Amikor az utazók hosszú napokon át háborgó tengereken vándoroltak, újabb és újabb szigetekkel találkoztak, melyek mindegyike más és más titkot rejtett. Az első sziget, melyet felfedeztek, olyan csodálatos volt, hogy szinte hihetetlennek tűnt. A sziget körül egy aranykerítés húzódott, a talaj pedig fehér volt, mint a pehely. Az ott élő férfi, aki szinte teljesen a saját hajával volt felöltözve, elmondta nekik, hogy az itt található kút vize különleges tulajdonságokkal bír. Hétfőn és pénteken savó vagy víz áramlik belőle, vasárnapon, a mártírok ünnepén pedig jó tej. Az apostolok, Mária és Keresztelő János ünnepein pedig sör és bor folyt belőle. Az étkezés ezen a szigeten is hasonlóan egyszerű volt: minden férfi kapott egy fél süteményt és egy darab halat, miközben kortyolgatták az innivalót a kútból. Mindez egy olyan mély alvást idézett elő, amely reggelig tartott, és mikor a három vendégeskedés után búcsút vettek a szigettől, a férfi, aki velük tartott, előre megmondta, hogy valamennyien hazatérnek, egyetlen személy kivételével.

Azután egy újabb szigetre vetődtek, amely zöld üvegre hasonlító tengeren terült el, és amely oly tiszta volt, hogy az alján lévő kavicsokat és homokot is jól láthatták. Ez a sziget, habár csodálatosan szép volt, szinte teljesen mentes volt mindenféle élőlénytől, nem voltak itt hatalmas vadállatok vagy szörnyek, csupán a tiszta tenger és a zöld homok. A táj szépsége és tisztasága mindent elmondott a sziget varázslatos erejéről. Azonban hamarosan egy másik sziget következett, ahol egy különös jelenség fogadta őket: a sziget körül magas sziklák emelkedtek ki a vízből, mintha maga az óceán is hatalmas falakat formált volna a sziget védelmére. Itt ismét furcsa élményekben volt részük. Az ottani emberek, akik valószínűleg tudtak egy titokról, egyértelműen felismertek valamit, amit nem árultak el, de a titok teljesen egyértelművé vált számukra. A csodálatos táj mellett számos állatot is láttak, amelyek valószínűleg nem voltak hétköznapiak.

Miután újabb viharos napokon átvágtak egy olyan tengeren, amely mintha nem is tartotta volna őket a víz, egy hatalmas tengeri szörnyeteggel találkoztak. A szörny egy fa ágán lakott, és mikor megpillantotta az ott legelő állatok egyikét, megölte és elfogyasztotta. Az utazók mindeközben a hajójukon ültek, miközben a légkör és a tengeri szörny megjelenése félelmet keltett bennük. Az ősi mitológiai elemként megjelenő szörnyek és szellemek itt mind a természet szelídíthetetlen erejét szimbolizálták, amelyet az utazók igyekeztek elkerülni vagy megérteni.

Ezután egy másik sziget következett, ahol egy különös, fénylő oszlopot találtak, melynek körülötte a tenger hatalmas hullámokban zúgott. Az oszlop csúcsából egy ezüstháló lógott, amelyen a hajó áthaladt. A hálót Diuran, az egyik utazó, megpróbálta megérinteni a lándzsájával, hogy megnézze, vajon mi rejlik benne. Az oszlop körüli környezet mind olyan rejtett titkokat sugallt, amelyeket az emberek nem értettek meg teljesen, de amelyeket valamilyen isteni vagy mágikus hatalom irányított.

A szigeti világ minden új felfedezése egy új titkot rejtett, és bár a tengeri utazás sok veszéllyel és rejtéllyel volt tele, a tudás, amit a világ más részeiről hoztak, mindennél többet jelentett számukra. Az óceán és az azt övező szigetek úgy tűnt, mintha egy olyan másik világot kínálnának, amely összefonódik a természet csodáival, az isteni hatalommal és az emberi kíváncsisággal, miközben mindezek egyszerre voltak vonzóak és veszélyesek. Az ilyen szigetek történetei idővel legendákká váltak, amelyek az emberek képzeletét és hitvilágát formálták.

A Luaine udvarlása és Athirne halála

A költő, Bobaran, Gaiar, Naisi fia, Manannan nevelt fia, a béke és válasz idején érkezett. Bobaran szavai szerint: "Gaiar, a híres Naisi fia, Manannan nagy tisztaságú nevelt fia, ezért jött ide, hogy megtámadja ezt a földet..." Így történt, hogy béke kötődött Manannan és Conchobar között, és barátság alakult ki közöttük. A férfiak Ulster földjének urai elrendelték, hogy Gaiar számára apja vérdíját adják, és a két másik, Annli és Ardan, ellenálltak Conchobar becsületének. Liathmaine földje, Dubthach Chafertongue területe lett Gaiar birtoka, mivel ő és Fergus háborúztak Ulsterrel. Így váltak békés barátokká, de Luaine tettei most kerülnek a figyelem középpontjába.

Athirne, az importáns költő és két fia, Cuindgedach és Apartach, értesültek arról, hogy a lányt Conchobar eljegyezte, így ők is udvarolni kezdtek neki, és ajándékokat kérték. Amikor meglátták a lányt, mindhárman szerelembe estek, és vágyaik annyira elragadták őket, hogy nem tudtak volna élni, ha nem találkozhatnak vele. Mindhárman kétségbeesetten könyörögtek neki, azt mondva, hogy nem élhetnek, ha nem osztoznak vele. A lány így válaszolt: "Meglehetősen nem illik ez nektek, hogy ilyeneket mondjatok, én pedig Conchobarral vagyok jegyben." Erre válaszul ők megfogadták, hogy mindegyikük kész lenne a halálra, ha nem lenne közöttük közösség. A lány végül elutasította őket, és három szatírikus költeményt költöttek rá, melyek fekete, vörös és fehér foltokat hagytak az arcán, "Szégyen", "Foltozat" és "Gyalázat" formájában. E következtében a lány szégyenében elhunyt.

Athirne és fiai emiatt elmenekültek Benn Athirniba a Boyne mellett, mivel attól tartottak, hogy Conchobar és az Ulsteri férfiak elégtételt fognak venni rajtuk. Conchobar számára hosszú ideig tűnt úgy, mintha feleség nélkül aludna. Így hát, Ulster vezetőivel, mint Conall Cermach, Ci Chulainn, Celtchair és mások, elmentek Domanchenn fiához, Dega erődítményéhez. Ott találták a lányt holtan, és az emberek gyászolták őt. Conchobar mélyen elcsendesedett és fájdalom töltötte el, amely csak Derdriu halálával volt mérhető. "Milyen elégtételt venne ezen?" - tette fel a kérdést. Az Ulster vezetői válaszolták, hogy Athirne és fiai megölése lenne az igazságos büntetés, hiszen "sokszor elvették Ulster becsületét".

A lány édesanyja, Be-guba, gyászolva és szomorúan jelent meg Conchobar előtt, és így szólt: "Ó király, nem csupán egy élet fog eltűnni e tett következtében, hiszen én és az édesapja is elpusztulunk gyászunkban." Cathbad, a híres jós pedig így válaszolt: "Az Athirne cselekedetei nyomán szörnyű állatok fognak rátok zúdulni: Szatíra, Gyalázat, Szégyen, Átkozott Szó, Tűz és Keserű szó... És ő lesz az, aki elhozza a hat bűnös fiát: Kapzsiság, Elutasítás, Tagadás, Keménység, Rigorozitás és Ragadozás." Ezt követően Domanchenn az Ulsterieket is bírálta, és megkérdezte Conchobart: "Mit fognak tenni Ulster férfiai?"

Ci Chulainn, Conall és Celtchair között született a döntés: el kell pusztítani Athirne házát. A férfiak elindultak, hogy elpusztítsák Athirne erődjét, és a családját elpusztítva a lány haláláért álljanak bosszút. De a költők sajnálták Athirne végzetét, Amargen különösen kétségbeesetten kijelentette, hogy "Nagy fájdalom, nagy bánat, hogy Athirne, a híres költő elpusztult." De végül a férfiak elérték Athirne erődjét, és mindent elpusztítottak, köztük két lányát, Morgot és Midsenget. Az erődöt felégették, és Athirne családja elpusztult.

Athirne halálának elég borongós következményei voltak, és bár sokan kétségbe vonták, hogy valóban elérte volna a célját, az ő halála mégis csak újabb kegyetlen csapást jelentett Ulsterre. Az ilyen tragédiák, amelyek a költők és hősök szimbólumaivá váltak, még mindig tükrözik azt a kultúrát, amelyben a harcok és a személyes gyászuk örökre összekapcsolódtak.

A történetben megjelenő motívumok, mint a szatíra, gyalázat, szégyen és a különféle varázslatok, mindegyikük egy-egy fontos aspektusát tükrözik a kelta hiedelmeknek és társadalmi struktúráknak. Az ilyen narratívákon keresztül nemcsak egy-egy hős története él tovább, hanem egy egész kultúra erkölcsi és mitológiai kódexei is megőrződnek. A kelta mítoszok és történetek ugyanis nem csupán a hősiességről szólnak, hanem arra is figyelmeztetnek, hogy a büntetés és a szégyen is elkerülhetetlenül következik, amikor valaki megsérti a közösség és a család törvényeit.

Hogyan alakítják át a kétdimenziós félvezető anyagok az energia tárolás és generálás jövőjét?
Hogyan építsünk egy érvet, amely erős és koherens? A bekezdések szerepe az érvelésben
Hogyan automatizáljuk a rendszerfrissítéseket Ansible segítségével?
Hogyan kezeljük a titkokat a Terraform segítségével?