Donald Trump személyisége és annak működése az élettörténete mentén nem követi az átlagos életrajzi ívet, hanem inkább egy pillanatnyi élményeken alapuló életmódot követ, ahol a múlt rekonstruálása dominál. Az egyes eseményekre és helyzetekre összpontosítva, Trump nem épít összefüggő történetet a saját életéből, hanem minden egyes új helyzetet, mint egy különálló, független jelenetet, ahol teljes energiájával próbálja elérni a győzelmet. Az ő tudatállapota nem irányul sem a jövő hosszú távú terveire, sem a múltbeli élmények szoros összekapcsolására. Mindez különösen jellemző, ha figyelembe vesszük, hogy nem próbál energiát megtakarítani, hogy azt későbbi eseményekben felhasználja. Trump jelen van minden pillanatban, és érzelmei – amelyek olykor túlságosan is intenzívek – teljesen elborítják a jelenetet. Az ő érzelmi rezonanciája az, ami leginkább vonzza a közönséget, amit az 1980-as években Branche Sprague is megfigyelt, aki szoros kapcsolatban állt vele. Trump kiválóan képes volt szórakoztatni másokat, és ezt a képességét politikai pályafutásában is továbbfejlesztette.

Trump személyiségének egyik legfontosabb eleme az extraverziója, amelyet politikai rendezvényein is láthatunk. Az extravertált személyek képesek magas szintű pozitív érzelmeket közvetíteni, mint a boldogság és izgalom, amely a Trump-rendezvényeken hatványozottan jelen van. Az emberek számára az extravertált energia gyakran vonzó, hiszen képesek ezzel az energiával kapcsolódni, és megtapasztalni az azonnali érzelmi katarzist. Trump különösen ügyesen irányítja a tömeg érzelmeit, miközben az őszinte dühöt és boldogságot elegyíti a beszédeiben. A düh egy olyan érzelem, amely gyakran meglepően felszabadító hatással van az emberekre, és ösztönzi őket a cselekvésre. Míg más politikai vezetők inkább a pragmatizmusra helyezik a hangsúlyt, Trump érzelmi intenzitása képes arra, hogy felébressze a tömegben rejlő vágyat a tettek iránt.

A Trump körüli közönség nem csupán azért gyűlik össze, hogy tanuljanak tőle vagy hogy egy jövőbeli inspirációt merítsenek, hanem mert egyszerűen boldogok, hogy ott lehetnek. Az őszinte érzelmi kapcsolat, amit képes kialakítani a közönségével, különleges vonzerőt ad neki. A politikai rendezvényein való részvétel nem csupán egy politikai aktus, hanem egy érzelmi élmény, amely a tömeget magával ragadja. Trump a humor és az irónia mestere, ezekkel képes felszabadítani a közönséget, és megteremteni a szórakoztatás és a szórakozottság légkörét.

Az extravertált viselkedésnek, amit Trump képvisel, rendkívül fontos szerepe van a személyes és politikai sikerében. Az extraverzió pszichológiai szempontból az egyik leginkább kutatott személyiségi dimenzió, és a kutatások alapján az extravertáltak gyakran sikeresebbek az üzleti világban, jobb szociális készségekkel rendelkeznek, és erősebb vezetői potenciállal bírnak. Azonban nem minden extravertált viselkedés vezet egyértelműen sikerhez, mivel az ilyen személyek sokszor képesek túlzásba vinni viselkedésüket, és ez különféle társadalmi vagy személyes problémákhoz vezethet. Trump esetében azonban az extravertált energia pozitívan hatott a karrierjére, mivel ez segítette őt a közönség figyelmének megragadásában és a szórakoztatásban. Trump nemcsak egy politikai vezető, hanem egy olyan figura, aki az érzelmi rezonanciájával képes volt irányítani a közönséget és megteremteni saját karizmáját.

A személyiségjegyek kutatásában érdemes figyelembe venni, hogy az emberek már ősidők óta próbálnak egymás viselkedését és jellemvonásait meghatározni, és ezek az észlelések évezredek óta fontos szerepet játszanak a társadalmi kapcsolatokban. A nyelv fejlődése, különösen a közvetlen kifejezésmódok, lehetővé tette a személyiségi jellemzők pontosabb azonosítását. Az extravertált viselkedés a társadalmi környezetekben különösen fontos, mivel képes elősegíteni a sikeres interakciókat és a pozitív érzelmi kötődéseket. Trump esetében ez a viselkedés nemcsak személyes kapcsolatainak, hanem politikai pályafutásának is alapja volt.

Endtext

Miért támogathatják a keresztény evangélikusok Trumpot, miközben ellentmondásos életmódot folytat?

Donald Trump politikai pályafutása számos ellentmondást és meglepő politikai szövetséget hozott magával, de talán egyik legkülönösebb az ő kapcsolata a fehér keresztény evangélikusokkal. A Trump-kormányzás alatt az evangélikus közösség szinte egyhangúlag támogatta őt, hiszen körülbelül 80%-uk szavazott rá 2016-ban, és két évvel később, elnöki mandátumának felénél, még mindig 75%-os támogatottsággal bírta. Mindez annak ellenére, hogy Trump életmódja, viselkedése és politikai döntései számos ponton ellentétben álltak a kereszténység alapvető értékeivel.

Trump házasságai, nyílt szexuális kalandjai és sokszor botrányos viselkedése ellentmondanak annak a vallási normarendszernek, amelyet a keresztény közösség képvisel. Élete és tettei sokkal inkább materialista szemléletet tükröznek, mintsem szellemi vagy vallásos mélységet. Trump nemcsak hogy ritkán jár templomba, hanem a vallásos ismeretei is elég felületesek. Az egyik legismertebb példája a nemrégiben zajlott George Bush, Sr. temetési szertartása volt, ahol Donald és Melania Trump nem vettek részt az éneklésben, és még az imádságot is figyelmen kívül hagyták. Ezen viselkedésük egyértelműen ellentétben állt a templomi közösség vallásos hitével, amely Krisztus iránti tiszteletet és imádságos részvételt követel.

Mégis, Trump különböző intézkedései és politikai döntései – például a vallásos szabadság védelme, a szigorú abortuszellenes politika és a konzervatív bírák kinevezése – kedveztek a vallásos közösség érdekeinek. Trump kitartása az olyan tradicionális értékek mellett, mint a család védelme és a vallásos szabadság, erős szövetségesei számára úgy tűnik, hogy egy isteni elhívás jele, amely szerint Trump egy válasz a keresztény imákra, amelyek az igazság és a vallásos értékek védelmét kérik.

Ennek ellenére Trump keresztény hit iránti személyes elköteleződése kérdéses. Sok evangélikus vezető úgy látja, hogy Trump bár nem vallásos ember, de a világot keresztény értékrend szerint szemléli. Ezt a nézetet alátámasztja az evangéliumok egyik központi üzenete: „Mert mindenki vétkezett, és híján van Isten dicsőségének” (Róma 3:23). Trump élete és politikája nem keresztényi mintákat követ, de a keresztények számára fontos alapvető hit, hogy az emberi természet bűnös és hibás, és a világ tele van veszélyekkel, melyek elől csak egy magasabb erő, egy isteni erő védhet meg bennünket.

Trump világképe és keresztény evangélikusok világszemlélete között tehát egy közös alapvetés van: mindketten úgy látják, hogy az emberi világ tele van gonosszal, és a vallásos hívőkhez hasonlóan, Trump is érzi, hogy a világ ellenséges erőkkel van tele, amelyeket meg kell állítani. A keresztény evangélikusok számára Trump a védelmező, aki egy erős Amerika védelmére tör, még akkor is, ha nem tartja magát igazi keresztény vezetőnek. Ő inkább olyan politikai személyiség, aki tudja, hogy mi áll a veszélyek mögött: a világban rejlő erkölcsi romlottság és az emberek közötti feszültségek.

A kapcsolat Trump és az evangélikusok között tehát sokkal inkább politikai és világnézeti, mint vallásos. Azonban az a mélyebb, közös alapvetés, hogy mindketten a világ veszélyeire és azok kezelésére összpontosítanak, sokat elárul arról, miért találhatók a fehér keresztény evangélikusok a Trump-éra szoros támogatóiként, még akkor is, ha a kereszténység tanításai és Trump életmódja egyaránt különböznek egymástól.

Hogyan készítsünk hagyományos osztrák töltött tésztát?
Hogyan formálták a perzsa háborúk a görögöket és a hadviselést?
Hogyan változnak az emberek, amikor elhagynak minket?