A tudományos írások, különösen azok, amelyek túlzottan hosszúra nyúlnak, könnyen elfáraszthatják az olvasót. A 7500 szavas esszék, amelyek annyi tudományos folyóiratban megtalálhatóak, gyakran meghaladják a legtöbb ember figyelmi terjedelmét, sőt, fizikai figyelmi határát is: az olvasó fáradtságot érez, és a szöveg nehezen emészthetővé válik. De ha a tudományos folyóiratok nem respektálják rövidebb írások szükségességét—például nem kérnek ilyeneket a szerzőktől—akkor az írók továbbra is hosszú, elnyújtott műveket készítenek. Az íróknak inkább Abraham Lincolnra kellene gondolniuk, mint a tanárra, aki manapság húszoldalas dolgozatot kérne egy egyetemi hallgatótól. Lincoln Gettysburgi beszéde 272 szóból állt. Edward Everett, aki Lincoln előtt beszélt, 13 524 szót mondott el. Az összehasonlításból világosan látszik, hogy a hosszú beszédek nem feltétlenül hatékonyabbak: az egyszerűség és a tömörség ereje sokszor felülmúlja a terjedelmet.

Az írás során a leghatékonyabb megközelítés az, hogy ne azt kérdezzük, mit nyerhetünk egy adott részlet hozzáadásával, hanem inkább azt, hogy mit veszítünk, ha kihagyjuk. Gyakran a válasz: nem sokat. Ha túlterheljük az írást, akkor előbb-utóbb szükség van arra, hogy a fölösleges részeket eltávolítsuk. Az írási stílusban is el kell kerülni a block quote-ok (idézetek) túlzott használatát, még ha a diákok és kutatók gyakran hajlamosak is erre. Az idézetek blokkolása ugyanis elvonja a figyelmet az író saját gondolataitól, és a tekintély más forrásokra terelődik: "Itt van, amit mondtak," mondja az író, "mivel egyetértek vele, igazam van." Az ilyen idézetek nem segítik az olvasót abban, hogy megértse a központi gondolatot; inkább lelassítják a szöveget, és nehézzé teszik az olvasás folytatását.

A block quote-ok használatának két esetben van indoka: először is, ha az idézet annyira okos vagy szellemes, hogy nem tudjuk jobban kifejezni azt; másodszor, ha az idézetet részletesen elemzünk, és azt mutatjuk be, hogyan illeszkedik a saját érvelésünkhöz. Ne használj block quote-ot vagy más idézetet pusztán tények közlésére, mivel a tények közönséges dolgok, amelyek nem tartoznak senkinek. Az idézetek akkor értékesek, ha valakinek a véleményét vagy frappáns megfogalmazását kívánjuk bemutatni.

A legtöbb író hajlamos túlságosan bonyolítani az idézés módját, és sokféle szinonimát használ: "állítja", "javasolja", "megállapítja", "számol be" stb. De sokkal hatékonyabb, ha egyszerűen "mondjuk", mivel a "mondani" ige lehetővé teszi, hogy az olvasó gyorsabban átjusson a szövegen anélkül, hogy túl sok figyelmet kellene fordítania a szavak változatos használatára. A tudományos írásban is fontos, hogy az író saját hangja legyen a legkiemelkedőbb, és ne másoké. Ne hagyjuk, hogy a mások idézetei elnyomják a saját véleményünket.

A citátumok használatának ügyes vegyítése a parafrázissal szintén fontos. Ez segít abban, hogy az írásunk ne váljon egy idegen hangok összegyűjtésévé, hanem inkább a saját gondolataink által vezérelt, koherens egésszé. A parafrázis lehetőséget ad arra, hogy tisztán, egyszerűen kifejezzük, amit mások mondtak, miközben a saját hangunkat is megtartjuk. Ezen kívül érdemes mindig a leglényegesebb részeket idézni, hogy az írás tömörebb és figyelemfelkeltőbb legyen.

A hosszú idézetek és a block quote-ok helyett érdemes inkább azokat az apróbb idézeteket használni, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az érvelésünkhöz, miközben fenntartjuk a saját hangunk dominanciáját. Az írásunk célja, hogy az olvasót vezesse, ne pedig megzavarta. A túlzott idézés gyakran az író szorongásának jele, hogy nem rendelkezik elégséges tudással ahhoz, hogy magabiztosan kifejtse saját gondolatait.

Az idézéseket tehát mindig célszerű mértékkel alkalmazni, hogy az írásunk világos és meggyőző maradjon. Ha a források szavaival dolgozunk, mindig ügyeljünk arra, hogy azok támogassák, és ne helyettesítsék a saját érvelésünket. Az írás tehát nem egy mások szavait összegyűjtő, hanem egy saját véleményekre épülő folyamat kell hogy legyen, ahol az idézetek csupán az érvelés erősítésére szolgálnak.

Milyen szerepe van a szabályoknak az írásban és hogyan formálják a kommunikációt?

Az akadémiai írás, akárcsak az azt képviselő intellektuális küldetés, sürgős megújulásra szorul, ha el akarjuk kerülni, hogy a közvélemény, amely egyre inkább szkeptikus, elutasítson minket. A közönség a mondandónk alapján ítél meg minket, kezdve attól, ahogyan mondjuk el azt. A célom az, hogy ez a könyv segítse az egyéni írókat, hogy jobb kapcsolatot alakíthassanak ki az olvasókkal. De ennél is fontosabb, hogy a mű segítse megerősíteni a város és az egyetem közötti szakadékot, ami napjainkban egyre inkább elmélyül.

Manapság, amikor a mesterséges intelligencia (MI), mint például a ChatGPT, egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, sokan megkérdőjelezik, hogy az írás nem válik-e az egyre szűkebb szakértői kör privilégiumává. Az MI képességei már most is lenyűgözőek, de nem rendelkeznek tudatos, összekapcsolt kommunikációval. Az írás, mint kommunikáció, kulcsfontosságú ebben a könyvben. A jó író képes kapcsolatot kialakítani az olvasóval, és ez az empatikus megértés oda-vissza áramlik. Sajnos túl sok akadémiai írás nem fektet elég energiát abba, hogy létrehozza ezt a kapcsolatot. Az akadémiai írás célja nem csupán az információ átadása, hanem egy élő párbeszéd kialakítása a szerző és az olvasó között. Az MI, mivel nem rendelkezik érzékeléssel, ezt nem tudja megvalósítani, és ezért az emberi írók szerepe kulcsfontosságú marad. Az igazi írási munka akkor kezdődik, amikor az író képes közvetíteni a személyes élményeket és megértést a másik ember számára. Mindez túlmutat az egyszerű "feljavított helyesírás-javításon", amit az MI képes végezni.

A szavak és mondatok nem csupán eszközök, hanem az értelem és érzelem közvetítői. A tanulás és az alkotás folyamata olyan, mint egy étel elkészítése. Például a Cook's Illustrated magazin, melynek célja egy étel tökéletes változatának megalkotása, nagyszerű analógiát kínál az írásban követett folyamatokra. A szerző, aki 192 különböző verziót próbál ki, hogy megtalálja a tökéletes egyensúlyt az összetevők között, hasonlóképpen kísérletezik és finomítja az írásműveket. Az írás szabályainak megismerése és alkalmazása lehetővé teszi az alkotók számára, hogy a megfelelő irányban kísérletezzenek, és megalapozott alkotásokat hozzanak létre.

A szabályok szerepe nem csupán a rend fenntartása, hanem a kreativitás és a szórakoztató, de szabályos kifejezés közötti egyensúly megteremtése. Amikor például egy jazz zenész a hangszeren való spontaneitást és érzelmeket játssza, az a diszciplína és a felelősség kombinációjából ered. A szabályok segítenek abban, hogy a kommunikáció tiszta, érthető és az olvasó számára releváns legyen. Az akadémiai írásban nem csupán az a cél, hogy "helyes" legyen, hanem hogy a közönséget bevonja és elgondolkodtassa.

Bár sokan azt állítják, hogy a szabályok kizárják a hátrányos helyzetű csoportokat, valójában a szabályok biztosítják a közönség számára a tiszta, érthető és koherens érvelést. Azok, akik először lépnek be az akadémiai világba, például elsőgenerációs egyetemi hallgatók, különösen profitálhatnak a szabályok világos és strukturált alkalmazásából. A szabályok nemcsak a kirekesztést, hanem éppen ellenkezőleg, a közösség megerősítését is szolgálhatják. Ahogy Hua Hsu is megfogalmazta, a szabályok lehetővé teszik a különböző társadalmi és kulturális háttérrel rendelkező egyének számára, hogy tisztán és eredményesen kommunikáljanak.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a „jó írás” szubjektív fogalom, ami mindig az adott közönség igényeitől függ. Ami egy tudományos munkánál megfelelő, az egy használati útmutatónál más követelményeket támaszthat. A fontos kérdés mindig az, hogy az írás célja és közönsége hogyan határozza meg annak formáját és tartalmát. Az első személy használata, például, egy gyakran vitatott kérdés, amit sokan elkerülnek, pedig sok esetben erősíti az írás személyességét és közvetlenebb kapcsolatot biztosít az olvasóval.

Az írás szabályainak alkalmazása nem azt jelenti, hogy minden konvenciót meg kell követni, de fontos, hogy az író tisztában legyen a szabályokkal, mielőtt azokat megszegi. A szabályok nem a kreativitás gátjait jelentik, hanem azokat az alapvető struktúrákat, amelyek lehetővé teszik az alkotó gondolkodást, anélkül, hogy elveszítenénk a kapcsolatot a közönséggel.

Miért fontos az absztrakció és a konkrétum egyensúlya az érvelésben?

Az írás művészete nem csupán szavak összefűzését jelenti, hanem az absztrakciók és konkrétumok közötti egyensúly fenntartását is. Az elvont fogalmak, mint például az "amerikai kivételesség megszakadása" vagy a "nemzet reprezentációs rácsai", elég gyakran visszautalnak olyan összetett társadalmi jelenségekre, amelyek pontos jelentése a szövegkörnyezet ismerete nélkül nem világos. A szerző arra számít, hogy az olvasó képes lesz kibogozni ezeket a bonyolult, gyakran szofisztikált fogalmakat. Bár a gondolat elméletileg érthető, a túlzottan absztrakt megfogalmazás megnöveli az olvasás nehézségi fokát, és így csökkenti az érvelés hatékonyságát.

A konkrétumok, ezzel szemben, nem csupán az absztrakciókat teszik érthetővé, hanem szükséges megerősítést is adnak a mondanivalónknak. Ahhoz, hogy meggyőzőek legyünk, nem elég csupán általánosságokat mondani, például hogy az esőerdők nagymértékben csökkennek; az olvasónak konkrét adatokra van szüksége: "2016-ban rekordmennyiségű, 29,7 millió hektárnyi erdő tűnt el. Ez 290 000 négyzetkilométer, ami körülbelül Olaszország vagy Nevada állam területével egyezik meg." Az ilyen típusú adatok adják a leírt állításoknak a vizualizálható, emlékezetes formát, amik nélkül az érvelés könnyen elhalványulhat.

Az absztrakciók és a konkrétumok közötti kölcsönhatás kulcsfontosságú egy erős érvelésben. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Az absztrakt gondolatok, ha nincsenek kellően konkretizálva, könnyen légüres térbe kerülnek, ahonnan az olvasó nem tudja őket jól megragadni. Ezzel szemben a túlzottan konkrét adatok, ha nem kapcsolódnak valamilyen átfogó elvont koncepcióhoz, egyszerűen értelmetlen halmazzá válhatnak. A kettő dinamikus kölcsönhatása hozza létre az igazán hatékony érvelést.

A tudományos kutatás világában ez az elv különösen nyilvánvaló. A tudósok kísérleteket végeznek egy elmélet tesztelésére (ami absztrakt), és az eredmények (amik konkrétak) szolgálnak bizonyítékul arra, hogy az elmélet igaz vagy téves. Az elmélet és az adatok szoros összefonódása nélkül a kutatás üres marad. Az érvelőknek, különösen az akadémikusoknak, mindig ügyelniük kell arra, hogy az elméleteiket konkrét példákkal támasszák alá, és a konkrétumokat elméleti keretbe ágyazzák.

Egy gyakori hiba az, amikor az érvelés absztrakciók halmazaként jelenik meg, anélkül, hogy a fogalmak megfelelő példákkal vagy érthető megfogalmazásokkal lennének alátámasztva. Például egy következő mondat nem válik világossá: "A felsőoktatás elősegíti az ötletek cseréjét a társadalomban elérendő célokkal kapcsolatban, és ezzel világosabb megértéseket és nagyobb egyetértést eredményez." Az absztrakciók önállóan nem érnek semmit; mindegyik kérdést vet fel anélkül, hogy választ adna rá. Mi az, hogy "ideák"? Mi az, hogy "társadalmi célok"? Mi az, hogy "szükséges megértés"? Az ilyen típusú általánosítások könnyen elveszhetnek az érvelés logikájából.

Ha a konkrétumok és az elvont fogalmak nem szoros kapcsolatban állnak, az írás nehézkessé és összefüggéstelené válhat. A túl sok absztrakt kifejezés, például a "társadalmi dinamikák" fogalma, elbizonytalaníthatja az olvasót. Mit jelent a "társadalmi dinamikák" pontosan? Hogyan kapcsolódik ez a jól ismert "welfare state" (jóléti állam) fogalmához? Az ilyen típusú homályosságok elvonják a figyelmet, és gyengítik az írás meggyőző erejét. Az írás lényege tehát a világos fogalmazás, ahol a két elem — az absztrakció és a konkrétum — folyamatosan váltakozik, és egymást erősítik.

Adam Gopnik egy nagyon jól megírt példát ad arra, hogyan lehet ügyesen ötvözni az absztrakciókat és a konkrétumokat. Gopnik kezdésként kifejti, hogy a romantika mindig is kifejezésmóddá vált, majd ezt a gondolatot egy konkrét példával, Fitzgerald híres regényéből, a "Nagy Gatsby"-ből illusztrálja. Az író egy absztrakcióval kezd, amely elméleti síkon beszél Fitzgerald műveinek romantikus jellegéről, és folytatja egy konkrét példával, ami segít jobban megérteni, mire is gondol. Az érvelés így szervesen építkezik, és az olvasó folyamatosan követheti a gondolatmenetet.

A konkrét és az elvont közötti váltakozás tehát nem csupán az érvelés sikeressége szempontjából fontos, hanem azért is, mert lehetővé teszi az olvasó számára, hogy könnyebben megértse a mondanivalót. Az egyik típusú információ nem lehet jelen a másik nélkül, mert akkor a szöveg elveszíti a követhetőségét. Ahhoz, hogy a gondolataink világosak és hatékonyak legyenek, az absztrakciókat konkrét példákkal kell alátámasztani, és fordítva, a konkrét példákat egy általánosabb, elméleti keretbe kell ágyazni.

Hogyan tartsuk fenn az olvasó figyelmét és bizalmát a tudományos írásban?

A tudományos írás különleges kihívásokat és igényeket támaszt mind az írók, mind az olvasók felé. Az olvasó igényei és szükségletei központi szerepet játszanak abban, hogy a szöveg sikeres és hatékony legyen. Mivel a tudományos írás célja nem csupán információ közvetítése, hanem annak megértetése és elmélyítése is, az íróknak figyelembe kell venniük, hogy a megfelelő figyelem fenntartása és az olvasó bizalmának megszerzése alapvető fontosságú.

A tudományos írás – akárcsak bármely más típusú írás – a legfontosabb tényező, hogy megőrizzük az olvasó figyelmét. Amennyiben az olvasó úgy érzi, hogy az író nem törődik a szükségleteivel vagy nem reagál a kérdéseire, az olvasás gyorsan elveszítheti vonzerejét. A tudományos munkákban gyakran előfordul, hogy az érvek ciklikusan ismétlődnek, a gondolatok nem következnek logikusan egymásból, vagy a szöveg túlságosan bonyolulttá válik. Ilyenkor az olvasó elveszítheti a bizalmát az íróban, és a következő lépés nem más, mint a figyelem elvesztése. Még ha a téma elmélyült és érdekes is, a rossz struktúra és a figyelmetlenség gyakran azt eredményezi, hogy az olvasó feleslegesnek érzi a további olvasást.

A tudományos írásnak nem csupán információt kell közvetítenie, hanem biztosítania kell, hogy az olvasó értse és aktívan kövesse azt. Ha az olvasó bizonytalan, hogy mi történik, vagy ha úgy érzi, hogy a szöveg nem reagál az ő kérdéseire, hamar el fogja veszíteni a motivációt, hogy végigolvassa azt. Ez különösen igaz a tudományos közegben, ahol az olvasók nem pusztán érdeklődnek, hanem szükségük is van a szövegben foglalt információkra. Ha az író figyelmesen gondolkodik az olvasó szükségleteiről, akkor elkerülheti a "zűrzavart", amely elriasztja a figyelmet és a bizalmat.

A tudományos írásban kiemelt szerepe van a ritmusnak, a szöveg ütemének és annak, hogy az író hogyan viselkedik az olvasóval szemben. Egy jó író képes úgy vezetni a szöveget, hogy minden egyes gondolat és érv folyamatában világosan és szakszerűen következzen az előzőből. Ha az olvasó úgy érzi, hogy az író elveszítette a fonalat, vagy túlságosan gyorsan váltogatja a témákat anélkül, hogy megmagyarázná az összefüggéseket, az olvasó figyelme csökkenteni fog. Az olvasó úgy fogja érezni, hogy elveszett a szövegben, és a bizalma elkezd megcsorbulni.

A tudományos írásban kulcsfontosságú az, hogy az író minden mondatával segítse az olvasót abban, hogy megértse a téma legfontosabb aspektusait. Egy olvasó nem fog végigolvasni egy munkát, ha úgy érzi, hogy a szöveg számára túl nehezen érthető, vagy ha nem találja meg azokat a kulcsfontosságú pontokat, amelyekre szüksége van. A cél nem csupán a tudományos szövegben rejlő mélyebb rétegek felfedezése, hanem az, hogy az olvasó tisztán és világosan kövesse az író gondolatmenetét.

A legrosszabb, ami egy íróval történhet, az, hogy az olvasó elveszíti a bizalmát. Ha az olvasó nem bízik a szövegben, nem fog hinni az abban megfogalmazott állításokban, és el fogja hagyni a szöveget anélkül, hogy teljesen elmélyülne benne. Ha pedig az olvasó úgy érzi, hogy az író nem értette meg a számára fontos kérdéseket, akkor nemcsak a figyelmét veszíti el, hanem a motivációját is, hogy a szöveget befejezze. A tudományos írás tehát mindig a bizalom és a figyelem fenntartásáról szól.

A tudományos írás során mindig fontos figyelembe venni az olvasó egyedi szükségleteit és igényeit. Az olvasó nem csupán információra van szüksége, hanem arra is, hogy képes legyen azt könnyedén és világosan feldolgozni. A sikeres írás kulcsa abban rejlik, hogy az író képes-e reagálni az olvasó kérdéseire, képes-e fenntartani az érdeklődést, és biztosítani, hogy az olvasó soha ne veszítse el a hitet abban, hogy a szöveg elvezet a kívánt célhoz.

Fontos figyelni, hogy a tudományos írás nemcsak a szakterülethez tartozó emberek számára íródik, hanem azok számára is, akik a tudományos eredményeket használni kívánják. Ezért az írásban minden gondolatot és érvet világosan és érthetően kell tálalni, hogy a szöveget ne csak a tudósok, hanem azok is értékelni tudják, akik nem szaktudósok, de az adott témát más kontextusban hasznosítani szeretnék.

Jak porovnávat rozměry nekonečných vektorových prostorů?
Jaké jsou nejjednodušší červi a jejich role v ekosystémech?
Jak začít s háčkováním: Základy, tipy a techniky
Jak komunikovat na letišti a в hotelu v arabských zemích
Jak správně sestavit elektroniku pro vlastní projekt: montáž, připojení a úpravy