A 20. század elejére a Ku Klux Klan nem csupán etnikai és vallási előítéletek forrása volt, hanem gazdasági szempontból is kulcsfontosságú szereplővé vált. A Klan vezetői, felismerve az ipari termelés növekedésével járó gazdasági feszültségeket, a kultúra szempontjából keretezték a gazdasági elégedetlenséget. Az iparosodás, amelyet nagyrészt képzetlen munkások tápláltak, alapjaiban változtatta meg a társadalom gazdasági szerkezetét. Az Egyesült Államok déli részéből elvándorló fekete munkások és a bevándorlók tömegei, akik keresletet generáltak az alacsony bérű munkahelyek iránt, olyan gazdasági helyzetet teremtettek, amely kedvezett a fehér nacionalista ideológiáknak.

A Klan vezetői a gazdasági és társadalmi nyugtalanságot kihasználva arra próbálták rávenni a fehér munkásokat, hogy védjék meg saját helyzetüket a külső fenyegetésektől. A déli fekete munkások és az ipari munkások tömegei, akik északra vándoroltak a gyárakba, a Klan számára komoly fenyegetést jelentettek. A Klan vezetői, próbálva gátat szabni ennek a vándorlásnak, a saját védelmüket ajánlották a déli erőszaktól való menekülésre. Ezzel próbálták elterelni a figyelmet a valódi gazdasági problémákról, miközben a fekete közösség és a különböző vallási és etnikai csoportok ellen gyűlöletet szítottak.

A Klan férfi tagjai emellett nemcsak a fekete munkásokat, hanem az ipari munkavállalókat és a nőket is a saját oldalukra próbálták vonzani. A nők, akik szintén egyre inkább beléptek a munkaerőpiacra, különösen nagy figyelmet kaptak a Klan részéről. A Klan szoros kapcsolatokat alakított ki a női tagjaival, létrehozva a Női Klan (WKKK) szervezetét, amely a fehér keresztény családmodell védelmét tűzte ki célul. Azonban ugyanakkor erőteljesen dolgoztak azon is, hogy a nők maradjanak otthon, alárendelve magukat férjeiknek, miközben a politikai hatalom megőrzésére törekedtek.

Az idegenellenesség és a vallási intolerancia szintén központi szerepet játszott a Klan ideológiájában. Azok az újabb bevándorlók, akik jórészt katolikusok vagy zsidók voltak, szintén a gazdasági problémák okozóiként jelentek meg. A Klan vezetői azt hirdették, hogy a katolikusok és a római pápa el akarják pusztítani az amerikai értékeket. Az idegenek elűzése érdekében agresszívan lobbiztak, hogy elkerüljék a bevándorlók további beáramlását, és kemikusan építettek ellenük.

A Klan gazdasági eszközei közé tartozott az úgynevezett „Klankraft”. Ez egyfajta gazdasági szolidaritás volt, amely a Klan tagjai számára előnyöket biztosított az üzleti és munkaerő-piacon. A Klan tagjai előnyben részesítették a más Klan tagokkal való kereskedést, miközben bojkottálták a katolikus és zsidó kereskedőket. A Klan tagjai az üzleteket "helyes" vagy "idegen" kategóriákba sorolták, és minden összejövetelen felolvasták az új listákat, meghatározva, hogy mely üzleteket kell támogatni és melyeket kell kerülni. Ez a gazdasági szegregáció alapvetően tönkretette azokat a vállalkozásokat, amelyek nem feleltek meg a Klan vallási és etnikai normáinak, de a Klan számára ez egy amerikai kötelességnek számított.

A gazdasági problémákra adott válaszként a Klan ideológiájában az amerikai gazdaság és társadalom védelme érdekében a fehér keresztény protestáns amerikaiak érdekei kerültek előtérbe. A Klan tagjai úgy vélték, hogy a nemzet felemelkedése kizárólag az ő érdekeiket szolgálva érhető el, és minden más csoportot, akik nem illeszkedtek ebbe a normába, fenyegetésnek tekintettek.

A 20. század eleji Klan ugyanazokat az alapelveket vallotta, amelyek napjainkban, a globalizált világban, ismét előtérbe kerülnek. A gazdasági átalakulások és a globális munkamegosztás hatásai azokra, akik nem tudtak alkalmazkodni a modern gazdasági feltételekhez, új gazdasági sebezhetőséget és politikai frusztrációt generáltak. Az ilyen gazdasági átalakulások, mint amilyenek a Klan felemelkedését megelőzték, számos politikai mozgalmat tápláltak, amelyek a gazdasági bizonytalanságot és a kulturális veszteségeket igyekeztek a másikra hárítani, miközben biztosították, hogy a gazdaságot irányító elit pozíciója megmaradjon.

A globalizáció következményeként a gyártóipari munkahelyek, amelyek egykor stabil jövedelmet biztosítottak a középosztály számára, egyre inkább eltűntek, és helyüket a nem képzett munkaerő számára elérhető alacsony bérű szolgáltatóipari állások vették át. A Klan és hasonló ideológiák újrahasznosították a munkaerőpiaci szorongást, és a fehér munkásosztály gazdasági marginalizálódását kultúrák közötti háborúként interpretálták.

A mai politikai és gazdasági környezetben, amikor a globalizáció és a gazdasági bizonytalanság új politikai identitásokat hoz létre, a Klan által képviselt ideológiák ismét helyet kaptak a diskurzusban, és egy új generáció számára kínálnak választ a gazdasági változásokra. A Klan által használt gazdasági és kulturális retorika, amely a külföldi munkaerőt és a vallási különbségeket tette felelőssé a gazdasági problémákért, ma is élénk hatással van a politikai vitákra.

Hogyan alakította Trump a médiával kapcsolatos bizalmatlanságot, és hogyan kapcsolódik ez a fehér nacionalizmushoz?

Donald Trump kampányának egyik kulcsfontosságú eleme volt a médiával szembeni éles kritika és az annak delegitimálására tett kísérletek. A mainstream médiumokat "a nép ellenségeinek" nevezte, miközben folyamatosan támadta a sajtót, különösen akkor, amikor az egyre intenzívebbé vált a figyelem, amit ő politikai ambícióira irányított. Azonban Trump médiával szembeni bizalmatlanságának gyökerei nem kizárólag tőle származnak, ő csupán kihasználta egy olyan jelenséget, amely már régóta jelen volt az amerikai közéletben. Gallup közvélemény-kutatásai azt mutatják, hogy az amerikaiak bizalma a sajtóban az 1990-es évek vége óta folyamatosan csökkent. Ami különösen figyelemre méltó, hogy míg a republikánusok már régebb óta bizalmatlanok voltak a médiával, a bizalom mértéke 2016-ra olyan alacsony szintre esett, amelyre még nem volt példa: mindössze 14%-os volt, míg a demokraták körében 51%-os volt az arány.

A konzervatív kritikák szerint a "liberális média" gyakran elitista, és nem áll kapcsolatban a hétköznapi amerikaiak valóságával. Az ilyen támadások párhuzamosan zajlanak azokkal az érvekkel, amelyek szerint az amerikai egyetemek liberális bástyákká váltak, ahol elnyomják a konzervatív hangokat, és diszkriminálják a konzervatív diákokat. A Pew Research 2017-es kutatásai is azt mutatják, hogy a politikai pártok közötti ellentét az oktatás megítélésében is megjelenik: míg a demokraták túlnyomó többsége pozitívan értékeli az egyetemek hatását, a republikánusok körében egyre többen tekintenek negatívan a felsőoktatásra. 2017-re mindössze a republikánusok egyharmada volt képes pozitívan értékelni az amerikai egyetemeket, míg 58% szerint azok negatív hatással vannak az országra.

Ez az állapot emlékeztet arra, amit a Ku Klux Klan 1920-as évekbeli tevékenységénél is láthattunk. Az Egyesült Államok történelme során a Klan a meggyengült politikai helyzetet arra használta, hogy rasszista és etnikai alapon támadja meg a nem fehér amerikaiakat, miközben saját politikai céljaikat próbálta népszerűsíteni. Ahogyan a Klan is a barátságos médiát keresett, úgy Trump is felfedezte, hogy a médiához való kapcsolatának kontrollálása kulcsfontosságú a támogatóinak szóló üzenet átadásában. Trump folytatta a "fake news" narratívát, miközben igyekezett elnyerni a média egy részének támogatását, például jobboldali médiumokon keresztül.

Az ilyen típusú politikai kampányok középpontjában a médiával kapcsolatos bizalmatlanság és az alternatív hírforrások használata áll. Trump nemcsak hogy hozzájárult a mainstream médiával kapcsolatos amerikai bizalmatlanság növekedéséhez, hanem ezt a trendet még inkább kihasználta saját céljaira. Ez összefüggésbe hozható a fehér nacionalizmus politikai eszközként való alkalmazásával is. Ahogy a Klan is hasonló taktikát alkalmazott a múltban, úgy Trump is a kultúrharcok lángjait szította, hogy megerősítse azokat az üzeneteket, amelyek a fehér nacionalizmusra építettek.

A fehér nacionalizmus jövőjét illetően, a kérdés nemcsak az, hogy hogyan változnak a politikai pártok és intézmények, hanem az is, hogy a közvélemény és a politikai közeg hogyan reagál a náci eszmékkel kapcsolatos folyamatosan formálódó diskurzusra. A történelem tanulsága, hogy még a legnagyobb mértékben elnyomott mozgalmak is képesek visszatérni, ha a társadalmi és politikai feltételek kedvezővé válnak számukra.

Fontos megérteni, hogy Trump politikai kommunikációja és a fehér nacionalizmus között szoros kapcsolat van. A kampánya, amely nagy hangsúlyt fektetett a középosztályi gazdasági helyzetre és a kulturális ellenségekre, nem csupán egy választási stratégia volt, hanem egy olyan társadalmi és politikai irányzat előretörését is elősegítette, amely továbbra is hatással van az amerikai politikai tájra. A jövőben a fehér nacionalizmus erősödhet, amennyiben a gazdasági és társadalmi polarizáció folytatódik, és a politikai elit nem képes hatékony válaszokat adni a felmerülő problémákra.