A szörnyek és a félelem mindig is kulcsszerepet játszottak az emberi kultúrában. A félelem eszközként való alkalmazása a politikai diskurzusban, különösen a populista retorikában, soha nem volt ennyire nyilvánvaló, mint manapság. Az ilyen típusú szörnyek, mint Pennywise, a "It" című filmben, szoros párhuzamot mutatnak azokkal a társadalmi és politikai félelmekkel, amelyek eltorzítják a valóságot, és felhasználják a köztudatot a politikai célok elérésére.

Pennywise figurája nem csupán egy szörnyeteg; ő egy archetipikus jelenség, amely az emberi társadalom legmélyebb, aláásott félelmeit materializálja. Az ő alakja az önálló társadalmi elnyomás és erőszak megtestesítője, ugyanakkor egy olyan entitás is, amely az idegenek és a "nem kívánatos" elemek elutasítását erősíti. A szörnyek képesek figyelmeztetni a társadalmat azon struktúrák és hatalmi mechanizmusok veszélyeire, amelyek elfojtják az igazságot, és elnyomják a történelmi és társadalmi igazságtalanságok felismerését.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a neokonzervatív politikai diskurzus gyakran szörnyekre és más démonizált alakokra épít, hogy elterelje a figyelmet a valódi problémákról. A 2017-es "It" reboot példája figyelemre méltó: a félelem, mint a szörny tápláléka, a gyerekek megevése helyett, az egyéni és társadalmi félelmeket célozza meg. A szörnyek, mint a Pennywise, a politikai diskurzusban is az ellenségkép megteremtésére szolgálnak, és a félelem által segítenek legitimizálni az autoriter politikai rendszerek kialakulását.

A félelem politikai hasznosítása a 19. századi polgári társadalmak ideológiai és gazdasági struktúráinak fenntartásához is kapcsolódott. Ahogyan José Monleon az "1848: Az ész támadása" című munkájában kifejti, a burzsoá társadalom saját félelmeit gyakran azokkal a "nem produktív" elemekkel azonosította, akik nem illettek bele a társadalmi rendbe, és így a társadalom szerves részeként a pusztulás jeleit mutatták. A társadalom átalakulásával párhuzamosan a szörnyek is új alakot öltöttek, és bár a félelem okai nem mindig voltak kézzelfoghatóak, a társadalom mégis hajlamos volt rájuk építeni a közpolitikai diskurzust.

A neokonzervatív ideológia szempontjából a szörnyek nemcsak a társadalom perifériáján élők démonizálásának eszközei, hanem azoknak a társadalmi csoportoknak is, akik kívül esnek a globális piacon. A szegények, a "külföldiek" és más marginális csoportok folyamatosan "potenciális bűnözőkként" vannak ábrázolva, ami lehetővé teszi a politikai diskurzus számára, hogy elfojtsa a társadalmi és gazdasági igazságtalanságokat, miközben egy mindenre kiterjedő fenyegetettséget kreál.

A szörnyek, mint Pennywise, nemcsak az önálló szörnyeteg figuráját testesítik meg, hanem egy olyan kultúra destruktív mechanizmusait is, amelyek megerősítik a hatalom és a félelem irányítását. Az "It" történetében, amikor Pennywise 27 évente előbukkan, az unreason (ész és érzelem nélküli világ) terjedését ábrázolja, amely a társadalmi rendet aláássa. Ez azonban nem a rend megingását eredményezi, hanem épp ellenkezőleg, lehetőséget ad az autoriter eszközökkel történő rendfenntartásra, ami elnyomja a társadalom valódi problémáit és igazságait.

A jelenlegi neoliberalizmus világában a szörnyek és a társadalmi félelmek újra a félelemkeltés és az elnyomás eszközeivé váltak. A neoliberalizmus nem foglalkozik azokkal az ellentmondásokkal, amelyek a társadalmi igazságtalanságok és a gazdasági különbségek hátterében állnak. Ehelyett a szörnyek világát konkrét és érthető formában mutatja be, ahol a gonosz és a jó határvonalai élesen elkülönülnek. Így Pennywise a maga félelmetes megjelenésével nemcsak a valóság egy torzított verzióját mutatja meg, hanem rámutat a politikai retorikák világának egyoldalúságára is.

A szörnyek, akárcsak Pennywise, gyakran arra szolgálnak, hogy a társadalmi ellentmondásokat eltakarják. A szörnyek természetüknél fogva nemcsak destruktívak, hanem képesek a társadalom működését is megkérdőjelezni. A politikai diskurzusban használt szörnyek nemcsak az idegenek démonizálását segítik elő, hanem azokat a társadalmi és gazdasági problémákat is elrejthetik, amelyekre valódi megoldásokat kellene találni.

A "It" című film példája rávilágít arra, hogy a szörnyek szerepe nemcsak a félelemkeltésben, hanem a társadalmi és politikai rend fenntartásában is kulcsszerepet játszik. A szörnyek nemcsak a kultúrák és társadalmak határvonalait törik meg, hanem rávilágítanak azoknak a struktúráknak a hibáira is, amelyek fenntartják a hatalmat és elnyomják a társadalmi igazságot.

Miért és hogyan alakítják a női ellenállás formáit a Trump-korszak horrorfilmjei?

A Trump-éra győzelme és az azt követő politikai és társadalmi események jelentős hatást gyakoroltak a női politikai aktivizmusra az Egyesült Államokban, különösen a nők és a feminista mozgalom számára. Míg Trump 2016-os választási győzelme után sokan úgy érezték, hogy a nők politikai és társadalmi szerepe visszalépett, addig a következő években egy olyan ellenállás és mozgalom bontakozott ki, amelyet nehéz figyelmen kívül hagyni. Ezt az új női aktivizmus hullámot sokféle tényező formálta, de egy lényeges elemük közös volt: a nemi erőszak és a diszkrimináció elleni küzdelem. A #MeToo és a Time's Up mozgalmak, amelyek a Trump-éra alatt indultak, közvetlen reakcióként jelentek meg azokra a hatásokra, amelyek a politikai diskurzus és a mindennapi élet szintjén is erősítették a nemek közötti egyenlőtlenségeket.

Ezek a mozgalmak egyértelműen érzékeltetik, hogy a nemi erőszak kultúrája és a nők marginalizálása nem csupán a mindennapi életben, hanem a szórakoztatóiparban és a médiában is jelentős problémák. Az ilyen diskurzusok és a feminista állásfoglalások gyakran egyesülnek a horrorfilmek világában, ahol az áldozatok és a túlélők gyakran női karakterek, akik nemcsak hogy fizikai, hanem szimbolikus módon is a társadalom elnyomott rétegeit képviselik. A horror műfaja mindig is teret adhatott a társadalmi és politikai problémák elmélyített feldolgozásának, különösen akkor, amikor a női karakterek szembesülnek a férfi dominanciával, és a történet középpontjában állnak azok, akik a férfiak és a társadalom agressziójával szembeszállnak.

A Trump-éra alatt egyre inkább előtérbe került a női ellenállás, amely a feminista filmekben is visszaköszönt. A horrorfilmek ezen a területen egy új dimenzióba léptek, ahol a női karakterek nem csupán áldozatok, hanem a rendszerellenes harc képviselőivé váltak. Az ilyen filmek gyakran ábrázolják a női karakterek fokozatos átalakulását, ahogy szembeszállnak a patriarchális rendszerrel. A Trump kormányzása alatt végbemenő politikai és társadalmi változások közvetlen hatással voltak a filmtörténeti trendekre is, így a nők szerepe a horror műfajában is átalakult.

Ez az átalakulás különösen fontos annak megértésében, hogy miért épp most, ebben a politikai érában kapnak nagyobb hangsúlyt a női karakterek és azok ellenállása a diszkriminációval és a szexizmussal szemben. Az olyan filmek, mint például a „Get Out” (2017) és a „The Babadook” (2014), amelyeket egyre inkább a feminizmus és a női identitás kérdései uralnak, tükrözik a társadalmi feszültségeket, amelyek a nők helyzetét és a nemi erőszak kultúráját próbálják ábrázolni. A nők, mint ellenállóképességgel rendelkező hősök, nem csupán túlélők, hanem aktív szereplők, akik küzdenek a társadalmi igazságtalanságok ellen, és ennek következtében a filmekben a hagyományos férfi uralta narratívák háttérbe szorulnak.

A feminista horrorfilmek tehát nem csupán szórakoztatnak, hanem fontos társadalmi diskurzust is kezdeményeznek. Az ilyen filmek, amelyek a nők ellenállását és a patriarchális rendszert ellensúlyozó erőiket helyezik előtérbe, segítenek abban, hogy a közönség megértse, milyen hatásai vannak a szexista diskurzusoknak a mindennapi életben. A női karakterek nemcsak a történet szintjén képviselnek ellenállást, hanem szimbólumokká válnak, amelyek tükrözik a társadalmi problémákat, és segítenek abban, hogy a nézők új perspektívákból vizsgálják a nők szerepét és helyzetét a társadalomban.

A Trump-éra tehát nem csupán politikai kontextust, hanem társadalmi és kulturális változásokat is indított el, amelyeknek hatásai a filmek világában is megmutatkoztak. A női szereplők előtérbe kerülése és az ellenállás, amelyet képviselnek, egy erőteljes üzenetet közvetít a nézők felé: a nemi erőszak és a szexizmus nem csupán politikai kérdés, hanem kulturális, amelynek legyőzésére a társadalomnak közösen kell összefognia.

Miért fontos a queer karakterek ábrázolása a modern televízióban?

A televíziós sorozatok világa az utóbbi évtizedekben hatalmas változáson ment keresztül, különösen a queer karakterek ábrázolásában. A televíziós műsorok, mint a True Blood, Buffy, a vámpírok réme, American Horror Story vagy The Walking Dead fontos szerepet játszottak a szexualitás és a nemi identitás sokszínűségének megjelenítésében, miközben számos társadalmi és történelmi kérdést is felvetettek.

Az American Horror Story első évadában, amely a Murder House alcímet viseli, bár a queer karakterek nem voltak a sorozat központjában, már érzékelhető volt egy új irányvonal. Ryan Murphy és Brad Falchuk tudatosan olyan karaktereket hoztak létre, akik túlmutattak a klasszikus "félelemkeltő" queer ábrázoláson. A Asylum (2012–2013) évadban az egyik központi karakter, Lana Winters, túlélőként jelenik meg egy elmegyógyintézetben, ahol számos horrort él át, köztük megerőszakolást és gyilkossági kísérletet. A 1960-as évek Amerikájában, amikor a homoszexualitás még bűncselekménynek számított, Lana története kiemelt figyelmet kapott, hiszen egy olyan korban élt, amikor a queer identitás nyílt vállalása komoly következményekkel járt volna. Lana ábrázolása az erő, a túlélés és a közösség megtalálásának egy fontos jelképe lett.

Az AHS későbbi évadokban – például a Coven (2013) és Freak Show (2014) – szintén marginalizált csoportokat ábrázolt, de az LGBTQ témák nem voltak annyira központi szerepben, mint az Asylum-ban. Azonban, ahogy haladtunk előre, a queer karakterek egyre nagyobb szerephez jutottak, és a sorozat szándékosan elmosódott határokat hozott létre a társadalmi normák és a szörnyetegek ábrázolása között. A Hotel (2015–2016) évad például drámaian elutasította a heteronormatívákat, hiszen a queer karakterek mind valamilyen szupernatúrális lények lettek, beleértve a vámpírokat, szellemeket és más lényeket, akik egy közösséget alkotnak. A queer identitás ebben az esetben már nem volt áldozat, hanem a „normális világ” ellenállása. A sorozat a queer karakterek életét és halálát szimbolikusan úgy ábrázolta, hogy nemcsak a társadalom normáit, hanem a szörnyetegeket is átformálta.

A queer karakterek ábrázolása tehát nem csupán szórakoztató vagy tabudöntögető célokat szolgál, hanem társadalmi és politikai kérdéseket is felvet. A queer karakterek nem csupán áldozatok, hanem aktív túlélők is lehetnek, akik valóságos konfliktusokkal küzdenek meg. Az olyan sorozatok, mint True Blood vagy The Walking Dead, mindegyik a queer identitás különböző aspektusait próbálják bemutatni. Az utóbbi sorozat például beemelte a queer karaktereket a hagyományos túlélési történetekbe, ahol a queer karakterek nem a gyengeség, hanem a kitartás és az erő jelei lettek.

Bár a queer karakterek ábrázolása a médiában gyakran provokatív és sokszor szimbolikus módon történik, fontos, hogy a történetek ne csupán a szórakoztatás eszközeként szolgáljanak. A queer karakterek jelenléte a televízióban új kérdéseket vet fel, és segít a társadalom számára új perspektívákat kínálni a szexualitás, a nemi identitás és a társadalmi normák kérdésében. A sorozatok olyan történeteket kínálnak, amelyek az önállóság, a közösségi összetartozás és a személyes identitás megteremtésének fontosságát hangsúlyozzák.

A queer ábrázolás nem csupán egyes karakterek szerepeire vagy történeteire vonatkozik, hanem a társadalom egészére is. A történetekben szereplő queer karakterek nemcsak a szórakoztatás eszközei, hanem a közönség számára valóságos identitásmintákat és életutakat kínálnak. A kérdés tehát nem csupán az, hogy a queer karakterek hogyan jelennek meg, hanem az is, hogyan alakítják át a szórakoztatóipart és a társadalmat.

Hogyan jelenik meg a neoliberális disztópia a Twin Peaks-ban?

A "Woodsman" karaktere (Robert Broski) a Twin Peaks sorozat 1950-es évekbeli epizódjában, New Mexico szellemjárta táján, egy olyan misztikus alak, aki egy torzított, gótikus Abraham Lincolnt idéz. Az ő megjelenése – egy sovány, proletárius Paul Bunyanhoz hasonló figura – a sorozat gothikus átdolgozásának szerves része. Az ő karaktere a köztársasági ikonográfia, a népi mitológia, a gyilkosságok és a mélyszegénység összefonódásából jön létre, miközben gúnyt űz a társadalmi osztályok nélküli amerikai meritokráciából, amelyet ugyanakkor elismer és nevetségessé is tesz egy szimbolikusan túlterhelt képen.

A Woodsman megjelenése szorosan kapcsolódik az amerikai szegénység történeti ikonográfiájához, amelyet a 18. századtól kezdődően a nagy gazdasági világválságig terjedő időszakok képei és szimbólumai is kifejeznek. A karakter egy olyan képes ábrázolása annak, ahogyan a társadalmi és gazdasági struktúrák egy szétzilált, fájdalmas, erőszakos világban összegződnek. A Woodsman megjelenése Trump politikai narratívájával is szoros párhuzamot von, hiszen a "First America" politika egyfajta visszatérés Abraham Lincoln gazdasági protekcionizmusához, miközben elismeri és kritikával illet egy olyan társadalmi berendezkedést, amely nem tudja átlépni saját szociális és gazdasági problémáit.

A Woodsman karaktere nem csupán egy politikai megnyilvánulás, hanem egy szellemi erejű vizualizáció is, amely egy olyan szocio-pszichológiai figura, mint Slavoj Žižek "obszcén apja" fogalma. Az ő alakja egyfajta sado-maszokista szuper-ego, amely a hatalmi struktúrák brutalitásával és perverz módon transzgreszszív viselkedésével jelenik meg. A Lynch világában az ilyen típusú karakterek kulcsfontosságúak, mivel ők képesek felfedni a társadalmi normalitásban rejlő perverziókat és pszichotikus vonásokat, amelyek szinte mindig az uralkodó férfiasság szimbolikus megnyilvánulásai.

Lynch más munkáiban, mint a Blue Velvet (1986), a Lost Highway (1997) vagy a Wild at Heart (1990), a Trumpra hasonló férfi karakterek mindig ugyanazt az obszcén patriarchális erőt képviselik. A figura, aki személyesen megtestesíti a hatalmat, nemcsak hogy elutasítja a politikai protokollokat, hanem az őt körülvevő hatalmi struktúrák, azok elnyomó erejét is megkérdőjelezi.

A Trumpizmus analízisében Michel Valentin azt a paradoxont feszegeti, hogy Trump, mint politikai személyiség, mind az obszcén patriarchátust, mind annak szimptómáját testesíti meg. A megjelenése, beszédei és viselkedése mindig a hatalom és a rendetlenség, a bűnös vágy és a perverz öröm szimbolikus elegyét képezik. Mindez a társadalmi struktúrák megerősítéséhez vezet, miközben azok perverz, kiszámíthatatlan mechanizmusait tárja fel.

Mark Frost Twin Peaks: The Final Dossier című kiegészítő művében – amely közvetlenül a The Return befejezését követően jelent meg – a sorozat politikai és társadalmi vonatkozásait egy még sötétebb fényben tárja fel. A szövegben található egy különösen figyelemre méltó részt, amelyben Rosenfield ügynök szarkasztikus megjegyzéseket tesz a helyi közösségek szociális helyzetéről. Frost nemcsak a nehezen fejlődő ipari közösségek képét rajzolja meg, hanem azok a kísérletek is, amelyek a neoliberalizmus elhibázott stratégiáit próbálják újraértelmezni.

A sorozat különösen figyelemre méltó szimbolikus pillanatai közé tartozik a Packard fűrésztelep látványa, amely az ipari termelés halálát és a város gazdaságának fokozatos összeomlását jelzi. Az ipar felszámolása a helyi közösség számára katasztrofális következményekkel jár, és a "szellemváros" képe, amelyet The Return nyitó jeleneteiben látunk, a neoliberális világválság szellemi katasztrófájának allegóriájává válik.

A sorozat ezen vonatkozásai a neoliberalizmus csúcsát és annak hatását, amely elhagyta a dolgozó osztályokat és elnyomta a vidéki közösségeket, valóságos szociális katasztrófává alakítják Twin Peaks világát. A film és a sorozat ezzel a világképpel üzen a nézőnek: a társadalmi és gazdasági rendszerek nemcsak hogy kiszolgáltatják az egyes embereket, hanem aktívan hozzájárulnak az elidegenedésükhöz, a szegénységhez és a társadalmi mobilitás lehetetlenségéhez.

Hogyan határozzuk meg a párhuzamos szállítást és görbületet egy sík sokaságban?
Hogyan hatott a római hadsereg és a politika Lucius Verus parthus háborújára?
A fej és arc röntgenképeinek helyes pozicionálása és a központi sugár (CR) beállítása: A hibaelhárítás alapjai