenni, még nem a legmélyebb vágy, hanem csupán egy eszköz, amellyel elérhet valami fontosabbat, például szabadságot, békét vagy szeretetet. A kulcs tehát az, hogy minden vágy mögött találjuk meg azt, ami igazán lényeges.

Az egyik gyakorlat, amely segít ebben a folyamatban, az úgynevezett „Ha ezt megkaphatnád, mi lenne a következő, még fontosabb dolog?” kérdés. Ezt a kérdést ismételve egyre mélyebbre hatolhatunk, és elérhetjük azt a pontot, ahol a válaszok már nemcsak konkrét dolgokra vonatkoznak, hanem valóban fontos, értékes érzésekre és vágyakra világítanak rá, mint a szabadság, a szeretet vagy a béke.

Az ilyen típusú gyakorlatok során érdemes hagyni, hogy a gondolatok szabadon áramoljanak. Az ember ne ragadjon le az első válaszoknál, hanem próbálja meg felfedezni, mi rejlik a szavak mögött. A válaszok gyakran idővel egyre tisztábbá válnak, és segítséget adnak abban, hogy megértsük, mi teszi igazán értékessé az életünket.

A következő munkafüzet segít abban, hogy a napi életünkben is tudatosítsuk ezeket az értékeket: képzeld el, hogy egy ideális napon semmiféle akadály nem áll előtted. Hogyan nézne ki egy ilyen nap? Hol élnél? Mikor kelne fel, és mit tennél először? Milyen lenne a napi rutinod? Ez a gyakorlat segít arra, hogy ne csak a nagy célokat lássuk, hanem azt is, hogy milyen lenne az életünk, ha a legfontosabb értékek alapján alakítanánk a mindennapjainkat.

Néha az emberek, akik nem tudják, mi számít nekik igazán, azt mondják: „Nem érdekel semmi.” Ilyenkor egy egyszerű kérdéssel rávilágíthatunk, hogy mindenkinek van valami, ami fontos neki, még ha ezt nem is mindig könnyű észrevenni. Az „És miért keltek fel ma reggel?” vagy „Miért jöttél el erre a találkozóra?” kérdésekkel gyakran a legapróbb, de jelentős értékekre is rátalálhatunk. Egyesek azt mondhatják, hogy azért keltek fel, mert ha nem tennék, akkor az elhúzódó szorongás eluralkodna rajtuk. Ez máris segíthet arra, hogy észrevegyük, mennyire fontos számukra a személyes szabadság és a választás lehetősége.

Ez a fajta értékfeltáró munka nem csak terapeuták számára hasznos, hanem mindenki számára, aki szeretné tisztázni, mi az, ami igazán fontos számára. Az alapvető értékek ismerete nemcsak a személyes fejlődésben segít, hanem a mindennapi döntések meghozatalában is irányt adhat. Azok a lépések, amelyeket megteszünk, a döntések, amelyeket hozunk, mind tükrözik azokat az értékeket, amelyek irányítanak minket. Ha ezek tudatosak, akkor sokkal könnyebb a helyes irányba haladni.

Hogyan segíthet az ACT a szorongás kezelésében?

A szorongás napjaink egyik leggyakoribb mentális egészségi kihívása, és a különböző formái sok embert érintenek. Érdekes módon, minél inkább próbáljuk elkerülni vagy kontrollálni a szorongást, annál erősebben visszatér. Az aggodalom szorongást vált ki, és a szorongás újabb aggodalmat generál. Azok az emberek, akik szorongással küzdenek, gyakran olyan mintát alakítanak ki, amelyben próbálják elkerülni azokat a dolgokat és helyeket, amelyek a szorongást előidézik, ezzel életeiket egyre inkább korlátozva, ami ironikus módon tovább erősíti a szorongást. Az emberek szó szerint az egész életüket ebben a ciklusban tölthetik.

Mivel nem szeretjük látni, hogy klienseink szenvednek, a jól szándékozó terapeuták véletlenül rontanak a helyzeten, amikor arra próbálják tanítani őket, hogy kerüljék el a kellemetlen gondolataikat és érzéseiket. Bár ez átmenetileg működhet, különösen enyhébb szorongásos eseteknél, komolyabb problémákkal általában csak súlyosbítja a helyzetet, és végeredményben hosszú távon táplálja a küzdelmet. A terapeuta és a kliens is ugyanabban az elkerülési és frusztrációs ciklusban ragadhat.

A régebbi pszichoterápiás formák a szorongó klienseket arra tanították, hogy kihívást jelentsenek szorongó gondolataik érvényessége és racionalitása ellen, azonban az újabb kutatások azt mutatják, hogy ez gyakran fokozza a küzdelmet, különösen, ha konfrontatívan végzik el, ami pedig növeli a szorongást. A gondolatok kihívása akaratlanul is több hatalmat adhat nekik. A gondolatok és érzések kondicionáltságának mélyebb megértése lehetővé tette a legnehezebb szorongásos zavarok kezelésében elért új áttöréseket.

Mivel a szorongás természeténél fogva kellemetlen, szükség van bátorságra és motivációra ahhoz, hogy szembenézzünk vele. Sok ember számára a szorongás olyan intenzíve és elnyomó, hogy túlélési üzemmódban ragadnak, és az életük monotonitássá válik. Személyiségük túlságosan összefonódhat a küzdelmeikkel, és eltévedhetnek a zűrzavaros, zavaró gondolatok és érzések viharában.

Az Acceptance and Commitment Therapy (ACT) módszere, amelyet Steven C. Hayes és munkatársai fejlesztettek ki, új irányt mutat a szorongás kezelésében. Az ACT, amelynek neve egyetlen szóként ejtendő, hangsúlyozza a cselekvés fontosságát. A hagyományos pszichoterápiák sokszor az egyéni gondolatok megkérdőjelezésére koncentrálnak, míg az ACT a szorongással való kapcsolatunk átalakítására összpontosít. Az ACT célja nem csupán a gondolatok megváltoztatása, hanem annak segítése, hogy az egyén másképp viszonyuljon a zűrzavaros gondolatokhoz és érzésekhez.

Az ACT kutatásai és gyakorlati alkalmazásai széles körben elfogadottá váltak, és évtizedek óta sikeresen alkalmazzák különböző mentális zavarok, köztük a szorongás kezelésében. A kutatók nemcsak az elméletet dolgozták ki, hanem évekig végeztek kontrollált kutatásokat, hogy finomhangolják a technikákat és elveket. Az ACT tehát nem egy szigorúan meghatározott pszichoterápiás iskola, hanem egy olyan empirikus alapú folyamat, amely különféle bizonyított kezelési módszereket ötvöz.

Érdemes megemlíteni, hogy az ACT nem utasítja el a más, kutatások által alátámasztott technikák alkalmazását sem. A cél nem az, hogy egy szűk korlátok közé szorítsuk a terápiás eszköztárat, hanem hogy az adott helyzetben leginkább működő megközelítéseket alkalmazzuk. Ez a rugalmasság és a folyamatos fejlődés biztosítja a hatékony kezelést.

Egy fontos szempont, amelyet minden terapeutának szem előtt kell tartania, hogy saját szorongásával is szembenézzen, miközben a kliensekkel dolgozik. Ha a terapeuta azt sugallja, hogy a szorongást nem lehet elviselni, és mindenáron megpróbálja enyhíteni azt, akkor szorongáskezelési mintákat taníthat, amelyek végül elkerüléshez vezetnek. Az elfogadás és elköteleződés elveinek alkalmazása nemcsak a kliens, hanem a terapeuta saját szorongásának kezelésében is fontos szerepet játszik.

Az ACT tehát egy olyan megközelítés, amely segít az embereknek abban, hogy ne a szorongást próbálják elkerülni, hanem azt elfogadják, és tanuljanak meg másképp reagálni rá, miközben elköteleződnek a saját értékeik és céljaik mellett. Az elfogadás nem jelenti azt, hogy fel kell adni a szorongás kezelésére irányuló erőfeszítéseket, hanem inkább azt, hogy megengedjük magunknak a szorongást anélkül, hogy az irányítaná az életünket. Az ACT alkalmazásával nemcsak a szorongásos tünetek enyhíthetők, hanem az emberek egy sokkal teljesebb, értelmesebb életet élhetnek.