Trump elnök elkötelezettsége a Fox News iránt folyamatos lojalitást és támogatást kívánt. Amikor a Fox néhány újságírója kritikusan kommentálta az elnök lassú reakcióját a koronavírus súlyosságának felismerésére, Trump szinte büntetni kezdte őket, és előnyben részesítette az One America News (OAN) nevű kisebb hálózatot. Több sajtótájékoztatón, ahol a kormány lassú víruskezeléséről és a kaotikus szövetségi segítségnyújtásról kérdezték, Trump kiemelt egy OAN újságírót, aki egy könnyed kérdést tett fel, amire Trump így válaszolt: „Nos, nem tudom. Tudom, hogy – fiatalember, ez egy szép kérdés,” mondta Trump. „Nagyon köszönöm.” Miután két nagy hálózat újságíróját „gonosz kérdésekkel” dorgálta meg, és egy CNN-es riportert „hamis hírekkel” vádolt, újra megkérdezte az OAN újságírót, aki ismét a kedvező kérdést tette fel. Trump 463 szavas monológot tartott, amelyben három hírszervezetet (CNN, Washington Post és New York Times) kritizált, és biztosította a közönséget, hogy nem érdekli a tévés nézettsége, bár megjegyezte, hogy a New York Times arról számolt be, hogy nézettsége a futball mérkőzésekéhez hasonló volt, és végül a médiától való cenzúra áldozataként mutatta be magát. „Úgy gondolom, hogy ez szörnyű. Amikor nem akarják, hogy az Egyesült Államok elnökének legyen hangja, már nem a demokráciáról beszélünk” … „Nagyon köszönöm.”

Néhány nappal később egy másik OAN újságíró, aki nem volt jogosult részt venni a sajtótájékoztatón, kérdezett. Trump ismét válaszolt: „Ez egy nagyszerű kérdés … És remek munkát végez, egyébként. Az önök hálózata fantasztikus. Nagyon jól végzik a dolgukat. Kérem, tudassák velük.” Egy adminisztrációs tisztviselő anonim módon megerősítette az ilyen interakciók aláhúzott üzenetét: „Ő [az elnök] gyakran mérges a Fox-ra, ha a híradóik nem olyan pozitívak, mint amilyennek ő szeretné őket látni” … „Az OAN felpörgetése üzenet a Fox számára, hogy maradjon a sorban.”

Trump politikájában a figyelem-központú dinamika különösen akkor volt nyilvánvaló, amikor két anti-malarialis gyógyszer, a klorokin és a remdesivir alkalmazását ajánlotta a koronavírus kezelésére. A Fox News egyik műsorán értesült arról, hogy ezek a gyógyszerek, amelyek a Lupus és más betegségek kezelésére is használatosak, esetleg hatékonyak lehetnek a koronavírus ellen. Amikor a tudósok figyelmeztették, hogy nincs megbízható bizonyíték arra, hogy a gyógyszerek hatékonyak lennének a COVID-19 ellen, az elnök azt válaszolta: „Okos ember vagyok,” bár elismerte, hogy nem tudja előre megmondani, hogy működni fognak-e. „Jól érzem magam tőle. És hamarosan meglátjuk.” Annak ellenére, hogy az orvosok figyelmeztettek a gyógyszerek alkalmazásának veszélyeire, amelyek nem bizonyítottak és rendkívül károsak lehetnek, sokan elkezdtek vásárolni a gyógyszereket, így azok a Lupus betegek számára nehezen hozzáférhetővé váltak. Néhány ember mégis elhitte, hogy a gyógyszerek működni fognak, és a tévében látott elnök szavait követve, egy pár Arizona állambeli Phoenixből chloroquine foszfátot vett be, amely egy akváriumi víztisztító oldat összetevője. Pár perc múlva halálosan megbetegedtek; a férfi meghalt, a nő pedig, aki a gyógyszer nagy részét kihányta, intenzív osztályra került. A nő elmondta a nyomozóknak: „Trump folyton azt mondta, hogy ez gyakorlatilag egy gyógymód,” mondta a nő az NBC-nek. „A tanácsom az lenne: Ne vegyenek be semmit. Ne higgyenek semmit. Ne higgyenek semmit, amit az elnök mond és a csapata … hívják fel az orvosukat.”

A hydroxychloroquine később hatástalannak és potenciálisan halálosnak bizonyult a betegek számára. Trump elnök május 18-án kijelentette, hogy ő maga szedte a gyógyszert, hozzátéve: „Minden, amit mondhatok, hogy eddig jól vagyok,” és „Mit veszíthetek?” Fox kommentátora, Neil Cavuto azonnal figyelmeztette a nézőket, hogy ne szedjék a gyógyszert, mondván: „Ha Ön egy kockázatos csoportba tartozik, és megelőzésként szedi … megölheti. Nem tudom eléggé hangsúlyozni. Ez megölheti önöket.” Trump azonnal tweetelt, hogy nem tetszik neki a Fox News: @FoxNews már nem olyan, mint régen. Hiányzik nekünk a nagyszerű Roger Ailes. Több antitrumpista van, mint valaha. Új hírcsatornát keresek!

Trump hívei elutasították a kormányzati erőfeszítéseket, amelyek célja a vírus terjedésének megállítása volt a szociális távolságtartás és a tömegektől való elkerülés érdekében. 2020. március 15-én a republikánus képviselő, Devin Nunes és Oklahoma állam republikánus kormányzója, Kevin Stitt még mindig arra buzdították az embereket, hogy menjenek éttermekbe és támogassák a munkát. A híradások figyelmeztetése ellenére sok fiatal mégis a tengerpartokra vonult Floridában és Georgiában. A Trump-adminisztráció ellentmondásos és zűrzavaros üzenetei világosan nem győzték meg az embereket. Azonban amikor megkérdezték, hogyan értékeli a járvány kezelését, Trump azt mondta, hogy az ő adminisztrációja első osztályú – 10-ből 10-es pontot adna magának. Ezzel szemben Dr. Ashish Jha, a Harvard Global Health Institute igazgatója március 16-án a BBC World News America-nak azt mondta: „Én 10-ből 10-et adnék … Bármely objektív mérce alapján az amerikai válasz szinte mindenkihez képest drámaian rosszabb volt … Két hónap telt el azóta, hogy a WHO tesztkészlete széles körben elérhetővé vált, és mi még mindig nem rendelkezünk széles körű teszteléssel Amerikában.”

A korai járványkezelés eredménytelenségét és a közszolgáltatásokra gyakorolt hatását nagyban befolyásolta a média szerepe, különösen a digitális médiában. Trump elnök politikája hozzájárult a megosztottság növekedéséhez az Egyesült Államokban, amikor nem tett időben megfelelő intézkedéseket a válság korai szakaszában. Az általa képviselt politikai diskurzus a figyelem központú dinamikát tovább erősítette, miközben elterelte a figyelmet a valódi megoldásokról.

Hogyan változott a média szerepe és hatása a társadalomra az új kommunikációs környezetben?

A médiában, az üzenetekben és a közönségben a kapcsolat természeténél fogva alapvető változások következtek be az elmúlt évtizedekben. A digitális média elterjedése, különösen a közösségi média mindennapi használata, lényegében eltörölte a hagyományos értelemben vett közönséget. A közönség fogalmának és jellegének átalakulása drámai hatással van arra, ahogyan a médiaipar és a társadalom egyéb szegmensei működnek. Az amerikai televíziós hálózatok küzdenek azért, hogy olyan műsorokat készítsenek, amelyek vonzóak a közönség számára, különösen a 18 és 49 év közötti, versenyképes demográfiai csoportok körében. Az olyan hagyományos tévécsatornák, amelyek valaha meghatározták a médiát, ma egyre inkább nézőik elvesztésével küzdenek.

A televíziós formátum, amely egykor megváltoztatta a közönség elvárásait, ma már önmaga is kihívásokkal küzd. A közönség figyelme és elvárásai olyan mértékben változtak, hogy a televízióformátumoknak egyre inkább a közösségi médiához kell alkalmazkodniuk, hogy relevánsak maradjanak. Egy iparági szakértő szerint ma már sokan kétségbe vonják, hogy a televízió valóban képes-e elérni a közönséget, amelyet egykor a média hatékonyan megszólított.

A közösségi média, amely lehetőséget ad mindenki számára, hogy saját médiateremtményt, produkciót és közönséget alkosson, alapjaiban változtatta meg a társadalmi kommunikációs struktúrákat. Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampánya kiváló példa arra, hogyan használhatja egy politikai figura a digitális platformokat a közvetlen kapcsolattartásra a választókkal, és hogyan formálhatja a médiában való megjelenését. A közösségi médiától elválaszthatatlan a felhasználói élmény, amely a „delight” – azaz a személyes öröm elérésére összpontosít, és nem csupán információk közvetítésére.

A médiában való viselkedés és az online térben való jelenlét egyre inkább személyessé vált, amit az interneten történő egyéni kifejezés, érzelmi kötődés, és a közönségi élmények születtek. A közösségi médián való aktív részvétel nem csupán lehetőséget biztosít a személyes vélemények, élmények kifejezésére, hanem elmélyíti a kapcsolatokat és a közönség elvárásait is. A „delight” központú médiaélmény szinte minden platformon jelen van: Apple, Twitter, Facebook – mindegyik az érzelmi kötődés erősítésére összpontosít, amely a felhasználók napjait minden szinten „élvezetesebbé” teszi.

Ezek a közösségi platformok rendkívüli hatással vannak a világpolitikai eseményekre is. A média és a politikai narratívák közötti kapcsolat a közelmúltban megváltozott, ahogyan a politikai szereplők, például Donald Trump, szintén használják a közösségi médiát arra, hogy saját agendáikat érvényesítsék, miközben közvetlen kapcsolatot tartanak fenn azzal a globális közönséggel, amelyre közvetlen hatással vannak.

Ez a hatalmas, gyors változás nem csupán a politikai, hanem a társadalmi és személyes szintű kommunikációra is kihat. Az emberek egyre inkább azon kommunikációs csatornákon keresztül osztják meg élményeiket és érzelmeiket, amelyek közvetlen és interaktív módon képesek reagálni. Ennek eredményeként a közönség és a média közötti hagyományos határok egyre inkább elmosódnak, és az információ fogyasztásának és terjesztésének módja is radikálisan átalakul.

A média szindróma és a reflexív közvetítés nemcsak a napi hírekben és a szórakoztató iparban, hanem a társadalmi normák, a közvélemény formálásában is meghatározó szerepet játszik. Az emberek egyre inkább azon a térfélen jelennek meg, amelyet a médiaipar és a közösségi platformok alakítanak, és ahol a legnagyobb hatású üzenetek és történetek a leginkább emocionálisan rezonálnak. Az érzelmek, a személyes élmények és az azokra való reakciók ma már a legfontosabb hajtóerővé váltak a médiában, mind a politikai, mind a társadalmi diskurzusban.

Ezek a változások nem csupán a médiát, hanem a társadalmi interakciók, a politikai diskurzus és az egyéni identitás fejlődését is átalakítják. A közösségi média lehetőségei új formákat adtak a társadalmi részvételnek és az önkifejezésnek, és mindezek összefonódva hatnak a globális és helyi közösségek életére.

A felhasználói élmény és a médiahasználat hatása tehát messze túlmutat a szórakoztatás és az információszerzés határain. Az érzelmi kötődés, az élményeken alapuló kommunikáció és a személyes márkák formálása minden eddiginél erőteljesebben befolyásolja a médiakultúrát és a társadalom működését.

Hogyan működik a félelem politikája és az információs bányászat a neoliberális társadalomban?

A neoliberális logika nem csupán a gazdasági hatékonyságra épít, hanem egy olyan intézményi gyakorlatot alakít ki, amely az információk gyűjtésére és feldolgozására összpontosít, mindezt azzal a céllal, hogy minimalizálja a kockázatokat a kulcsszereplők és befektetők számára. A kockázat társadalma egyre inkább kiterjedt a bűnmegelőzésen túl, és a kommunikációs formátumok, valamint a kereskedelmi logika világába is beépült, ahol az egyes szabványok legitim kontrolformákként jelennek meg. Ahogy a későbbi Richard Ericson fogalmazott: A liberális társadalmi képzeletek azt ígérik, hogy a kormányzati biztonsági mechanizmusok lehetővé teszik a szabadságot, amely a piacok sima működésében, az önálló vállalkozói kockázatvállalásban, a kreatív kezdeményezésekben, az önálló kormányzásban, valamint a jólétben és boldogságban valósul meg. Ez azonban csupán egy elképzelt jövő, mivel a biztonság és szabadság inkább vágyakozások bennünk, semmint tények kívülről. A biztonság és szabadság mechanizmusai képzeletbeliak, mert a jövő ismeretére van szükségük a jövő kormányzásához. Azonban a jövő sok tekintetben ismeretlen marad… Ez paradoxont eredményez a liberális politikában: hogyan biztosítható a biztonság és szabadság a jövőről való tudás alapján, miközben a bizonytalanság az emberi tudás alapvető feltétele (Ericson, 2007).

Donald Trump elnöki kampányai és a 2021. január 6-i Capitolium elleni insurrecciónja szoros kapcsolatban állnak a média logikájának átalakulásával, amelyet az új információs technológiák és kommunikációs formátumok terjedése hozott magával. Az ilyen formátumok lényegében felügyeleti rendszereket foglalnak magukban, mint például a tévénézettségi szolgáltatások, az internetes és Twitter kattintások, digitális algoritmusok és a nagy adatelemző cégek. A Gonzo kormányzás ebben a környezetben virágzott. Donald Trump kijelentései, támadásai és hazugságai növelték a kattintások számát és a bevételeket a Facebook és Twitter számára, miközben a technológiai számviteli rendszerek elősegítették a tömeges dezinformáció elterjedését, és propagandisták hordáit hozták létre, akik fokozzák a hatóságok, a tudomány és az alapvető racionalitásba vetett bizalom hiányát. A legfontosabb dolog a kockázati piac: csakúgy, ahogy az állam irányítja a pénznem formáját, megjelenését és értékét, úgy a piac, amely a kereskedelmi médiát és pénzügyi tranzakciókat népszerűsíti, hasonlóan cselekszik. A neoliberalizmus digitális valósághoz kötött folyamatait nem csupán hatékonyság és szuperracionalitás jellemzi, hanem – ahogy a híres énekes, Frank Sinatra mondaná – „Ez a legöregebb, megbízható, úszó szerencsejáték.”

A csalás és a hackelés csupán két valószínű következménye minden egyes dobásnak. Trump biztos volt benne, hogy minden egyes hazugsága, amely a nyelvén elhangzott, több követőt vonz majd, akik a Fox News és a digitális hálózatok világában találják meg a maguk igazságát.

A Gonzo kormányzás előnyére vált egy olyan alapvető félelem, amely már évtizedek óta szórakoztató médiává vált az Egyesült Államokban. Az amerikai demokrácia egyik veszélye részben abban rejlik, hogy a hírszervezetek beleolvadtak Trump elnök félelemkeltő kampányába, amelyet tweetek és kampánybeszédek ezrei kísértek. A félelem, mint szórakoztató forma, nem Trump kezdeményezése volt, hanem már hosszú évtizedek óta jelen van a híradókban és a népszerű kultúrában (Bailey & Hale, 1998; Birkenstein et al., 2010; Waskul & Vannini, 2016). A politikusok és mások, akik médiadominanciára törekednek, jól tudják, hogy a média logikai szabályai szinte biztosítják a hírverést, különösen, ha van valami vizuális elem. A hírszerkesztés alapvetően megváltozott, ahogy a politikusok és mások az előadásaikat már a szórakoztató formátumok alapján építik fel, amelyek a legnépszerűbbek a média számára. A félelem egy hatékony eszközzé vált a közönségek érzéseinek megérintésére. A tények elutasítása különösen könnyűvé vált, amikor a közönségeket évtizedek óta fenyegetettségről, bizonytalanságról és érzelmi hatású történetekről táplálták, amelyek a szórakoztató média világában váltak meghatározóvá.

Trump 2020-as kampánya a bűnözésről és a félelemről szólt, különösen a faji félelmekkel. Egy tweetjében a "Suburban Housewives of America"-nak azt írta: „Biden tönkreteszi a szomszédságotokat és az amerikai álmot. Én megőrzöm és még jobbá teszem!” (Burnett & Rubinkam, 2020). A szórakoztató logika nemcsak a híradásokban, hanem a népszerű televíziós műsorokban is erősítette a félelemkeltő tartalmakat – különösen a bűnözéssel kapcsolatosakat –, és a több évtizedes ismétlés segítette a közönséget arra, hogy a vizuális, drámai, konfliktusos, érzelmileg rezonáló narratívákat várja el. A "mindenütt jelen van a bűn", "a rendőrség segítségre szorul" vagy "az életmódunk veszélyben van" típusú üzeneteket mind-mind ismerős képekkel párosították, amelyek gyakran a félelmet keltő személyeket ábrázolták – gyakran kisebbségi csoportok tagjait. Nem meglepő, hogy az ilyen típusú műsorok és a folyamatos képek a félelmet keltő források, mint a bűnözés, drogok, bevándorlás, illetve a nemzetközi ellenségek, mint Oroszország és a kommunizmus közötti konfliktusokra koncentráltak – különösen a hidegháborús évek alatt.

A torzított és szenzációhajhász híradások a bűnözésről, terrorizmusról és káoszról a félelem diskurzusának részévé váltak, amely sok választópolgár félelmeit és biztonsági aggodalmait táplálta, és egyben hitelt adott Trump hangos kirohanásainak a teljesen kontrollálatlan ország kapcsán. Az amerikaiak félelemre épülő alapvető érzete az elmúlt 50 évben alakult ki, köszönhetően a bűnözésről szóló szenzációhajhász és szórakoztató híradásoknak, amelyeket Richard Nixon elnök indított el az 1970-es években. A félelem diskurzusát táplálta a szociális és digitális média növekvő szerepe is, különösen a 9/11-es támadások után. A félelemkampány csúcspontját Trump képviselte 2015-ben, amikor a mexikói bevándorlókat és a muszlimokat terroristákként, gyilkos

Hogyan befolyásolja a média a társadalom működését és a demokráciát?

A társadalom működésének és a demokrácia fenntartásának megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyünk felismerni a média és a technológiai újítások hatásait. A média logikájának szerepe, valamint az információs technológiák fejlődése mélyreható változásokat idéztek elő az állampolgári tudatosságban, a politikai kampányokban és a propaganda manipulációkban. Az első lépés a médiával kapcsolatos tudatosság növelése, hogy megértsük, miként befolyásolják a médiaplatformok a közvéleményt. A digitális manipulációk, mint Donald Trump politikai vonzerejének egyik motorja, a kereskedelmi érdekek és formátumok hatására jöttek létre. A közösségi média, amely gyors, személyes és vizuális kommunikációval rendelkezik, különösen bonyolítja a helyzetet, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a manipulációk széles körben elérjék a felhasználókat.

A legnagyobb közösségi média platformoknak felelősséget kell vállalniuk, hogy ne támogassák a kereskedelmi és propagandista érdekeket, amelyek algoritmusok révén torz üzeneteket közvetítenek. A diszinformáció és propaganda csak akkor maradhat fenn, ha a felhasználók nem képesek kritikusan gondolkodni, és hajlandóak elfogadni a rövid, érzelmileg ható üzeneteket. Ennek leküzdése érdekében az oktatás és a tudatosság növelése, valamint a tényellenőrző rendszerek alkalmazása elengedhetetlen. A média működésének megértése nemcsak a közvetlen hatások felismerésében segít, hanem abban is, hogy elkerüljük a manipulációk és a megalapozatlan információk hatását.

A következő fontos lépés a újságírói képzés, az etikai alapelvek és a felelősség kérdése. A hamis hírek és propagandista manipulációk terjedése komoly kihívást jelent, és a digitális szolgáltatók, valamint a hagyományos újságírók számára is elengedhetetlen, hogy bátran elutasítsák a nyilvánvaló hazugságok közvetítését, vagy legalábbis megfelelő módon módosítsák a hamis állításokat. Ehhez pedig időre és térre van szükség a hírekben, hogy kontextust biztosítsunk, és ellensúlyozzuk a propaganda egyszerűsített megközelítését. Az események megértéséhez több információ szükséges, és a korábbi történések újragondolása elengedhetetlen, hogy tisztább képet kapjunk. Az újságíróknak el kell ismerniük hibáikat, amikor tévednek, és felelősséget kell vállalniuk a közvetített információk helyességéért.

Fontos, hogy a diákokat pontos történelmi ismeretekkel és a demokráciát fenyegető veszélyekkel ismertessük meg, különösen azokat, amelyek a választójogokat célozzák. Az egyéni szabadságjogok és a társadalmi kontroll közötti összefüggések megértése is kulcsfontosságú. A populáris kultúra szerepe sem elhanyagolható, mivel az gyakran sztereotípiákat erősít meg és egyszerűsített, káros állításokat terjeszt. Az, hogy hogyan nevezünk dolgokat, ma már fontosabb, mint valaha. Politikai vezetők, akik a félelemre építenek, egyre inkább megpróbálják erősebben korlátozni az egyéni jogokat és szabadságokat. A médiában használt kifejezések és narratívák különleges figyelmet érdemelnek, mivel könnyen eshetünk áldozatul a manipulációnak, ha nem vagyunk tudatában annak, hogy mit közvetítenek.

A közszolgálati tiszteletteljes magatartás, mint a társadalmi normák megőrzésének alapvető eleme, szintén elengedhetetlen a szabadság védelme érdekében. Nem csupán a diktátorok és elmebeteg vezetők felelősek a káoszért, hanem az is problémát jelent, hogy miként követik őket a tömegek és a választók. Donald Trump választási győzelme nem csupán az ő felelőssége; 2015-ben 63 millió, 2020-ban pedig 74 millió ember szavazott rá. Meg kell értenünk, hogy hogyan történhetett meg, hogy számos alapvetően jónak tartott ember támogatja azokat a rasszista, előítéletes és tudományellenes megnyilvánulásokat, amelyek jellemzőek voltak Trump politikai kampányaira. Végül, egyre többen kezdtek kétségbe vonni a választási eredményeket, és támogatták a választási jogok megszorítására irányuló törekvéseket.

A fiatalok, a diákok és a polgárok széleskörű médiatudatosságra való oktatása alapvető fontosságú a társadalom és a demokrácia megvédése érdekében. A média logikájának, annak folyamatainak és hatásainak megértése segít abban, hogy felismerjük a társadalmi kontroll, a rossz döntések és a propaganda finom formáit. A médiaalapú manipulációk és devianciák ellenállásának alapja az állampolgári jogok és a felelősség vállalása, miközben emlékeznünk kell arra, hogy miért jutottunk el ebbe a helyzetbe. Fontos, hogy tudatosan éljünk és ellenálljunk a médiától jövő manipulációk hatásainak, de soha ne hagyjuk, hogy a félelem és a manipuláció befolyásolja döntéseinket.

Miért fontos, hogy az akadémiai írásban a közönségre is figyeljünk?
Hogyan töltsünk nyaralást a Bahamákon?
Miért döntött úgy Rachel, hogy otthagyja a férjét és csatlakozik a háborús erőfeszítéshez?