Hogyan befolyásolta a rassz és az identitás kérdése az amerikai elnöki retorikát 1964 óta?

A pro-diverzitás és pro-bevándorlás politikai irányvonalát tekinthetjük hosszú távon a legstratégiaibb megközelítésnek, még akkor is, ha ezen megközelítés keretében továbbra is megmaradnak azok a hatalmi viszonyok, amelyeket e könyvben elemzek. Azonban léteznek mások is, akik még radikálisabb megközelítést képviselnek, és akik számára a bevándorlás megállítása alapvető fontosságú a fehér amerikai identitás védelme érdekében. Ez a megközelítés már évek óta jelen van, és kulcsfontosságú eleme lett annak, ahogyan az amerikai elnökök az amerikai identitást meghatározták. Leginkább a jobboldali retorikában volt kézzelfogható, de a baloldali diskurzusban is felbukkant. Míg sok politikus megdöbbent Trump hatalomra jutásán a Republikánus Pártban, a figyelmes elemző számára nyilvánvaló, hogy a GOP már évek óta ásta ennek a stratégiának az alapjait. Trump stratégiája nem új, és nem egy forradalmi koncepció. Az ő megközelítése csupán logikus következménye annak, ami az elnökválasztások történetében 1964 óta folyamatosan zajlott. Bár voltak próbálkozások a GOP belső köreiben ennek a megközelítésnek a megváltoztatására, ez mindig is jelen volt. E könyv próbálja elmagyarázni: mi történt a történetben, amely Trump választási győzelméhez vezetett. Hogyan jutottunk ide?

Mindez egy folyamatot mutat be, amely az amerikai elnöki retorikát formálta azóta is, és amely különböző módon, de minden elnöknél megjelenik. Johnson és utódai az elnökválasztások során mindig figyelembe vették, hogy az amerikai politikai táj meghatározó csoportja, a fehér középosztály, milyen hatással van a választások eredményére. A beszédekben és politikai üzenetekben az a stratégia öltött formát, hogy a "fehér többség" érzéseire építve próbálták biztosítani a választások sikerét. Az azonosulás azzal a csoporttal, amely a társadalom domináns rétegét alkotja, mindig is elengedhetetlen volt a politikai sikerhez.

Ez a stratégia viszont folyamatosan változik a társadalmi és politikai viszonyok tükrében. Míg egyes elnökök igyekeztek felzárkóztatni a kisebbségeket, elismerve a rasszizmus mértékét, a gyakorlatban a választások mindig is a "fehér középosztály" mobilizálásának irányába mutattak. Ez azt eredményezte, hogy miközben jelentős előrelépéseket tettek a rasszizmus elleni küzdelemben, az intézményesült egyenlőtlenségek továbbra is fennmaradtak. Mindezek mellett az amerikai elnöki retorika, ha nem is nyíltan, de továbbra is az "amerikai identitás" megvédésére összpontosított, amelyet sokan egyre inkább a fehér amerikai középosztály védelmezésének tekintenek. Ennek a diskurzusnak egyes elemei a rasszizmus leplezésére szolgálnak, míg mások valójában az amerikai társadalom kulturális és etnikai változásaihoz való alkalmazkodás elkerülésére.

Hogyan formálják az amerikai politikai diskurzust a társadalmi és etnikai kérdések?

A 2012-es amerikai elnökválasztás a társadalmi és etnikai kérdések hatalmas szerepére hívta fel a figyelmet, különösen a latinó közösség szavazatai és az azt körülvevő politikai diskurzus szempontjából. Barack Obama kampányai során egyre inkább látszott, hogy a kisebbségi közösségek, különösen a latinók, jelentős hatással vannak az amerikai politikai tájra. Obama 2012-es beszédeiben és kampányrendezvényein gyakran hivatkozott a kisebbségek jogainak védelmére, és hangsúlyozta az egység fontosságát. Ezzel szemben a republikánus politikai diskurzus, amelyet a Tea Party mozgalom is erősített, gyakran a konzervatív értékek és a társadalmi normák megőrzésére összpontosított, így a választási verseny nemcsak gazdasági, hanem kulturális és etnikai szempontból is élesedett.

Obama kampánya ezen kívül különböző fontos közpolitikai kérdéseket is érintett, mint a szegénység, az oktatás és az egészségügy, és ezen kérdések körül a társadalmi egyenlőtlenségek és a rasszizmus problémái is megjelentek. A választások során megfigyelhető volt, hogy a választók hogyan reagálnak az egyes politikai állásfoglalásokra, és hogyan formálják az ilyen diskurzusok az általuk képviselt politikai pártok támogatottságát. Az egyes politikai diskurzusokban a gazdasági kérdések, mint az adópolitika és az egészségügyi reformok, ugyanúgy fontos szerepet kaptak, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az etnikai és szociális egyenlőtlenségek mértékét sem.

A Tea Party által képviselt politikai vonal és a republikánus oldal egyre inkább távolodott a társadalmi és gazdasági változások elismerésétől, és inkább a tradicionális értékek és a középosztály védelmére összpontosított. A mozgalom ugyanis elutasította a nagy kormányzati beavatkozásokat, és a gazdasági szabadságra helyezte a hangsúlyt. Azonban a társadalmi kérdések – mint a bevándorlás, a kisebbségek jogai és az oktatás – továbbra is központi szerepet játszottak a politikai diskurzusban, hiszen azok nemcsak a gazdasági környezetet, hanem a politikai identitást és az amerikai társadalom alapvető értékeit is formálták.

Obama elnöksége alatt a nemzetközi színtéren is folytatta a társadalmi egyenlőségért folytatott harcot, hiszen a nemzetközi politikai diskurzusban a bevándorlás és az emberi jogok kérdései kulcsfontosságúak voltak. Az ő politikai diskurzusa különösen fontos volt a latinó közösségek számára, akik egyre nagyobb számban vettek részt a választásokban. Obama beszédeiben és kampányai során a latinó közösségek jogainak védelmére helyezte a hangsúlyt, miközben a republikánus oldal gyakran a jogrend és a nemzetbiztonság kérdéseit emelte ki, különösen a bevándorlás szigorúbb ellenőrzésével kapcsolatosan.

A 2012-es választások eredményei és azok politikai következményei megmutatták, hogy az amerikai társadalomban zajló kulturális és etnikai változások hogyan formálják a politikai diskurzust, és hogyan válik a kisebbségek véleménye és szavazatai egyre fontosabbá a politikai hatalom és a társadalmi elismertség szempontjából. A változó demográfiai trendek és a politikai diskurzus formálódása rávilágított arra, hogy a jövő amerikai politikai tája egyre inkább a társadalmi sokszínűség és a kisebbségi jogok védelme körül forog majd.