A jól képzett munkavállalók iránti előny, más szóval a magasabb szintű készségekkel rendelkező személyek előnyben részesítése, általában hozzájárulhat a globális igazságtalanság megerősítéséhez, és néha súlyosbíthatja a belső társadalmi igazságtalanságot is. Azonban nem lehet egyértelműen azt állítani, hogy mindez önmagában igazságtalanság lenne, ellentétben azzal, ha egy bizonyos etnikai vagy vallási csoport előnyben részesülne. Az, akit a magasan képzett jelölt javára elutasítanak, nem kerül hátrányos helyzetbe a fenti értelemben. Őt inkább egy olyan magyarázattal látják el, amely arra motiválhatja, hogy tovább dolgozzon saját fejlődésén, anélkül hogy személyes erkölcsi képtelenségeken alapulna.

A migrációval kapcsolatos politikai döntésekre vonatkozó elveim lehetővé teszik, hogy az állam egy bizonyos fokú mozgásteret kapjon, hogy meghatározza, mely migránsokat fogadhat be. Ezen elvek legalábbis barátságosabbak az állami hatáskörrel szemben, mint azok, amelyek az „nyitott határok” elvét vallják. Azonban ezek az elvek korlátozóak is lehetnek, ha összehasonlítjuk őket a jelenlegi nemzeti törvényekkel. Az a csoport, amelynek joga van átlépni az államhatárokat, beleértve az Egyesült Államok és Mexikó határát, jelentősen nagyobb, mint amit a jelenlegi törvények elismernek. Valójában, ha a korábbi fejezet érvei helyesek, az Egyesült Államoknak – mint minden más országnak – kötelessége lehet, hogy saját hatalmát felhasználja a világban elnyomó, igazságtalan rendszerek elleni küzdelemben, és ezen erőfeszítés részeként lehetőséget biztosítson a külföldön elnyomottak számára, hogy menedéket találjanak az Egyesült Államokban. Egy ország sem alkalmazhat faji vagy vallási preferenciákat a migránsok befogadásának meghatározásakor. A migrációs politikák kialakításakor a nemzeti és globális igazságosság figyelembevételére van szükség.

Azonban egy komoly probléma is felmerülhet: az, hogy bár filozófiában igazat mondok, amit mondok, nem feltétlenül alkalmazható a mai társadalmi környezetekben. Az elmúlt évtizedben kényelmetlen igazságok tárultak fel a liberális demokráciák működésével kapcsolatban. John Rawls arra a feltételezésre építette elveit, hogy mindenki, aki liberális demokráciában nő fel, megőrzi a liberális demokratikus normákat. Az elmúlt évtizedek azonban olyan jobboldali populizmus és autoritárius irányzatok reneszánszát hozták el, amelyeket korábban nem láthattunk. A gyenge, de létező demokráciák, mint Magyarország vagy Törökország, lassan egy párturalmi rendszerré alakulnak. Az Egyesült Államokban Donald Trump egy olyan politikai kampányt indított, amely migrációellenes és populista üzeneteket tartalmazott, és ez nem csupán egy amerikai jelenség. A migráció növekedésével, különösen a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkező emberek áramlásával, a skandináv országokban is megnövekedett az olyan politikai pártok és politikusok száma, akik ellenezték a bevándorlást és az új kultúrákat.

A növekvő migrációval kapcsolatos társadalmi félelmek, különösen a szegényebb fehér munkásosztály körében, jelentős társadalmi feszültségeket gerjesztettek. Az egyes politikai mozgalmak igyekeztek kihasználni a faji és vallási különbségekből fakadó félelmeket, miközben előtérbe helyezték a „mi” (a bennszülöttek) és a „ők” (az idegenek) közötti határvonalakat.

Ezek a politikai irányzatok, amelyek a migrációval szembeni ellenállásra építenek, hatalmas társadalmi és politikai következményekkel járhatnak. A társadalmi sokféleség növekedése, amikor az ellenségeskedés és az idegenellenesség háttérbe szorítja a közösségi összetartást, könnyen alááshatja a társadalmi bizalmat. A Pew Research Center kutatásai szerint az Egyesült Államokban a kormányba vetett bizalom az 1950-es évek 70%-ról 2015-re 20%-ra esett vissza. Hasonlóan, az amerikai társadalom bizalmi indexe is jelentősen csökkent. Mindezek a fejlemények arra figyelmeztetnek, hogy a társadalmi bizalom csökkenése aggasztó jele lehet annak, hogy a politikai rendszer működése veszélybe kerülhet, ha az emberek elfordulnak a közélettől. A civil engedetlenség híres elmélete, Gene Sharp munkássága is azt mutatta, hogy még egy kis számú emberek eltávolodása a politikai rendszertől is képes komoly hatásokat generálni.

Fontos figyelembe venni, hogy a migrációs politikák tervezésénél a társadalmi, gazdasági és kulturális összefüggéseket is mérlegelni kell. A bevándorlók integrálása nem csupán gazdasági kérdés, hanem morális és politikai felelősség is. A migráció hatásainak kezelése összetett kihívás, amely nemcsak a jövőbeli nemzedékek számára, hanem az egész globális közösség számára fontos kérdések sorát veti fel.

Hogyan formálódnak a modern migrációs és állampolgársági elméletek?

A migráció, a határok és az állampolgárság kérdései az elmúlt évtizedekben újra és újra középpontba kerültek a politikai filozófiában. Az egyik fő kérdés, amely folyamatosan visszatér, az államok jogának korlátozása, illetve elutasítása a migránsokkal szemben, valamint az ezzel kapcsolatos erkölcsi és politikai indoklások. Kant és a modern liberális elméletek, valamint az állampolgárságról folytatott viták, mint Rainer Bauböck és Michael Blake munkái, arra mutatnak rá, hogy a migrációt és annak etikáját nem lehet kizárólag a nemzetállami határok szoros kontextusában érteni.

Kant, az európai filozófia egyik legnagyobb alakja, a jog és az igazságosság kérdéseit inkább a tiszta és univerzális normák szintjén tárgyalja. Ő, szemben például Virginia Helddal, nem ismeri el az érzelmi kötődéseket és azok erkölcsi relevanciáját a politikai és társadalmi döntések során. A Kanti elméletben a közösségi kapcsolatok, az érzelmek és az interperszonális etika szerepe minimális, hiszen az értelem és a morális törvények önálló, racionalitás alapú megközelítései kerülnek előtérbe. Held és más kortárs filozófusok viszont olyan nézőpontokat képviselnek, amelyek elismerik az érzelmek fontosságát a társadalmi igazságosságban, beleértve a migrációval kapcsolatos döntéseket is. Az érzelmi kötődéseket, mint a családi és közösségi viszonyokat, nem csupán egyéni, hanem társadalmi szinten is erkölcsileg relevánsak tartják, és gyakran azt állítják, hogy ezek figyelembe vétele alapvető a migrációs politikák kialakításában.

A migráció etikájának összetettségét jól tükrözik azok az elméletek, amelyek nem csupán az államok jogait, hanem az egyes személyek jogait is figyelembe veszik. A modern társadalmakban a migráció nem csupán gazdasági vagy politikai szükségszerűség, hanem erkölcsi döntés is, amely alapvetően befolyásolja a társadalom szerkezetét és működését. A migránsok jogainak védelme, azaz az állampolgárság kérdése, gyakran összefonódik az igazságosság, az egyenlőség és a szolidaritás fogalmával. A filozófusok, mint Charles Beitz és Michael Blake, az állampolgárságot és az egyenlőség kérdését nemcsak az állami határokon belüli igazságosságra vonatkozóan, hanem globális szinten is értelmezik. Az államok közötti egyenlőség, valamint a menekültek és migránsok védelme a nemzetközi jog alapvető kérdései közé tartoznak.

A migrációra adott válaszok nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentőséggel is bírnak. A különböző országok migrációs politikái – legyenek azok szigorúak vagy liberálisabbak – hatással vannak az egyéni életekre és a globális közösségre is. Az Egyesült Államok példáját követve sok országban, például Európában is, folyamatosan zajlanak viták a migráció kezeléséről, az "új bevándorlók" elfogadásáról és a társadalmi kohézió fenntartásáról. Az ilyen politikai döntések és elméleti diskurzusok hatással vannak nemcsak a migránsok életére, hanem az adott társadalom egészének struktúrájára is. A migráció tehát nem pusztán egyéni ügy, hanem a nemzetek közötti erkölcsi és politikai viszonyok, valamint a globális felelősség kérdése.

A menekültügyi és migrációs elméletek fejlődése összefonódik a különböző politikai rendszerek, gazdasági környezetek és globális kihívások összehangolt válaszaival. A nemzetállamok határainak védelme, a gazdasági és szociális egyenlőtlenségek kezelésére irányuló politikák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy miként reagálnak a különböző országok a migrációra. A politikai filozófiában gyakran szó esik a nemzetek közötti igazságosságról, a globális szolidaritásról és a menekültek jogainak védelméről. A migrációval kapcsolatos elméleti diskurzus tehát nemcsak a határokon belüli politikai döntésekről szól, hanem a globális szintű együttműködésről és felelősségvállalásról is.

A migráció erkölcsi és politikai aspektusai különösen fontosak a modern társadalom számára, amely egyre inkább szembesül a nemzetek közötti egyenlőtlenségek, a háborúk, az éghajlatváltozás és a globális gazdasági válság hatásaival. A globális mobilitás kérdése nem csupán a migránsok jogait érinti, hanem az egész társadalom közösségi és politikai struktúráját is. A migrációs elméletek és politikák nemcsak a jelenlegi helyzetet tükrözik, hanem előrevetítik a jövőbeli kihívásokat is, amelyekkel a világ államai és társadalmai szembesülhetnek.

Miért bántotta Caligula szadista módon a szenátori és lovagi osztályt?
Hogyan magyarázhatók a Lemaître–Tolman (L–T) modellek a gravitációs kölcsönhatások és az univerzum tágulásának fényében?
Miért fontos a határok megértése egy rabszolga számára?
Hogyan alakította az ókori Görögország a mezőgazdaságot és a kereskedelmet?
Hogyan alakítja a félelem politikája a társadalmat és a politikai diskurzust?