A HIV-vel élő betegeknél a nyelőcső problémák szoros kapcsolatban állnak az immunrendszer gyengeségével, különösen, ha a CD4 sejtszám 100 alá csökken. Az AIDS és más komoly immunhiányos állapotok esetén számos opportunista fertőzés, daganatos megbetegedés, illetve gyógyszeres mellékhatás okozhat nyelőcső problémákat. A báriumos nyelőcső röntgenvizsgálatának szerepe ezen betegek esetében korlátozott, mivel sok esetben a diagnózis felállításához endoszkópiás vizsgálat és szövettani mintavétel szükséges. A radiológiai képek számos fertőzés és daganat esetén hasonlóak lehetnek, ezért a pontos diagnózis megállapítása elengedhetetlen, mielőtt bármilyen empirikus kezelést alkalmaznánk.

A nyelőcső motilitási rendellenességei és a reflux kizárása szintén fontos szempontok, különösen azoknál a HIV-fertőzötteknél, akiknek nincs súlyos immunhiányuk. Ilyen esetekben a tünetek kezelése más megközelítést igényelhet.

A fájdalmas nyelési panaszok, az odynophagia, ritka jelenségnek számítanak, de az AIDS-es betegeknél gyakran nyelőcső fekélyekhez vezetnek. Az ilyen fekélyek mellett mellkasi fájdalom is előfordulhat, és a diagnózis felállításához elengedhetetlen az endoszkópiás vizsgálat. Bár a Candida esophagitis is okozhat fájdalmas nyelést, ez ritkán vezet olyan súlyos panaszokhoz, mint a CMV-fertőzés.

A nyelőcső és a felső emésztőrendszer egyéb megbetegedéseinek diagnózisa szintén fontos szerepet kap. Az AIDS-es betegek, akiknek a CD4 számuk 200 alatt van, különösen veszélyeztetettek a különböző opportunista fertőzésekkel szemben. A pontos diagnózis érdekében az endoszkópiás vizsgálat az egyik legmegbízhatóbb módszer, amely lehetővé teszi, hogy a lehetséges elváltozásokat biopsziával is vizsgáljuk.

A báriumos nyelőcső röntgenvizsgálatnak a HIV-es betegek esetén nem mindig van döntő szerepe. Az endoszkópiás vizsgálat lehetőséget ad arra, hogy ne csak a vizualizált elváltozások, hanem azok szövettani jellege is megismerhető legyen. Az antibiotikus, antivirális, vagy gombaellenes kezelés előtt a diagnózis tisztázása elengedhetetlen. Az empirikus kezeléseket csak olyan fertőzések esetén alkalmazzák, ahol ezek a kezelések jól dokumentáltak és hatékonyak, például Candida esophagitis esetén.

Az antiretrovirális kezelés (ART) bevezetése jelentősen csökkentette a GI-vel kapcsolatos opportunista megbetegedéseket. Az ART és különösen a proteáz inhibitorok használata 1995 óta folyamatosan csökkentette az AIDS-betegek emésztőrendszeri panaszait. Az aktív ART alkalmazása nemcsak a fertőzéseket, hanem a gastrointestinalis problémákat is kezelheti, amennyiben a betegek immunállapota javul. Ugyanakkor, mivel az ART alkalmazása mellett felléphet az immunreaktivitás miatti gyulladásos szindróma (IRIS), az ilyen betegek szoros nyomon követése kulcsfontosságú.

A nyelőcső tünetek kezelése érdekében empirikus gombaellenes kezelés alkalmazása elterjedt, különösen akkor, ha a Candida esophagitis a gyanúja. Az első napokban alkalmazott fluconazol kezelés hatására a betegek gyors javulása várható. Amennyiben azonban nem tapasztalható javulás, további endoszkópiás vizsgálatra van szükség, hogy kizárjuk más okokat, mint a vírusos esophagitis.

A felső emésztőrendszeri tünetek kezelése az ART kezelés folytatása mellett protonpumpa inhibitorok alkalmazásával történhet, különösen, ha a gyanú gastroesophagealis reflux betegségre (GERD) esik. A kezelés megkezdése után 1-2 hét elteltével, ha a tünetek nem javulnak, akkor elengedhetetlen a további diagnosztikai vizsgálatok elvégzése.

A nyelőcső fekélyek leggyakoribb okai a CMV és az idiopátiás nyelőcső fekélyek (IEU). Az endoszkópiás vizsgálatok során ezeket a fekélyeket általában jól körülírt, egyedi fekélyekként lehet felismerni. A herpes simplex vírus (HSV) által okozott fekélyek kis, sekély elváltozásokként jelennek meg, míg a GERD okozta fekélyek gyakran vonalas, sekély elváltozásokat képeznek a nyelőcső alsó részén. A CMV és HSV fertőzések gyakran a szövetek belsejében találhatóak, így a biopsziák kulcsfontosságúak a diagnózis megerősítésében.

Az AIDS-cholangiopathia egy olyan állapot, amely a biliáris traktus elváltozásaival jár, és a leggyakrabban a CMV, Cryptosporidia, Microsporidia és a nem-Hodgkin limfóma okozza. Az ilyen betegek általában hasi fájdalommal, lázzal és általános rossz közérzettel keresik fel az orvost. A diagnózis felállításához képalkotó eljárások és a szövettani vizsgálatok együttes alkalmazása szükséges.

A nyelőcső fekélyek biopsziájának legfontosabb aspektusa a megfelelő mintavétel. Az ulcerációk széléről és aljáról vett minták lehetővé teszik a vírusos, bakteriális, gombás vagy parazita fertőzések kizárását. Ha minden teszt negatív, akkor a diagnózis idiopátiás nyelőcső fekélyre korlátozható.

Hogyan kezeljük endoszkóposan az idegen testeket a felső emésztőrendszerben?

A felső emésztőrendszerben rekedt idegen testek több mint 95%-a biztonságosan és hatékonyan eltávolítható flexibilis endoszkóppal. Az nyelőcsőben fennakadt ételdarabokat gyakran a „toló technikával” kezelik, amikor az endoszkópos orvos levegő befúvásával és az endoszkóppal óvatosan a gyomor felé tolják az ételcsomót. Amennyiben a tolás ellenállásba ütközik, alternatív módszerek jönnek szóba: a csomó apróbb darabokra törése, darabonkénti eltávolítás vagy sapka segítségével történő szívás. Az alkalmazott endoszkópos eszközök megválasztása az idegen test méretétől, alakjától és természetétől, valamint az endoszkópos orvos preferenciáitól függ. A rögzítő eszközök célja az idegen test egészben történő megragadása vagy biztonságos eltávolítása, ideértve a csipeszeket, fogókat, hurkokat, kosarakat és hálókat. Védekező eszközök, például overtubusok vagy gumi sapkák alkalmazhatók a nyálkahártya sérülésének és az idegen test nem védett légutakba jutásának kockázatának csökkentésére.

Bizonyos esetekben az endoszkópos eltávolítás nem ajánlott, különösen akkor, ha kábítószert rejtő „body stuffing” vagy „body packing” áll fenn, amikor a drogot védőburkolatba csomagolva (például óvszerbe vagy ballonba) nyelik le vagy helyezik be a végbélbe. Ezeknek a csomagoknak a megrepedése súlyos túladagoláshoz és halálos mérgezéshez vezethet, ezért az endoszkópia ebben az esetben nem javasolt. Az ilyen betegek kórházi megfigyelése szükséges, és mérgezés vagy bélelzáródás esetén azonnali sebészeti beavatkozás indokolt.

Az endotracheális intubációt akkor kell megfontolni, ha a beavatkozás során magas az aspiráció veszélye, például a felső nyelőcsősphincter szintjén lévő elzáródás vagy hosszabb, kockázatosabb eljárások esetén (több, vagy nagy és éles tárgy eltávolítása). A legtöbb endoszkópos beavatkozás azonban tudat alatti szedációval vagy monitorozott érzéstelenítéssel végezhető.

Gyógyszeres kezelések, mint a glukagon vagy papain alkalmazása az idegen testek nyelőcsőben történő áthaladásának segítésére széles körben vizsgált, de hatékonyságuk korlátozott. A glukagon gyakori, ám gyakran sikertelen szer a sürgősségi osztályokon, émelygést és hányást okozhat, ami tovább növeli az aspiráció kockázatát. A papain nyálkahártya-eróziót és perforációt idézhet elő, ezért kerülendő.

Endoszkópos eltávolítás sikertelensége vagy teljes bélüregi elzáródás, valamint perforáció gyanúja esetén sürgős sebészeti konzultáció szükséges. Ritkán a spontán áthaladás elmaradása vagy az endoszkópos eltávolítás lehetetlensége esetén sebészeti eltávolítás válhat szükségessé.

A sikeres, komplikációmentes idegen test eltávolítás után a beteg az eljárást követően azonnal visszatérhet a szokásos étrendjéhez. Nehezebb vagy technikailag bonyolultabb beavatkozások esetén előfordulhat, hogy további megfigyelés szükséges, és a táplálkozást kezdetben koplalással vagy folyékony étrenddel kell biztosítani.

A végbél idegen testei elsősorban fiatal férfiaknál fordulnak elő, és rendkívül változatos tárgyakat foglalnak magukban. Gyermekkorban ilyen esetekben a szexuális vagy fizikai bántalmazás lehetősége miatt alapos kivizsgálás indokolt. Az ilyen betegek gyakran késleltetik a segítségkérést, mert a panaszokat nem a tényleges esemény előzi meg, hanem a tünetek megjelenése. A colorectalis sebészeti konzultáció általában szükséges, a képalkotó vizsgálatokkal éles tárgyakat kell felderíteni, majd alapos végbélvizsgálatot kell végezni az idegen test helyzetének megítélésére. Az eltávolítási módszerek közé tartozik a transanális eltávolítás, endoszkópos beavatkozás merev vagy flexibilis endoszkóppal, illetve szükség esetén műtéti beavatkozás. Általános érzéstelenítés alkalmazható az anális sphincter ellazítására.

Fontos a körültekintő döntéshozatal és a megfelelő multidiszciplináris megközelítés alkalmazása az idegen testek eltávolítása során. A beavatkozás időzítése, a tárgy jellege és a beteg állapota egyaránt meghatározza a kezelési stratégiát, melynek célja a komplikációk minimalizálása és a gyors felépülés biztosítása.

Az endoszkópos eltávolítás sikeressége mellett az idegen testek természetének megértése, az esetleges mérgezések, perforációk felismerése és a légutak védelme kulcsfontosságú tényezők a kezelés során. Az akut esetekben a gyors, de megfontolt döntéshozatal, valamint a megfelelő eszközök használata elengedhetetlen a súlyos következmények elkerüléséhez. A beteg folyamatos monitorozása és a későbbi ellátás szoros koordinációja biztosítja a legjobb eredményt.

Hogyan határozhatók meg a témák egy szövegkorpuszban: szövegelemzés és hálózatelmélet alkalmazása
Hogyan kezelhető és előzhető meg a szamárköhögés és a tuberkulózis?
Hogyan közelítsünk a festményekhez, hogy felfedezzük rejtett jelentésüket?
Hogyan váltak a társadalmi elvárások és személyes vágyak a társasági élet részeivé?