Manapság egyre kevesebben figyelnek a több tízezer emberre, akik az utcákon, autókban, hidak alatt élnek. Nem olyan régen még arról álmodoztunk, hogy repülő autókkal közlekedünk, de most már nem is hajlandóak vagyunk megjavítani a vasutainkat és a leromlott hidakat. Az 1981-es, 1986-os, 1993-as és 2001-es drámai adócsökkentések elbizonytalanították a közszolgáltatások jövőjébe vetett közbizalmat, és az állami beruházások szinte életfenntartó gépezetekre emlékeztetnek, miután az ellenőrizetlen piacok gyakorlatilag tönkretették a világ gazdaságát 2008-ban (Ingraham, 2019). Az előrehaladásról szóló kulturális narratívát felváltotta a félelemről és propagandáról szóló diskurzus, amely a jövő és a kormányok áramló adósságával, a katasztrófák eljövetelével és a reménytelenséggel foglalkozott. Egyes kutatások szerint a munkanélküli segélyt kapók több mint fele soha nem részesült semmilyen kormányzati program előnyeiből.

Az Egyesült Államok közvéleménye egyre inkább az adóterhekre és a piacra alapozott megoldásokra összpontosít. Egyéni jövőinket a piacgazdaságok mocsarai elhomályosítják a közjavak iránti látásmódunkat, így a legjobb, ha elkerüljük a közösségeket, és drága külvárosokba menekülünk, hogy megvédjük magunkat azoktól, akiketől félünk, beleértve a terroristákat, a bevándorlókat, és azt a kormányt, amely képes lenne beruházni a jövőbe. Mintha a haladás régi eszméje elavult volna.

Az, hogy Donald Trump politikai kampánya és annak következményei ilyen nagy hangsúlyt kaptak a médiában, nem csupán az ő hibája, hanem az élő hírműsorok és a Twitter képesek voltak szórakoztató formátumot építeni, amely a drámai vizuális elemeket és az érzelmi vonzerőt – különösen a félelmet – helyezte előtérbe a magas nézettség elérése érdekében. Az említett médiumok is profitáltak a Trump hírnév növekedéséből, hiszen szórakoztató volt követni a kampányát, nem tudni, hogy mit fog mondani következőnek. Ez az alapvető politikai szórakoztatás negyven évig tartott. Még Trump 2020-as választási veresége után is, politikai táborát folytatta, és nem ismerte el a választás eredményét.

A félelem politikája nemcsak hogy fenntartotta a szavazók eltévelyedését, hanem egy szándékos kísérletet is tett a 2020-as választási eredmények megváltoztatására. Trump hónapokkal a választás előtt kijelentette, hogy csak akkor veszíthet, ha a választást megrendezik, és nem fogadja el a vereséget. Igaza volt: a választások után több mint 7 millió szavazattal, ami körülbelül kilenc államnyi emberi létszámot jelentett, Trump még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy ő nyert, mivel a választásokat manipulálták. Itt egyértelműen arról volt szó, hogy Trump nemcsak a szavazatok számát vitatta, hanem igyekezett elérni, hogy a levélben leadott szavazatok ne legyenek érvényesek, és jogi utakat keresett azok megsemmisítésére.

A közhatalom delegitimálása, amely Donald Trump és követői által elindított hatalmas kampány eredménye volt, rendkívül veszélyes volt az amerikai demokrácia számára. A legnagyobb probléma nem csak az, hogy a választások jogszerűségét tagadták meg, hanem hogy ennek hatása alatt a republikánus politikai tábor nagy része elfogadta Trump véleményét, és nyíltan elutasította Joe Biden megválasztott elnökké válását, még az elektori szavazatok leadása után is. A politikai nézeteik szerint a választás eredményeit meg kell kérdőjelezni, és hogy a demokratikus rendszer ne dőljön be ilyen könnyen, ha valaki képes elég nagy hangot adni a félelem szításának.

De a félelem politikájának másik oldala is létezik. Ez nem csak az, hogy hogyan manipulálják az embereket, hanem hogy hogyan válik mindez a közbeszéd szerves részévé. Amikor Trump többszörösen elutasította a választás végeredményét, és milliókat győzött meg arról, hogy az csalás, a politikai környezet egyre inkább a félelem és kétségbeesés hangján kezdett megszólalni. A Trump által vezetett médiaháború, amely minden egyes nap újabb drámai hírrel próbálta fenntartani a közfigyelmet, mélyebb hatással volt a közvéleményre, mint bárki előre láthatta volna.

Az elnökválasztás utáni időszakban, amikor Trump és követői a jogi utakat keresve próbálták megváltoztatni az eredményeket, egyértelművé vált, hogy a közvélemény manipulálása és a félelemkeltésre építő politikai stratégiák nemcsak hogy elterelték a figyelmet a valódi társadalmi és gazdasági problémákról, hanem valós veszélyeket is jelentettek a demokratikus intézmények számára. A hírszolgáltatás formátumai, amelyek előnyben részesítették a konfliktust és a drámát, végül is a politikai diskurzust a félelem és az érzelmi manipuláció eszközeivé tették.

Hogyan reagált Trump adminisztrációja a COVID-19 világjárványra?

A COVID-19 világjárvány idején az Egyesült Államok vezetése számos ellentmondásos és kritizált döntést hozott. A járvány első szakaszaiban a Trump-adminisztráció gyorsan felhívta magára a figyelmet, de nem a felkészültségével vagy a hatékony védekezéssel, hanem inkább a nyilvános viták és a közösségi média reakcióinak köszönhetően. A hagyományos és társadalmi médiában zajló folyamatos viták, vádaskodások és cáfolatok, amelyek a kormány és az elnök hívei, valamint az elnökkel kritikus véleményt képviselők között alakultak ki, erősítették a politikai szakadékot. Ez a polarizáció a közvélemény figyelmét folyamatosan fenntartotta, még akkor is, ha a vádak és a cáfolatok gyakran nem feleltek meg a valóságnak.

Az Egyesült Államok felkészültsége a világjárvány kezelésére döbbenetes módon alulmaradt, mivel a legtöbb egészségügyi szakember már 2012 óta előre jelezte, hogy világjárványok következhetnek be (Friedman, 2020). Eric Toner, a Johns Hopkins Egészségügyi Központ szakembere, aki 2018-19-ben éppen egy COVID-19-hez hasonló világjárványt modellezett, arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államoknak nem volt megfelelő terve, sem a szükséges erőforrások felhalmozása. Az, hogy a vírus első jelei Kínában már megjelentek, nem indította el a szükséges előkészületeket az amerikai kormányzatban. Ha a megfelelő előkészületek megtörténtek volna, akkor könnyebben lett volna felkészülni a fertőzés elkerülhetetlen elterjedésére, a kórházak megerősítésére, és a társadalmi távolságtartás bevezetésére, amit később kapkodva kellett alkalmazni.

A megfelelő szakértői háttér is hiányzott, mivel Donald Trump 2018-ban drámai módon csökkentette a közegészségügyi programokat, köztük a CDC (Járványügyi Központ) globális egészségügyi részlegének költségvetését, amivel számos kulcsfontosságú munkatársat elbocsátottak, és az érintett országok száma 49-ről 10-re csökkent. A Trump-adminisztráció szerint az ilyen költségcsökkentések a bürokrácia megszorítását szolgálták, miközben a közegészségügyi szakértők munkáját nem tekintették elengedhetetlennek. Ez a hozzáállás végül sokkal drámaibb következményekkel járt, amikor a világjárvány elkezdődött. Trump sokáig nem mutatott sürgősséget a helyzet kezelésében, és még február 2020-ban is azt hangoztatta, hogy a fertőzés még nem jelentett komoly veszélyt.

A közösségi média és a hagyományos hírmédia együttes hatása a Trump-adminisztráció politikai stratégiájának egyik kulcseleme volt. A közösségi média, különösen a Twitter, lehetővé tette, hogy az elnök közvetlen kapcsolatban álljon a közönséggel, míg a hagyományos hírmédia – mint például a Fox News – gyorsan reagált és terjesztette a személyes üzeneteit. Az elnök tweetjei nemcsak a saját támogatói körében generáltak vitát, hanem a hagyományos médiumokban is jelentős figyelmet kaptak, még akkor is, ha az üzenetek gyakran nem feleltek meg a valóságnak. Például Trump azzal vádolta az Obama-adminisztrációt, hogy nem tett eleget a H1N1 (sertésinfluenza) járvány kezelésében, miközben tény, hogy az Obama-kormányzati intézkedések jelentős erőfeszítéseket tettek a világjárvány kezelésére. Az elnök folyamatosan azt hangoztatta, hogy az ő intézkedései gyorsabban reagáltak és eredményesebbek voltak, mint elődjei.

A politikai mémek és nyilvános kijelentések hatékonyságát nem csupán az erős támogatói bázis biztosította, hanem az, hogy a hírmédia – mint a Fox News – ezeket az üzeneteket megerősítette és továbbította. Az elnök gyakran próbálta saját intézkedéseit pozitív fényben feltüntetni, még akkor is, ha valós információk és szakértői vélemények azt mutatták, hogy az intézkedések nem voltak megfelelőek vagy késlekedtek. A közvetlen és közvetett kommunikációs stratégiák összekapcsolása biztosította, hogy Trump továbbra is a középpontban maradjon, még akkor is, ha az adminisztráció döntései és a hozzáállásuk a világjárvány kezeléséhez kritikákat vonzottak.

A világjárvány kezelése során mindvégig kiemelten fontos volt, hogy a politika és a tudomány közötti kapcsolatot tisztán és világosan kezeljék. A tudósok és a közegészségügyi szakértők hosszú évek óta figyelmeztettek a pandémia lehetséges veszélyeire, ám a megfelelő intézkedések nem történtek meg, és a tudományos alapú döntéshozatal háttérbe szorult. Ezen kívül az is világossá vált, hogy egy világjárvány esetén a nemzetközi együttműködés és a globális szolidaritás elengedhetetlenek a hatékony válaszokhoz.

Mi történt? A vallás, a politika és az amerikai társadalom konfliktusai
Hogyan alakíthatják a grafén kvantumpontok a jövő technológiáit?
Hogyan alakultak a kelta mítoszok és legendák történetei a korai ír irodalomban?