A máj zsíros elváltozásainak és a májgyulladásnak számos kiváltó oka lehet. Az egyik legfontosabb csoport a metabolikus diszfunkcióval összefüggő steatosis, amely nemcsak a zsíros májat, hanem a súlyosabb formáit, mint a steatohepatitist is magában foglalja. A MAFLD (Metabolic-Associated Fatty Liver Disease) és annak különböző formái, például a MASLD (Metabolic Dysfunction–Associated Steatotic Liver Disease), MASH (Metabolic Dysfunction–Associated Steatohepatitis) és NAFLD (Nonalcoholic Fatty Liver Disease), napjaink egyik leggyakoribb és legfontosabb májbetegségei.

A MASLD és a MASH közötti különbséget alapvetően a szövettani jellemzők határozzák meg. A MASLD a májban lévő zsíros elváltozásokat jelenti, amelyek akkor alakulnak ki, amikor az intrahepatikus zsír felhalmozódik, és ez nem alkoholos eredetű. Fontos, hogy a diagnózis megállapításához egyéb krónikus májbetegségek kizárása szükséges. A MASH a MASLD súlyosabb formája, amelyben a májsejt-sérülés, lobularis gyulladás, ballonozó degeneráció és fibrosis figyelhetők meg. A MASH a MASLD esetek egy részét képezi, míg a NAFLD a zsírmáj egy kevésbé súlyos formáját takarja, amely nem társul steatohepatitissel.

A betegség előrehaladása és lefolyása rendkívül változó lehet. A NAFLD esetében kedvezőbb a prognózis, mivel az ilyen betegségben szenvedők egynegyede alakul MASH-sá, és a cirrózis kialakulásának esélye sokkal alacsonyabb. Ezzel szemben a MASH-ot szenvedő betegeknél a cirrózis előfordulásának esélye akár 20%-ra is nőhet, és bár a progresszió lassú is lehet, előfordul, hogy a betegség évről évre gyorsan előrehalad.

A MASLD-vel élő betegek életkilátásai is kedvezőtlenebbek, mint az általános populációban. A nem májbetegségekkel kapcsolatos halálozási arány, a májbetegségekkel kapcsolatos halálozás, a rák előfordulása (különösen a hepatocelluláris karcinóma), a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a 2-es típusú diabetes mellitus gyakorisága jelentősen magasabb a MASLD-ben szenvedők körében.

A MASLD-ben szenvedő betegek gyakran enyhe emelkedett aminotranszferáz szintekkel rendelkeznek a rutin vérvizsgálatok során, és a képalkotó vizsgálatok (mint például az ultrahang) steatosist mutatnak. A betegek többsége tünetmentes, azonban egy kisebbségük a jobb felső hasi fájdalomra panaszkodik. Ezt a tünetet gyakran a máj megnagyobbodása miatti kapszuláris duzzadás okozza, bár a fájdalom nem mindig társul a máj növekedésével, és nem mindig tükrözi a betegség súlyosságát.

A betegség szövettani munkája jellemzően negatív, bár az antinukleáris antitestek és a simaizom elleni antitestek akár a betegek egyharmadánál is pozitívak lehetnek, akár 1:640-es titerig. A ferritin szintje is emelkedhet a gyulladás markerjeként, és ha a ferritin szintje meghaladja a normál felső határ 1,5-szeresét, az előrehaladottabb MASLD szövettani eltéréseket jósolhat. Ezért érdemes a hemokromatózis genetikai markerjeit is vizsgálni, ha a ferritin szintje magas.

A MASLD és a MASH kialakulásának kockázata az elhízott középkorú betegek között a legnagyobb, de a betegségek gyermekkorban is egyre gyakoribbak, mivel a gyermekkori elhízás prevalenciája emelkedik. A betegség a férfiak és nők között egyaránt egyenlő arányban fordul elő. A MASLD prevalenciája globálisan körülbelül 25%-ra tehető, míg a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek esetében ez az arány akár 75%-ra is nőhet. A prevalenciát tekintve az egyes etnikai csoportok között is különbségek mutatkoznak, például a spanyolajkú populációkban magasabb a MASLD előfordulása, míg az afroamerikaiak körében alacsonyabb.

A MASLD és MASH hátterében genetikai tényezők is állhatnak. A patatin-like foszfolipáz domain-tartalmú protein 3 rs738409 genetikai variánsok magasabb MASLD kockázattal járnak, és gyakran gyulladással és fibrosis-szal társulnak. Ezen kívül több egyéb gén, például a glükokináz szabályozó fehérjék (GCKR gének), szintén kapcsolatba hozhatók a betegség előfordulásával és progressziójával, például a HSD17B13 és TM6SF2 gének.

A MASLD és a MASH diagnózisa továbbra is a májbiopszián alapul, mivel csak ez adhat biztos bizonyítékot a steatohepatitis jelenlétére. A képalkotó vizsgálatok, mint az ultrahang, a számítógépes tomográfia és a mágneses rezonancia képalkotás, rendkívül jól alkalmazhatók a steatosis diagnosztizálására, de az elasztográfia, amely elsősorban ultrahang alapú, képes a máj fibrosisának becslésére, és rutinszerűen alkalmazzák a betegek kockázati besorolására.

A fibrosis mértékének meghatározása és a betegség súlyosságának felmérése érdekében a nem invazív markerek és a nem invazív pontozási rendszerek segíthetnek a betegek kockázati kategóriájának meghatározásában, különösen azok számára, akiknél a MASH előrehaladott fibrosis formája várható. Az ilyen betegek esetében további vizsgálatok, például átmeneti elasztográfia vagy májbiopszia is szükségesek lehetnek.

Az orvosi közösség számára az egyik legnagyobb kihívás az, hogy egyre több beteg szenved a MASLD-től és annak szövődményeitől. A betegség felismerése és korai kezelése kulcsfontosságú a májcirrózis és a májrák megelőzésében.

Milyen komplikációk és kezelési lehetőségek jellemzők a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban?

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás (CP) egyik leggyakoribb szövődménye a pszeudociszta kialakulása, amely a betegek 20–40%-ánál jelentkezik. Pszeudocisztára kell gyanakodni azokban az esetekben, amikor a stabil CP-s beteg tartós hasi vagy hátfájdalmat, illetve epigasztrikus tapintható tömeget észlel, amely obstruktív tüneteket okozhat, mint például hányinger, hányás vagy sárgaság. A pszeudociszták lehetnek akutak, amelyek általában 6 héten belül spontán megszűnnek, illetve krónikusak, amelyek önmaguktól nem szűnnek meg és 6 hétnél tovább fennállnak.

Az aszimptomatikus pszeudociszták konzervatív kezelése jellemző, míg a tünetes pszeudociszták kezelése a helyzettől függően perkután, endoszkópos vagy sebészi drainage-t igényelhet. A választott módszer függ a pszeudociszta elhelyezkedésétől, méretétől, a kezelőorvos tapasztalatától, valamint a hasnyálmirigy-vezetékekkel való kapcsolatától. A műtét általában akkor válik szükségessé, ha a perkután vagy endoszkópos drainage technikailag nem megvalósítható vagy sikertelen, ha a hasnyálmirigy farokrészének tünetes, teljes vezetékelzáródás miatti leszakadása áll fenn, illetve ha rosszindulatúság gyanúja merül fel. Az endoszkópos drainage-t többnyire endoszkópos ultrahang (EUS) vezérléssel végzik a pontos lokalizáció és a környező erek sérülésének elkerülése érdekében. A beavatkozást általában akkor végzik, amikor a pszeudociszta fala már érett, rendszerint legalább 4 héttel a kialakulás után, és rögzült a gyomor vagy a patkóbél falához, bár az új lumen-apponáló stent technológiák lerövidíthetik ezt az időt. A beavatkozás során cisztogasztrómiát vagy cisztoduodenosztómiát hoznak létre, és egy vagy több transmuralis stentet helyeznek be a megfelelő drainage biztosítására. Kisebb ciszták, amelyek összeköttetésben állnak a fő hasnyálmirigy-vezetékkel, transzpapilláris drainage-sel kezelhetők ERCP segítségével.

A krónikus pancreatitis másik fontos komplikációja az intrapancreatikus közös epevezeték (CBD) obstrukciója, amely az esetek 5–10%-ában fordul elő. Ennek hátterében az epevezeték fej környéki duzzanata, fibrosis vagy pszeudociszta áll, mely sárgaságot, fájdalmat, tágult epeutakat, illetve cholangitist okozhat. Kezeletlen esetben másodlagos szklerotizáló cholangitis és epeköves cirrózis alakulhat ki. A diagnózis MRCP-vel történik, mely mutathat fokozatos elvékonyodást, ún. madárcsőr-stenózist vagy homokóra alakú szűkületet a distalis CBD-n. Pancreatitisben a distalis CBD-szűkületre először a májfunkciós vizsgálatok emelkedett alkalikus foszfatáz értéke hívhatja fel a figyelmet. Amennyiben szövődmény nem lép fel, a beteget 2 hónapon át megfigyelhetik, de ha cholangitis vagy tartósan emelkedett laborértékek jelentkeznek, biliáris decompresszió szükséges. Első vonalban endoszkópos biliáris stentelés ajánlott, mely azonban gyakori stentcserét igényelhet elzáródás vagy elmozdulás miatt. Sebészi biliáris bypass (cholecystojejunostomia vagy choledochojejunostomia) tartósabb megoldás lehet, különösen fiatalabb betegeknél vagy visszatérő esetekben.

A patkóbél elzáródás CP-ben körülbelül 5%-ban fordul elő, amely a hasnyálmirigy külső nyomásának eredménye, és korai teltségérzetet, hányingert, hányást, testsúlycsökkenést, gyomorkimeneti obstrukciót okoz. Diagnózisa leggyakrabban felső GI sorozattal történik, a kezelés kezdetben konzervatív, de tartós elzáródás esetén sebészi gastrojejunostomia válik szükségessé. Egyidejű biliáris elzáródás esetén biliáris bypass vagy a hasnyálmirigy fejének eltávolítása is szóba jöhet.

A hasnyálmirigy-fistulák kezelése kezdetben orvosi megközelítéssel történik, somatostatin-analóg (octreotid) alkalmazásával, amely csökkenti a hasnyálmirigy-szekréciót. Ez gyakran együtt jár táplálkozási támogatással, amely a hasnyálmirigy pihentetését szolgálja. Az ERCP segítségével lokalizálható a szivárgás helye, és transzpapilláris stent beültetéssel a szivárgás több mint 90%-ban megszüntethető. Teljes ductus megszakadás vagy szakadék esetén sebészi beavatkozás (pl. pancreaticojejunostomia vagy reszekció) válhat szükségessé.

A pancreas eredetű ascites vagy pleurális folyadék diagnózisa klinikai gyanú alapján történik, a folyadék amiláz- és lipázszintje jelentősen magasabb a normálisnál, valamint az albuminszint meghaladja a 3 g/dL-t, míg a szérum-ascites albumin gradiens alacsony (<1,1 g/dL). A kezelés palliatív, folyadékleeresztés paracentesissel vagy thoracentesissel, valamint a hasnyálmirigy-vezeték szivárgásának kontrollja szükséges.

A CP egy ritkán előforduló, de súlyos szövődménye a portális hipertónia kialakulása, mely a lépvéna thrombosisának következménye. Ez a lép megnagyobbodását és kollaterális érhálózat, például gyomorvarixok kialakulását idézi elő. Bár a gyomorvérzés lehetséges, ez ritka. Perzisztáló vérzés esetén a lép eltávolítása a választandó terápia, de alternatív megoldásként lép artéria embolizáció vagy lépvéna stentelés is szóba jöhet.

Bár a CP során a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) felszívódása csökkenhet, klinikai hiánytünetek ritkán jelentkeznek, így vitaminhiány önmagában nem utal biztosan CP-re.

Fontos, hogy a CP szövődményei komplexek és gyakran egymással összefüggő patomechanizmusokat takarnak, ezért a diagnózis és kezelés multidiszciplináris megközelítést igényel. A beteg állapotának folyamatos monitorozása, a szövődmények korai felismerése és a személyre szabott kezelési stratégia elengedhetetlen a komplikációk minimalizálása és az életminőség javítása érdekében.

Hogyan alakítják át a kétdimenziós félvezető anyagok az energia tárolás és generálás jövőjét?
Hogyan építsünk egy érvet, amely erős és koherens? A bekezdések szerepe az érvelésben
Hogyan automatizáljuk a rendszerfrissítéseket Ansible segítségével?
Hogyan kezeljük a titkokat a Terraform segítségével?