Hogyan tehetjük Angular alkalmazásunkat valóban nagyvállalati szintűvé?

Amikor egy felhasználó meglátogatja az Angular alapú webalkalmazásunkat, az első benyomás mindent eldönthet. A statikus kezdőoldal – amely gyakran az egyetlen dolog, amit azonnal lát – lehet szép, de ha nem válik gyorsan interaktívvá, a felhasználói élmény súlyosan sérül. A szerveroldali renderelés (SSR) nemcsak a keresőoptimalizálás szempontjából elengedhetetlen, hanem a teljesítményérzetet is javítja, mivel az oldal gyorsabban jelenik meg, miközben az alkalmazás háttérben töltődik. Az SSR-t érdemes a projekt kezdetén integrálni, hogy a konfigurációs problémák fokozatosan kezelhetők legyenek.

Az app shell koncepciója technikailag egyszerűbb megközelítés, amely során az oldalak vagy útvonalak előre renderelhetők a build időben. Ennek köszönhetően egy statikus kezdőélmény valósítható meg, amely később dinamikussá válik, amint az Angular teljes mértékben betöltődött. Azonban a prerenderelt oldalaknak megvannak a korlátai, és bizonyos dinamikus elemeket egyszerűsíteni vagy akár eltávolítani kell.

A teljesítményproblémák egyik legkritikusabb forrása az Angular alapértelmezett változásérzékelési mechanizmusa. A változások detektálása során az egész komponensfa újraértékelése súlyos teljesítménycsökkenéshez vezethet. A ChangeDetectionStrategy.OnPush használatával lehetőségünk nyílik finomhangolni ezt a viselkedést: csak a ténylegesen érintett komponensrészletek kerülnek újrarenderelésre. Ennek megfelelő alkalmazása azonban tapasztalatot és precíz struktúrát igényel.

A RxAngular keretrendszer ehhez képest még tovább viszi az optimalizációt. Az RxLet, RxFor, RxIf direktívák segítségével az Angular csak akkor hajt végre változásérzékelést, amikor az observables valóban új értéket bocsátanak ki. Ez a finomhangolt detektálás különösen nagy alkalmazásoknál jelent áttörést, ahol egy teljes újraírás nem opció. Az RxAngular nem csak a runtime teljesítményt javítja, hanem a sablonrenderelés költségét is radikálisan csökkenti.

Az Angular Signals bevezetése a következő logikus lépés a teljesítmény skálázhatóságának biztosítására. A fine-grained változásérzékelés lehetősége az egész architektúra újragondolását teszi lehetővé, kiváltva a bonyolult RxJS mintákat. Bár a Signals még fejlesztés alatt áll (Angular 17-ben preview, Angular 19-re várható a stabil verzió), a jövőbeni alkalmazások számára gyökeres egyszerűsítést hozhat: könnyebben tanulhatóvá és karbantarthatóbbá válik az Angular.

A build folyamat sebessége szintén kulcskérdés. A nagy kódbázis nemcsak a futtatási teljesítményre hat, hanem a fejlesztői élményt is negatívan befolyásolja. A hosszú build idők lassú visszacsatolási ciklusokat eredményeznek, ami kevesebb, de hibásabb funkciókhoz vezet. A meglévő SPA keretrendszerek sok esetben nem tudják rugalmasan kezelni ezt az igényt, ám fejlettebb build tooling alkalmazásával a fejlesztés optimalizálható.

Fontos megérteni, hogy ezek a technikák nem önmagukban működnek. Egyetlen megoldás sem képes átfogó javulást hozni anélkül, hogy az alkalmazás struktúrája, moduláris felépítése és adatkezelési stratégiája ne lenne következetesen megtervezve. Az SSR, a service workerek, a OnPush stratégia vagy a Signals csak akkor képesek a kívánt hatást elérni, ha a teljes rendszer koherens és a skálázhatóságot szem előtt tartó döntésekre épül. Az optimalizálás nem trükkök halmaza, hanem szemléletmód kérdése: az interaktivitás, az állapotkezelés és a megjelenítés szoros integrációja.

Hogyan konfigurálhatjuk a GraphQL és REST API-kat Express.js segítségével?

A GraphQL és a REST API-k közötti választás gyakran egyike a legfontosabb döntéseknek a modern webalkalmazások fejlesztésében. Míg a REST API-k hosszú ideje alapvetőek a webfejlesztésben, a GraphQL új megközelítést kínál az adatok lekérésére és módosítására. Ebben a fejezetben a két technológia közötti különbségeket és azok használatát mutatjuk be az Express.js környezetében, kiemelve a szükséges eszközöket és könyvtárakat, mint az Apollo Server.

A GraphQL és a REST API-k közötti alapvető különbség az adatlekérések kezelésében rejlik. A REST API-k különböző végpontokkal rendelkeznek, amelyek különböző adatokkal szolgálnak. A lekérések gyakran több API hívást igényelnek, ami több kérést és válaszidőt jelenthet. Ezzel szemben a GraphQL egyetlen végponton keresztül biztosít hozzáférést minden adatforráshoz, lehetővé téve az adatok pontos specifikálását a kérésben. Ez a rugalmasság lehetővé teszi, hogy a frontend és backend fejlesztők párhuzamosan dolgozzanak, a jól definiált szerződés alapján, amit a GraphQL séma biztosít.

A GraphQL séma és a kód közötti integráció egyszerűbbé válik, mivel nincs szükség külön konfigurációra, mint például a REST API-k esetében. A GraphQL sémák közvetlenül kapcsolódnak a backendhez, ami biztosítja a tiszta és konzisztens adatkezelést. A GraphQL séma fejlesztéséhez az Apollo GraphQL könyvtárat használhatjuk, amely széles körben alkalmazott és robusztus eszközkészletet biztosít a GraphQL alkalmazások fejlesztéséhez.

Az Apollo GraphQL egy átfogó eszközkészlet, amely segíti a fejlesztőket a GraphQL alkalmazások fejlesztésében, kezelésében és skálázásában. A legfontosabb Apollo komponensek közé tartozik az Apollo Client, amely kezeli az adatokat mind helyben, mind távolról, és integrálódik minden JavaScript frontend keretrendszerrel, például React, Vue vagy Angular. Az Apollo Server pedig egy közösségi alapú, nyílt forráskódú GraphQL szerver, amely bármilyen GraphQL sémával működik. Támogatja a teljesítménykövetést és a hibakezelést, valamint a sémák egyesítését, így lehetővé téve több GraphQL API egyesítését egyetlen API-ba.

Az Apollo Server használatával az Express.js szerver konfigurálása egyszerűvé válik. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan integrálhatjuk a GraphQL-t egy Express.js szerverrel az Apollo Server segítségével:

1. Az Apollo Server telepítése: @apollo/server

2. Az api.graphql.ts fájl konfigurálása, amely tartalmazza a GraphQL séma beállításait és a resolver-eket.

3. Az Apollo Server indítása a következő kóddal:

ts
Copy code
import { resolvers } from './resolvers';
const typeDefs = readFileSync('./src/graphql/schema.graphql', ...);

export async function useGraphQL(app: Express) {

  const server = new ApolloServer({
    typeDefs,
    resolvers,
  });
  await server.start();
  app.use('/graphql', server.getMiddleware());
}

Az Apollo Server konfigurálásakor figyelmet kell fordítani arra, hogy a typeDefs és a resolvers helyesen legyenek beállítva, hogy az alkalmazás megfelelően kommunikálhasson a GraphQL sémával.

A GraphQL integrálása mellett az Express.js szerver egyéb részeinek konfigurálása is szükséges, mint például az API útvonalak kezelése, a middleware-ek és az egyéb szolgáltatások, amelyek biztosítják a backend működését. Az Express.js középpontjában a middleware funkciók állnak, amelyek végrehajtódnak a kérések során, lehetővé téve a különböző könyvtárak és funkciók integrálását.

A REST és a GraphQL API-k integrálása egy Express.js szerverrel biztosítja a rugalmas, skálázható és könnyen karbantartható backend architektúrák létrehozását. Az ilyen megoldásokban az adatkezelés és a kommunikáció a frontend és a backend között gyorsabb és hatékonyabb, míg a fejlesztők számára biztosított eszközkészletek megkönnyítik a napi munkát.

A fejlesztők számára fontos, hogy tisztában legyenek azzal, hogy az Apollo GraphQL nem csupán eszközkészletet biztosít, hanem egy átfogó platformot, amely segítségével a GraphQL API-k karbantartása és fejlesztése is egyszerűbbé válik. Az Apollo Studio és az Apollo Federation lehetőséget biztosítanak a különböző GraphQL szolgáltatások egyesítésére, miközben a rendszer szétválasztása és skálázása egyszerűsödik.

Hogyan kezeljük a betöltési képernyőt és a state-kezelést Angular alkalmazásokban?

Az Angular alkalmazásokban gyakran találkozunk a problémával, hogy az API-hívások vagy az adatok betöltése közben a felhasználó számára semmi nem történik, így a felület "üresnek" tűnik. A felhasználói élmény javítása érdekében fontos olyan mechanizmusokat alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a betöltési állapot vizuális megjelenítését. A következő fejezetben bemutatott megoldások segítenek abban, hogy a betöltési folyamatokat hatékonyan kezeljük és a felhasználót folyamatosan tájékoztassuk az aktuális állapotról.

Először is fontos megérteni, hogy az alkalmazás állapotának kezelése kulcsfontosságú a hatékony működés szempontjából. Az állapotot érdemes elkülöníteni a komponensektől, hogy elkerüljük a nem kívánt mellékhatásokat. A patchState egy olyan segédfüggvény, amely lehetővé teszi az állapot biztonságos, típusellenőrzött módosítását anélkül, hogy közvetlenül módosítanánk az állapotot. Ez különösen hasznos akkor, amikor például a betöltési állapot vagy a lekérdezési számláló értékeit kell frissíteni.

A következő lépésben implementáljuk a LoadingHttpInterceptor nevű függvényt, amely az API hívásokat kezelve biztosítja, hogy a betöltési animáció látható maradjon, amíg az adatok be nem töltődnek. Az interceptor célja, hogy minden egyes HTTP kérés előtt meghívja a showLoader metódust, majd miután a kérés befejeződik, a hideLoader metódussal csökkenti a számlálót. Ez a módszer biztosítja, hogy a betöltésre használt animáció csak akkor tűnjön el, ha valóban befejeződött a háttérfolyamat.

Ezeket a metódusokat az UiService osztály tartalmazza, amely biztosítja az alkalmazás központi felületének betöltési állapotának kezelését. A UiService-ben található isLoading változó egy "computed" szignálként működik, amely az állapot változása alapján automatikusan frissíti a felületet. Ennek segítségével a komponensek, például a betöltési képernyőt kezelő LoadingOverlayComponent, dinamikusan tudják megjeleníteni vagy elrejteni a betöltési animációt.

Miután a betöltési overlay-t implementáltuk, fontos, hogy az alkalmazásban minden olyan helyen, ahol szükség van a betöltési animációra, ezt a komponenst alkalmazzuk. Ezen kívül gondoskodnunk kell róla, hogy az alkalmazás megfelelően kezelje a hálózati késleltetéseket is, például lassú mobilhálózatok esetén, hogy a felhasználói élmény ne szenvedjen csorbát.

A betöltési képernyők nemcsak a felhasználói élmény javításában segítenek, hanem az alkalmazás teljesítményét is optimalizálják. Az aszinkron API-hívások gyorsabb végrehajtása érdekében a fejlesztők számára ajánlott olyan optimalizációkat végezni, mint a szerveroldali renderelés (SSR), vagy a webes teljesítmény elemzésére szolgáló eszközök használata, amelyek segítségével az alkalmazás gyorsabban betöltődhet, még akkor is, ha lassú internetkapcsolatot használunk.