Hogyan vált az abortusz pártpolitikai kérdéssé az Egyesült Államokban?

Volt idő, nem is olyan régen, amikor az abortusz kérdése nem osztotta meg élesen az amerikai politikai életet. Gerald Ford, republikánus elnökjelöltként ellenzett mindenféle abortuszt, miközben felesége és alelnöke nyíltan kiálltak a nők jogai mellett. A Gallup közvélemény-kutatása szerint 1973-tól egészen az 1980-as évek végéig nem volt szignifikáns különbség a demokraták és republikánusok álláspontjai között. Az 1990-es évek elején a trendvonalak lassan elmozdultak, de még ekkor sem beszélhettünk párthoz kötött világnézeti szakadékról.

1998-ban, amikor a demokrata támogatás az abortuszhoz való jog iránt történelmi mélypontra süllyedt, a két párt álláspontjai újból egybeestek. Azóta azonban az elmozdulás drámai: a republikánusok többsége mára a „pro-life” álláspontot képviseli, míg a demokraták körében nőtt az „abortuszpárti” identitás. 1995-ben a republikánus szavazók 51%-a volt életpárti, míg 42%-uk támogatta az abortuszhoz való hozzáférést. 2019-re az arány 75%-ra emelkedett a „pro-life” oldalon, míg csak 21% vallotta magát „pro-choice”-nak.

Hasonló polarizáció figyelhető meg a vallási hovatartozás mentén. A fehér, evangéliumi protestánsok 77%-a úgy véli, az abortuszt be kell tiltani a legtöbb esetben. Ezzel szemben a vallásilag nem elkötelezettek 83%-a az abortusz legalizálása mellett áll. A többi vallási csoport nem ennyire homogén, de többnyire támogatják a hozzáférést. Az 1970-es, 80-as években például a baptista közösségek még „katolikus ügynek” tekintették az abortuszvitát. A Southern Baptist Convention 1973-ban még lelkesen méltatta a Roe v. Wade döntést – amelyet egy kizárólag keresztény bírókból álló testület hozott meg.

A változás nem teológiai forradalom következménye volt. Nem született meg az abortusz kérdésének „Márton Luthere”, aki hirtelen megvilágosította volna az evangéliumi hívőket. Ehelyett egy hidegen kalkulált politikai manőverrel kezdődött, amely célja az volt, hogy a konzervatív koalíciót egyesítse. Billy Graham és más ambiciózus evangélikus vezetők Nixonhoz hasonló politikusokkal léptek szövetségre, hogy az abortuszellenes retorikát kihasználva mozgósítsák a protestáns híveket, és ezzel megerősítsék a Republikánus Pártot.

Ez a stratégia azonban hamar önálló életre kelt. A morális retorika, amely az abortuszt nem etikai dilemmaként, hanem világméretű gyermekmészárlásként ábrázolta, nem hagyott teret a kompromisszumnak. Akik elfogadták ezt a végletes narratívát, egyre elégedetlenebbek lettek azokkal a politikusokkal, akik nem voltak képesek „megállítani” ezt az állítólagos népirtást. A következmény az lett, hogy a Kongresszusban egyre több partizán, evangélikus és a valóságtól egyre távolabb álló képviselő jelent meg.

Ez a dinamikus átrendeződés törvényalkotási szinten is éreztette hatását. Megjelentek az úgynevezett TRAP-törvények, amelyek orvosilag indokolatlan, de pénzügyileg ellehetetlenítő szabályokat róttak ki kizárólag abortuszklinikákra. Például előírták a különösen széles folyosók meglétét, vagy megkövetelték, hogy a klinikán dolgozó orvosok rendelkezzenek helyi kórházi felvételi jogosultsággal – amit vallási alapon sok kórház megtagad.

Más intézkedések közvetlenül a nők mentális és anyagi erőforrásait célozták. Ilyenek például a feleslegesen előírt ultrahangvizsgálatok, kötelező propagandaszövegek felolvasása vagy indokolatlan várakozási időszakok, amelyek különösen sújtják a szegény nőket. Olyan államokban, mint Kentucky, Mississippi vagy Nyugat-Virginia, ahol csupán egyetlen abortuszklinika működik, a többnapos várakozási idő gyakorlatilag elérhetetlenné teszi a beavatkozást. A következmény: kényszerszülés – és pontosan ez is a cél.

A jogalkotás itt teljesen elszakad az orvostudomány realitásaitól. Az úgynevezett „szívdobbanás-törvények” – amelyek az abortuszt már hathetes terhességnél tiltani próbálják – számos államban bíróság által felfüggesztett vagy blokkolt állapotban vannak. Ezek a törvények a terhesség egyik legkorábbi szakaszában akarják kimondani a magzati jogokat, ezzel teljesen ellehetetlenítve a gyakorlati hozzáférést az abortuszhoz. A hathetes embrió ekkor még alig nagyobb egy gyufafejnél, és nem tekinthető önálló, életképes entitásnak.

A keresztény jobboldal

Miért van szükség a szakszerű kutatásra az embriókból származó őssejtekkel kapcsolatban?

Az embriók felhasználására vonatkozó törvények az Egyesült Államokban számos vitát váltottak ki, és sokszor a vallási és politikai tényezők dominálják a diskurzust, nem pedig a tudományos és orvosi szempontok. E törvények célja, hogy megakadályozzák a reproduktív autonómiát védő alkotmányos jogok megkerülését, ami számos esetben bírósági döntés révén nem valósulhatott meg. A törvényalkotók és vallási vezetők számára az abortusz és az embriókkal kapcsolatos kutatás mindössze eszközként szolgál a politikai és vallási állásfoglalások megerősítésére. Az ilyen törvények indítéka, amelyet sokak számára nehéz felfogni, a keresztény szemléletből ered, amely az abortuszt és minden kapcsolódó témát morálisan elítélendőnek tart.

A felesleges jogi és vallási akadályok, amelyek célja, hogy megakadályozzák az embriókkal kapcsolatos kutatásokat, nem csupán a tudományos előrelépést hátráltatják, hanem a betegségekkel és különböző orvosi problémákkal küzdő embereken is segíthetnének. Az embriókból származó őssejtek hatalmas potenciált rejtenek, és bizonyítottan képesek segíteni az olyan betegségekkel, mint a Parkinson-kór, a diabétesz és a szembetegségek, de az orvosi kutatók előtt még mindig óriási akadályok állnak, amelyeket vallási politikusok emeltek, akik sok esetben nem rendelkeznek kellő tudományos háttérrel a kérdésben.

Miközben az embriók felhasználásának jogi korlátozásai gyakran a tudományos közösség és a vallási szervezetek közötti konfliktusok következményei, a helyzet nem kizárólag egy etikai kérdésről szól. A probléma inkább arról szól, hogy a politikai és vallási vezetők, akik nem érdeklődnek az orvosi kutatások valósága iránt, milyen mértékben képesek hatást gyakorolni a kutatásokat szabályozó törvényekre. A törvényalkotás és a politikai diskurzus nem mindig követi a tudományos és orvosi konszenzust, hanem inkább vallási meggyőződések és ideológiák mentén alakul.

Fontos, hogy megértsük, hogy az embriókkal kapcsolatos kutatás nem egyedülálló jelenség, hanem egy olyan tudományos és orvosi gyakorlat, amely világszerte létezik, és amely nagyban hozzájárul a betegségek kezeléséhez és a tudományos fejlődéshez. A politikai és vallási torzulások, amelyek ennek a kutatásnak az útjába állnak, sokszor pusztán a társadalom és az orvosi közösség hasznára váló eredmények blokkolásához vezetnek.

Hogyan formálódik a tudományos megértés a politikai ideológiák hatására?

A tudományos kutatások és a politikai ideológiák között egyre inkább feszültségek keletkeznek, amelyek hatással vannak nemcsak a közpolitikai döntésekre, hanem a társadalom általános attitűdjére is. Az Egyesült Államok példáján keresztül megfigyelhetjük, hogyan alakulnak ki azok a tendenciák, amelyekben a tudományos tények nemcsak hogy háttérbe szorulnak, hanem a politikai ideológiai diskurzusok áldozatává válnak. Az egyik legszembetűnőbb eset Redfield, az HIV vakcina fejlesztéséért felelős kutató munkássága, amely messze nem volt példaértékű, sőt, egy etikai vizsgálatot is kiérdemelt. A kezdeti optimizmus, amelyet VaxSyn vakcina körül keltettek, később teljesen alaptalannak bizonyult, és a kutatás végül nem hozott érdemi eredményt. Ezt követően mégis folytatták a termék népszerűsítését, annak ellenére, hogy a tudományos közösség már cáfolta a hatékonyságát.

Az ilyen esetek nem izoláltak. Az elmúlt évtizedekben számos tudományos és társadalmi kérdésben – például a klímaváltozás vagy a transznemű jogok kérdésében – egyre inkább megfigyelhetjük a tudományos tények háttérbe szorítását, amelyeket politikai érdekek alá rendelnek. A tudományos közösség figyelmeztetéseit sokszor elutasítják, miközben azok, akik tagadják a tudományos konszenzust, nemcsak a tényeket vitatják, hanem egyúttal a politikai diskurzust is megzavarják.

A tudományos fejlődés története mindig is a vitákon alapult. Az ideológiai különbségek között persze mindig voltak és lesznek nézeteltérések, de ezek a viták csak akkor lehetnek produktívak, ha a tudományos tények nem kerülnek félreállításra. Az a probléma, hogy a tudományos alapú döntéseket egyre inkább politikai ideológiák vezérlik, alapvetően káros a társadalom számára, mivel a valódi probléma megoldásához szükséges tudományos ismereteket elnyomják.

A tudomány nem dogmatikus: míg a vallásos meggyőződések elismerik az örök igazságokat, a tudomány folyamatosan megkérdőjelezi és finomítja azokat az alapelveket, amelyeken a tudományos világ építkezik. A tudósok nem ragaszkodnak meghatározott hiedelmekhez, hanem az adatokat és kísérleteket keresik, amelyek alátámasztják vagy cáfolják a meglévő elméleteket. A tudományos világnézet alapja az, hogy minden elmélet megkérdőjelezhető, és csak akkor tartható igaznak, ha a gyakorlatban is igazolódik. Ezzel szemben a vallási világképben sokkal inkább jelen van a "megkérdőjelezhetetlen igazságok" keresése, amelyek nem változnak, és amelyekhez mindenkinek alkalmazkodnia kell, ha vallásos identitást szeretne fenntartani.

A tudomány és a vallás közötti különbség jól példázza, miért nem könnyű a vallási és tudományos világnézeteket összeegyeztetni. Az, hogy valaki vallásos, szorosan összefonódik annak elfogadásával, hogy a vallási igazságok változtathatatlanok, és hogy a vallásos hit nem aláásható a tudományos eredmények által. Az ilyenfajta gondolkodásmódnak azonban súlyos következményei vannak a társadalom számára. Ha a politikai döntések és a közpolitikai diskurzusok figyelmen kívül hagyják a tudományos tényeket, az egész közösség hosszú távon szenvedhet ennek következményeitől.

A politikai ideológiák és vallási nézetek között húzódó határvonalak minden társadalomban jelen vannak, de az a társadalom, amely képes tiszteletben tartani a tudományos tényeket, miközben elismeri a vallásos meggyőződések értékét, sokkal sikeresebben találhat megoldásokat a globális problémákra. A legfontosabb, hogy mindig a tények és az objektív kutatások vezéreljék a döntéshozatalt, még akkor is, ha azok nem mindig találkoznak a politikai vagy vallási elvárásokkal.

Hogyan alakította át az RFRA a vallási szabadság jogát az Egyesült Államokban?

A vallási szabadság védelme az Egyesült Államokban hosszú ideje fontos jogi és társadalmi téma, azonban a Religious Freedom Restoration Act (RFRA) 1993-as elfogadásával az állami és vallási jogok közötti egyensúly jelentősen megváltozott. Az RFRA célja, hogy védje a vallási hitek szabad gyakorlását, még akkor is, ha azok ütköznek a világos törvényi szabályozásokkal. Azonban a törvény alkalmazása és annak hatása olyan kérdéseket vetett fel, amelyek messze túlmutatnak a vallási szabadság egyszerű védelmén.

Az RFRA-t elsősorban azok számára hozták létre, akik vallási meggyőződésük miatt nem tudtak megfelelni bizonyos állami törvényeknek. Az 1990-es évek közepén hozott Smith-ítélet alapvetően megváltoztatta a vallási szabadság védelmét, és egyesek számára úgy tűnt, hogy az új jogszabályok túlzott korlátozásokat jelenthetnek. Az RFRA egyik legfontosabb eleme, hogy biztosítja a vallási szempontú jogvédelmet azokon az eseteken, ahol a vallásos hitéletet korlátozhatják. Azonban az RFRA hatásait nemcsak a vallási közösségek, hanem az amerikai jogrendszer egészére is kiterjesztették.

A törvény alkalmazása azonban nem maradt mentes a kritikától. A vallási közösségek jogvédelme mellett az RFRA számos esetben lehetőséget biztosított olyan különleges kivételek kérelmezésére, amelyek gyakran ütköztek más társadalmi jogokkal, mint például a nők, a melegek és más kisebbségek jogai. A vallásos meggyőződés védelmére hivatkozva olyan törvények és szabályozások elleni küzdelem alakult ki, amelyek a közérdekek védelmét szolgálták.

Ezek az esetek azt mutatták, hogy a vallási szabadság védelme mögött sokszor nem csupán a vallásos közösségek érdekei állnak, hanem olyan politikai és társadalmi célok is, amelyek messze túlmutatnak a vallási hitek tiszteletben tartásán. A vallásos csoportok egyre inkább arra törekedtek, hogy a törvények ne csak a vallásos hiedelmek védelmét biztosítsák, hanem lehetőséget adjanak arra is, hogy a vallásos nézetek alapján elutasítsanak más jogokat és szabadságokat.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mikor válik a vallási szabadság védelme túlzottan kiterjedtté, és hol húzható meg a határ a vallási meggyőződések és a társadalmi jogok védelme között. A Legfelsőbb Bíróság döntései, mint például a Burwell kontra Hobby Lobby (2014), azt mutatták, hogy az RFRA nemcsak vallási közösségeket érint, hanem üzleti vállalkozásokat is, amelyek vallási okokból mentesülhetnek bizonyos törvények alkalmazása alól, például az egészségbiztosítási törvények alól. Ez alapvetően átalakította a vallási szabadság jogi értelmezését, mivel a vállalkozások is vallásos meggyőződéseket kezdtek hangoztatni, amelyek alapján megtagadhatták bizonyos szolgáltatások nyújtását, például a fogamzásgátlásra vonatkozó biztosítási fedezeteket.

Fontos tehát megérteni, hogy az RFRA nem csupán a vallásos közösségek jogait védi, hanem a vallásos meggyőződés mögött rejlő hatalmat is jelentheti. A jogi döntések és a társadalmi hatások révén a vallásos hitek védelme egyszerre jelenthet előnyt és hátrányt, és gyakran komoly politikai és társadalmi kérdéseket vet fel. A vallási szabadság védelme tehát nemcsak a vallásos közösségek jogairól szól, hanem arról is, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a vallás és más társadalmi jogok között.