Másnap a központban gyűltünk össze, hogy megvitassuk a további lépéseket. Rybicki, Kortan, majd az igazgatóhelyettes, David Bowdich társaságában várakoztunk a vezető érkezésére. James Comey hamarosan megérkezett, hétköznapi khaki nadrágban és világoskék ingben, mi mindannyian kényelmesen, lezserül voltunk öltözve — ritka pillanat volt ez az FBI szigorúan protokolláris világában, ahol a főhadiszálláson szinte mindenki üzleti öltözetet visel. Vasárnap reggel lévén azonban úgy gondoltuk, ez a szabály alól felmentést jelent.

Comey ismertette velünk a vizsgálati csoport végső következtetéseit, miszerint a Clinton-interjú nem változtatott a vádemelés ellen szóló ajánláson. A sajtótájékoztató az előre megtervezett módon folytatódott, és készülnünk kellett a várható visszhangokra.

Július 5-én, kedden, a FBI szokásos napját kezdte, miközben az alkalmazottak a hétvégi ünnepről beszélgettek. Kortannal a közkapcsolati szakemberekkel találkoztunk, akik kulcsszerepet játszottak a sajtótájékoztató megszervezésében. Gyorsan értesítették az újságírókat, hogy az FBI igazgatója hamarosan nyilatkozni fog. Ritkaságnak számított, hogy az FBI központjában, különösen az igazgató részvételével, sajtótájékoztatót tartsanak, ezért a sajtó képviselői szinte versenyeztek a helyekért.

Comey felhívta a főügyész asszonyt, Loretta Lynch-t, és jelezte, hogy hamarosan sajtótájékoztatót tart a Clinton-ügyben hozott döntésről, de nem árulta el annak tartalmát. Megértette, hogy a főügyész nem kapott előzetes tájékoztatást, mivel a helyzet érzékeny volt, és így próbálta megőrizni az FBI függetlenségét.

A sajtótájékoztatón Comey három fő pontot emelt ki: mit tettek, mit találtak, és milyen ajánlást tettek az Igazságügyi Minisztérium felé. Kiemelte Clinton hanyagságát az unsecured e-mail szerver használatában, valamint az Államügyminisztérium laza információbiztonsági kultúráját, végül azonban bejelentette az ügy lezárását és azt, hogy nem javasolják vádemelést.

Comey nem mulasztotta el bírálni a politikai kritikusokat, akik az ügyet elméleti szinten boncolgatták, de nem ismerték a vizsgálat valós részleteit. Méltatta a vizsgálati csoport kemény munkáját, amely szinte egy éven át tartó, pártatlan és professzionális vizsgálat eredménye volt.

Az Igazságügyi Minisztériumban felháborodás támadt, mivel szerintük az FBI igazgatója megsértette a minisztérium protokollját azzal, hogy egyoldalúan jelentette be az ügy lezárását. Donald Trump pedig a rendszer elfogultságáról beszélt, állítva, hogy az FBI védelmezi Clintont, és politikai okokból zárta le a vizsgálatot.

Clinton kampánycsapata döbbenten nézte a sajtótájékoztatót. Robby Mook, a kampány vezetője elmondta, hogy ők sem tudták, mi fog történni, és hogy az események után csak azt szerették volna, ha ez lezártnak tekinthető, de nem az lett.

Négy hónappal később Comey „totálisan elcseszettnek” érezte magát, amikor az FBI páncélozott járművében a CIA-hoz tartott. Aznap reggel a vezető engedélyt adott arra, hogy az FBI újraindítsa a vizsgálatot, miután egy másik ügyben, Anthony Weiner volt demokrata képviselő számítógépén több ezer e-mailt találtak Clinton és Huma Abedin között. Ez az új bizonyíték felvetette a személyes szerver létrehozásának esetleges más indítékait.

Comey két nehéz döntés előtt állt: engedélyezze-e az újabb vizsgálatot, valamint mit kommunikáljon erről a kongresszus felé. A korábbi vizsgálati szakaszban ígéretet tett arra, hogy tájékoztatja a törvényhozókat, ha új információ merül fel, amely további vizsgálatot indokol. Most, a választások küszöbén, az Igazságügyi Minisztérium hagyománya szerint azonban el kell kerülni az olyan lépéseket, amelyek befolyásolhatják a választási folyamatot.

Fontos felismerni, hogy az FBI és az Igazságügyi Minisztérium működése olyan komplex belső szabályokat és normákat követ, amelyek néha konfliktusba kerülhetnek a nyilvánosság elvárásaival vagy a politikai nyomással. A döntéshozók szerepe nem csupán az igazságszolgáltatás szolgálata, hanem az intézmény függetlenségének megőrzése is egy politikailag kényes helyzetben.

Az ügyben hozott döntések és a kommunikáció módja jelentős hatással voltak a közvéleményre, a politikai erőviszonyokra, valamint az FBI hitelességére. A nyilvánosság számára nem mindig világos, hogy az igazságügyi folyamatok milyen belső dinamikák és jogi normák mentén zajlanak, és milyen nehézségekkel jár egy ilyen súlyos politikai és jogi vizsgálat lebonyolítása. Ezért a történtek megértése elengedhetetlen az intézmények működésének és az igazságosság érvényesülésének átlátásához.

Miért volt olyan fontos James Comey kirúgása Trump számára a vizsgálatok közepette?

Donald Trump 2017 május 2-án Twitteren fejezte ki dühét a folytatódó orosz beavatkozási nyomozás miatt. Az elnök azt írta: "Az FBI igazgatója, James Comey, a legjobb dolog, ami valaha történt Hillary Clinton számára, mivel ingyenes passzust adott neki sok rossz tettére!" A második tweetjében az orosz kapcsolatok ügyét támadta, kijelentve, hogy a "Trump/Oroszország történet" csupán egy kifogás volt, amelyet a demokraták használtak a választási vereségük magyarázatára. Trump szavai az FBI függetlenségét és tisztességét, valamint az ország legfontosabb nyomozó hatóságának mivoltát egyaránt támadták, és belső feszültséget okoztak a szakszolgálaton belül.

Ezek a tweetek egy új, határozott irányváltást jeleztek Trump kommunikációjában, miközben egy másik, sokkal fontosabb politikai döntéshez is közelítettek. Az FBI és a Fehér Ház közötti viszony már így is feszült volt, de ezek a nyilvános támadások egyértelműen jelezték, hogy Trump egyre inkább el akarja távolítani a neki nem tetsző ügynököket és szembefordulni a hivatalos nyomozásokkal.

Az FBI belső köreiben ez az üzenet dühöt és megdöbbenést váltott ki, hiszen Trump a szakszolgálat eddigi munkáját és integritását kérdőjelezte meg. Az FBI-nál dolgozó emberek tisztában voltak azzal, hogy a Comey által irányított orosz vizsgálat rendkívül érzékeny ügy, amely közvetlenül érintette az elnök hivatali működését. Az elnök viszont nemcsak támadta Comeyt, hanem egyúttal próbálta csökkenteni a vizsgálat nyomását, amely folyamatosan terhelte a Fehér Házat.

A kapcsolat a Fehér Ház és az FBI között már a kampány idején sem volt zökkenőmentes, hiszen a Trump kampány és az orosz kapcsolatokat érintő vádak folyamatosan napirenden voltak. Trump és az FBI között zajló interakciók, valamint a Comey által adott nyilvános tanúvallomások egyre inkább az elnök számára személyes támadásnak tűntek. Trump vádolta a nyomozókat, hogy politikai színezetet adnak az ügynek, miközben mindennél jobban próbálta elkerülni a nyilvános összetűzést.

Az FBI belső munkatársai nemcsak politikai felfogásukkal, hanem szakmai etikai elveikkel is találkoztak a kérdéses időszakban. Az FBI nem csupán egy politikai párt ügynöksége, hanem az igazságügyi és nemzetbiztonsági érdekek védelmezője. Az orosz beavatkozás ügyében végzett nyomozás nem volt csupán a Trump-kampány politikai elemzése, hanem egy olyan ügy, amely az Egyesült Államok demokratikus intézményrendszerének integritására is kihatott.

A Fehér Ház azon igyekezete, hogy az orosz nyomozás egy politikai támadás része, és hogy Comey nyilvános vallomásai csupán a demokrata párt vádjait igazolják, nemcsak politikai stratégiaként értelmezhető, hanem az igazság megismerésére tett kísérletként is. Trump nemcsak az FBI-t támadta, hanem maga a vizsgálat folyamatát is megkérdőjelezte, amikor azt javasolta, hogy a Fehér Ház közvetlen kapcsolatba lépjen a minisztérium tisztviselőivel. Ezzel próbálta elérni, hogy a saját védelme érdekében ne csak a közvélemény, hanem a jogi döntéshozók is szembesüljenek az ő pozíciójával.

A Comey kirúgásának szándéka és a Trump által az FBI-ra tett folyamatos támadások tükrözik az elnök fokozódó aggodalmát, hogy az orosz nyomozás még nagyobb politikai árat követelhet tőle. A nyilvános vádak, a politikai támadások és a nyomás alatt hozott döntések mind az elnöki hatalom fenntartása iránti mélyebb félelmet tükröznek, miközben figyelmen kívül hagyták a jogi és igazságügyi intézmények tiszteletben tartását.

Ami azonban mindenképpen fontos: A valódi politikai veszélyek nem mindig a legnyilvánvalóbbak. Az, hogy Trump mennyire érzékeny volt a politikai ellenfelekkel szembeni támadásokra, és hogy hajlandó volt politikai eszközként kezelni az igazságügyi és nemzetbiztonsági nyomozásokat, még inkább rámutat arra, hogyan formálta a hatalom megőrzéséért folytatott küzdelem a kapcsolatokat az igazságügyi intézményekkel. Az elnök döntései, különösen Comey elbocsátása, nemcsak a politikai diskurzust, hanem a közhatalom és az igazságszolgáltatás közötti finom egyensúlyt is véglegesen megváltoztatták.

Miért veszélyesebb a fehérgalléros bűnöző, mint a közönséges bűnöző?

A közhiedelemmel ellentétben az FBI ügynökei nem kezelik különböző módon a fehérgalléros bűnözőket a többi bűnözőkhöz képest. Valójában ezek a gazdasági bűnözők még veszélyesebbek is lehetnek a közönséges utcai bűnözőknél. Egy FBI akadémián szerzett tapasztalatom segített ezt a tényt alaposan megérteni. Egy képzési gyakorlaton, amely során egy fiktív bank elnökét kellett letartóztatni, partneremmel beléptünk egy mock bankfiókba, és megtaláltuk az elfogandó személyt. Ekkor az „ügyvéd” előhúzott egy Simunition fegyvert, amely festékgolyókat lő, és melleinkbe lőtt minket, ezzel véget vetve a gyakorlatsorozatnak. A gyakorlat után az oktató megkérdezte, hogy mi járt a fejünkben, miközben a bankhoz közelítettünk. Elmondtuk, hogy nem számítottunk különösebb erőszakra, hiszen egy üzletemberrel volt dolgunk. Erre az oktató kijelentette, hogy tévedünk: egy fehérgalléros bűnözővel való találkozás akár még veszélyesebb is lehet, mert nekik sokkal több vesztenivalójuk van.

Ezt a felismerést a Manhattan-i FBI különleges ügynökei is megerősítették, amikor 2018. április 9-én Michael Cohen, Donald Trump hosszú ideje személyes ügyvédjének és „javítójának” három ingatlanán hajtottak végre házkutatást és lefoglalást. Ez egy nagy volumenű művelet volt, amely több tucat ügynök részvételét igényelte, hogy minden helyszínt biztosítsanak és módszeresen átvizsgáljanak bizonyítékok után kutatva. Trump azonnal hevesen reagált, a sajtó előtt katonai vezetőkkel tartott találkozója során „boszorkányüldözésként” nevezte az akciót, és úgy állította be, mintha az egész az Egyesült Államok elleni támadás lenne.

Trump szándékosan próbálta lejáratni a bűnüldöző szerveket, mintha azok törvénytelenül cselekednének, miközben az FBI különleges ügynökei csak törvényes hatáskörükben járhatnak el. Korábban sokan – köztük egyes volt szövetségi ügynökök is – azt próbálták sugallni, hogy Trump csak az FBI vezetését támadja, de ez az eset egyértelműen mutatta, hogy a mindennapi munkát végző ügynököket célozza. Az ügyvédváltás, amely után Rudy Giuliani került Trump mellé, pedig még tovább élezte ezt a narratívát.

Giuliani személye különösen érdekes, mert egykor maga is a bűnüldözés és igazságszolgáltatás egyik megtestesítője volt, akinek 2001-ben, a 9/11 utáni időszakban tanúsított hidegvérű és odaadó munkája inspiráló példa volt sokak számára, így nekem is. Idővel azonban a politikai pályafutása és Trump oldalán vállalt szerepe során egészen más irányt vett: az egykor tiszteletreméltó jogász a propagandisták közé lépett, aki a korábbi intézményt, amelyet szolgált, igyekezett aláásni.

Az ügy egyik legfontosabb tanulsága, hogy a fehérgalléros bűnözők elleni fellépés komplex és veszélyes feladat. Nem csupán a jogi mechanizmusok biztosítása, hanem a közvélemény kezelése is stratégiai jelentőségű, különösen akkor, ha a vádlottak vagy azok védelmezői politikai hatalommal is rendelkeznek. Ez a harc messze túlmutat az egyszerű bűnügyi eljáráson, egyúttal a társadalmi bizalom, a jogállamiság és az igazságosság fundamentumait érinti.

Fontos megérteni, hogy a fehérgalléros bűnözés nem csupán anyagi vagy jogi következményekkel jár, hanem a társadalom egészére nézve súlyos erkölcsi és politikai kihívást jelent. A védekezésükben részt vevő szereplők és az ellenük dolgozó hatóságok között zajló küzdelem gyakran a hatalom, a befolyás és az igazságosság kérdéseit feszegeti, ezért a témát nem lehet kizárólag technikai vagy bürokratikus szemszögből vizsgálni.

Miért Jelentenek Fordulópontot a Tribrid Motorok a Közlekedés Jövőjében?
Hogyan vásárolj okosan és spórolj hatékonyan a mindennapi életben?
Miért fontos a fa megmunkálásának művészete: Art Liestman és Michael Hosaluk játéka a felületeken